Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-04 / 155. szám
1991. JÚLIUS 4„ CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Pártvélemények az egyházi ingatlanok sorsáról VI. Az önmérséklet szüksége A FIDESZ álláspontja Az egyházi ingatlanok visz- szaadása, az eddig nem igazán politizáló közvéleményt is élénken foglalkoztatja. Jóváhagyással és félelemmel egyaránt találkozni. Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelítésben persze az is kérdés lehet, mi a ,jogos” és mi a „kárpótlás”? Sorozatunkban a megyében működő politikai pártok véleményével ismertetjük meg olvasóinkat. Az. egyházak működési feltételeit meg kell teremteni, s ezzel az állításommal úgy vélem, hogy minden párt egyet ért. Nézeteinkben különbség csupán a megvalósítás módjában van — szögezte le Tyekvicska Árpád, a balassagyarmati Fiatal Demokraták Szövetsége tagjaként. Azt el kell ismernünk, hogy az egyházközösségek közösségformáló ereje nagyon jelentős. Nyugat-Nógrádban rendkívül vallásosak a falvak, még ahelyi politikában is döntő a plébánosok állásfoglalása. De szükség van az önmérsékletükre is, hiszen már pontosan felmérték a támogatások reális lehetőségeit; gondolok itt a hívek, és a külföldi támogatásokra. A várható állami forrás még mindig nem tisztázott, s mi nem tartjuk optimális megoldásnak azt sem, hogy függetlenségüket korlátozó módon és mértékben kötelezik el magukat az állámi költségvetésnek. —A FIDESZ, — mint ellenzéki párt — megítélése szerint milyen politikai vonzata lesz az egyházi ingatlanok, visszaadásával foglalkozó törvénynek? — Számtalan konfliktust fog szülni már a vallásfelekezeteken belül is. az önkormányzatok és az egyházak között, félő, hogy új közéleti monopólium alakul ki. Hasonlóan problémát jelent az élő közösségek áthelyezése, mint például a Bibó szakkollégium esetében. A kormány rossz taktikai lépése, hogy szerencsétlen időpontban automatikusan összekapcsolódik a kárpótlási törvénnyel. S éapen akkor, amikor más, széles érdeklődésére számot tartó problémák várnak megoldásra; például a vagyonelosztás, és az önkormányzatokkal foglalkozó kérdések. A kormánynak több szempontból is érdeke a nyílt „tenniakarás”. Nyomás nehezedik rá a személyes szférában, hiszen többségük hívő ember. A koalíció pártokon belül a KDNP programjában is fontos célként szerepel. — Talán újra divat hívőnek lenni? — Erről szó sincs, az ateisták törekszenek megakadályozni egy „keresztény kurzus” létrejöttét, de ezt túlzott félelemnek vélem. Dobozy Csilla Megrendülőben a szociális üdültetés (Folytatás az I. oldalról) — Négy-öt éve. még a SZOT 260—270 ezer üdülőjegyet adott ki. Mostanra 200—220 ezerre csökkent ez a szám. Ma már a szakszervezeti szövetségen kívül — létszámarányosan — a liga és a munkástanácsok is osztanak üdülőjegyet. Ezek után az igénylők nem adóznak, s teljes ellátást kapnak. Az üdülőjegyek mintegy harmadát üzleti alapokon, piaci árakon értékesítik a szakszervezetek, hogy a többit dotálva, továbbra is „szociális” üdültetésként nyújthassák. Mert erre — osszák bárkik a jövőben az üdülőjegyeket — szükség lesz. — S mi újság e téren szükebb pátriánkban Nógrád megyében? — Háromszáz—háromszázötven beutalót adunk az igénylő szakszervezeti bizottságoknak. Ezek belföldi felnőtt- és gyerekbeutalók, valamint szanatóriumi üdülési lehetőségek. Tény, hogy a nyári főszezonra ebből kevés az ajánlat. Hetven százalékuk gyógy- és meleg víz mellé invitálja az igénylőt. Szeged, Hévíz, Hajdúszoboszló és Gyula a nógrádiak kedvelt üdülőhelyei. Talán azért is, mert ezek többsége nem Szécsény. Az alaposan megemelkedett vízárak gondolkodásra késztették a városi önkormányzatot is. Felülvizsgálták az utcai közkutak számát, szükségesséfőszézonra szóló beutaló, nem is fogy el mind belőle. — Milyen üdülési lehetőségek vannak még a szakszervezeti tagság számára? — Rendelkezésre állnak még a vállalati üdülők, olyanok, amelyeket cégek közösen működtetnek, s akad olyan is, amelyet egy vállalat maga tart fenn. Mindkét kategóriában bevezették az adózást, — a már említett üdülőhelyi díjat — és többségükben már nincs lehetőség a teljes ellátásra. Szükség van a hazai kosztra, a közös főzőcskézésre. Ennek ellenére kedvelik a dolgozók, bár itt is tapasztalható kis mértékű csökkenés. — Hallhatnánk néhány konkrét példát is? — Az üvegiparnak például Balatonalmádiban és Leányfalun van üdülője. Egy négytagú átlagcsalád két hétre, teljes ellátással mintegy nyolcezer forintért veheti igénybe. Az üdülő családi jövedelméhez „ hozzáírnak” még 15 800 forintot és az év végén ezután is adózik. Tehát az üdülés pluszköltsége cirka hatezer forint. Szintén a család költségét növeli a személyenként lerovandó üdülőhelyi díj, amegét. Szécsényben 137, Pöstény- pusztán tizenhárom utcái kút működött. A városban negyvenhét, Pöstényben öt kutat szereltek le. A lebontás után még mindig lyet a helyszínen kell kifizetni. A salgótarjáni síküveggyár jászárokszállási üdülőjében, egy négytagú család egy hétre 2790 forintot fizet. Az igénylő jövedelemadó-alapját 4100 forint terheli meg. Ha igénybe veszi a gyári szállítást oda-vissza: nyolcszáz forintot kell fizetnie a családnak. Kedvezmények illetik meg a nyugdíjasokat, iskolásokat és az értelmi fogyatékosokat. Egyébként Almádiban és Leányfalun 75 százalékos, Jászárokszálláson 50 százalékos az üdülő jelenlegi kihasználtsága. — Mindez a növekvő anyagi terhekkel magyarázható? — Egyértelműen. Azért vannak cégek, amelyek gondolkodnak a megoldáson, dolgozóik üdülési kiadásainak csökkentésén. Romhányban például úgy tudták mérsékelni az önköltséget, hogy bérbe adták a zamárdi és ráckevei üdülők férőhelyeinek egy kisebb részét. Azt csinálják, kicsiben, amit a MSZOSZ és más szakszervezetek nagyban. Amíg tudják, ezzel fenntartják a mind nélkülözhetetlenebbé váló, de egyre gyengülő szociális üdültetés rendszerét. Szabó Gy. Sándor kilencvennyolc jó minőségű vizet szolgáltató utcai közkút biztosítja az átmenő idegenforgalom, valamint a vezetékbe be nem kapcsolt lakások vízfogyasztásának zavartalanságát. Kevés a pénz, drága a víz Sikeres NODISZ-juniális Egyházasgerge. A NODISZ helyi alapszervezete nagy sikerű juniálist szervezett Nagyvölgyön, a termelőszövetkezet szabadidő-központjában. A gazdag, sport- és kulturális programon jól szórakoztak a nagy számban megjelent gyermekek, fiatalok és felnőttek egyaránt. Vállalkozó önkormányzat Mátranovák. Szippantó kocsit vásárolt az önkormányzat, mely- lyel elsősorban a lakosság részére végeznek szolgáltatást, a szokásos tarifánál lényegesen olcsóbban. A bevételből két év alatt megtérül a jármű ára, s ami legalább ennyire fontos; elejét veszik a környezet szennyezésének. Óvodai takarítás Szendehely. Július 1-től 26-ig a nyári takarítási munkálatok miatt zárva tart a helyi óvoda, amelynek nyitása 29. Az óvodában június 10-től 21-ig lehetett beiratkozni. Agrárfórum Salgótarján. A Technika Házában Rákóczi út 11. sz alatt ma tíz órai kezdettel agrárértelmiségi fórumot rendez a Magyar Agrártudományi Egyesület, Heves, Nógrád és Pest Megyei Szervezete, az FM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatala, és a Közép-magyarországi Agrárkamara. Juscsák György, a MAE megyei szervezet elnöke mond megnyitót. Dr. Raskó György, Földművelési Minisztérium közigazgatási államtitkára vitaindító beszédet. Salgótarján egyik vendéglőjében, idősebb férfi iszogat,,Egyedül ül az asztalnál. Jó pár fröccsöt leengedett már a torkán, s még három pohár előtte van. Maga elé bámul a semmibe. Megszólítottam, s beszédbe elegyedtünk. A közömbösség eltűnt a fáradt öreg arcáról, s csak a bánat és a szomorúság látszó- dott rajta. Kiderült, hogy még csak negyvennégy éves és már kétszer követett el öngyilkosságot, sikertelenül. Huszonhárom évi házasság után hagyta ott a felesége és jelenleg állása sincs. E csöppet sem vidám beszélgetés elgondolkoztatott hazafelé menet: vajon hány ilyen X úrhoz hasonló ember él, foglalkozástól függetlenül a városban és környékén vagy akár az egész országX ÚR ban. Nem véletlenül mutatnak emelkedő tendenciát az öngyilkossági statisztikák! Pedig az egyik kérdés vonzata a másiknak, ugyanis a jelenlegi társadalmi káoszból adódóan romlanak a szociális körülmények is. Csak azt nem tudom, mikor figyelünk már oda komolyan ezen gondok megoldására: a szétzüllött családokra, az agyonhajszolt apákra és anyákra, akik a „mindennapi betevő” előteremtésén fáradóznak! Kallódó gyermekeikre pedig nincs sem erejük, ,.sem pedig idejük! Mikor vesszük már észre, hogy ez a „struccpolitika” nem fog eredményre vezetni, s attól még ez a „helyzet” létezik, és nem fog magától megoldódni. S amíg ez a probléma fennáll, addig nem várhatjuk azt sem, hogy a társadalom mérlege az egyensúlyát visszanyerje. Cselekednünk kellene! De, amíg nem látunk, nem hallunk, addig egyre több X úr fog ülni a vendéglőkben, a presz- szókban. S ha így haladunk, akkor a szemünk előtt követik el az öngyilkosságot. Nem látványosan, csak szépen, lassan, csendben mint a gyertyaszál az asztalon! Szeli Sára Megújuló ifjúsági klub Sóshartyán. Az önkormányzat felújíttatja a kultúrotthonban lévő klubhelyiséget a községben élő nagy számú fiatal számára. Megkezdték az ajtók, ablakok javítását, a betört ablakok üvegezését, a mázolási munkákat. Festik a helyiséget és új pvc-borítást kap a padlózat is. A munkák befejeződése után a fiatalokon a sor! Rajtuk múlik, hogyan tudják programokkal megtölteni, s hosz- szú időre megkímélni a teljesen átalakított ifjúsági klubot. Csórók vagyunk Félretenni valamit? Legfeljebb magamat Pösténypusztán egy szerényen meghúzódó parasztház kapujában Priska Ferencné jön elénk. A házat tágas kert veszi körül, szépen megművelt, az udvaron köteleken száradnak a mosott ruhák. A Priska család négy gyermeket nevel. Nincsenek könnyű helyzetben. A férj tizenöt évet húzott le a szécsényi költségvetésnél. Aztán ahogy „karcsúsodon” a vállalat, létszámleépítés címén múlt év decemberében elküldték. Munka nélkülivé lett. A feleség sóhajt: — Gondolja meg! A négy gyermek mellett még egy munka nélküli férj is. Hiába kaptuk a segélyt, az minimális. Én meg évek óta rokkantnyugdíjas vagyok. — December óta változott a helyzet? — Hála Istennek. Végre vála- hára, másfél hónapja munkája van az uramnak. A vízműhöz vették fel, most is oda van kaszálni. — Itthon minden magára hárul... — így igaz. Ellátom az állatokat, gondozom a kertet ott a sok házimunka. Reggel öt után kelek. Próbálok beosztással főzni, olcsón kihozni az ebédet, vacsorát. Az külön baj, hogy a tej, kenyér kivételével jóformán mindenért be kell járni Szécsénybe, az sok időt elvesz. Van három disznónk. Az egyiket hamarosan levágjuk így húsfélére nem adok ki pénzt. Kettőt még hizlalunk karácsonyig. — A gyerekek? — Mind a négy iskolás. Feri 17 éves, Gyarmatra jár szakközépiskolába, Kati most nyolcadikos. Ugyancsak általános iskolás Laci és a legkisebb, Tibiké is. Még szerencse, hogy mind a négyen elég jól tanulnak. — ilyen nagy családban, hogy győzik a fizetnivalókat? — Gondolhatja. Csórók ,a gyünk. Nekem van ötezerhatszáz Az udvaron száradnak a mosott ruhák. Fotó: R-Tóth nyugdíjam, az uram meg keres kilencezer forintot, s családi pótlék a négy gyerekre tizenegye- zerhatszáz. Ezt ossza el hattal. Ott az OTP-törlesztés is. A két nagyobbnak vettem nemrégiben cipőt, közel hatezer forintba került. Egyre többet hagyok ott a boltokban. Nem tudom, most mi lesz, hogy emelték a szén, a fa, a gázpalack árát? A szenet még ■nem tudtuk megvenni, mert egyszerűen nem volt miből. Azt hiszem, kölcsönt veszünk fel, hogy melegedni tudjunk a télen. Ha kiszámolom kevesebből élünk mint a létminimum. El vagyok keseredve, nem tudom nekünk jobb lesz-e valaha. Keserves ez így. — Hogyan kerültek Pöstény- pusztára? — Bent laktunk Szécsényben, sok volt a lakbér, a szomszédok nem szerették a gyerekzsivajt. Négy éve részletre megvettük ezt a kis házat, legalább a sajátunkban vagyunk. Előfordul, hogy valaki megkérdezi, tudunk-e valamit félretenni? Ilyenkor azt válaszolom, hogyne, legfeljebb magamat...- cs NÉZŐPONTi TISZAVIRÁGPOLITIKA? Pártay Tivadar a kisgazda- párt alapító tagja, a párt örökös tiszteletbeli elnöke, mint hírlik, szakított azzal az „alakulattal", amelyet az FKgP élére kerülve ma elsősorban Tor- gyán József testesít meg. Kalandornak nevezte ugyanakkor éppen ő a „torgyánizmust” hangsúlyozva, hogy a magyar kisgazdák hat évtizedes hagyományaihoz ennek az irányzatnak vajmi kevés köze van (sőt éppenséggel semmi). Ez egy dolog. Torgyán József feltehetően túllép rajta, mert ami viszont esetleg őt és politikai elvtársait jellemzi — az egy másik dolog — És lehet ebben a független kisgazdaügyben (újabb időkben mindig is volt ugyanis) még néhány dolog, irányzat. A józan többség mást akar" mondja a pártalapító Pártay, jelenleg tehát elhatárolva magát Torgyántól és attól a meglehetősen nyíltan felvállalt ellentmondásos radikalizmustól, ami a mai újabb kisgazdavihart kelti-kel- tette. Aztán költőivé válik a kritikus Pártay és így fogalmaz — „a kalandorság a párton belül tiszavirágéletü lehet csak”. Meglátjuk. Sem a harag, sem a felkemé- nyítettség nem alkalmas a politizálásra, s bár a „torgyánizmus” sok borzongató élményt nyújtott eddig is — nem lehet örökké borzongani. Sem kellemesen, sem kényelmetlenül-feszengve. Most szétesik a koalíció? Vagy másként — az ellenzék oldaláról kérdezve, esetleg reménykedve is — most végre szétesik Torgyán úr pártvezérsége alatt? Most valóban bebizonyosodik, hogy a koalíció leggyengébb láncszeme a kisgazdák részvétele? Végeredményben jogos és érthető kérdések ezek. Erre is csak az mondható: meglátjuk. Torgyán József pártelnökké választása mindenesetre kiélezte a helyzetet a kisgazdapárton belül, nyilvánvaló az is, hogy polarizálta a tagságot, (amely eddig sem volt egységes, de ugyan miért kellene annak lennie?), s ha igaza van Pártaynak — s miért is ne lehetne? — a tiszavirág még a politikában sem hosszú életű. Ha kalandorság (tisztán) akkor meg kell buknia. Nincs ugyanis partnere egy tisztességre és kölcsönösségre (is) alapozni szándékozó politizálásban. Szerepe az van. Az lehet. S ez egy jobboldali nyomás a „baloldalra” csúszó és esetleg az ellenzék egy-két pártjával, szárnyaival érintkező MDF-es politika (persze napi, aktuális, taktikai) visszaszorításában. Politizálni azonban akár tiszavirágként, vagy kalandorként is csak úgy lehet, ha van ilyen igény a társadalomban. S akkor a nagy kérdés, hogy van-e? Torgyán Józseffel kapcsolatban szokás a hordóról is beszélni, s ezt talán még vállalja is. Lelke rajta. Az igazi gond véleményem szerint, hogy egy következetlenül végrehajtott demokratizálódás válthat ki ilyen „eredményeket”, korábbi ígéretek és elmaradt teljesítésük, paktumok és következményük, vontatottan megvalósuló, (s ebben minden parlamenti frakciónak van negatív szerepe) törvényhozás, hiányok és felhalmozódó megoldatlanságok s a koalíciós partner(ek), az MDF belső alakváltozásai stb. nyithatnak utat egy általánosodó kiábrándultságban a kalandorságnak, (ha ugyanis erről van szó). Ez is régi dramaturgia, de talán éppen ezért nem is igazán félelmetes. A józan többség mást akar — mondják maguk a kisgazdák. A parlamenti frakció végeredményben elhatárolja magát ugyanúgy, mint Pártay pártalapító. Hát akkor mi legyen? Torgyán József mindenesetre most perrel fenyegeti az exelnököt, Nagy Ferenc Józsefet, aki őt „megrágalmazta”. Lehet-e perelni, doktor úr, a kisgazdák nagy többségét is? T. Pataki László
