Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-30 / 177. szám
1991. JÚLIUS 30., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE /ÄV»r»77»/>7 5 c ) Rongyból egeret, csuhából betlehemet... Hiába kínált pénzt a butikos „Bárhol is élek, ez a hazám...” Közel, harminc esztendeje tanítónő Antal Ferencné, a ma- gyargéci iskola igazgatója. Ben- czúrfalván lakik, ott is a falu legszélső házában, ahonnan szép kilátás nyílik a környező dombokra, erdőkre. Éva tanító néni sok gondot fordít arra, hogy a gyerekek kényelmesen és hasznosan töltsék el szabad idejüket a napköziben: s ami a legfontosabb, ne unatkozzanak. — Az a tapasztalatom, gondolom a pedagógus társaim is hasonlóképpen éreznek, hogy a Elkészült a „mű"... gyerekek egyszerűen nem tudják kihasználni azt a jó néhány órát, amikor olvashatnának, játszhatnának, beszélgethetnének egymással. Ez nem is csoda, mert magukra hagyjuk őket. A szülők nem érnek rá, a nagyobb testvérek a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Ok meg szegények mit is csinálhatnának, mint rendetlenkednek a napköziben, vagy kóvályognak az utcán. — Már többször hallottam, hogy a mai gyerekek valahogy nem is szeretnek olvasni. — Sajnos, egyre inkább így igaz. Ennek oka, az oktatási rendszerben is keresendő, mert talán nem a megfelelő módon tanítjuk meg a gyereket olvasni. Akinek nehéz elolvasni és összefűzni a szavakat, annak csak kínlódás a könyv, miért is szeretné? Huszonhárom éve csak első osztályban tanítok, néha már úgy érzem, csak húszig tudok számolni. Szeptember-októberben mindig szorongok, hogy a gyerekeim megtanulnak-e írni, olvasni? Aztán júniusra kiderül: nem dolgoztunk hiába. Nagyon nagy szükségük van a szeretetre. Ha az ember megszidja őket, vagy csúnyán néz rájuk, rögtön bezárkóznak. Magamban a lehető legjobb dolognak neveztem el és tartom, a „megsimítva, veled érzek” módszert. Az meg külön Fotó: Gyurkó érdekesség, hogy már az egykori tanítványaim gyerekeit is tanítom. — Miként lehet megszerettetni a szabad időt? — Érdekes dolgokat csinálunk. Rongyból egeret, bohócot, gyöngyöt fűzünk, ennek mindig nagy a sikere. A tanító néni maga is sok mindent készít, egyik kedvence a kukoricacsuhé, ebből sok-sok figurát formált már meg. Még betlehemet is csinált. Esküszik rá, ez a legjobb kikapcsolódás. — Egyik butikos már pénzt is kínált a babákért. Azt mondtam, én megrendelésre pénzért, nem tudom csinálni. De az biztos, hogy szeptemberben megmintázom az osztályomat. Mottó: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám...” (Radnóti) Újraavatták Szécsényben a Holocaust áldozatainak emlékművét. Az emlékezők között megpilantottam egy alcsony, elegánsan öltözött, idősebb hölgyet. Odaléptem hozzá és bemutatkoztam... Ahogy a kezét nyújtotta — Ungár Edit vagyok — láthatóvá vált egy számokból álló tetoválás. Megkérdeztem, honnan ered? Kicsit zavartan így válaszolt: — Megjártam a poklok poklát, az auschwitzi haláltábort. Megkértem, mondja el élete rövid történetét. — 1925-ben születtem Szécsényben. Szüleim háza a volt Rákóczi utcában, a Szentháromság-szoborral szemben állt. Ebben a házban élt az egész család a nagyszülőkkel. Édesapámnak volt egy vegyeskereskedése. Mindig arra tanítottak bennünket, hogy mi itt születtünk, ez a hazánk. Amikor megkezdődött a zsidóüldözés, még akkor is ragaszkodtunk hozzá, hogy itt akarunk élni! Csak ekkor gondoltuk, hogy a dolgok rossz irányba alakulnak, amikor a németek bejövetelét követően összeszedték a zsidókat. Bevittek bennünket egy gettógba, és onnan Illéspusztára. Borzalmas körülmények között éltünk, ólakban tartottak. Elvettek tőlünk mindent, csak néhány személyes holmink maradt. Bevagoníroztak bennünket, észak felé ment a vonat, nem Alapítvány Az önkormányzat megalakította Nógrádsipeken a Nyugodtabb Évekért Alapítvány helyi bizottságát, csatlakozva az országos kezdeményezéshez. Egy zongora több százezer forint Tagozat helyett önálló zeneiskola Szécsényben a balassagyarmati zeneiskola tagozata 1976 óta működött. Addig a zenei képzést magántaránok biztosították a városban. Az idei évtől, — ha minden az elképzeléseknek megfelelően alakul, augusztus tizenhatodikától — önállósul az intézmény helyi tagozata. Ennek körülményeiről Csuka László zongoratanárral beszélgettünk. — Az elszakadás után hol fog. működni a zeneiskola? — Itt, a művelődési házban dolgoznánk. Egyelőre csak két főállású tanárunk van. A többiek Balassagyarmatról járnak ki hozzánk. Ebben most még nem lesz változás. — Mi változik akkor? — Tulajdonképpen az anyagi oldal. A központi költségvetésből ezentúl közvetlenül kapjuk meg a támogatást és azt saját belátásunk szerint használjuk fel. így meg van a lehetőség a fejlesztésre. — Mekkora összeg szükséges a teljes önállósodáshoz? — Ahhoz, hogy el tudjunk indulni, önálló arculatot tudjunk kialakítani, legalább hétszázezer forintra lenne szükségünk. Ez csak arra lenne elég, hogy a hangszereket megvásároljuk. Egy zongora például — még használtan is — több százezer forint. Azonkívül kellene még néhány fuvola, pianínó, hegedű és néhány rézfúvós hangszer is. Az árak azonban rendkívül magasak. Ez nagyon nagy gond, de nemcsak nálunk, hanem más zeneiskolákban is. Mindenképpen csak bizománybán tudnánk vásárolni, tehát használt hangszereket. — Mennyi gyereket tudnak tartani? — Igaz, hogy nem sikerült minden jelentkezőt felvennünk, de a következő tanévtől kilencven gyerek zenei oktatását tudjuk megoldani. Ez mindenképpen előrelépés, mert eddig körülbelül ötven szécsényi és Szécsény környéki gyerekkel foglalkoztunk. — Hány főállású tanár kell ehhez a munkához? — Öt-hat zenepedagógus kellene, hogy az optimális óraszámot a gyerekeknek, a felkészülési lehetőséget a tanároknak biztosítani tudjuk. — Eddig milyen idős gyermekekkel kezdték az oktatást? — Második osztályban kezdtük az előkészítést, jövőre viszont már elsőben is indítunk előkép- zőt. Ha szakképzett tanárokat tudunk szerződtetni, vagy letelepíteni, akkor még ennél fiatalabb korban is elkezdhetjük. —Milyen hangszereken játszanak a gyerekek, mi a legnépszerűbb? — Végül is, amit ismernek: zongora, fuvola, néhányan hegedűinek is. A legnépszerűbb a zongora, diákjaink 80%-a zongorázni szeretne. A legfontosabb most, hogy a nagyobb tanszakokat be tudjuk indítani. Tehát a fafúvóst — ezt képviseli a fuvola és később talán a klarinét; — aztán a rézfúvóst. így tudnánk biztosítani az utánpótlást és újra lenne a városban fúvószenekar. Ezt az önkormányzat is támogatja. — Van-e terv arra, hogy népi hangszerek és számunkra egzotikus országok hangszereinek használatát tanítsák? Egyelőre ezt még tervezni sem merjük, előbb a nagyobb tanszakokra kell biztosítani a megfelelő szakemberellátást. Utána talán majd gondolkozunk ezen is. Lengyel Katalin Ungár Edit: „Megjártam a poklok poklát” tudtuk, merre tart. A vagonokban elviselhetetlen állapotok uralkodtak, egybe száz embert tömörítettek össze. Néha megálltunk. A csendőrök rendesek voltak, mert ilyenkor adtak be a vagonokba egy-egy vödör vizet. De így is emberek haltak szomjan. Őket kidobálták a vagonokból. Egy kora reggeli órában megállt a vonat. Német katonák vártak bennünket. Heraus, heraus! Kifelé! — kiáltozták. Amikor kiszálltunk, nagyszüleimet és szüléimét elválasztották tőlünk, soha többé nem láttam őket. A nagynéném, az uhnokahúgom. a nővérem és én maradtunk. Nagyon fel voltam öltözve, mert azt hittük, hogy amennyi ruha rajtunk van, azt megtarthatjuk. Egy német katona rám kiáltott —- állapotos vagy!? — Még szerencse, hogy megértettem és rögtön rávágtam: Nem! Ha ezt nem teszem, azonnal a gázkamrába vittek volna, mert az öregeket, a betegeket, és az állapotos asszonyokat kivégezték. Auschwitzban ^fertőtlenítettek bennünket, lenyírták a hajunkat, elvették a ruháinkat. Később kaptunk egy fapapucsot és egy ruhát. Behajtottak minket egy barakba. Háromemeletes faprics- csek voltak, tízesével feküdtünk, meg sem lehetett mozdulni. Hajnali négykor költöttek bennünket, ellenőrizték, hogy beteg van-e köztünk, ha volt azt kilökték a sorból és többé nem láttuk őt. Itt nem dolgoztunk, de később elhurcoltak Németországba. Lipcse mellett egy repülőgép- gyárban alkatrészeket gyártottunk, este héttől reggel hétig.—1945 áprilisában Stuttgartba szállítottak. Itt is repülőgépeket szereltünk. Az amerikaiak és az oroszok ekkor már kétfelől bombázták Németországot. Mi elindultunk kelet felé és egy hónapi elrőltetett menetelés után, megérkeztünk egy kis német faluba, ahol már amerikaiak is voltak. Lágerekbe gyűjtöttek össze bennünket, elláttak mindennel és listára vették: ki, hova akar menni. Nővéremmel elhatároztuk, hogy haza jövünk. Itthon senkit nem találtunk. Egyszer utánunk szóltak az utcán, hogy „fúj, zsidók, menjetek visz- sza Palesztinába!”. Elhatároztuk, hogy kimegyünk Izraelbe. Azóta is ott élek, könyvelőnő vagyok, de amikor csak tudok, Magyar- országra jövök, mert ez a hazám, és magyarnak érzem magam. Szeli Sára Az állampolgárok valós igényeire alapozva / Uj igazgató az integrált intézményben Integrált művelődési központ, információs iroda és zeneiskola működik a jövőben Szécsényben. Radácsi Lászlóval, a minap kinevezett új igazgatóval arról beszélgettem, milyen tervekkel vág neki e nem könnyű feladatnak: — Valóban izgalmas lesz megtalálni és kihasználni Szécsény város kedvező lehetőségeit. Ezek közé sorolom a jól működő önkormányzatot, a felnőtt módon viselkedő pártokat, az egészségesen vallásos polgárokat, akik erős összefogásra képesek településük érdekében. Meggyőződésem, hogy a hagyományos kultúrház helyett olyan szolgáltató jellegű intézményre van szükség, amely az állampolgárok tudatos szükségleteire épül és jelzi: a művelődés önkéntes tevékenység. Az integrált intézménynek egyszerre a közösségek, egyesületek székházának és a közélet fórumának kell lennie. Jó lenne például, ha a hagyományos néptáncosokon kívül s dzsessz- és tánczenekarok, köny- nyűzenei zenészcsoportok, vagy nosztalgiaklubok is létrejönnének. Olyan információs irodát szeretnének kialakítani, ami korszerű, rugalmas, az emberek számára a fontos adatokat tárolja és ezzel hozzásegíti őket azok használatához. Ugyanakkor nem ötletbörzékre van szükségünk, hanem meg kell keressük a helyi lakosság valós igényeit is. Elképzeléseinket csak Radácsi László: Szolgáltató jellegű intézményre van szükség. (Fotó: Sz. Gy.) így tudjuk konfliktusmentesen megvalósítani. — Hogyan törekszik javítani az intézmény anyagi kondícióit? — A korlátozott bevételi források miatt, ma a művelődési intézményeknek is vállalkozniuk kell. Ennek egyik formája lehet, hogy részt vállalunk a kulturális idegenforgalom szervezésében. Például olcsó külföldi utakat biztosítunk a helyi lakosságnak. Szeretnénk, ha — mind a hazai, mind a külföldi turisták szórakoztatásában — helyi amatőrcsoportjaink mutatkoznának be. Szabó Márta NODISZ-nyár Szécsény.Igen gazdag a szécsényi NODISZ fiatalok nyári programja. Esténként az INDIKÁTOR klubban tartanak külön- , böző rendezvényeket. Vendégül látták a városban gyakorlatozó egyetemistákat is. Ötven fiatal a hét végén, három napot töltött a Balaton partján. Készülnek Gyulára és Veszprémbe. Egyik kiemelt programjuk lesz augusztus 23—25. között a diósjenői kempingtalálkozó, ahol fellép a Republik együttes. Felejthetetlen élménynek ígérkezik augusztusban a tizenkét napos görögországi túrázás. Tábor a Börzsönyben Nógrádsipek. A nógrádsipeki fiatalok közül Béla Vince káplán vezetésével a közelmúltban húszán nagyszerű táborozáson vettek részt a Börzsönyben és ismerkedtek meg a Duna-kanyar nevezetességeivel. Munkahelyteremtés Rimóc. A faluban tavaly óta jelentős, az alacsonyan kvalifikált munkanélküliek száma. Nincs gazdálkodó szervezet a részükre. A helyi önkormányzat legfőbb feladatai közé tartozik, hogy munkahelyet teremtsen ezeknek az embereknek. Először is felvették a kapcsolatot Salgótarjánban a munkaerő-gazdálkodási irodával és szerződést kötöttek. Pályázatot adtak be, hogy a községben munkahelyet létesítsenek, akár vállalkozók bevonásával is. Sőt, a közeljövőben létrehoznak egy alapítványt is, amelynek segítségével anyagilag is tudnák támogatni ezt a beruházást. Ismét van első osztály Nógrádszakál. Az elmúlt tanévben egyetlen első osztályost sem Írattak be a helyi általános iskolába. A szülők Ludányhalá- sziba, vagy más településre járatták gyermekeiket. Az idén az önkormányzat átvette, — az egyébként helyben működő — alsótagozatos iskolát Ludányha- lászitól. A szülők bíznak a helyi iskolában. Valamennyi leendő első osztályost ide Írattak be. így szeptembertől egy első osztállyal és összevont 3—4 osztállyal működik a nógrádszakáli általános iskola. Javuló ellátás Magyargéc. A községben élők örömére, bővül a lakossági szolgáltatás. Az MDF SZÁZ Tulipán kereskedelmi és szolgáltatási betéti társasága csemege- és élelmiszerboltot nyitott. A vállalkozó kedvet mutatja, hogy a kisközségben szinte egymást követik az új üzletek. Szécsény és környéke
