Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

1991. JULIUS 27., SZOMBAT GAZDASÁG //M/77-ZZ7 7 Trabantos optimizmussal oda tudunk érni Interjú Gressai Sándor vezérigazgatóval, az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara Nógrád megyei társelnökével (Folytatás az 5. oldalról) — Másfél évvel a rendszer­váltás után mennyiben mond­ható el, hogy átalakulóban van az ipar? — Arra van gyakorlat, hogy a kapitalistából hogyan lehet — vagy nem lehet — szocialista gazdaságot csinálni, ám arra nincs, hogy mindebből miként lesz jól működő szociális piac- gazdaság. A folyamat elindult, és az biztos, hogy sokáig tart. Elő­ször is a tulajdonviszonyokat kell rendezni, a tőkemozgáshoz pedig a kötött állami tőkéket kell olda­ni. A földnek is értéket kell adni. A politika ezeket elindította, azt viszont látni kell, nem egyszerű folyamatokról van sző. Az irány viszont jó. A piacgazdaság alap­jai megteremtődtek. — Az ipari cégek java része viszont ebből a kialakuló piac- gazdaságból jelenleg csak a negatívumokkal — termelés- csökkentés, üzembezárás, műnkáselbocsátás — kénytelen szembesülni... — A gazdaságban objektíve is hosszabbak a folyamatok. Nem kevés idő kell az évtizedek alatt kialakult gazdasági kapcsolatok átrendeződésére, cégek közötti hosszú együttműködések borul­tak és borulnak fel. Csak vegyük példának a síküveggyárat, amely hosszú ideje az Ikarus szállítója volt, s ma nem kell tőle annyi üveg, mert annyi Ikarusz-busz sem kell másnak. Mit tehet? Már most fel kell készülnie arra, hogy például szállítója legyen a ma­gyar Suzuki autógyárnak, s talál­hat egy újabb stabil partnert. — Ez utóbbi akár példa is lehet a következő kérdésre: hogyan tovább Nógrád megye iparában? Abban a megyei iparban, ahol a nehézipar és az önállóság nélküli gyáregység volt a jellemző? — Valóban, Nógrád jellemzője a nagyipar és a sok gyáregység volt. Mára viszont a gyáregysé­gek leépültek, nagyobb önállósá­got kaptak. A megyében azonban még most is sok a nagyüzem és kevés a kisüzem. Bizonyos szem­pontból a sok nagyüzemet sze­rencsés dolognak is fel lehet fogni, ha köréjük sok kisüzem, vállalkozás szerveződik, amely kiszolgálja a nagyokat. Kénysze­rűségből a nagyüzemek sok olyan tevékenységet folytattak, ami nem volt gazdaságos. Például karbantartást, szállítást, épületfe­lújítást. Olcsóbb dolog, ha ezekre kisüzemek szerveződnek. Ennek jelei már látszanak a szállításban, ahol kínálati piac alakult ki. — Tehát a nagyipar köré szerveződő kisüzemek jelente­nének egyfajta megoldást a megye iparának átalakulásá­ban? — Sok olyan dolgot állít elő a nagyipar, amit kisüzemeknek kiadhat: rengeteg nagyüzemi félkésztermék kerülhetne feldol­gozásra a kis műhelyekben. Mondok erre is egy példát. Ha jól tudom, a pezsgős üveg drótkosa­rát még mindig importáljuk, pedig a kohászati üzemekben talán tudnának ehhez drótot előállítani, s egy kisvállalkozó pedig a kosarat készíthetné el. Lehet, nem nagy tétel, de egy kisüzemben már egymillió forint is sokat számíthat. S, ha kitekin­tünk Nyugat-Európára, azt látjuk, hogy a nagyüzemeknek sok kis beszállítójuk van, és ők csak a nagy alkatrészeket gyártják le és szerelik össze. A megye iparának is csak ez a lehetősége van. Nagyüzem telepítésére várni nem lehet. És nem is indokolt. — De az elavult technoló­giákkal érdemes-e még a nagyüzemeknek beszállni? —: Több nyugat-európai cégnél jártam, és tapasztalatból mond­hatom, nincs nekünk annyira elavult tachnológiánk, mint amennyire szapuljuk. Természe­tesen, nem az autóiparban, és az elektronikában kifejlesztett csúcstechnológiával kell össze­vetni a nehézipari üzemeinket. Ha csak Salgótarjánt nézem, akkor például az SVT, a vegyép- szer egy közepes technológiával rendelkezik, és az SKÜ, vagy az öblös sem olyan elavult, mint amilyennek mondjuk. Nem vélet­lenül találnak ezek a gyárak nyugati partnereket és terméke­iknek nyugati piacot. Vagy ve­gyük az üveggyapotot, ami kor­szerű terméket gyárt, a síküveg világszínvonalú üveget készít. Csak az új piaci kapcsolatok hiányoznak. És szerintem ezeket kell megkeresni. — Néhány éve, amikor Magyarországon az iparról volt szó, mindenütt elhangzott egy kulcsszó: szerkezetváltás. Ma ezt a kifejezést alig használjuk. Átváltott volna az ipar? — Lehet, hogy a szerkezetvál­tás is egy igény volt, s lehet, hogy az ma is. Ám az is lehet, hogy nem is tudtuk, miről beszéltünk. Egy azonban biztos, a szerkezet- váltásból nem szabad kampányt csinálni. Véleményem szerint ezzel a mai technológiával meg lehet élni. A megye iparának több gyára is olyan terméket gyárt, ami Nyugaton is kell. És az a korszerű termék, amelyet a világ­piacon el lehet adni. — Nem túlzottan optimista ezekben a kérdésekben? — Nem túlzottan optimista-e a Trabantos is akkor, amikor elin­dul a kocsijával Salgótarjánból Bécsbe? De az. És az esetek kilencven százalékában joggal az, mert odaér. Nem lehetne sokkal optimistább az, aki Mer- cedessel indul útnak? De igen. Mert sokkal üzembiztosabb autó­ja van. Ám az optimista Traban­tos nemcsak abban bízik, hogy Bécsbe ér, hanem abban is, hogy néhány év múlva ő is Mercedes- sel indulhat útnak. Erre a Traban­tos optimizmusra van szükség a magyar iparban. Arra, hogy oda tudunk érni. Az MNB rövidítés, a Magyar Nemzeti Bank egykor fogalom volt. Nem is csoda, hogy az összes banki feladattal és jegybanki ha­talommal felruházott és védett mamutvállalat még arra is képes volt, hogy száműzze a magyar nyelvből a folyószámla elnevezést. Néhány éve, amikor még az egyszintű bankrendszerben egyedül az MNB-ben lehetett és kellett számlát vezetni, a gazdálkodók nem egymás számlaszámát kérdezték, hanem csak így egyszerűen az „mnbszámát”. Számtalan MNB Kajzinger János a Magyar Nemzeti Bank Nógrád megyei igazgatója. Régen az e poszton ülőnek szinte minden a megyei gazdaságról fellelhető pénzü­gyi információ a kezében volt. így van-e ma is? — Kétségtelenül kaptunk olyan feladatot a bankrendszer kétszintűsítése során, amely az informálódást, a megyei rálá­tást volt hivatott biztosítani. Az információkat a kereske­delmi bankoktól kellene besze­reznünk. A rendszer azonban nem működik túl jól. — Nyilván nem nagyon akarnak minden információt nyilvánosságra hozni. — Nagyobb baj a rendszer túlzott centralizáltsága. Egy- egy területről csak kevés isme­ret áll rendelkezésre. A nagy tömegű adatban pedig sokszor elvesznek a valóságos folya­matokat jellemző információk. A kereskedelmi bankokkal egyébként jó a kapcsolatunk, megadják azokat az adatokat, amelyeket meg tudnak adni. — Az MNB-nek, mint a mo­netáris politikai irányítójának azonban rendelkeznie kellene pontos és megbízható informá­ciókkal. — Ez kétségtelen, de ez a probléma tudomásom szerint, nemcsak minket, hanem a KSH-t is érinti. — Az információhiány nem eredményezheti azt, hogy a pénzügypolitika ismeretek hiá­nyában egyszerűen nincs dön­tési helyzetben? Kajzinger János: „Az infor­mációs rendszer bizony akadozik” — Könnyen előfordulhat. Gyakori az is, hogy ugyanarról a kérdésről több, egymásnak ellentmondó ismeret létezik. Jó példa erre a költségvetési hiányról kialakult vita is. Az MNB, mint ismeretes, más­ként ítéli meg, nagyobbnak tartja a hiányt, mint a kor­mányzat. Ez egyrészt az alul­informáltságból ered. Persze politikai megfontolások is be­lejátszhatnak az eltérő megíté­lésbe. A pénzügyi kormány­zatnak elsősorban az az érde­ke, hogy minél kisebb hiány felmutatásával, minél jobban el tudja fogadtatni az országot a külföldi befektetőkkel és a világbankkal. — m — Hátraarc Keletnek! Kihalt csarnok Pénteken már második napja munkaszüneti nap van a salgó­tarjáni BRG Rádiótechnikai Rt.-ben. A szerelőcsarnokban a letakart asztalok várják a hétfői munkakezdést, a félhomályban el sem látni egy-egy sor végéig. Dermedt csend van. A titkárság irodája körül azonban felforró­sodik a levegő. Izzanak a tele­fonvonalak, ajánlatok, ismerte­tők készülnek a gyárról. Ha már Keletre nem ment, Nyugatra próbálják eladni termelési ta­pasztalatukat, kapacitásukat. —Az Rt.-vé alakulás nem jött túl jó időpontban. Az addig biztos pozícióval rendelkező cég akkor maradt magára, amikor a piacát is elveszítette. Gondolom, nem örültek ennek a döntésnek. — Az átalakulás vállalati ha­tározat alapján indult el. Mi erő­sítettük ezt az óhajt, hiszen a régi forma már nem volt tartható — mondja Klug Nándor, a BRG Rádiótechnikai Rt. igazgatója. Mi itt csak egy végrehajtó egység voltunk. Semmi önálló­ságunk nem volt sem műszaki fejlesztési, sem pénzügyi, se kereskedelmi területen. Még az alapanyag beszerzésről sem dönthettünk. Az azonban igaz, hogy az átalakulás kritikus körülmények között, nehéz helyzetben történt. A szovjet piac összeomlása, a belső fize­tési készség leromlása mellé még a rendszerváltás keltette számos bizonytalansági ténye­ző is mind-mind számunkra kedvezőtlenül befolyásolta az eseményeket. — A politikai rendszerváltás után mindenki joggal várja a gazdasági rendszerváltást is. De hogyan jelentkezhet ez a va­lóságban? Például a BRG-ben. Elképzelhető egy azonnali piac­váltás? — A rendszerváltásig, „tábö- ron belül” a BRG-termékek élenjárónak számítottak. A nyugati készülékek azonban elhúztak mellettünk. Ezen azon­ban nem is lehet csodálkozni. Hisz a nyolcvanas években a tervezőnek nemcsak a tervezés­sel kellett foglalkozni, hanem olyan elvárásoknak is meg kel­lett felelnie, hogy a késztermék­ben az import alkatrész aránya nem haladhatja meg az öt szá­zalékot. A leszakadás ma már tény, amit kényszerűen el kell fogadnunk, és együtt kell vele élnünk. Ha már így van, nem valószínű, hogy a piacváltás egyik napról a másikra létre jöhet. — Milyen pozíciókkal rendel­keznek most a Szovjetunióban? — 1990-re olyan rendelésünk volt, hogy a gyár teljes létszá­mát lekötötte volna. A szállítá­sokat azonban leállították, mivel a Szovjetunió felé már akkor is elviselhetetlenül magas külkereskedelmi aktívumunk volt. Áprilisban már nyilvánva­ló volt, hogy a tervezett mennyi­ségnek csak a negyven százalé­ka az, amire reálisan számítani lehet. Ez indokolta, hogy az emberek felét el kellett külde­nünk. A kapcsolatok más formáját kezdtük kiépíteni a szovjetek­kel. Ha államközi csatornákon nem ment, hát megpróbáltuk a bartert, a cserekereskedelmet. Ezt a formát azonban Gorba­csov állította le. Átálltunk a dol­lárelszámolásra, amit a szovjet vevők elfogadtak, úgy, hogy versenyeztették azokat más ajánlatokkal. Ez évre tizenöt millió dollár értékben kötöttünk szerződést, a számunkra bizton­ságot jelentő akreditivek azon­ban azóta sem nyíltak meg. — Lehetőség van azonban újra a barter kereskedelemre. Újból megpróbálják? — Minden a szovjetek találé­konyságán múlik. Azon, hogy tudnak-e olyan árukat szerezni, amelyeket mi képesek vagyunk értékesíteni. Átadtuk a szá­munkra elfogadható áruk listá­ját, és ígéretet kaptunk, hogy megoldják a gondokat. — Talán ebből van a legtöbb. A szovjet piac kétségtelenül nagy és csábító, de amint sza­vaiból is kitűnik, rendkívül bi­zonytalan. Egy vállalat sorsát nem lehet erre alapozni. — Természetesen mi is igyekszünk más profilokat meg­honosítani a termelésünkben. A világ egyik legnagyobb rádióte­lefon gyártó cégével kötöttünk együttműködési megállapodást. Itt végezzük berendezéseik végszerelését, programozását és értékesítését. Elképzelhető az is, hogy a kapcsolatok fejlődé­sével a megrendelések mellé technológiát is kapunk ettől a mamutvállalattól. — Magyarul felvásárolná Önöket... — Kétségtelen, hogy az Rt.- vé alakulás előtt voltak ilyen szándékai. Ez azonban az akko­ri szabályozatlan, kiismerhetet­len viszonyok között meghiú­sult. A mi cégünk eltörpül a nagyok gyártási kapacitása mellett. Inkább abban gondol­kodunk, hogy néhány részegy­ség gyártását szerezzük meg, és ebben legyünk a nagyok „be­szállítói”. Emellett persze más utakat is keresünk. Jelenleg négy közvetítő cég keres befek­tetőket, akik hajlandóak lenné­nek a BRG Rádiótechnikai Rt.- be invesztálni. —Mi az, amiben a BRG-part- nere tud lenni egy világcégnek? — Meggyőződésem, hogy termékeink rádiós része nagyon jó minőségű, versenyképes. Gondjaink a processzoros egy­séggel vannak. Mészáros Zsolt Adatok tálcán Még igazából nem fedezték fel az új politika új gyakorlói, de még inkább nem a változó gaz­daság új üzletemberei, hogy az információáramlás legkereset­tebb bázisai lehetnének a Köz­ponti Statisztikai Hivatal megyei szervezetei. Valamikor pedig nem így volt ez. A megyei párt- bizottságok és az ideológiai irá­nyításuk alatt álló megyei taná­csok a statisztikai hivataloktól szereztek be minden fontosabb információt. És tudtak is minden­ről, birtokában voltak a fontosabb adatoknak, amelyek újabb és újabb elképzeléseiket voltak hivatva objektíve is alátámaszta­ni. (Az már más kérdés, hogy statisztikával mindent ki lehet mutatni.) Manapság kevés az olyan vál­lalkozó, aki mielőtt pénzét befek­tetné valamely üzletbe, statiszti­kai adatokat kéme arról, mi a helyzet a létrehozni kívánt üzlet­ágában, vagy abban az ágazatban, amelybe pénzzel beszállna. Leg* inkább egy-egy külföldi érdekelt­séget közvetítő helyi iroda kí­váncsi a statisztikai kimutatá­sokra. Persze egy külföldi tőkés­nek már van abban gyakorlata, hogyan vágjon bele az üzletbe. A KSH megyei igazgatóságá­nak tájékoztatási osztályán Sánta Imréné dr. elmondta, hogy szíve­sen állnak adatokkal, statiszti­kákkal az érdeklődő vállalkozók, önkormányzatok rendelkezésére. Természetesen egy-egy vállalat egyedi adatait nem szolgáltathat­ják ki, de az ágazatra vonatkozó kimutatások is eligazítást nyújta­nak az üzletembereknek, s a helyi közélet politikusainak. A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban 1968-ban vetődött föl, hogy üzemet létesítenek Salgótarjánban. A gondolatot tett követte és az üzem 1970-ben már működött annak ellenére, hogy a különböző kiszolgáló egységek 1972-ig épültek. Később gyáregységi, majd 1986-ban gyári rangra emelkedett a tarjáni egység. Ekkor már szinte teljes egészében a Szovjetunióba exportált rádió adó-vevőket gyár­tották. E termékükre alapozták rendszerüket a szovjet belügyi szervek, valamint néhány nagyobb közmű s szolgáltató vállalat. 1989. július 1 -tői a salgótarjáni gyár BRG Rádiótechnikai Rt. néven részvénytársasági formában működik. A pakettek hetven százalékát a BRG Mechatronikai Vállalat, a maradékot pedig egy osztrák befektető birtokolja. Közben a szovjet piac összeomlása nehéz helyzetbe sodorta a BRG-t. Salgótarjánban először ebben a gyárban került sor nagyobb mérvű elbocsátásra. Mára a cég helyzete és jövője kritikussá vált. Bár rendelkeznek érvényes szerződésekkel, a megrendelők nem mutatnak fizetési hajlandóságot. A BRG Rt. ma erősen csökkentett létszámmal, három napos munkahéttel dolgozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom