Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

1991. JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP unnnrnj 3 Szélvihar és sötétség Balassagyarmaton Az új EDDA (Folytatás az 1. oldalról) ■— O hozzánk került, majd az lett, ami lett. Elment. Még rosszat sem kívánok nekik, de ha már belevágtak, akkor legalább sike­rük legyen. Egy biztos: az EDDÁ-s közönség emelte fel őket oda, ahonnan Amerikába lehet menni. A „gépezet” tenge­lye viszont megmaradt, s ez a lényeg. — Véleményed szerint milyen ma a magyar rockzene? — Vanni van, de mint minden mást az országban, ezt is elérte ez erózió. Mindenféle „szakszerve­zeti ellenőrzés” nélkül ránk sza­badulnak a világ legjobbjai, év­tizedes tapasztalatokkal és dol­lármilliókkal a hátuk mögött. Ha a magyar közvélemény nem segít — persze annyi mindenen kelle­ne segíteni —, akkor rövid időn belül a svájci szórakoztató zene szintjére süllyed a miénk is. A koncert fél óra múlva kezdő­dik. Elindulunk sétálni a Palóc­ligetben. Fehér tomanadrágban elkocog mellettünk Attila, nyo­mában tucatnyi gyerek. Meglátogatjuk az idős rendező urat. — Lehet, hogy nem tudnak elmenni — jegyzi meg —, mert kiszúrták a gumijukat. Talán mind a négyet. — Maga látta biztosan, ki a tettes — mondjuk, de az autóval semmi gond. Sötét van, megy a koncert, amikor kíváncsian körbejárjuk a liget öt bejáratát. Sehol sem engednek be, hiába hivatkozunk Pataky Attilára. A rendezvény alatt még a ligetben való sétára vonatkozó állampolgári jogunk is szünetel. Az öregúr továbbra sem túl szívélyes. A piros, bárki által házilag elkészíthető rendezői karszalagon kívül egyetlen posz­tos sem tudja igazolni: jogsze­rűen állnak-e ott? De árulják a kétszáz forintos belépőjegyet. Van, amelyik poszton zseblámpa sincs, alig látjuk arcukat a sötét­ben. Sötét van az egész Palóc­ligetben, csak a színpadon vil- lódznak a fények. A legtávolabbi bejáratnál fiatal lány. Tőle tudjuk meg, hogy van papír a polgármestertől a közte­rület lezárására. Elindul velünk a dokumentumot megkeresni. — Mindez azért van — magya­rázza —, mert az önkormányzat­ban a kömyzetvédők kérték, vigyázzunk a liget természeti értékeire. Az igazgatónő most már barát­ságosan nyújtja át az igazolványt. A polgármester aláírásával ékes papíron azonban az olvasható, hogy a művelődési ház kérésére engedélyezi a Palóc-liget lezárá­sát. A koncert szuper hangulatban ér véget. Pataky Attila autóba vágja magát és elindul Miskolcra, haza a mamához. Szeli—K. Gyurkó NÉZŐPONT Csend legyen! Jó négy évtizede, a fordulat éve után a hatalomban elter­peszkedő kommunista párt nemcsak politikai ellenfeleit söpörte le, de az irányvonalát bíráló imperialista ügynök­gyanús szakértőket is hidegre tette. Csend legyen! Pont azok akarják megmondani, mit és hogyan kell tenni, akik tönk­retették az országot, elárulták a népet, idegen hatalom sze­kértolói lettek, kiszolgálták a legsötétebb fasiszta rend­szert... Mivel tényleges demokrá­ciáról ebben a népi demokrá­ciában senki nem is álmodha­tott a szovjet katonai fenyege­tés árnyékában, a világ legter­mészetesebb módján hamar eltűntek a szakértők, s jöttek a káderek, a káderesek... A rendszerváltás új, de­mokratikusan megválasztott kormányzó pártja 1991 nya­rán egyre hangosabban mondja: felháborító, hogy pont azok bírálnak a legéle­sebben, akik tönkretették, elá­rulták, kiárusították az orszá­got, idegen érdekek szerint szakértősködtek... Általános lesöprésről egyelő­re nincs szó, csak jó hangos fenyegetésről: jobb, ha csend­ben maradnak... Csend legyen!! Pedig Isten őrizzen meg bennünket az efféle csendtől! Ä tényleges demokráciáról, sza­badságról nemcsak álmodni akarunk, hanem természetes adottságként élni is velük. Visszafigyelmeztetni is egyre sűrűbben, hangosabban kell! Ideje tudomásul venni, hogy itt többé egyetlen politikai párt sem terpeszkedhet el úgy a hatalomban, hogy az ország sorsáról vitatkozókat, az ország jövőjéért aggódókat lesöpörje, fenyegesse, megfélemlítse. Egyszer, s mindenkorra le kell már zárni azt a bizalom­romboló, megújuló általános ijesztgetést: bármit is mond a vitatkozó, azért nincs igaza, mert bűnös volt, mert kiszolgál­ta a régi rendszert. Egyszer s Baglyasi félreértés Aki kíváncsi, hamar megöreg­szik — tartja a mondás. Mostan­ság nagy valószínűséggel azért, mert félreértik. Márpedig a ma­gyarázkodás — legyen az bár­mily elkerülhetetlen is — öregít. A kíváncsiság, a tájékozódás igénye vitt el július 22-én a baglyasi iskolába. Az alpolgár­mester úr előterjesztése után megkérdeztek (mint az SZDSZ egyik ügyvivőjét és mint városi képviselőt), milyen magatartás várható tőlünk (tehát az SZDSZ- től, illetve a képviselő-testület­től) Baglyasalja önállósága kér­désében. Válaszomban először is azt mondtam, csak személyes véleményemet tudom ismertetni (sem a képviselő-testület, sem az SZDSZ frakciója nem foglalko­zott még az üggyel). Az önálló-. ságra törekvés az SZDSZ számá­Mátraterenye. A Nádújfalu községrész tekepályáján nemré­giben felszerelt automata beren­dezés híre gyorsan eljutott a helybeliekhez. Annál is inkább, hiszen senki nem rejtette véka alá. Amint azt sem, hogy közku- tak lezárásával és vízdíj kivetésé­vel kell a lakosoknak számolniuk. A közvetítést az élő szó mellett a helyi krónikára, és szórólapokra bízták. Az egymást követő kellemes, illetve kényelmetlenséggel maj­dan kötelezettséggel járó esemé­nyek kapcsán egy helybeli azt a következtetést vonta le, hogy az önkormányzat bizonyára az auto­Érdekes látványra hívta fel figyel­münket egy olvasónk. A panaszos készségesen, saját autójával szállított a helyszínre, így magam is meggyő­ződhettem, valóban jogos a felháboro­dása. A salgótarjáni volt bányagépgyár közelében, a Hősök úttal párhuzamo­san fekvő akácos erdőben fakiterme­lést végeztek jó egy hónapja. Most az ra általában rokonszenves. Ebből az következik (s ezt nem fejtet­tem ki -— bizonyára ez magyaráz­za a meggyőződésem szerint jóhiszemű félreértést — bár érzékeltettem): ha valamely konkrét ügyben mégis az önálló­ság ellen vagyunk, azt alaposan meg kell indokolnunk. Továbbá: az SZDSZ alkotmányos alapon álló párt, tehát a törvényeknek megfelelő előkészítés utáni lakossági döntést akkor is tudo­másul vesszük, ha azzal nem értünk egyet. Ha Baglyasalja az önállóság mellett dönt, törekedni fogunk az értelmes és korrekt egyezkedésre. Ezek után a várható gondokra igyekeztem felhívni a figyelmet. A perspektivikus várospolitika szempontjából a rész­önkormányzat megalakítását tar­tom helyesnek. A rövid magyará­mata árát kívánja a közkutakon kispórolni, pedig nem kétséges, hogy mi a fontosabb? Eljutott a panasz szerkesztőségünkbe és tudomást szereztek róla a mátra- terenyei polgármesteri hivatal illetékesei is, akik egyértelműen cáfolták, alaptalannak tartják a feltételezést. A kútlezárás, vízdíjkivetés ugyanis jóval korábban felme­rült, mint a vásárlás. Tudni kell, azt is, hogy a megtakarított ösz- szeg „vizes” célokat szolgál: a víztársulat — mely a községi vezetékes ivóvízhálózat megépí­tése előtt alakult — megszűnt, s ezzel az önkormányzatra tizen­erdőrész egy holdbéli tájra emlékeztet. Kidőlt fák, ágak, gallyak hevernek mindenfelé a földön. Nagy pazarlás­nak tűnik veszni hagyni az értékes faanyagot. No és az esztétikum sem mellékes. Utánajártunk, kinek a tulajdonában van az akácos, s miért ilyen elhanya­golt az erdő? A bátonyterenyei erdészetnél Ko­zat: ma már Baglyasalja szerves része a városnak, a szétválás — túl azon, hogy a mindennapi élet tekintetében gyakorlatilag alig képzelhető el — nehezen kezel­hető problémák sokaságát ered­ményezné, bár rövid távon Bag­lyasalja valószínűleg nem járna rosszul. Ezért az önállóságra törekvést megértem, ám a részön­kormányzat megalakítására tett javaslatommal egyértelműen kifejeztem, hogy nem értek vele egyet. Július 23-án az SZDSZ önkor­mányzati frakciója foglalkozott a témával. A fentiekkel lényegében egyező álláspontot alakított ki. A várható vitában magatartásunkat a törvényesség és a lakossági akarat tisztelete, a türelem, vala­mint a város egész érdekeinek képviselete fogja jellemezni. Gusztos István hatmilliós adósság szállt, amit ebből a pénzből fognak törleszte­ni. Ami pedig a tekepályát illeti: mindeddig kézi állításit volt, s ezen már évtizedek óta próbáltak változtatni. A szándék valóra váltását talán a kellő elszántság és egy jó ajánlat késleltette, s amikor ez a kettő egymásra talált megkötötték az üzletet. Lízing­gel, viszonylag olcsón vették meg az automatát, amely állítá­sok szerint önmagát fogja kifizet­ni. — Mihalik — vács Zsolt adott felvilágosítást: — A terület az erdészetünk tulajdonában van. A fakitermelés még nem fejező­dött be, csak szünetel. Ez az oka a furcsa látványnak. A munkát egy kft. végzi, akik pénzhiány miatt álltak le július hónapra. A munkát december 31-ig kell befejezniük. Tehát semmi­képpen nem marad elhanyagolt álla­pot az erdőben. Sz. A. Nem nyílik a határ Ipolytarnóc. Vasárnap tartják a hagyományos vendégséget a kisközségben. Erre az alkalomra kérték a polgármesteri hivatal ve­zetői, hogy nyissák meg a határ- átkelőhelyet, ám szlovák részről elutasító választ kaptak. Nem kell hordani a vizet Barna. A község domboldalon húzódó temetőjébe valóságos zarándokúinak számított felka­paszkodni eddig. A sírok gondo­zásához ugyanis kézben hordták ki a vizet a helybeliek. Ez azon­ban már a múlté, mert megvaló­sult az önkormányzat egyik idei vállalásaként a temetői kút megépítése egy vállalkozó kivi­telezésében, nyolcvanezer forin­tos költséggel. Telkek a vár alatt Hollókő. A községben sokan szeretnének telekhez jutni, ehhez pedig a polgármesteri hivatal rövid időn belül meg kívánja oldani a vár alatti magaslaton levő Sport úti telkek ivóvízellátását. A domborzati viszonyok miatt nyomásfokozót kell beépíteni. A telkek értéke­sítését megkezdték, jövőre pedig az Orgona út végében vár új gazdákra öt másik kialakítan­dó telek. Szabad a vásár Salgótarján. Lapunkban a közelmúltban fiatal amatőr ze­nészek azon keseregtek, hogy nincs fellépési lehetőségük a megyeszékhelyen. A cikket elol­vasva megkereste a szerkesztősé­günket Czikora Zoltán, a dolinkai presszó vezetője és elmondta: amennyiben a zenekarok fölkere­sik őt, abban az esetben öt héten át, szombatonként délután öttől este 10 óráig rendelkezésükre bocsátja a presszót. Nem a tekepályára spórolnak Elhanyagolt erdő Szünetel a fakitermelés mindenkorra világos különb­séget kell tenni bűnösök és dolgozó állampolgárok kö­zött. Aki bűnös, azt konkrét jogi eszközökkel felelősségre kell vonni! Ennek halogatása, késleltetése komoly hiba. De más állampolgárok között senki ne próbáljon olyan ala­pon értéket, szakértelmet minősíteni, hogy ki, mint szolgálta, vagy nem szolgálta a múlt rendszert, hogy ki, milyen pártba lépett át a rendszerváltás során, kinek milyen hosszú a damaszkuszi útja... Értsük meg végre: a bűn­bakkeresés, a demagógia akkor sem használt soha, sehol, senkinek hosszú távon, ha mód volt rá, hogy dübörgő tapsvihar kíséretében lenges­sék... Használni csak jó program­mal, jó javaslatokkal lehet. Javaslattal, amely a jóléthez vezető utat világosan megje­löli. Javaslattal, jól szervezett közös munkával, amelyben nyilvánvaló: az átmeneti nehézségek, a szegénység terheiben a felül lévők, a lent munkálkodók tisztességesen osztoznak. Mindehhez sem­miképpen nem kellenének már új és legújabb kirekeszté­sek, kiátkozások! Ehhez igen­lő, higgadt invitálások és jó szavak, igaz szavak kellenek! Erdős István Indiában eszik a nógrádi borsót Indiába exportálja borsótermésének javarészét a bursosberényi székhelyű Agrártermelő és Szolgál­tató Kft. 1690 hektárnyi területű földjükből 181 hektárt használnak ebben az évben borsótermesz­tésre. Hat E—514-es jelű kombájnnal végzik a borsóaratást. Horváth András növénytermesztési műszaki vezető szerint a nem kedvező időjárás miatt nem érik el a tarvezett 28 mázsás hektáronkénti termést. Képünk a Tereske határában lévő BT—3-as jelű táblán készült. Fotó: Gyurkó Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom