Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-19 / 168. szám
1991. JÚLIUS 19., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP unnznu Változik a tilalmi lista A közelmúltban, több alkalommal is foglalkozott már a salgótarjáni önkormányzati testület, a lakáseladási tilalmi listával. Maguk a készítők is jelezték, hogy nem tekintik ezt megváltoztathatatlannak. Az ésszerűség és a célszerűség figyelembevételével készek a módosításra. Érkeztek már beadványok a városházára, amelyekben bizonyos lakások tilalmi listáról való törlését kérték lakóik. Ilyen volt például a Bajcsy-Zsilinszky út 20—25 szám alatti épület bérlőinek levele. Helyszíni szemlék, előzetes vizsgálódások eredményeként született meg a válasz: a kérelem elutasítása. Várhatóan a szóban forgó épület sorsáról az új városrendezési tervek elfogadásakor döntenek. Indokoltnak látták viszont az értékesítési tilalom feloldását a Lovász József út 15. szám alatti lakóépületnél. A korábbi szabályozást módosították akkor is, amikor a testület feloldotta a tetőtéri lakások több éves elidegenítési tilalmát. Kiterjesztették ezt az engedményt az utólagos beépítéssel létesült lakásokra, és azokra is, amelyek olyan épületben létesültek, ahol esetleg megszűnhet az idők folyamán, amég meglevő elidegenítési tilalom. A tilalmi lista további szűkítését jelenti a határozott idejű, illetve a meghatározott feltétel bekövetkezéséig létesített, bérleti jogviszony bérlőinek lakásait érintő engedmény. Állást foglalt a testület abban is, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek (üzlet, garázs, iroda), amelyek még az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat kezelésében vannak, ugyancsak nem értékesíthetők. Ennek fő oka, hogy ezen helyiségekkel a megnehezült gazdasági körülmények között, gazdálkodni kíván a testület. Természetes „féknek” tekinthető az a határozat is, amely szerint az értékesíthető lakások eladására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bérlő a bérbeadóval szembeni valamennyi tartozását a szerződéskötést megelőzően kifizette. Hátizsákkal vándorolnak | mm rr m ■■■■■■■ Jovore is jövünk! Tóstrandi céljához érkezett az országos vándortábor első turnusa. Nagy részük a miskolci 42. Számú Hermann Ottó Általános Iskolából érkezett, de akadt közöttük 16-17 éves törzstag is, akik évek óta visszatérő tagjai a tábornak. Némelyik gyereket szinte keretként öleli a zsák, mégis fáradtság helyett mosoly ül arcukon. — Tizenegy éves hagyomány nálunk a vándortábor — újságolja Dr. Szabó Károlyné igazgató- helyettes. A korábbiakban az ország nyugati részébe barangoltunk. Minden évben nagy érdeklődéssel és izgalommal jönnek a gyerekek. Most a növekvő költségek sokak számára riasztóak voltak, még sem volt különösebb probléma a táborozással. Az idei 13 napos túra útvonala: Szécsény—Ráróspuszta—Ka- rancsberény—Salgóbánya—Ce- red—Salgótarján. A „kirándulások” látványosságai mellett különböző versenyek gazdagították a gyerekek élményeit. A rőzsegyűjtő — krumplipucoló — főzőverseny izgalmait derült arccal mesélik. S hogy nem törte meg őket a kilométerek sokasága egy mondatuk is elárulja: „Jövőre is jövünk!” Emelkedő árak Jobbágyi. A villamos áram, a szemétszállítás, a víz díjának és a különböző beruházások költségeinek megemelkedése miatt a település önkormányzata kisebb módosításokat hajtott végre a költségvetésben. Az elmúlt évi maradvány összegéből és a tartalékalapból kétmillió forintot csoportosított át a növekvő költségek fedezésére. Lucfalva önmagát próbálja Iskolát épít a falu Vándorbolttá átalakított ROBUR kocsi áll meg mögöttem Lucfalva központjában. Piacteret mondanék, ha lenne ilyen a faluban, de nincs. Az útkereszteződésben áll meg a kocsi: vásároljon belőle, akinek ilyen szándéka van. Rácsodálkoznék aztán még a számomra szokatlan dologra, de hamar belátom: a lucfalvaiaknál más a mérce mindenben, mint azt a messzirőljöttek odahaza megszokhatták. Lucfalva most magamagát próbálja. Nem erejét fitogtatja, mert fölös energiája nemigen akad mostanában, de ha így lenne sem hiábavalóságokra pocsékolná. Iskolát épít a falu: iskolát, mert így döntöttek a tavalyi tél legelején. Sokat megélt már ez a falu. Sok-sok örömet, gondot, szenvedést. De mindannyiszor kibírta. Végül aztán nagyot gondolt, s kimondta saját leszakadását a székhelyközségtől. Nagybár- kányhoz tartozás csúfos esztendeire nem szívesen emlékszik ma már az itteniek közül senki sem. Pedig ha nem is rajtuk múlik, még mindig emlékezni kénytelenek. Annyi sok galádság, az önös érdekek hajhászása után nem átall ugyanis az egykori székhelyközség még mindig gáncsos- kodni: nem adja ki jussát Lucfal- vának. Szépen legalábbis nem!Pedig most mindennél nagyobb szükség lenne rá az itt élőknek. Mert iskolát akarnak építeni. Maguknak. A gyerekeiknek. Alig vannak néhány százan, de buzog bennük a tenniakarás. Szimatját vették, hogy pályázni lehet sok mindenre, hát megírták azt a fránya pályázatot. Két dologra is kértek pénzt. Az iskolára bejött, a törpe vízműre még kénytelenek várni néhány esztendőt. Valamivel több, mint három- milliócskát kaptak. Az lesz a negyven százalék — de honnan kerítsenek mostmár hozzá újabb hatvanat? Összeült hát a falu esze megtárgyalni, hol adnak most ingyen forintokat: de bizony, hogy ma senki nem mér az országban. S mi mást is tehetne ilyenkor egy faluvezetés: teljes takarékosságot hirdet, s önmaga áll a példamutatás legelejére. Ahol lehet, saját munkával, kétkezivel végezték el, amiért más években fizetni voltak kénytelenek. Nem akarom elhinni, de váltig bizonygatják: még a téli tüzelőt is összeszedik a közintézményeknek, csak ne kelljen annyi pénzt kiadni érte: Magam is láttam: az iskola- igazgató meszelte az intézmény vécéjét, s kenték a pedagógusok festékkel a parkettát. Két hét alatt száz darab ezres. Ez is az új iskolára! A padlásteret is beépítik, így mondják. Két tantermet pedig összenyithatóra csinálnak a négyből, hogy más funkciónak is helyet adjon. Fent pedig, ahová bejáratos lesz majd nagymamától kezdve az unokáig minden korosztály, játszószobát is berendeznek: tv-t meg rádiót, s oda telepítik majd a könyveket is. Igaz, a falusi könyvtár a mostani községházán kap helyet, mert az önkormányzat oda költözik, ahol most az iskola van. Bár ez is zavaros, mert Lucfalván, ebben az alig tenyérnyi kis községben nem túl messzire a megyeszékhelytől, most három helyen is folyik az iskolai oktatás. Tanítanak még az óvoda épületében is. A tizenkét pedagógus meg egyetlen helyiségben szorul össze: a valamikori fáskamrában. Széle három lépés, s hossza sem sokkal kevesebb. Elszánt falu a lucfalvaiaké. Jó lenne tőlük példát venni. Ellopni valahogy az optimizmusukat. Nem, hogy nekik ne legyen, hanem hogy az terjedjen el másutt is az országban. Hogy megszűnjék az irigység és galádság, s hogy észhez térjen minden ember, aki gátolni meri bármi módon is az ittlakókhoz hasonlatos igazán emberi törekvéseket... Hubai Grúber Miklós Többletpénz nevelési segélyre Salgótarján. Szerdán tanácskozott az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottsága. A testület megvitatta a hatásköri listát, valamint a lakossági kamatadó-fellebbezéseket. Fontos és jó hír az is, hogy a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott sikeres pályázattal 9 millió forintot kapott nevelési segélyre a város. Ez azt jelenti, hogy mintegy 800—850 gyermek juthat decemberig nevelési segélyhez a már eredetileg tervezett létszámon felül. Harcászati bemutató Rétság — Újdörögd. A rétsági Hunyadi János gépesített lövész- dandár július 19-én harcászati bemutatót tart a Tapolca melletti újdörögdi gyakorlótéren. A bemutató foglalkozásra, az úgynevezett „harciöv” leküzdése, helyiségharc végrehajtása, megtekintésére a dandár vezetői többek között megyénk ország- gyűlési képviselőit is meghívták. Fontosak az utak Szécsényfelfalu. A községbeliek régi kívánságát teljesíti a polgármesteri hivatal, amikor a faluban hozzáláttak a belterület útjainak felújításához. Erre a szűkös költségvetésből egymillió forintot költenek. Ugyanakkor az óvoda és az iskola nyári rendbehozása háromszázezer forintot visz el a községi pénztárcából. Példás szervezettség Karancsalja. Az Egri Középítő Vállalat példás szervézettség- gel elkészítette a Kossuth út második szakaszának aszfaltozását, amely több mint háromszázezer forintba került. Ezen a héten már lehet közlekedni rajta. Szépülő intézmények Mátraszele. Az óvoda, orvosi rendelő és az iskola karbantartását, felújítását végzik ezekben a napokban a ceredi ÉP-FU Kft. szakemberei a községben. Az iskolában ezen kívül padlóburkolás is folyik, valamint vizesblokk épül az önkormányzat finanszírozásával. TISZTELT HUSZADIK SZAZAD! Tanult történészek, kutatók tudják és tanítják, hogy az emberiség nemzedékei, minden időben megpróbáltak választ adni a létezés alapkérdésére, így sajátos mondanivalóval, életformával, társadalmi berendezkedéssel, stílusokkal különültek el egymástól. A keresztény időszámítás menetrendje azután új ritmust adott az európai ember életének. E rimus az első évezred kényelmes, megnyújtott tagoltságától a XX. századra lélegzetelállítóan felgyorsult. Még a XIX. század is jó hosszúra sikeredett, és mennyi hasonlatosságtól rokon az akkor ismert világ. A XIX. században azután megtörtént a robbanás. A korábbi kétezer év kiegyensúlyozott történelmi szívdobbanásait századunk iszonyú társadalmi infarktusa követte. Az első évtizedekben minden korábbi konstrukció darabjaira tört. Nincs az életnek egy olyan szeglete, ahol ez a drámai folyamat ne játszódott volna le a művészeti élettől kezdve a családi együttélés rendjéig bezáróan. E nagy felfordulásból azután eltérő esélyekkel indult az újraépítés. Ezek az eltérő esélyek határozzák meg századunk jellegzetes alapvonását, a szélsőségek diadalát. Napjainkig nem csillapul a szélsőségek tobzódása. Egyazon órában láthatjuk élelmiszerboltjaink roskadozó kínálatát, és az Afrikában éhenhalók millióit, a legkülönfélébb „extrákkal” díszített fogyasztói élvezeteket, és a széteső világbirodalom embermillióit nap mint nap megalázó hiánykor fekélyeit. Volt itt milliós áldozatokat követelő világ- katasztrófa, és az emberiség jólétét garantáló fejlesztések sorozata egyaránt. E kétpólusú század gyermekei is magukon viselik mindennapjaikban koruk jegyeit. Egyazon napon vagyunk képesek a rokonszenves együttműködésre környezetünkkel és az önmagunkból kivetkőző embertelenségre is, akár a legegyszerűbb közlekedési helyzetben, akár üvöltő atyaként, akár kicsinyke helyi diktátorokként. A szélsőséges szabad évszázadban ez így a természetes, noha egyre nehezebben elviselhető. (Lásd a hihetetlen mértékben pusztító e századi népbetegségeinket!) Tisztelt huszadik század! A szélsőségek konfliktusaiból nem kerülhet ki egyik sem győztesen, mert akkor minden elveszett. Nincs más megoldás erre a kilenc évre, mint a megegyezés a megmaradásért. És ehhez egy másik kulcsfogalom szükségeltetik, mely már remélhetően a következő évszázad alapvonása lesz. Ez pedig nem más, mint a türelem. Németh János István Az önkormányzat visszaigényli a viszontagságos sorsú kastélyt Megviselten is impozáns a kisterenvei kastély (Folytatás az 1. oldalról) Az 1945-ös államosítás után helyi pártszervezetek és különböző társadalmi szervezetek működtek a kastélyban, majd járási és községi könyvtár kapott benne helyet. A hetvenes években központi és helyi pénzekből az eredeti állapotnak megfelelően helyreállították. A megyei, járási párt és tanácsi szervek nagy nyomására a Kisterenyei Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága az épület kezelői jogát 1978. december 7-i megállapodással, ellenérték nélkül, átadta a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek. A vállalat oktatóházat hozott létre a kastélyban, s az üzem múltját reprezentáló kiállítás jelenleg is megtekinthető. Más kérdés, hogy teljes az érdektelenség iránta. A kezelői jog átadása, a jobb sorsra érdemes építmény nem lakossági érdekeken alapuló hasznosítása jogosan bosszantja a helybelieket. Ám az emberek aggódnak is, hiszen megkezdődött az SKÜ átalakítása, s félő, hogy a privatizáció során a cég vezetői eladják a kastélyt. A képviselő-testület is foglalkozott az épület sorsával, s az április 18-i ülésén megbízta Nagy Mihály polgármestert, kezdeményezzen intézkedéseket annak önkormányzati tulajdonba való visszakerülése érdekében. A polgármester úr ezt követően levélben fordult dr. Csépi Lajoshoz, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójához, s kérte: „...a Salgótarjáni Kohászati Üzemek átalakítási, privatizációs köréből szíveskedjen kivenni a kisterenyei műemléki kastélyt — mivel az nem szolgál termelési célokat és térítésmentesen került át a kezelői jog — és szíveskedjen hozzájárulni, támogatni kérésünket, amely az épület tulajdoni jogának önkormányzat részére történő átadását jelenti.” Dr. Csépi Lajos válaszlevelében többek között ezt írta: ,,...az állami tulajdonban lévő műemléki védett területek — így az adott kastély — az önkormányzati tulajdonba átadására a kormány által létrehívandó vagyonátadó bizottságok intézkedése nyomán kerülhet sor. A bizottságok Fotó: Gvurkó munkáját szabályozó külön törvény hiányában ma még nem ismeretes előttem, hogy az elfogadott szabályozás mennyiben fogja befolyásolni egy állami vállalat átalakulása során egyes vagyonelemek értékesítését. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a műemlékileg védett kastélyok értékesítésére programot kívánunk szervezni, amelyben a Salgótarjáni Kohászati Üzemek privatizációjától függetlenül kívánjuk a kastély sorsát rendezni." Nagy Mihály a kohászvállalat vezérigazgatóját is tájékoztatta arról, hogy az önkormányzat visszakéri jogos tulajdonát. Továbbá a Nógrád Megyei Vagyonátadó Bizottság vezetőjéhez hivatalosan eljuttatta a kastély visszaigénylésére vonatkozó kérelmet. Ezek után nincs már más teendője ez ügyben, mint valamennyi bátonyterenyeivel egyetemben bízni az igazságos, ennélfogva számukra kedvező döntésben. (kolaj) NÉZŐPONT,