Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

1991. JÚLIUS 2., KEDD C SZECSENY ES KORNYÉKÉ y Hol legyen a piac? Piacügyben akadnak mostaná­ban gondjai a szécsényi önkor­mányzatnak. A buszmegálló tő- szomszédságában a régi piac már nem felelt meg sem a célnak, sem az egészségügyi követelmények­nek, Az igaz, hogy a busszal érkező piacozó asszonyoknak csak néhány lépést kellett ten­niük, és máris árulhatták a porté­kát. Viszont bőven jutott nem­csak az emberek tüdejébe, hanem a kínált zöldségre, gyümölcsre is por, füst, kipufogógáz. Emellett még szűknek is bizonyult az árusítótér: az emberek tolongtak, tülekedtek, napirenden volt a vita, a veszekedés. A piacnak másutt kellett helyet teremteni a városban. Végül két rossz közül a kevésbé rossz lehe­tőséget választották és a piac jó egy hónapja elköltözött a Skála mögötti parkolóba, a zöld terüle­tre, méghozzá ideiglenes jelleg­gel. Megindult a „lázas” keresgé­lés a végleges árusítóhely megta­lálására. Varga Tibor polgármester le- pedőnyi rajzokat mutat, amely a már elfogadott végleges városi rendezési terv térképe. Rajta szerepel az új buszmegálló és a piac helye is. És itt van a bökkenő! A rende­zési terv értelmében ismételten — hajszálpontosan — egymás mellé kerülne a buszmegálló és a piac. A tervezők fantáziáját megint csak az irányította, hogy az utazó eladók könnyen jussanak az elárusítóhelyekre. Csakhogy így nem küszöbölik ki a környe­zeti ártalmakat. A döntés eléggé sürgető. Va­lószínűleg módosítani kell a rendezési tervet, hogy megtalál­ják a szécsényi piac végleges helyét. Lehetőleg a központban, könnyen elérhetően, ám mégis egészséges körülmények között. Népművelő nehéz napjai Horváth József tizenhat eszten­deje igazgatója a nógrádmegyeri művelődési háznak. Saját bőrén érzi, mennyivel nehezebb ma a népművelők munkája, mint ko­rábban. A pénz napról napra kevesebb. — Nógrádmegyerben mindig igen színes és gazdag volt az ön­tevékeny csoportok élete. Most mi a helyzet? —- Már az is eredmény, hogy jól működik asszonykórusunk. Tavaly Hollókőben megkaptuk a közönség díját, ami ösztönzően hatott a kollektívára. Mondhat­nám azt is, hogy előbbre léptünk: átalakultunk hagyományőrző csoporttá. — Terveik? — Igyekezünk, hogy a régi dicsőség ne a múlté legyen. A cigány tánccsoportunk gyengél­kedik ugyan, de a nógrádmegye­ri ifjúsági napra „összeálltak” és felléptek. Lehet, hogy a siker összetartja őket. Tevékenykedik egy zenekarunk, ami vidéki mércével mérve megállja a he­lyét. A gyerekcsoportokkal nem lehet dicsekedni; talán szeptem­A nyolcvannégy esztendős, hófehér hajú hölgyet egyszerűen „amerikás” Anna néninek hívják Tamócon. Mester Ferencné az Egyesült Államokból, közelebb­ről a pennsylvaniai Bethlehem városból telepedett haza a kis Nógrád megyei faluba. Házat vett, szépen berendezte, gyönyö­rű kertet varázsolt mellé. Anna néni fiatalos, jókedvű, mosoly­gós, aki szívesen mesél nagy világjárásáról. — A „szomszédban” szület­tem, Tőrincsen: a falu ma Szlo­vákiához tartozik. Tizenhat esz­tendős alig múltam, amikor férj­hez mentem. Ludányhalásziba cséplőgép mellé jártam. Nagyon szegények voltunk otthon, kellett a gabona. Az uram jóképű legény volt, amikor egy mulatságban elvitt táncolni, rögtön azt mond­ta: senki más, te leszel a felesé­gem. így kezdődött. Utána na­gyot fordult az életünk kereke. . — Hogyan? — A férjemnek a szülei már előzőleg kimentek Amerikába, így megjött az uramnak is a kivándorlási engedélye. Nekem meg nem volt. O elment, én pedig ott maradtam a tőrincsi kis ház­ban. Teltek-múltak a hónapok, intéződött az én papírom is. így 1929-ben egyedül nekiindultam a világnak. Franciaországig vonat­tal, onnan pedig hajóval, ahogy az akkoriban divatban volt. Sírva fakadtam, amikor New Yorkban nem várt senki, de valahogy eljutottam Betlehemig. Közben egyre csak sóhajtoztam „hej, szép Magyarország, de messze estem...” — Hogyan alakult az élete Amerikába? — Dolgoztam dohánygyárban, mosodában, nyakkendőgyárban. Lassan, lassan megtanultam angolul és az urammal együtt fölvettek az ottani hatalmas vasgyárba. Mindig egyszerű munkás voltam. Sokat dolgoztam éjszaka is. Az urammal szép házat vettünk, békességben élde­géltünk. Aztán beütött a baj, beteg lett, 1973-ban meg is halt. Magamra maradtam. Ipolytamó- con élt a testvérem, gondoltam hazajövök. Csak jobb lesz ma­gyar földön. így is történt. Anna néni a mai napig is Pennsylvaniából kapja havonta a nyugdíjat dollárban. — Miként telnek a napok? Nem a vezetők úri kedve diktálta KÉNYSZERLÉPÉSEK A CSOMAGOLÓGÉPGYÁRBAN Puszta Zsolt szerelő és Mestra Flórián tanuló, az utolsó próba­csomagolásokat végzik a Lehel Hűtőgépgyár részére kiszállított egyedi radiátor zsugorfóliázó gépen. Fotó: R. Tóth Kiss Sándorral, a szécsényi Newtec—Hunpack Csomagoló­gép-gyártó Kft. ügyvezető igaz­gatójával nehéz dolog zavartala­nul beszélgetni. Hol a telefonja csöng, hol az ajtót nyitják rá valamiért, máskor sürgősen alá kell írnia a számlákat. A csomagolóberendezéseket gyártó üzemet nemcsak az Ipoly mentén tartják számon. Berende­zései révén ismertté lett szerte Európában. Küldtek már gépet Nigériába és Kínába is. Szécsényben tíz éve folyik a csomagológép-gyártás. Ezen időszaktól a kft., másfél eszten­dőt tudhat maga mögött. Az igazgató tárgyilagos: — Gondolom, senkit nem sértek meg, de ez alatt a másfél év alatt fejlesztésben, új gyártmá­nyok bevezetésében, a minőség alakításában tettünk annyit, mint elődeink. Tizenöt prototípust, illetve új gyártmányt hoztunk létre. Biztató, hogy a nagy szériák kora után igényes, egyedi gépeket rendelnek vásárlóink. Ez a piac komoly kihívása, aminek meg kell felelnünk. A mai gazdasági helyzet azonban nem segíti az elképzelések megvalósítását. Ezt a bőrünkön érezzük. — Mégpedig? — Az elbocsátások szele minket is elért. Százharmincán dolgozunk az üzemben. Kapálód- zunk, mindent elkövetünk, hogy a felszínen maradjunk. Enyhíteni próbálunk a dolgokon, annak reményében, hogy csak nem kell majd utcára tennünk a nálunk kenyeret keresőket. Ötven—het­ven embert részmunkaidőben foglalkoztatunk, de továbbra is számítunk rájuk. —Nem lehet könnyű a dolguk... — Abból indultunk ki, hogy a fejlesztésnek, az anyagrendelés­nek, a technológiai munkának, a kereskedelmi kapcsolatok kiala­kításának egy percre sem szabad leállnia, mert akkor a jövőnket játsszuk el. Azoktól az emberek­től, akik ezeken a területeken dolgoznak, a vezetés azt kérte, hogy heti egynapi fizetésüket ajánlják fel egy külön béralap létesítésére. Ez alól az igazgató sem kivétel. Ebből az összegből átmenetileg a legnehezebb hely­zetben levő üzemrészeket tudjuk támogatni. Kerek perec elhang­zott, ha meg akarunk maradni, mint sikeres üzem, azért áldozni is kell. Ellenvetése senkinek sem volt, mindenki tisztában van azzal, hogy nem a vezetők úri kedve kényszerítette ki ezt a lépést. Az sem titok, hogy a későbbiekben ezeket a pénzeket visszatérítjük. — Szinte minden üzem panasz­kodik a pénztelenségre, az egyre inkább halmozódó eladatlan ter­mékekre. Önök ebből mit tapasz­talnak?* — Háromszázmillióra rúg az érvényes ajánlataink összege. Ebből százötvenmillió forint értékű gépeti/T-r-,myugati cégek közvetítésével — a Szovjetunió­ba kellene' küldenünk. Ez az ismert okok miatt egyelőre nem történt meg. A másik százötven­milliós szállítás hazai piacra vár. A gyárak, melyeknek ugyan égetően szükségük volna a kor­szerű csomagológépekre, szegé­nyek; adóságokkal küzdenek, nem tudnak fizetni. — A munkáselbocsátásokról már esett szó. Mi várható a közeli napokban, hetekben? ■— Minden erőlködésünk elle­nére júliusban kilenc, augusztus­ban ugyancsak kilenc emberünk­től kell megválni. Nehéz szívvel ugyan, de minden érintettet megkerestem és elmondtam, mire lehet számítani? Hozzátet­tem azt is, hogy amint lehet, visszavesszük őket. Fontos tudni­való, hogy francia partnerünk is nehézségekkel küzd. Nem a tőkéjükkel van a baj: az ottani piac is leült. Már tavaly sem tudtak eleget tenni gépeladási kötelezettségüknek, az idén pe­dig még egyetlen forintot sem láttunk tőlük. —Gondolom a gondok ismere­tében, nem ülnek karba tett kéz­zel? — Július 15—30. között sza­badságra megy az üzem minden dolgozója. De a piaci szakembe­rek dolgoznak, nehogy elszalasz- szunk egyetlen vevőt is. Az ed­diginél is nagyobb ütemben vé­gezzük a piackutatást, korszerű­sítést. De a „szegénység”, a bajok ellenére is, adtunk egymil­lió forint értékben kamatmentes kölcsönt az építkezőknek, vagy az újlakás-vásárlóknak. — Ebben a helyzetben nehéz optimistának lenni. — Én pedig az vagyok. Min­dent megteszünk, hogy a vevőket idecsalogassuk. A legkisebb kívánságnak is eleget teszünk, panasz esetén a szerelőink hu­szonnégy, de legkésőbb negyven- nyolc óra alatt eljutnak a vásár­lókhoz. A fejlesztés üteme ennyi­re szoros még talán sohasem volt. Ez a megmaradás záloga. — cs — Nem volt mese Munkanélküliből vegyeskereskedő — Csöndesen. Főzögetek, gondozom a virágaimat, kapálga- tok, nézem a televíziót. Anna néni végrendeletében a községre hagyta a házát, mellette 300 ezer forintot a rendben tartá­sára. Kétszázezer jut az iskolának és az óvodának. Nem feledkezett meg a templomról és a temetőről sem. Gondolt a fiatalokra, a végrendeletben ötvenezer forin­tot juttatott a sportolás segítésére. — Elégedett az életével? — Sok mindent láttam, sokat dolgoztam már. így volt jó, ahogy történt...-cs­Szabóné Hakkel Lídiát a kény­szer vezérelte a boltosmester­ségre, így hát vállalkozó lett. — Miért? — Szécsényben dolgoztam ti­zenkilenc esztendeig a BRG-ben. Műszaki végzettségem van: pro­gramozó és gyártóeszköz-gaz­dálkodó voltam az üzemben. Aztán derült égből jött a villám- csapás. Én is rákerültem a la­pátra, munkanélkülivé lettem. Édesanyám több mint két évtize­dig volt vendéglátós, gyerekko­romban sokat voltam mellette. Úgy döntöttem, hogy nincs mese, nyitok egy kis vegyeskereske­dést. Itt lakunk Litkén, a házunk elég nagy: a földszinten bőven elfér a bolt és a raktár. —Hogy vált be az elképzelése? — Nem értem rá töprengeni a nehézségeken. A férjemmel szin­te éjjel-nappal dolgoztunk, amíg a bolt belső berendezését meg­csináltuk, Aztán áru után szalad­gáltunk. Áprilisban nyitottam. Elég sok a vásárlóm, még Mi- hálygergéről és Ipolytarnócról is átjárnak. — Ennek bizonyára oka van. — Az igazság, ha egy magán- kereskedő boldogulni akar — márpedig nyilván azért kezdett bele —, akkor nem nézi a nyit­vatartási időt. Alkalmazkodom az itt élő emberek munkabeosz­tásához, szokásaihoz. Szombaton egy óráig lehet jönni vásárolni, de kinyitok még délután háromtól ötig is: ha netán valaki valamit elfelejtett megvenni, gyorsan szaladhasson érte. Ha záróra után becsengetnek, akkor is kiszolgá­lok. Az is gyakorta megesik, hogy kocsiba ülök és hozom azt, ami kifogyott. — Ennyi munka mellett mikor pihen? — Egyelőre szabadnapot sem tartok, az idei nyaralás pedig a bolt miatt máris ugrott... zzűtzz-e/ 5 Szécsény és környéke--------------------I V isszatérő látogatók Rárós. Az ifjúsági táborban már visszatérő vendégnek számítanak a székesfehérvári Kelemen Béla utcai Általános Iskola diákjai. Nemrégiben negyven gyerek töltött egy hetet Ráróson. Ellátogattak Ipolytamócra, Balassagyarmatra, Salgótarjánba, Szécsénybe, Hollókőre, de nagy él­ményt jelentett a salgói vár és az öblösüveggyár megtekintése is. Társultak a gazdák Rimóc. A községi önkormányzat úgy döntött, hogy kezelésre átveszi a tejipari vállalattól a tejbegyűjtőt. Ti­zenkilenc tehenesgazda társult önálló szövetkezetét alakítva. A tejtermelő szövetkezet a jövőben önállóan kíván­ja értékesíteni a tejet. A tárgyalások most folynak, az elképzelések szerint júliusban pont kerül az ügy végére. Négyszáz­ötvenezerről döntöttek Egyházasgerge. A hét végén ta­nácskozott a község önkormányzati képviselő-testülete. A képviselők el­fogadták az önkormányzat szervezési és működési szabályzatát, s egyúttal elbírálták azokat a kérelmeket is, ame­lyeket a községbeliek a polgármeste­ri hivatalhoz juttattak el kamattörlesz­tés, illetve lakásépítés és -vásárlás anyagi támogatását igényelve. Az ön- kormányzat négyszázötvenezer forin­tot juttatott erre a célra. Tisztiorvosi szolgálat Szécsény. A városban nagy gondot jelent, hogy nincs helyben tisztiorvosi és közegészségügyi szolgálat. Ezért egy országos szintű átszervezés része- ■ ként Szécsényben is tervezik a tisztior­vosi szolgálat megalakítását. Jelenleg ugyanis a legkisebb ügyek intézéséért — engedélyek, helyszíni szemlék — Balassagyarmatra kell utazgatni. Nyári felújítások Endrefalva. A községben befejez­ték az óvoda teljes felújítását: festet­tek, mázoltak, javítottak. A hetvenöt óvodást hétfőn már fogadták az óvó nénik. A felújítást részben társadalmi munkában, részben közmunkák for­májában végezték az endrefalvai ipa­rosok. Amikor az óvodában készen lettek, hozzáláttak az általános iskola nyári rendbehozatalához. Üdülőtelepi adó Nógrádszakál. A község polgár- mesteri hivatala május 27-i ülésén alkotta meg azt a rendeletét, amelynek értelmében Ráróspuszta üdülőtelepen építmény- és telekadót vetett ki a tu­lajdonosokra. Az adó július l-étől lépett hatályba. Ami az összeget illeti, ebben a fél évben építményadó címen a magánszemélyek nyolcvan forint (négyzetméter, jogi személyek száz­hatvan forint) négyzetméter összegű adót fizetnek. A telekadó magánsze­mélyeknél 8 forint, a jogi szemé­lyeknél tizenhat forint négyzetméte­renként I9‘>: dec. 31-ig a magánsze­mélyek adókedvezményeként elszá­molhatják a kommunális beruházások összegét. Amerikás Anna néni bértől sikerül őket is összehozni. — Klubok, szakkörök? — A régi, valamikor jól működő ifjúsági klubra ma már csak nosztalgiával gondolok. Jelenleg cigány ifjúsági klubunk működik. De tartottunk német nyelvtanfolyamot és bepillantást nyerhettek az érdeklődők a házi betegápolás rejtelmeibe is. — Régebben különféle szóra­koztató műsorokkal jelentkezett a művelődési ház. Úgy tűnik, ezek­nek a szánta erősen megcsap­pant. — Igen. Egy-egy műsornak olyan magas az ára, hogy egy­szerűen nem tudjuk megvenni, csak ráfizetés lenne. Egy-két jő műsort azért sikerült idehoznunk. — Milyen pénzből tartják fenn a házat? — Az önkormányzati támoga­tásból, a rendezvények bevételé­ből, tanfolyami díjakból. Iparko­dunk vállalkozni. Amikor lehet, bérbe adjuk a termet, pályázato­kon veszünk részt. Úgy vélem, ha nehéz is ma a népművelő helyze­te, nem reménytelen...-Sz. F.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom