Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
6 imnum MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT MAI PALÓC MESEK ENDRE ÉS A KUPADÖNTŐ EGY ÉLET A SZLOVÁK—MAGYAR EGYÜTTÉLÉS SZOLGÁLATÁBAN Sámsonházától a Magyar Tudományos Akadémiáig Száz éve halt meg Haan Lajos, történetíró, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ebből az alkalomból Békéscsaba tudományos ülésszakot rendez szeptemberben. Augusztus 12-én — halálának centenáriumán — Sám- sonházán felavatják és megkoszorúzzák a szülőház helyén álló épületen Haan Lajos emléktábláját. A családról Az apa, Haan János a régi Nóg- rád egyik falujában Abelován, — amely Abelfalva vagy Abel-Le- hota néven is ismert — született. Annak ellenére, hogy édesapja korán meghalt, családi támogató — Crudy Dániel — révén Losoncon, Korponán, Rozsnyón továbbtanult. Pozsonyban, Wittem- bergben teológiai végzettséget szerzett. 1809-től az anyagilag szegény sámsonházi evangélikus gyülekezet lelkészeként dolgozott. Ugyanebben az időben, a Napóleon ellen felkelt nemesi bandérium tábori lelkésze volt. 1818- ban Ócsai Balogh Péter, — aki szabadkőművesként is jeles nógrádi személyiség, és az evangélikus hitfelekezet fő gondnoka Nógrád megyében, s 1790-ben gróf Teleki Lászlóval fellépett a protestáns ellenséggel szemben, — szerzett neki Békéscsabán lel- készi állást. Haan János írogató ember hírében állt. Szlovákul írt dolgozata a dohánytermesztés hasznáról szélesebb körben is terjesztett olvasmány volt. Felesége, Petényi Judit, az abe- lovai lelkész lánya. Öccse, János, korának, — a XIX. század közepének — neves ornitológusa volt. Haan János és Petényi Judit fia, Lajos 1818. augusztus 13-án született Sámsonházán. Alig egy hónapos volt, amikor a családdal Haan Lajos (1818—1891) Repr.: Buda László együtt elkerült szülőfalujából Békéscsabára. Az életútról Haan Lajos 1829 és 1834 között végezte gimnáziumi tanulmányait. Kezdetben a magyarországi szlovákok egyik fontos iskolai központjában, Mezőberényben, később Eperjesen. Ez utóbbi helyen az önképzőkör könyvtárosa és alelnöke volt. 1841—1842 között az ősi Jéna egyetemén tanult. Nem elégedett meg az egyetemi stúdiumokon megszerzett ismeretekkel. Többnyire gyalog bejárta az akkori Németország sok táját. Hazatérte után tanárként dolgozott a magyar nyelvű evangélikus iskolában Csabán, és ugyanott káplán lett. 1843-ban Selmecbányán lelkésszé avatták. 1849-ben a Délvidéken nemzetőrként harcolt. Amíg távol volt, meghalt felesége. Nagylaki lelkészkedés után 1855-től, édesapja halála miatt annak megüresedett papi székébe került. 1877-től a legmagasabb tudományos fórum, az Akadémia levelező tagja lett. 1881-ben megkapta az egyik legrangosabb magyar kitüntetést, a Ferencz József Rend lovagkeresztjét. 1891. augusztus 12-én Békéscsabán halt meg. Munkásságáról Tevékenységét az egyházi elhivatottság és a történetírói ambíció egyaránt jellemezte. Annyi bizonyos, hogy közössége ragaszkodott hozzá. Történeti munkásságában is jelen volt egyháza fejlődésének vizsgálata. Ezt példázza a magyar protestáns egyház küzdelmeiről készült dolgozata (1859), és több más mellett énekeskönyve, amelyet az ágostai hitvallású evangélikus hívek számára gyűjtött ösz- sze. (1847) Kisebb költemények után az első nagyobb figyelmet a Nagyváradon megjelentetett, Békéscsaba mezőváros történetét feldolgozó munkája váltotta ki. (1845). Megírta Ó és Új Nagylak történetét (1853). Békésvármegye hajdana címet viselő kétkötetes munkája (1870—1877) komoly feldolgozás. Történetírói vénáját két életrajzi dolgozata is igazolja: Még egy szó Dürer Albert származási helyéről (1878) és Bél Mátyás életét összefoglaló írásmű. (1879) Leginkább magyarul írt, de nagy hangsúlyt adott a kétnyelvűségnek. Az énekeskönyvét, a Nagylak történetével foglalkozó írásait szlovákul is megjelentette. Szlovák közösségének az 1849-es magyar nemzeti függetlenségi nyilatkozatot is lefordította. Értékeléséről Történetíróként az adatokban gazdag, nagy leíró művek alkotóit követte. Mikovinyi Sámuel, az első pontos és magyar térképek készítője, „a Felséges Kamara” földmérője ugyancsak Abelován született. Ez a hatás,—egyebeken túl, — innen is eredeztethető. Példaképe volt Bél Mátyás, aki öszszefoglaló művében adta közre latin nyelven a magyar világ leírását. Bél Mátyás tevékenysége és személyisége olyan értelemben is hatással volt rá, hogy lelkészi munkájában Haan Lajos is szlovákul hirdette az igét. Az iskolában pedig nem győzte hangsúlyozni tanítványai előtt a magyar nyelv ismeretének fontosságát. A több- nyelvűség feltétlen híve volt. Életelvéül választotta a más népek nyelve, szokása iránti türelem gyakorlását. Ennek fontosságát a mindennapjaiban nemcsak hangsúlyozta, de képviselte is. Nem nehéz feltételezni, hogy a nógrádi környezetben együtt élő szlovák—magyar népességről meglévő ismerete is motiválta őt. Többször is nagy kutatóutakat tett Németország levéltáraiban. Nürnberg, München, Bécs intézményeinek tudományos iratanyagát nagy szorgalommal tanulmányozta, dolgozta fel. A tények, az adatok tiszteletét fontosnak tartotta, ennek a gyakorlatnak egyik képviselője volt. Márki Sándor, a XIX. század második felének jelen történésze igen meleg, baráti szavakkal, élete egyik legkiegyensúlyozottabb szakaszaként minősítette azokat az időket, amelyeket a kutatómunkában együtt eltöltöttek. Értékelésében így ítélte meg Haan Lajos tevékenységét. „A feldolgozásnak nem volt mestere”. Márki, mint tiszteletet érdemlő személyiséget értékelte nagyra, amikor azt írta, hogy: „Haan neve fölött régen napirendre térnek a tudós társaságok, mikor csabai sírján még mindig nyiladoznak az emlékezet és a hála virágai”. Nógrád sok hírességet adott évszázadok alatt a magyar tudománynak és közéletnek. Gyakori, hogy sokukat méltatlanul elfeledtek. Életük, tapasztalataik felidézése hasznos lehet a mostani sorsfordító időkben is. Dr. Horváth István Endre sokszor találkozott a fiatalasszonnyal. Leggyakrabban mikor munkába ment. Ott állt ő is a buszmegállóban és várt. Először csak egy-két szót váltottak. S hogy ki kezdte, ma már kideríthetetlen. A buszon is mindig egymás mellett álltak, a fiatalasszony végigcsacsogta az utat. Endre szerette hallgatni. Megtudta, hogy egy gyereke van, hogy a férje tengerész, és azt is, hogy irodában dolgozik valamilyen gyárban. Délután már csak ritkán, futólag látta. Egy alkalommal amikor hirtelen beköszöntött a kánikula az asszony csak egy könnyű pólót viselt a szoknya fölött. A két feszülő mell jelezte nincs szüksége melltartóra. Endre megkívánta a fiatalasszonyt. Szinte megbűvöl- ten állt mellette, nézte, nézte még válaszolni is elfelejtett. — Nem is figyel rám, — ütötte meg a fülét a szemrehányó kérdés. — Sajnos nagyon is — szaladt ki a száján, mire az asszony huncutul ránevetett és leszállt a buszról. Másnap kicsit korábban ment, így több ideje maradt beszélgetésre. Arra kérte az asszonyt, hogy délután találkozzanak. O tétovo- zott, nagyon nehezen mondta ki az igent. Délután újra szabódott, szinte izzott a hangján a lelkiisme- ret-furdalás, a messze hajózó férjével szemben. A kapcsolat nagyon nehezen alakult. Endrének nagy türelemre volt szüksége, a másik tétovázása miatt. Az első találkozás után majd harminc nap kellett az első csókig. Itt újra megtorpant a kapcsolatuk, de a férfi nem adta fel. Ha kellett kedves volt, ha kellett önérzetes, de volt figyelmes, sőt hódító is, csak azért, hogy ágyba vigye az asszonyt. Aztán az asszony magabiztossága lassan csökkent, és egy nap kimondta a boldogító igent. Endre abban egyezett meg vele, hogy este mikor már elcsendesedik a környék felmehet hozzá és ott aludhat. Endrével madarat lehetett volna fogatni. Gondolatában ezerszer levetkőztette. Azt, hogy miként fog az asszonnyal szeretkezni a fantáziájára bízta. A jelenet már-már a perverzitás határát súrolta. Este hóna alatt egy üveg konyakkal és, pár szál virággal fellopakodott az asszonyhoz. Szerencsére senkivel nem találkozott, aminek a hölgy őszintén örült. Kedvesen leültette a férfit, italt tett elé és arra kérte: nézze el neki, de van még egy kis munkája, melyet be kell fejeznie. Addig is kapcsolja be a tv-t. A tv-ben teniszmérkőzés kezdődött, Davis Kupa döntő McEnroe és Connors között. Endre imádta a teniszt. Hatalmas ütésváltások, sziporkázó játék, McEnroe különszámai, hol a vonalbíróval, hol a labdaszedőkkel, hol a közönséggel. Endre alig vette észre, hogy az asszony szorosan mellé ült. Kedvesen fülébe súgta: — Ne légy türelmetlen, itt Connors simán győz, az a pár perc már nem számít. Az asz- szony nem haragudott, egy puszit lehelt az arcára és azzal távozott, hogy bebújik az ágyba. A tenisz egyre izgalmasabb lett. A harmadik játszmában Connors- nak kétszer volt játszma- és mérkőzéslabdája, de nem tudott nyerni. McEnroe lassan átvette a játék irányítását és végül az ötjátszmás' mérkőzés az ő győzelmét hozta. Ekkor Endre az órájára pillantott és nem hitt a szemének: a mutató fél kettőt mutatott. Lábujjhegyen felállt és benézett a szobába. Az olvasólámpa égett, az’asz- szony az igazak álmát aludta. Szája csücskében kesernyés mosoly vibrált, az egyik melle kibújt a paplan alól. A férfi nézte, nézte és nerií Volt szíve felébreszteni. Leoltotta a villanyt, csöndesen kinjent az előszobába, és ott be- kattintotta maga után az ajtót úgy, hogy azt csak belülről lehetett kinyitni. Másnap bűnbánóan várta az asszonyt. O most később jött a szokottnál, megállt a férfi mellett és csak annyit mondott: — Ma lesz a tv-ben a párosok döntője, nem akarod nálam megnézni? Aztán egy grimaszt vágott és elindult az utcán. Soós Géza NÉPI KALENDÁRIUM Július — Szent Jakab hava Július 20. Illés Az Illés-nap az ószövetségi prófétára utal, akiről Ady Endre emlékezik meg híres versében: Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. A vers azt a bibliai képet idézi, amelyen a Krisztus előtt a Vili. század körül élt próféta — miután tanítványát, Elizeust felavatta —- tüzes szekéren az égbe ragadtatott. A néphitben a próféta ünnepe zivatart és mennydörgést hozó nap. Dologtiltó nap is, mivel aki ilyenkor dolgozik, megüti a mennykő. Szilágyi Ferenc így ír az égi háború eredetéről: „Az ember teremtése napján, mikor a sátán meglátta Ádám apánkat a Paradicsomban, kajánságból, a teremtés művének megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezvén így szólongatta: — Illés, kelj föl! A porba rajzolt ember azonban meg sem mozdult szavára. Ekkor az Ür hangja szólalt meg: — Illés, kelj föl, s hajigáid meg azt, aki téged a porba írt! Mire Illés nyomban fölkelt, s villámokkal dobálta meg Lucifert. Ettől kezdve van villámlás meg mennydörgés Illés napján. Ezért mondják Szeged környékén zivatarok alkalmával: — No, Illés csatáz a sátánnal! Július 22. Mária Magdolna Magdalai Máriáról az evangéliumok több helyen írnak. A Ge- nezáreti-tó partján Magdala faluba Jézus meggyógyított egy beteg asszonyt, Máriát, aki ettől kezdve több más asszonyai együtt Jézussal tartott. Jézus szenvedéseinek történetében leírják, hogy amíg az apostolok félelmükben elfutottak, Mária a keresztnél állt és a temetésénél is ott volt. János evangéliuma szerint feltámadása után neki jelent meg először Jézus. Magdalai Máriát másként Mária Magdolnának nevezik. A hagyomány Mária Magdolna alakját egészen más személlyel azonosítja. Azzal a névtelen bűnös asszonnyal, aki Jézus lábait tiszteletből megkente olajjal, s hajával megtörölte. A néphit tévesen őt ünnepli július 22-én. A dús hajú, bűnbánó asszony napján néhány vidéken a kislányok hajából levágnak pár ujjnyit, hogy aztán leányékességük még hosz- szabbra nőjjön. A bibliai hagyomány folytán lett Mária Magdolna a fodrászok védőszentje. Korábban a Magdolna nevet kevesen adták leánygyermeküknek a szülők. A névmágia bűvöletében élve nem akarták, hogy gyermekük ugyanolyan bűnös életet éljen, mint az egykori Mária Magdolna. A mai szülők már fittyet hánynak a névmágiának, és a Magdolna a közismert nevek közé tartozik. Július 25. Szent Jakab Jézus tizenkét tanítványa között két Jakab is volt. Július 25-én Zebedeus fiát, az idősebb Jakabot ünnepük. O volt Szent Jánossal és Szent Péterrel együtt a legkedvesebb tanítvány, meg kell hát ismerkednünk vele. Az őskeresztény író, Hegesip- pus ezt írja róla: „ Jakab az anyja ölétől kezdve szent volt. Nem ivott bort és semmiféle szeszes italt, nem evett húst, olló nem érte a fejét, nem kente magát olajjal, és nem viselt más ruhadarabot, csak egy vászonköntöst. Annyit térdelt imádkozva, hogy a térdei oly kemények lettek, mint amilyen a sárka volt. Az apostolok közül egyedül ő mehetett be a templom legszentebb részébe, a Szentek szentéjébe, amiért annyira szent volt.” A nép annyira tisztelte, hogy az emberek versengtek érte: ki érhet hozzá köntöse szegélyéhez. Arcra is, alakra is úgy hasonlított Krisztusra, mintha annak ikertestvére lett volna. A zsidó történetíró, Josephus Flavius szerint Jakabot megkövezték, úgy halt vértanúhalált. Más források arról beszélnek, hogy Jakabot fölvitték a templom párkányára, és onnan letaszították. Jakab nem halt meg, ezért egyik ellensége egy jókora fával agyonütötte. Ezért ábrázolják a képzőművészetben Jakabot husánggal. Hamvait a spanyolországi Compostelában őrzik, amely híres zarándokhely. Európában csakhamar kialakult a kultusza. A történelmi Magyarországon 12 helységben fordul elő a neve. Mai kicsiny hazánkban Szentjakabfa (Szentjakabfalva) őrzi emlékét Veszprém megyében. Jakab napján hagyja abba növését a szőlő, és ettől kezdve tarkul. Derűs ideje bő gyümölcstermést jósol. Július 26. Anna Anna nevének nagy népszerűsége azzal magyarázható, hogy a hagyomány szerint ő volt Mária anyja. Szent Anna az anyák védőszentje. Egy erdélyi legendamese így mondja el Joachim és Anna történetét: „Mikor Jovákin és Szent Anna elvitték húsvétkor az áldozatot az oltárra, a jeruzsálemi templomba, hát az ottvaló pap, a rabbi, megnézte azt, s azt kérdezte: gyermekik van-e. Azt mondták: — Nincs. Akkor a rabbi levette az oltárról az áldozatukat, s azt mondta: — Tik nem vagytok az Isten előtt elfogadva s megáldva, mert nincs gyermeketek. Erre megbúsulódott nagyon Szent Jovákin és Szent Anna es. Kimentek a templomból s nagy bánatosan egymástól elváltak, mert elhatározták magikat, hogy ketten kétfelé mennek, hogy bánatot tartsanak. S amint elmentek a messzi pusztába, erdőkön, mezőkön keresztül, egyszer Szent Annának megjelent az Isten angyala s azt mondta: — Eridj vissza, Anna, s légy boldog, s örvendjél, mert a jó Isten meghallgatta könyörgésedet, megsajnálta síránkodásaidat. Magzatot fogsz szülni, te fogod megszülni a Megváltó édesanyját. Megörvendett ekkor Szent Anna, s visszatért a messzi pusztából, s a templomajtóban, ahol elváltak, Szent Jovákimmal találkozott. Elmondta neki a hírt, hogy neki az angyal mit mondott. Azt mondta Szent Jovákim, hogy: — Nekem es pontosan akkor mondta meg az angyal, én es azért tértem vissza, hátha találkozom veled. Bémentek a templomba, s öröm hálaénekekben tőtötték az időt. Olyan boldogok vótak mind a ketten, hogy azon a boldogságon és gyönyörűségen még a Nap es három óráig állott és gyönyörködött, vígadozott. Este mikor a Nap hazament, azt kérdi az édesanyja: — Te fiam, te fiam, hol vótál egész nap, hol késtél így meg: mennyit átkoztak a napszámosok, hogy máma be hosszú vótál. Azt mondja a Nap: — Édesanyám, azért késtem három órát, mert olyan gyönyörűséget láttam két öreg között, amilyen boldogságot nem láttam, amióta az eget járom, s nem es fogok látni sohasem.” A népi hagyomány szerint Szent Anna napján szakad meg a kender töve. Búcsús nap, Palócföldön Szentkúton tartanak nagybúcsút. Szerte az országban ezen a napon Anna-bálokat tartanak. A leghíresebb a balatonfüredi... Nagy Zoltán
