Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

1991. JUNIUS 8., SZOMBAT MŰVÉSZET ES TÁRSADALOM Lenini] SZŰZ MÁRIA, SEGÍTS! — Tudja, miért imádko­zom? — lep meg kérdésével a polgármester asszony. — Jelenjen meg a faluban Szűz Mária, és legalább tíz ember tanúsítsa, hogy látta! Elábrándozva meséli, mi­lyen gyöngyélete is van a máriapócsi polgármesternek! 120 millió forint esik a zse­bébe, hogy az augusztusi pá­pai látogatásig kikupáltassa a települést. Semmi más gondja, mint figyelemmel ki­sérni a beruházásokat. . . Úristen!, — jut eszembe stílusosan. Itt ül ez az asz- szony a faluházán, ami en­gem hirtelenjében egy kísér- tetkastélyra emlékeztet. A kihalt folyosón hangosan süvít a szél, s bizony, szür­kületkor alighanem futva tá­voztam volna az épületből. Ül a rogyadozó íróasztal mö­gött, morfondírozik az egy­mást hatástalanító hivatalos iratokon, a „senkinek sem elég keretből” a segélyeket számolgatja, és Szűz Máriát várja. És még az sem biztos, hogy nincs igaza. Mert ha nem látszik megoldás, akkor az ember két dolgot tehet: vagy feladja, vagy a csodában bí­zik. Akkor már nem az utóbbi a szimpatikusabb? — Dudellai — Nemzeti kisebbségi színházak fesztiválja Kétszáz évvel ezelőtt in­dult útját a, az első magyar nyelven játszó színháziét vj- lat. A magyar színjátszás sajátos történelmi fejlődése során mindig a magyar nemzet egészét volt hivatva képviselni. A színpadon hangzottak el azok a mon­datok. gondolatok, amelyek sokszor, sokakban megfogal­mazódtak. de kimondani so­hasem mertek. Az idén május- 30. és jú­nius 4. közölt már har­madszor rendezték meg Kis­várdán a magyar nemzeti kisebbségi színházak fesz­tiválját. A központi rendez­vénysorozatba Északkelet- Magyarország nagyobb tele­pülései mellett Kassa, Mun­kács, Beregszász és Szat­márnémeti is bekapcsolódott Ezzel a más országokban működő színházak számára adott meg a kisebbségi helyzetben élő magya­rok számára‘való gondolat­közvetítés, a mindenkihez szólás lehetősége, A feszti­vál ideje alatt előadások voltak Mátészalkán iS'ein- beck Egerek és emberek — a kassai -Thália Színháztól), Nyíregyházán (Kincses Mara- ton — a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháztól), Vásá- rosnaményben (Csurka Dög­lött aknák — a Sepsiszent­györgyi Állami Színháztól). Záhonyban (Zilahv Süt a nap — a Beregszászi Nép­színháztól). Az idei rendezvény rang­ját növelte, hogy fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök és Tőkés László nagy­váradi püspök volt. A Szépművészeti Múzeum legszebb grafikái Leonardótól Chagallig A Szépművészeti Múzeum gyűjteményét belülről isme­rő egyik műtörténész sport- hasonlattal élve úgy minő­sítette a kollekciót, hogy az Európában ha nem is arany-, de mindenképpen ezüstér­mes. Különösen az a száz­ezer darabos grafikai gyűj-> temény, amelyet még az Esterházy-gyűjtemény ala­pozott meg, s amelyet olyan mecénások magán- gyűjteménye gyarapítóit, mint a Delhaes- vagy a Ma- jovszky-hagyaték. Hat évvel ezelőtt Ameri­kában — New Yorkban, Chi­cagóban és Los Angelesben — mutatták be a Szépművé­szeti Múzeum grafikai tárá­nak legszebb rajzait. Most e válogatás Leonardótól Cha­gallig címmel itthon is lát­ható a nyár közepéig, júli­us 14-ig. A rajzgyűjtemény legfon­tosabb. legjellemzőbb és leg­szebb lapért bemutató tár­latot itthon legutóbb 22 év­vel ezelőtt, egy budapesti nemzetközi művészettörté­neti kongresszus alkalmából nyitottak. (Azt megelőzően pedig 1956-ban.) A kilencvenkét művész 106 alkotása időben a 16. szá­zadtól a 20. századig terjed. És olyan neveket vonultat fel a 16.—17. századból, mint a német Dürer, Cra­nach, Altdorfer, az itáliai Leonardo, Eaffaello, Correg­gio, Veronese, a németalföldi Jan Brueghel, a holland Rembrandt, a francia Pous­sin. Claude Lorrain. Ilyen csúcsteljesítmények nincse­nek a 18. századi anyagban, ' noha abban is van Tiepolo-. Maulbertsch- és Watteau- rajz. Ám, a 19. századi kol­lekció ismét a legnagyobbak — Delacroix, Daumier, Ma­net, Renoir, Rodin, Cézanne, Toulouse-Lautrec, Picasso. Chagall — rajzait sorakoz­tat i| Augustin Hirschvogel Halászat Rembrandt Asszony síró gyerekkel cs kutyával. E remekmívű rajzok kö­zött vannak önálló alkotá­sok és tanulmányok, fres­kók. festmények vázlatai is. Nemcsak művészi kvalitása miatt, hanem Leonardo élet­művének egyik be nem fe­jezett és elpusztult alkotásá­ra utalandó is felbecsülhetet­len értékűek azok a fejta­nulmányok, amelyek az Ang- hiari csatát ábrázoló freskó­hoz készültek. Rembrandt Holland parasztháza pedig azért különlegesség, mert ab­ból a korszakból való (1636 körül), amikor a művész még alig fordult a tájábrázolás felé. Watteau tanulmánvlap- ján két festményének egv- egv alakja szerepel, csodá­latos művészi elrendezésben pedig a véletlenszerűen ke­rült egymás mellé a két nő­alak. Raffaello Marsot áb­rázoló rajza az egyetlen szo­borterv a művész életművé­ben Delacroix kisméretű víz­festménye, a Villámlástól megrettent ló a budapesti rajzgyűjtemény legkiemelke­dőbb műveinek egyike. A főművek mellé a műtör­ténet számára különösen értékes jó néhány ritkaság, specialitás is társul. És ki­állítottak olyan műveket is, amelyeket az újabb kutatá­sok emeltek ki az ismeret­lenség vagy más mester mun­kássága köréből. (Kádár) Vörösmarty Szép Ilonka című .költeményében hang­zik el a kérdés: „zíi!-e még az ősz Peterdi háza, él-e még a fégi harc fia. . .? Manapság pedig az a tá­volról sem költői kérdés röppen, föl itt-ott a kulturá­lis berkekben, hogy áll-e még a Szabó Károly háza. pontosabban a városi ön- kormányzaté. még ponto­sabban a város polgáraié, vagyis a József Attila Mű­velődési Központ a főtéren? Megnyugtatásul, maga a ház — egyesek szerint, beton­rengeteg — még áll. viszont a tartalmi munkára fordít­ható összeg — a művészeti csoportokon kívül — 0 fo­rint. Vagyis, semmi Az in­tézmény saját bérmarad­ványból képzett ..tőke" alap­ján vállalja a korábbi években megszokott köz- művelődési programot, ami­hez a város önkormányzata egyetlen fillérrel sem járul hozzá. Továbbá, a városi önkormányzat saját vagyo­nát jelentő épületére nem tudja nyújtani az épület­Kul(tor)túra A salgótarjáni József Attila Művelődési központ vállalkozásai komplexum értékének meg­őrzéséhez elengedhetetle­nül szükséges éves dologi költségeket, azaz. a béren kívüli alapvetően kötelező minimális kötelezettséget sem vállalja fölT A költségvetési hiány pót­lására, vagy legalább eny­hítésére egyetlen lehetőség kínálkozik, a vállalkozás. Szabó Károly, az intézmény igazgatója ezzel meg is próbálkozott, a többi kö­zött például a közművelő­dési terek határozott időre szóló bérbe adásával. Bár ne tette volna, hangzik a sóhaj. Vagy legalább ne így. teszik hozzá mások. A sóhajtáson kívül persze sen­kinek sincs semmije legföl­jebb még joga — erre ké­sőbb rátérek —. a ház pe­dig áll magában a főtéren (a tucatnyi peremkerületi házról most nem is szólva, pedig azok is idetartoz­nak) s ügy tetszik, vállal­kozásaival az igazgató lett az új harc fia. Miként az ősz Peterdi volt a régié, de hagyjuk most a költészetet. csökkenti kiscsoportjait, a kisebb közösségi művelődé­si formáknak nem ad he­lyet. — Ez nem igaz. Minden olyan kiscsoport működik — jelenleg épen egy tucat —, amelyre valós igény van. Továbbá, idetartozik számos, már előbb emlí­tett közhasznú, vagy divat­igényt kielégítő tanfolyam, illetve kisközösségi művelő­dési forma is. Ha pedig a szolgáltatásokat várospolgár- központúan értelmezzük, ak­kor ezeket kiegészítik pél­dául a vendéglátói szolgál­tatásaink, s a választékot bővítő. a házba telepített Egyébként korántsem mel­lékes. hogy ezekbe a vállal­kozásokba nem állampolgá­ri adókból 'álló költségveté­si pénzeket, hapern intéz­ményi, hasznosítható tere­ket, potenciális helyi adott­ságokat (a fényújságnál például maga a ház orom­zata az érték) és a mun­katársak szellemi tőkéjét adja apportként a művelő­dési központ a meglévő technikai eszközök többcé­lú hasznosításával együtt. Így nézve a vállalkozáso­kat, hajlok afelé, hogy pél­damutatónak lássam azt a „népművelői" magatartást, amely képes hatékonyan iga­zodni környezetének fizető­képes kuturális igényeihez, Nem sokan vitatják, hogy az átmenet jelen idején a jogi szabályozás e szférá­ban is kicsit bonyolult. Min­üzleti vállalkozásaink, pél­dául az Aranyüzlet, a Hó­pehely cukrászda, az Ifjú­sági divatüzlet, vagy a ter­vezettek közül említem a Palóc mérnöki irodát, a Cserkészboltot. továbbá a megyei diáksportszövetség­gel közösen létesítendő sza­badidős-szalont. Ráadásul mindezek költségvetési hiányt pótolnak. Házunk költségvetési igénye 22 mil­lió forint, ez a bér- és az úgynevezett dologi költség. Ezzel szemben az önkor­mányzat, vagyis a tulajdo­nos 10,5 milliót adott, ret­tentően keveset. Szükség van tehát a vállalkozásra. és teljesítményképes szak­mai tudását a pályázati le­hetőségek kihasználásával, költségvetéspótló támogatá­sok elnyerésével kamatoz­tatja, és vállalkozik. Ha viszont ez így van. akkor mi a gond? Szabó Károly szerint, a gond a rendszerváltást kö­vető jogi szabályozatlan­ságban keresendő. A sal­gótarjáni városi önkormány­zat legutóbbi testületi ülésén a közművelődési terek bérbe adását nem engedélyezte, il­letve az igazgató által meg­kötött szerződéseket — tu­lajdonosi jogánál fogva — érvénytelennek nyilvánítot­ta. denesetre' fölmerül a kér­dés, mi lesz ezen önkor­mányzati döntés után? Ki­csit szabadosán fogalmazva arról van szó, ki viszi el a balhét? — Állámi támogatásból mindössze ötmillió forintot kapott a város közművelő­désre — tájékoztat Cserháti József, Salgótarján alpolgár­mestere. — Ez töredéke az igényeknek. Csak a József Attila Művelődési Központ 12 tagintézményével együtt tavaly több mint 30 millió­val rendelkezett. Amikor a költségvetési év elején el­fogadtuk. ezt az ágazatot is erősen érintette a csökken­tés, mert hiszen nem alap­ellátás a közművelődés. Biz­tattuk is az intézményveze­tőket, hogy vállakozó szel­lemű magatartást tanúsítsa­nak, saját árbevételükkel pótolják a hiányos költség- vetést. Ha igy nézem. Sza­bó Károly ilyen magatartást tanúsított, ezért dicséretet érdemel. Szakmailag meg lehet fordítani a kérdést. Azaz, szükség van-e buti­kok bevitelére a házba, hi­szen ez távol áll a közmű­velődéstől. Bár látni kell, fizetőképes kereslet csak ilyen tevékenység iránt van. Tghát be kell látni, hogy ezen átmeneti időben ez a lépés logikus. — Mi jelenti a problémát? — A legalapvetőbb prob­lémát a tulajdonosi jog kér­dése jelenti. Egyrészt, az önkormányzati törvény azt mondja, hogy önkormány­Utóbbi esetben különösen indokolt a kérdés, ki viszi át a kultúrát a túlsó part­ra? Csaknem bizonyos, hogy az esetleges bírósági proce­dúrát a kulturális szolgál­tatások nélkül maradó vá­roslakók sínylik meg. Te­hát valószínűleg, győzhetne a jog, ám bizonyosan ve­szítene a kultúra. Ügy vé­lem napjaink egyik sajátos ellentmondása ez. Az ügy kapcsán az önkor­zati tulajdonban tévő intéz­mény fölött á képviselő-tes­tület dönt, ezt másra át nem ruházhatja. Másrészt, életben van a múltból egy rendelet, amely azt mondja, hogy egy hetet meghaladó, nem közművelődést szolgáló tevékenységre ki kell kérni az önkormányzat illetékes szakosztályának egyetértő véleményét. Mindezeket az igazgató elmulasztotta. Az önkormányzat testületi ülé­sén megvitatták a már meg­kötött szerződéseket, és a testület ezeket érvénytelen­nek minősítette. Vagyis, a testület mint tulajdonos az érintett helyiségek bérbe adásához nem adta hozzá­járulását. Mi lesz ezután? Szigorúan jogi szempont­ból, ezután hatósági eljá­rások következnek (például építésrendészeti bírság kive-, tése. bontás elrendelése). De nem zárható ki az sem. hogy az elkövetkezendő testületi ülésre az érintett bérlők egyenként a jogo­sult önkormányzathoz for­dulnak kérelmükkel, és te­szik meg ajánlatukat a konkrét bérleti szerződésre. Fönnáll a lehetősége egy esetleges és hosszadalmas pereskedésnek is, amennyi­ben nem sikerül rendezni a fölmerült kérdéseket. mányzat várhatóan rende­let, vagy határozat formájá­ban rendezni kívánja az alaptevékenységtől eltérő hasznosítás jogi kereteit, hogy mások ne essenek ugyanebbe a hibába. mi­ként a városi művelődési központ igazgatója. És sze­rintem, az önkormányzat is, amennyiben tulajdonosként csak most gondol erre., T. E. Adottságok apportja ki viszi el a balhét ...és a kultúrát? Jo» és lélek zetközi dixieland-fesztivál, országosan is egyedülálló az a színházi előadásszám, ami önfenntartó jellegű. a közhasznú tanfolyamok, a koncertek és szórakoztató rendezvények, a kiscsopor­tos önművélő formák, a stú­dió és a kiadványozás (hanglemez, kazetta, könyv, reklámhordozók), a kiállí­tások és a vásárok, a mű­vészeti együttesek, a ko­molyzenei nevelés soroza­tai, egyáltalán az ifjúsági és ’ a felnőttbérletek rend­szere, nem utolsósorban az egyéb humán szolgáltatá­sok, amelyek az életmód­dal. az egészségvédelemmel függenek össze, és mindin­kább növekvő városi igényt elégítenek ki. — Ugyanakkor vannak, akik azt mondják, a műve­lődési központ hasznos te­reinek bérbe adásával le­A József Attila Művelődé­si Központ és tucatnyi pe­remháza 1989 közepétől a város fönntartásában műkö­dik. azaz jogilag a város­hoz került. És lelkileg? — Azt hiszem, lelkiekben még nem — mondja Szabó Károly igazgató. — Erre egy elejtett szóhasználat is utal. többen még mindig megyei művelődési központ­nak hívják a házat, holott a város első számú, közös­ségi létre alkalmas épületé­ről illik bizonyos alapkérdé­seket tudni a városvezetés­ben is. És bizony, akad/ aki nem tudja, mi történik ná­lunk. Pedig nemcsak az állampolgárnak, az önkor­mányzati testület valameny- nyi tagjának is lenne oka a büszkélkedésre is. Például ilyenek: a tarjáni tavasz rendezvénysorozata, a nem­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom