Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

1991. JÚNIUS 29., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP UEPTEEJ 3 Pártvélemények az egyházi ingatlanok sorsáról II. „A szabad vallásgyakorlás hívei vagyunk” Az MSZMP álláspontja Az egyházi ingatlanok visszaadása az eddig nem igazán politizáló közvéleményt is élénken foglalkoztatja. Jóváha­gyással és félelemmel egyaránt találkozni. Politikai húzás, vagy jogos kárpótlás? Ilyen megközelítésben persze az is kérdés lehet, mi a, jogos”, és mi a „kárpótlás”? A következő napokban a megyében működő politikai pártok véleményé­vel ismertetjük meg olvasóinkat. Jamboree ’91. Országos cserkésztalálkozó Ráróspusztán Kovács János, a Magyar Szocialista Munkáspárt bátony- terenyei koordinációs bizottsá­gának elnöke pártja nevében fejtette ki álláspontját. — A munkáspárt egyetért az egyházak működésével, a sza­bad vallásgyakorlás hívei va­gyunk. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni: óvunk attól, hogy túlzásokba essünk, s ezután az ateisták kerüljenek hátrányba. Új hittérítőkre sincs szükség, senki ne zaklasson senkit, hogy jön a világvége és tartson bűnbocsánatot. Hívők és nem hívők éljünk egymás mellett békességben, s összpon­tosítsunk mindannyian gazda­sági bajaink orvoslására. Mi­ként Európa legtöbb országá­ban, váljon szét az egyház és az állam. Támogatjuk azt a törek­vést, hogy az egyházaknak biz­tosítsuk azokat az anyagi eszkö­zöket, amelyek szükségesek működőképességükhöz, a lelki hitélet gyakorlásához. — Tehát adjuk vissza az egy­házi vagyont? — Erről szó sincs, ez ellen a legmesszebbmenőkig tiltako­zik pártunk. Azt mondjuk: az egyházaknak teremtsük meg a feltételeket feladataik ellátásá­hoz, ne kelljen koldulniuk. Ám ezt ne olyan címen tegyük, hogy most aztán egy az egyben visz- szadjuk a vagyonukat. — Például visszakapják-e az egyházak a földjeiket, az isko­láikat? — A földet semmiképpen ne adjuk vissza! Hiszen a papok nem művelik meg a szántókat, a munkát másokkal végeztetnék el, s ez alapja lehetne tisztesség­telen haszonszerzésnek. Egyes iskolák visszaadása ellen nem emelünk vétót, de az a vélemé­nyünk: az állami tanintézetek­nek kell többségben lenniük. Ugyanez vonatkozik az óvo­dákra. — Tudok olyan konkrét ese­tet, hogy szociális otthon épüle­tét kéri vissza az egyház. Mi az ön álláspontja ebben a kérdés­ben? — Az idős embereket senki­nek nincs joga kitenni az utcára, s az egyháztól kifejezetten visz- szatetsző volna ez a cselekedet. Egyházi célra csak akkor sza­bad visszaadni a szóban forgó szociális otthont, ha gondos­kodnak a benne lakók elhelye­zéséről. Kovács János még megkért, írjam meg: a jövőben ne fordul­hasson elő olyan megtörtént eset, hogy a pap addig nem volt hajlandó eltemetni azt a külön­ben hívőt, amíg annak családja ki nem fizette az elmaradt pár­bért. Ennyire nem szabad anya­giasnak lenni az egyház képvi­selőjének. Szóljon a harang mindenkiért, aki földi életével rászolgált! Július ÍO—24. között jelentős esemény színhelye lesz a rárós- pusztai szabadidőpark az Ipoly mentén. Ekkor rendezik meg az országos cserkésztalálkozót, amelynek szervezője a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége. Az előzményekhez hozzátar­tozik, hogy az idén rendezik a cserkész-világtalálkozót Dél- Koreában. A távolság és a költ­ségek miatt sok fiatal nem jut el oda, ezért úgynevezett részössze­jöveteleket tartanak Európában. Az egyiket Hollandiában, a másikat Magyarországon, köze­lebbről Ráróson. A helyszín megválasztása nem véletlen, mert valamikor a két világháború között itt cserkészváltótábor várta a kiránduló fiatalokat. A találkozó előkészületei már két hónappal ezelőtt megkezdőd­tek a Budapesten megtartott közgyűlésen, ahol az elnökség tagjává választották Szabó Jó­zsef karancskeszi plébánost, or­Szerencsétlen ország Nézsának, Alsópeténynek, Keszegnek, Legéndnek közel há­romezerötszáz lakosa van. Ezek­ben a falvakban az idén eddig összesen nyolc gyerek született. E térségben korábban szültek kényszerítve; anyák gyilkolták meg csecsemőiket, de jobb erről nem is beszélni. Nagyon vallásos és nem sze­gény falvakról van szó. Keresem a választ e tényekre. Nemzetiségi, vallási, történel­mi, gazdasági, szociális törvé­nyek, rendelkezések jutnak eszembe. Valami azt súgja, hogy mindaz, amit most tudományos megalapozottsággal mondhat­nék, az a jelenre vonatkozó igazság. Gondolataim kavalkád- jai közül egy érzésem viszont egyre jobban felerősödik. Na­gyon szerencsétlen ország az, ahol az életkörülmények nem engedik gyermekeinket megszü­letni. szágos szervezőtitkári tisztség­ben. A találkozó házigazdája a lit- kei önkormányzat, ezért a napok­ban a polgármesteri hivatalban gyűltek össze mindazok, akiknek szerepük és feladatuk van az országos cserkésztalálkozó meg­felelő lebonyolításában. A hely­színen „bejárást” tartottak. Jelen voltak a cserkészet országos vezetői, a honvédség, a polgárvé­delem, a szécsényi erdészet képviselői és azok a vállalkozók, akik élelmiszerrel, nyersanya­gokkal látják el a táborozókat. Az élelmezés megszervezéséért a salgótarjáni cserkészotthon ve­zetése a felelős. Mivel közel ezer vendéget várnak az ország min­den részéből, alapos és pontos felkészülésre van szükség. A vizet lajtkocsival szállítják, a központi főzéshez a honvédség ad két „gulyáságyút”, de a csa­patok alkalomadtán főznek maguknak, hisz alapvető cser­Negyvenéves fennállását ün­nepli a szécsényi Palóc Népmű­vészeti és Háziipari Szövetkezet. A jubileum alkalmából színes, érdekes kiállítást rendeztek „Hagyományok a mában” cím­mel, amelynek a Kubinyi Ferenc Múzeum adott otthont. A kiállítást dr. Tóth József a népi iparművészeti tanács elnöke nyitotta meg pénteken délután. A készszabály, hogy a „cserkész maga építi föl hajlékát, készíti el fekhelyét, főzi meg ételét”. Tíz napon keresztül sátrakban laknak a résztvevők, felállításuk­ban ugyancsak a honvédség segédkezik. A főzéshez szüksé­ges nyersanyagot a vállalkozók szállítják a helyszínre. A táborozás természetesen együtt jár sok érdekes program­mal, kirándulással, túrával, melynek során Nógrád megye nevezetességeivel ismerkednek a cserkészek. Mivel a találkozó nem kis pénzt emészt fel, a táborparancsnokság nagy segít­ségnek tartaná a hozzájárulást a költségekhez. Nem is pénzre, inkább a főzéshez szükséges nyersanyagokra gondoltak. Áki kapcsolatba akar lépni a cser­késztalálkozó rendezőivel, a salgótarjáni cserkészboltot ke­resse a József Attila Művelődési Ház földszintjén. tárlókban bemutatták mindazo­kat a termékeket, amelyeket a háziipari szövetkezet ügyes kezű asszonyai szőnek, hímeznek. A szőttesek, hímzések, blúzok, stólák, vállkendők, népviseleti babák, népművészeti ajándéktár­gyak híven bizonyítják a sokol­dalúságáról híres Palóc szövetke­zet életképességét. Kábeltévés remények Szuha. Lesz-e kábeltelevízió a községben? Ez a kérdés foglal­koztatja ezekben a napokban a la­kosokat, akik körében a polgár- mesteri hivatal méri fel az igé­nyeket. A felmérő lapokat július 7-ig kell visszajuttatni a hivatal­ba. Juniális Egyházasgergén A már hagyományosnak szá­mító területi sport- és ügyességi vetélkedővel egybekötött juniá- list ma, szombaton 9 órától rendezik meg a nagyvölgyi sza­badidőparkban. Etel és ital a helyszínen kapható. Szemétgondok Őrhalom, Nagy gondja van a helyi önkormányzatnak az illegá­lis szemétlerakó helyekkel. A na­pokban emiatt négy helyen is tiltó táblát helyeztek el, a község határában. A szemétproblémák megoldására kétnapos lomtalaní­tási akciót szerveztek, ahol a kijelölt helyekre, bárki lerakhatta a háztartásában már feleslegessé vált holmikat, amit az önkor­mányzat díjmentesen elszállított a kijelölt szeméttároló helyre. Faluszépítés után kirándulás Ságújfalu. Befejezéséhez közeledik a helyi faluszépítő és művelődő egyesület, valamint a pedagógusok által szervezett fa­luszépítő tábor, melyben har­minc gyerek vett részt. Az elmúlt néhány nap alatt kisebb csopor­tokban dolgoztak a község külön­böző részein: rendbe tették az iskola környékét, kerítést festet­tek, árkokat tisztítottak, óvodai játékokat javítottak. Délután sza­badidős-foglalkozások közül válogathattak: sportoltak, sütöt­tek, főztek, videofilmét néztek, helytörténeti előadást hallgattak. A foglalkozássorozatot, velen­cei-tavi kirándulás zárja. A meóban A Salgótarjáni Ruhagyár Bá- tonyterenyei Gyáregységében a késztermék utolsó megmérette­tése a végmeózásnál történik. A négyfős csapat egyik tagja Pola- reczki Jánosné, aki férfipantalló­kat bírál el. — Gyurkó felv. — Apostoli főünnep Szendehely. Péter az Apostoli testület feje volt. Jézus rábízta az egyház vezetését. Pált később hívta meg az Úr. Senki annyit nem tett Krisztus ügyéért, mint ő. Rómában szenvedtek vértanúha­lált mindketten. Ezeket a sorokat a „Szendehelyi hírek” című kiadványban találjuk, ahol Palo- tási Tibor esperes, minden hónap jeles egyházi napjait kronologi­kus sorrendbe szedi és ismerte­ti a napok eseményeinek történe­tét. Az Apostolok ünnepe június 29-e. Kolaj László SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódí Tóth Elemér jegyzete A csernobili rabbi Vannak korok, midőn átme­netileg marketingerősek lehet­nek a költők. A mostani nem ilyen. Nem is igen akad költő sehol sem a reklámhordozó szerepre. Ami persze, nem megátalkodottságukon, inkább áruismeretükön múlik. Ezt szomorúan mondom. Úgy tetszik, kiveszőben van a világból az a lelkiállapot, amelynek birtokában az ember rendelkezik még azzal a képes­séggel és akarattal, hogy átélje a számára megadatott pillanat — minden pillanat — örömét, benne a létezés egyetemessé­gének csodáját. Márpedig a csodátlanított világ boldogta­lan világ, amit nem tesz boldo­gabbá a részről való informá­ciók áradatának úgyszólván fénysebességgel történő növe­kedése az anyagi javakban dúskáló posztindusztriális tár­sadalmakban, amelyekben az emberiség töredéke él, miköz­ben az egész bolygó javain élősködik, mert a rész tudá­sáért folytatott — egyébként nemes — küzdelmében vil­lámgyorsan veszíti el az egész­ről való tudását. A világ sze­gényebb, sőt, egyre inkább elnyomorodó része pedig mindent elkövetne, hogy helyi zsarnokaitól, vagy csak az éhha­láltól szabadulva e „boldogta­lan” világ valamelyik szögletébe jusson. Nagy tömegeiben persze áldozatul esik maga is saját hétpróbás, idegengyűlölő, a másik ember, a másik törzs, a másik kultúra kiirtását, lerombo­lását megváltásként kínáló világi és vallási fanatikusainak, az ér­telmetlen rombolás őrültjeinek és hitterjesztőinek. Dehogyis veszi észre, hogy így is, úgy is csapdában van. Elvakítottságá- ban nem látja, hogy az éppen istentelennek kikiáltott világ egyáltalán nemcsak a másik vi­lág. Még kevésbé érdekli, hogy az irigyelt civilizáció által elfö­dött atlanti kultúra már régóta csaknem teljesen üres. Hiszen az, ami látszik, nagyon is imponáló. Gótikus, reneszánsz és barokk katedrálisai tömve kincsekkel, ezek árnyékában bizánci templo­mairól most ne beszéljünk. Ami lényegesebb, szupermarkettjei és műholdakkal, AWAC repülőgé­pekkel ellenőrzött légterei szin­tén egyre zsúfoltabbak. Dehogyis érdekli ezen anyagi javakban dúskáló világ lelkiállapota azt, aki még ezt is nélkülözi, aki éhes. Hiszen még e világot sem érdekli saját lelkiállapota. Nem is érti, ami történik vele. Csodátlansá- gát megszokta, létezésügyben tu­datlan, tudatlansága közönyt szül. Vagyis mindenre képes. Életéből csak a létezés örömé­ben való megtisztulás képessége hiányzik, aminek lényege min­den létező tisztelete és védelme, mert mindenben Isten szikrái működnek. A legparányibb élő­lényben és élettelen szerencsé­ben is ott van a csoda, mert nemcsak a makro-, hanem a mikrokozmosz is végtelen. Az ember szintén a mindenség része, amihez a közösséggel együtt kapcsolódik. A közösség köz­pontja pedig a csodatevő rabbi, a cádik. Végtelen tehát a pillanat öröme is, midőn az ember min­den létező védelmében osztozik, méltó a táncra, az éneklésre, az ujjongásra. A lelkesültségnek ezen a pontján billen helyre a világ egysége, a létezés végtelen­sége pillanattá zsugorodik, a pillanat végtelenné tágul, s benne az ember is. így természetes. És ok az örömre. Minden bizonnyal ez a XVIII. századi, Lengyelországból indult zsidómozgalom, a haszidizmus volt az, ami a modem kor eddigi utolsó kísérlete arra, hogy ne zökkenjen ki tengelyéből vég­képp a világ. Kezdetén a legen­dás Baál Sém áll, valamennyi csodarabbi az ő nyomdokában lépkedett. A magyarországi ha­szidizmus megteremtője, a nagy- kállói Taub Izsák (1751—1821) is. A haszidok egyik indulóját ezért éneklik ma is magyarul az egész világon: Szól a kakas már... A létezés egyetemességé­nek érzését rég elveszített Euró­pa, e kultúra hordozóit is a kre­matóriumok tüzébe vetette. Ma pedig már ott tart a civilizáció, hogy nukleáris erőműveit, vegyi és biológiai központjait magára robbantsa, olajkútjainak füstjé­ben fuldokoljon. Utoljára akkor jártam Kijev- ben, mielőtt Csemobilban bekö­vetkezett az emberiség eddigi legnagyobb nukleáris katasz­trófája. Azóta is kerülöm a vá­rost, hiszen kődobásnyira van tőle a kietlen zóna. Ukrajna és Belorusszia küldöttei most is a fejlett világ segítségét kérik a pusztulás iszonyú méretei­nek csökkentéséhez. A világ tehetetlen. De volt egy másik Csernobil is a régmúlt időkben, a haszid legendákat összegyűjtő Mar­tin Buber történetében is sze­repel. Ez a csernobili rabbiról szól. Náchum rabbi a szombat bevonulása előtt meggyújtotta a gyertyát, ami — miközben kis időre elhagyta a szobát — elaludt. A szolga újra meg­gyújtotta, ezzel azonban megszegte az ünnep szentsé­gét. A csernobili rabbi megé­rezte a törvényszegést, sötét­séget látott az égő gyertyánál is. Aki elmesélte ezt a történe­tet, sírva fakadt: „Látjátok a különbséget a régi vezetők és a maiak közt: a régi cáddikok szentségben világoltak, testü­ket és tagjaikat a szolgálatnak szentelték és rögtön megérez­ték, ha egy parancsot megsér­tettek. Mi pedig manapság...? És mi? És a költők? A vezetőkről nem is beszélve. :s— „Hagyományok a mában” A kiállítás egyik látványosságát jelenti a szövőszék, amely mindig sok érdeklődőt vonz. Fotó: Tóth

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom