Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
8 annum} MAGAZIN 1991. MÁJUS 11., SZOMBAT Dixieland a csúcson Nonstopdallam és -lüktetés land Band kezdett, évek óta a közönség kedvence, s jórészt az ő érdemük, hogy táblás ház fogadta a koncert közreműködőit. Jól szerkesztett, humorral fűszerezett koncertprogramot adtak, amit a kitűnő Berki Tamás énekes közreműködése még színesebbé tett. Az utánuk következő két vendégzenekar, a finn Polaris Celebration Band és a német Ruhr- River Jazzband — talán az utazással járó fáradtság miatt — kicsit mérsékeltebb teljesítményt nyújtott. A koncertet követő jam sessi- on-ön, az örömzenén ez a két együttes sokkal fölsza- badultabban muzsikált. Itt a budapesti Orient Dixieland Jazzband volt a nyitó zenekar, őket most ismerhette meg a salgótarjáni közönség. A kellemes együttmuzsikálás hajnali negyed négyig tartott a Karancs éttermében. A szombati koncert az eddigi fesztiválok történetében talán a legkiemelkedőbbnek számít. Az olasz- országi Milano Jazz Gang kezdett. összhangzásában ilyen magas színvonalú, és a zenekar minden szekciójában ennyire kiegyensúlyozott csapat még nem szerepelt az itteni fesztiválon. Annak ellenére, hogy a közönség általában az énekes dixieland- muzsikát szereti, a milá- viszont csak instru- ~ mMfáTíT zenét játszottak, sikerük óriási volt, kétszer is r ®ali ívta Őket a közönség. kitűnő zenekari hangzás mellett egy fantasztikus adottságú szaxofonossal is rendelkezik az együttes. Már ekkor látszott, hogy nem lesz könnyű dolga a követArcok a Ruhr-River Jazzband koncertjéről (Németország) A Metalcoop Nemzetközi Dixieland-fesztivál május 3-tól 5-ig tartott Salgótarjánban. Még frissek a zenei élmények, fülünkben a dixieland-muzsika cseng, három csodálatos nap csaknem húsz- órás műsora. Milyen volt az idei fesztivál? Kuitúratámngatás — reklámszerződéssel A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ és a Karancs Szálló által rendezett új szerkezetű fesztivál sek, a rendezők szintén ennek megfelelően kezelik őket. A salgótarjáni „merítés” szerénynek bizonyult, mindössze a Hungária Biztosítót, valamint az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.-1 sikerült támogatónak megnyerni. A Viktória Ügynökség és Kft. pedig a fesztivál zenei anyagát tartalmazó lemez megjelentetéséhez nyújt segítséget. A helyi érdektelenség elsősorban nem a közönyből és a támogatási készség hiányából fakad, hanem a város ipari szerkezetében évek óta látlanvásárlási terve van s most a közgyűlését is a városban tartotta. Amit évek óta nem sikerült elérni a helyi idegenforgalmi cégeknél, nevezetesen, hogy befektessenek egy jelentős nemzetközi rendezvénybe, aminek számukra is meglenne a hozadéka, azt a Primatour Idegenforgalmi és Kereskedelmi Kft. megtette. A fesztivál reklámértékét ismerte föl az Olivetti világcég, s az olasz—magyar érdekeltségű Euroreform-Riz- zoli Kiadói Kft. is, midőn anyagi támogatást ajánlott föl. Idén különösen komoly salgótarjáni dixieland jam session-ok is számos kiemelkedő egyf'trrvtiikálást hoztak. így csak az jegyzendő meg, hogy a szombati as egyik legsikerültebb örömzene volt a fesztiválok történetében, és mindenképpen az egész idei fesztivál csúcspontja volt ez az éjszaka. Nemcsak zeneileg, de fizikailag is rendkívüli teljesítményt nyújtottak Molnárék, személy szerint Molnár Gyula is, hiszen gyakorlatilag fél 11-től reggel fél hatig voltak színpadon. Az éjszaka kiemelkedő közreműködői közé tartoztak a milánóiak. S a legszebb pillanatok közé sorolandó, midőn a fiatal osztrák klarinétos és Molnár vér nélküli párbaja többször is megismétlődött. A vasárnapi szabadtéri koncert zárta az idei fesztivált is. Ezt az Orient Dixieland Jazzband adta, de fölléptek a finnek és Molnárék is. Berki Tamás bluesban foglalt énekkel búcsúzott a közönségtől. Közben elénekelte a fesztivál történetét, s invitálta a városlakókat a jövő évi fesztiválra. Milano Jazz Gang (Olaszország) megszervezésének rejtelmeibe Tóth Csaba fesztiváligazgató avat be. Eszerint, múlt év őszén már készen állt a program és ismert volt a résztvevők köre is. Mégis, február elején még bizonytalan volt a fesztivál meg- rendezhetősége, kizárólag anyagi okokból. Végül a haszó komoly gondból. Nincs igazán életerős cég a városban, amely képes lenne támogatni egy-egy kulturális intézményt vagy rendezvényt. Erre a hagyományos nagy gyárak sem képesek. Az új típusú vállalkozások mozgékonyabbnak látszanak. Csak remélhető, hogy a törekvések történtek arra, hogy a fesztivál kilépjen a lokalitásból és regionaliitás- ból. Kívánatos, hogy a fesztivál, amely programjában nemzetközi, visszhangjában, az iránta megnyilvánuló érdeklődésben is mielőbb nemzetközivé váljon. A többi között, ennek érdekében kérték föl Bánki Árpádot, a Magyar Televízió szerkesztő-riporterét a sajtófőnöki tiszt vállalására. Ezért tervezték azt is, hogy televíziós közvetítést adnak a fesztiválról, ez azonban az utolsó pillanatban kútba esett. Valószínűleg a televíziónál tapasztalható működési zavarok következménye az elmaradt közvetítés. A jövő egyszer majd talán ebben is változást hozhat. túl gyakori a fesztiválokon. Vagyis, a zenében rejlő humort. Kiváló volt könnyed, humorral átitatott muzsikálásuk, amely kellemes énekléssel egészült ki. S ki kell emelni egy nagyon fiatal, 17 éves muzsikust, Emmerich Kutrovatzot, aki nagyan ízes motívumokkal fűszerezett improvizációval tette emléBenkó kező két együttesnek. Jött az osztrák Blue Note Seven. Nevük ellenére hatan játszottak. Ha nem is érték el összhatásban a milánóiak által képviselt tökéletességet, a minden ízében kitűnő együttes olyan erényeket csillogtatott meg, ami nem Múlt hét végén — pénteken, szombaton és vasárnap — tehát a dixielandé volt Salgótarján. A két színháztermi koncert közül a szombati volt színesebb, természetesen a műsor szerkezetén, dramaturgiáján túl ez a közreműködő együttesek érdeme. De menjünk sorjában. Pénteken a Benkó DixieEgyébként, a szponzorálások nemcsak a kultúra támogatását jelentik, hanem egyúttal kemény föltételeket tartalmazó reklámszerződéBlue Note Seven (Ausztria) Polaris Celebration Band (Finnország) tékony szervezésnek és a dolgok szerencsés összejátszásának köszönhetően hetedszer is sikerült megrendezni ezt a jelentős nemzetközi zenei eseménysorozatot. A bátonyterenyei Metalcoop Részvénytársaság vállalta a főszponzori tisztet. A cég e kultúratámogatói tevékenységével is salgótarjáni jelenlétét kívánja erősíteni, fölismervén a fesztivál jelentős reklámértékét. A Metalcoop segítségével a szervezők már rendelkeztek azzal az anyagi alappal, amelynek birtokában szinte az utolsó pillanatban el tudták kezdeni a szerződéskötéseket a külföldi zenekarokkal. A keleteurópai gazdasági bizonytalanság ismert Nyugat-Eu- rópában, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a partnerek megértőnek mutatkoztak a késéssel szemben. szerkezeti változásokkal és a privatizációval ebben is lesz majd változás a jövőben. A fesztivál többi szponzora kizárólag budapesti cég volt, köztük az mter-Európa Bank Rt., amely irodát kíván nyitni Salgótarjánban, ingat(Budapest) kezetessé a koncertet. Itt már szurkolt a közönség a szegedi Molnár Dixieland Band-nek, de mint várható volt, most sem csalódott benne. Annak ellenére sem, hogy az előjelek aggodalomra adtak okot, hiszen Garay Márta, a kitűnő énekes és zongorista nem teljesen épült föl betegségéből, nem tudott énekelni, s egy újoncot is avattak Rakovics István személyében, aki elsősorban mint bluesgitáros ismert idehaza. Mindezen előjelek ellenére Molnárék ragyogó koncertet adtak, amelyet kiegyensúlyozott együtthangzás jellemzett, Garay zongora-, Molnár klarinét- és szaxofonszólói pedig igazán kiemelkedővé varázsolták programjukat. ök 11 óra 50 percig játszottak, s éjfélkor ugyancsak Molnárék játékával vette kezdetét a jam session. Nem túlzás azt állítani, a zsúfolásig megtelt Karancs étterem közönsége igen ritka pillanatok átélésének lehetett részese. A korábbi Molnár Irta: Bódi Tóth Elemér Fényképezte: R. Tóth Sándor Orient Dixieland Jazzband
