Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-10 / 108. szám
1991. MÁJUS ‘0., PÉNTEK C BALASSAGYARMAT ES KORNYÉKÉ D Kormos kitüntetés A kéményseprők népszerű emberek. Felelősségteljes és fontos munkájuk során a falvakban, saját körzetükben névről ismerik őket az állampolgárok, s megbecsülésük jeléül soha nem felejtik el meghívni a „kormos embereket ’ ’ egy-egy kávéra vagy üdítőre, ami mellett természetesen mindig marad néhány perc egy kis beszélgetésre is. Koplányi József harminchárom esztendeje — még kimondani is sok — jár házról házra, s végzi munkáját. A minap nem mindennapi elismerésben részesítette őt a Magyarországi Kéményseprők Országos Egyesülete: Szent Flóriánról, a kéményseprőipar védőszentjéről elnevezett minisztériumi kitüntetéssel ismerték el a negyvenhét éves férfi eddigi tevékenységét. A Nógrád Megyei Kéményseprő Vállalatnál 1958-ban kezdte tanulni a szakmát, Koplányi József. A mai napig szeretettel emlegeti mestere, Marsiczki József nevét, akitől a kémény- seprés csínját-bínját elsajátította. Először Cserhátszentiván és Nagylóc körzetében kezdte a munkát, s hamar megismerték őt az emberek, azt a kéményseprőt, aki télen, nyáron, hóban és hőségben is kerékpárjával rótta az utakat, s mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Dolgozott még jó néhány körzetben, ahogyan a munka megkívánta, de eközben még a cserépkályhás szakmát is kitanulta, amit a későbbiekben több nyáron is hasznosított a cégnél, melynek neve időközben tüzeléstechnikai vállalatra változott. Munkáját már háromszor is kiváló dolgozó kitüntetéssel ismerték el, a mostani elismerésre azonban nem számított, ezért is örül neki nagyon Koplányi József. Nem felejti el megjegyezni szerényen azt sem, hogy feleségének milyen sokat köszönhet, az ő türelme nélkül nem tudna így dolgozni. Gyermekeiről is féltő szeretettel beszél: a tizenhat éves Jóskáról, aki gépszerelő lakatosnak tanul, aztán Editről, aki vendéglátós és Ildikóról, kinek éppen június elsején lesz az esküvője. Nemcsak lakhelyén Magyar- nándorban és a körzetében ismerik Koplányi Józsefet az emberek, nyilatkozza róla főnöke, Váradi András. Mindenki tudja a cégnél is, hogy ő az elmúlt évtizedek legjobb kéményseprője. Nem véletlenül kapta a Szent Flórián-kitün- tetést. — szilágyi — Telek van, vásárló nincs Csesztve. Az önkormányzat bevételeinek növelése, a fiatalok helybenmaradásának elősegítése céljából az önkormányzat telkek eladása révén is pénzhez kíván jutni. A Madách úton. Bakó-puszta felé, eddig hat otthonnak megfelelő, egyenként kétszáz négyzetméternyi területű telket alakítottak ki. Az érdeklődés gyér. Eddig egy lakó jelezte vásárlási szándékát. ILYENEK VAGYUNK! Kemény hangú bírálat érte az Új Nógrád 1991. április 27-i számában a balassagyarmati képviselő- testületet, a polgármesteri hivatalt és személyemet is, Tóth Tibor képviselő részéről. Nem a bírálat ellen van kifogásom, hanem az abban foglaltak nem fedik a valóságot... Vajon csak a képviselő úr kritikája, vagy netán-tán az újságíró, Szilágyi Norbert véleménye, a tendenciózus, kifejezetten rágalomkeltő kérdései, feltételezés is benne vannak-e a kritikában? Hiszen hogyan is indítja az újságíró a beszélgetést? Eleve feltételezi azt, hogy ha Tóth Tibor nem tudja létrehozni magán zeneiskoláját, akkor ennek az lehet az oka, hogy az „illetékesek” megorrolnak rá kendőzetlen, elmarasztaló véleménye miatt. Tóth Tibor szerint is ez a „kártya” benne van a pakliban. Nos, hát ha valami a „régi időket idézi”, akkor ez az. Feltételezni, hogy a negatív bírálatra egyértelműen csak valamilyen retorzió lehet a válasz, eleve abszurditás. Úgy tűnik, sem a képviselő úr, sem az újságíró gondolkodásában nem történt rendszerváltás. Az idézett kijelentés pedig kifejezetten becsületsértő is. Tóth Tibornak ugyanolyan jogai, lehetőségei vannak, mint bármelyik gyarmati polgárnak, akár negatív, akár pozitív véleménye is van a közügyek intézéséről, a város irányításáról. Alaptalan rágalmazásoktól nem fog kinőni az a bizonyos saját haj, amibe a képviselő úrnak kellene kapaszkodnia, hogy képzavarát és éntudatzavarát idézzem. Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy alapvető gondok nehezítik és hátráltatják a képviselő-testület és a polgármesteri hivatal munkáját, de ezek nem azon gondok, bajok, amelyet a képviselő úr idéz. A parlamenti törvénykezés lassúsága, az önkormányzatok szempontjából rendkívül fontos alaptörvény hiánya (pl. a vagyonról szóló törvény), az ami hátráltatja, késlelteti munkánkat. Természetesen azért van saját házunk táján is söpörni valónk. Munkánkat szervezettebbe, megtervezettebbé kell tennünk, de a mögöttünk álló hat hónap feszített munkatempója, a gyakori kényszerű „tűzoltási teendő” (pl. pénzügyifinanszírozási problémák), ebben is gátló tényezőt jelentettek. Ezek ellenére úgy gondolom, nem kis munkát végzett el a képviselő-testület, de feladata még tengernyi. Ezzel kapcsolható össze, a valóban maratoni hosszúságú testületi ülések problémája is. Tóth Tibor úgy véli, hogy ritkán ülésezik a testület. Talán már elfelejtette, hogy január elejéig hetente volt képviselő-testületi ülés, s bizony akkor is késő éjszakába nyúlóan dolgozott a testület, mert annyi feladattal kellett megbirkóznia. Ez idegileg és fizikailag is kimerítő, fárasztó volt, ez is tette szükségessé, hogy havi egyszeri ülésezésre térjünk át. Lehetővé tette ezt az a tény is, hogy időközben a képviselő-testület bizottságai már teljes „gőzzel” dolgoznak, végzik feladatukat, még ha ezt Tóth Tibor meg is kérdőjelezi. Mintegy kívülállóként jegyzi meg, hogy a saját kulturális bizottsága nem csinál semmit. Mondja ezt egy bizottsági tag, s ebben a pillanatban már az is megkérdőjelezhető, hogy akkor ő személy szerint hogyan képzeli el a bizottsági munkáját, mit akar és tud cselekedni, vagy csak várja azt a bizonyos „sült galambot”. Nem tisztem, hogy az oktatási-művelődési bizottság nevében is nyilatkozzak, de a bizottság rendszeresen összejön, nagyon sok munkát, feladatot végzett el már eddig is, a bizottsági anyagok bárkinek rendelkezésére állnak, alátámasztják véleményemet. Valóban, egy alkalommal Tóth Tibor kérésére jött össze a bizottság, de a képviselő úr állításával ellentétben nem azért, hogy dr. Antal József munkájával kapcsolatban foglaljon állást, hanem kifejezetten Tóth Tibor személyes, munkahelyi problémái miatt, de ezt ő a cikkben elfelejti említeni. A bizottság azon ülésén nem vett részt, igazolható elfoglaltsága miatt, mely konkrét feladatokat osztott le, pl. dr. Antal József részére is. Nem hiszem, hogy a képviselő-testület információhiányban szenvedett, „vakon” kellene döntenie fontos ügyekben. Ha a képviselő úr ezt így érzi, így tudja, akkor is számtalan lehetősége lett volna még a testületi ülések előtt is, hogy a polgármesterhez vagy a polgármesteri hivatal illetékes szakembereihez forduljon. Nem emlékszem rá, hogy ezt ilyen ügyben eddig megtette volna. Abban igaza van, hogy ennek a 19 embernek profivá kell vállnia. Keressük is az ehhez vezető utat, módszereket. Bízom benne, hogy Tóth Tibor is, csakhogy ez nem az az út, amelyen ő most megpróbál járni. Valóban nem engedhető meg, hogy a testület vagy a polgármester olyan dolgot cselekedjen, amely pletykákra, szóbeszédre adhat okot, de maga Tóth' Tibor az, aki az ominózus cikkben erre alapot ad. Azt mondja: „ Ember Csaba vezette városi énekkar 20 ezer forintot kapott, mert jól szerepeltek egy versenyen”. Valóban ennyit kapott az énekkar, de nem jutalomként, hanem részbeni költségtérítésként, mert a városnak is érdeke, dicsősége, ha az énekkar egy napon rangos nemzetközi versenyen ilyen jól szerepel. Öregbíti a város hírnevét is. A baj az, hogy csak 20 ezer forintot tudtunk adni, még többet is megérdemelne ez az énekkar, de a város pénztárcája elég üres. Ha ez így van, s így is van, akkor Tóth Tibor szerint a polgármester elutazik Németországba az énekkarral, tehát közpénzen utazik. Hát ez az, amit többszörösen is kikérek magamnak, ez olyan rágalom, amiről nagyon nehéz nyugodtan fogalmaznom. Saját költségemen utazok az énekkarral Heimkirchenbe, az énekkar tagjai úgyszintén. Balassagyarmat és Heimkirchen között hosszú évek óta nagyon jó városi és kulturális kapcsolat van, legutóbb 1990-ben a heimkircheniek jártak Gyarmaton, bizonyára sokan emlékeznek még a fúvószenekar koncertjeire. A németországi ellátás, szállás, Heimkirchen polgárai biztosítják, mind az énekkarnak, mind jómagámnak. Erről ennyit. Inog-e a „polgármesteri székem?” Ezt a képviselő-testületnek kell eldöntenie. A képviselő- testület az, amelynek véleményt kell alkotnia munkámról, s ezt meg is teszi. A képviselőktől még nem hallottam, hogy inog a polgármesteri székem. A képviselő- testület az, amely bizalmat szavazott 1990 októberében nekem, és a képviselők azok, akik biztosan nem „politikusán” beszélnek. Ellentétben Tóth Tibor állításával, véleményem szerint a politikusnak éppnséggef az őszinteség kell, hogy legyen az egyik legfontosabb erénye. Kívánom Tóth Tibornak, hogy ilyen értelemben legyen politikus. A magániskolát, tehát a magánérdeket és a magánéletet a közérdekkel összemosni, tendenciózus csúsztatásokat tenni több mint hiba, ez már bűn. Dr. Németh György polgármester Tisztelt Polgármester Úr! Kissé meglepődtem, hogy a szóban forgó írás megjelenése után több mint egy héttel jutatta el szerkesztőségünkbe válaszcikkét, de ennél sokkal fontosabbak az Ön megállapításai. Tóth Tibor nyilatkozatára tett cáfolatát nem értékelem, mivel az nem rám tartozik. Az azonban már, hogy az újságíró, vagyis az én gondolkodásomban nem történt rendszerváltás, felettébb érdekes kijelentés. Tudniillik ezek alapján a polgármester úr gondolkodásában is gondok vannak a rendszerváltással, hogy az Ön szavait idézzem. Elvégre rágalomkeltőnek ítéli azokat a kérdéseket, melyek lehetnek ugyan kényesek az Ön számára, de az olvasó számára nem, mert azok az utca emberének, a választópolgárnak a kérdései. Végezetül kifejezetten figyelemre méltónak tartom az Ön utolsó gondolatsorát. Jómagam úgy tudom, hogy minden demokratikus, fejlett társadalomban a magánérdek és a közérdek összehangoltsága mutatkozik meg. Ön ezt is másképp látja, igaz ez szíve-joga. Szilágyi Norbert Segítség a pataki iskolának Megoldódik a szennyvíz- tisztítás Nógrádkövesd. Az önkormányzat úgy döntött, hogy a fogorvosi rendelő mellett található ülepítőt, egy új szikkasztó berendezéssel váltjaiéi, amely véglegesen megoldja a szennyvíztisztítással kapcsolatos gondokat. A talajtani intézettel kötött szerződés alapján, az új szikkasztó június 30- ra elkészül. A Pataki Általános Iskola az elmúlt időkben csaknem 5 millió forint értékben kapott oktatási eszközöket, bútorokat és építőanyagokat különböző gazdasági szervezetektől. Az oktatás mai nehéz helyzetében mindenképpen elismerésre méltó ez az önzetlenség. Koszorús Sándor igazgató arról tájékoztatott, hogy a Salgótarjáni Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat segítségével már a negyedik IBM típusú számítógépet helyezték üzembe. A SZÜV egy monitorral és egy 1,2 megabájtos lemezmeghajtóval, valamint az ehhez szükséges meghajtókártyával is hozzájárult az oktatási eszközök tárházának bővítéséhez. A SZÜV balassagyarmati irodája, a Molnár Zoltán által vezetett COMPUTER-M az iskola hét számítógépének szervizelését végzi. A karbantartó munkába a Salgótarjáni Professziónál szerviz szakemberei is besegítenek. A Mályi Tégla és Cserépipari Vállalat szécsényi téglagyára az intézmény bővítéséhez szükséges falazóanyagot ajánlotta fel kedvezményes áron és az ingyen fuvart is magára vállalta. Ä Salgótarjáni Üveggyapot Rt. szigetelőanyagot kínált fel a kiskereskedelmi ár feléért. GALGAGUTA. A falu végén található benzintöltő állomást, a korábban közreadott április 1-e helyett május közepén zárják be a tervezett rekonstrukciós munkák elvégzése miatt. A szüneteltetés következtében, a harminc kilométeres körzetből idejáró autósoknak, a munkálatok ideje alatt más töltőállomást kell keresniük. Fotó: Rigó imnznu Fogadónap Balassagyarmat. Kovács Gábor országgyűlési képviselő minden hónap második péntekén — ma is — fogadónapot tart a városházán, délelőtt 9—12 óráig. Kiállítás Balassagyarmat. Május 14-én, kedden 17 órakor a zeneiskolában Réti Zoltán festőművész kiállítását nyitja meg Nagy Ervinné tanár. A megnyitón közreműködik Kanyó András fuvolán és Per- neczky Zsolt zongorán. Nemzetiségi nap Terény. Az önkormányzat kép- viselő-testülete legutóbbi ülésén megtárgyalta a szlovák nemzetiségi kisebbség helyzetéről szóló tájékoztatót. Ä testület döntött a nemzetiségi nap megrendezéséről. A tizedik alkalommal megrendezésre kerülő nemzetiségi nap időpontja 1991. június 30. vasárnap, melyre meghívták a megye nemzetiségi néptánc- és gyermekcsoportjait, valamint a hagyományőrző csoportokat. Adófizetők Szügy. Akárcsak a korábbi években most is rendben zajlott le az első félévi adóbefizetés a körjegyzőséghez tartozó községekben. Az idén, a három község lakói — Szügy, Nógrádmarcal, Csesztve — a korábbi években honos adókkal járultak hozzá a községi elképzelések megvalósításához. A szügyi adófizető polgárok 400 ezer, a nógrádmarca- liak 240 ezer, a csesztveiek pedig 118 ezer forinttal gyarapították közös kasszájukat. Vállalkozók Mohora. A tavaly beindult vállalkozói kedv olyan reményekre jogosította fel a község vezetőit, hogy bizonyára még ígéretesebb lesz a folytatás, ahogy az a feltételek egyre szélesebb körben válnak ismertté. Az elmúlt évben négyen kértek — kaptak vállalkozói igazolványt. Egy autószerelővel, egy kőművessel, egy terményértékesítővel, és egy palackozott italokat árusítóval gazdagodott a vállalkozók palettája. Segélyek Becske. Az önkormányzat legutóbbi ülésén többek között tíz segélykérelem jogosságát bírálta el. Hatnál a kívánság teljesítését jogosnak ítélték meg, a többinél úgy vélekedtek, hogy nincs olyan tény, ami a rászorultságot biztosítaná. Kedvezmények Csesztve. Az önkormányzat úgy döntött, hogy ezután az a 14—15 nyugdíjas, akik közül tíznek nincs hozzátartozója, az étkezési hozzájárulást nyugdíjuk arányában fizetik. Az alsó határ 20 forint, amely 6300 forint nyugdíjhoz kötődik, a felső határ ötven forint, amely 7800 forint nyugdíj esetén fizetendő. V Balassagyarmat és környéke
