Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
1991. MÁJUS 6., HÉTFŐ A privatizáció színe és visszája Lapunk április 22-i számában, ugyanezen az oldalon jelent meg az Eszi, nem eszi... avagy: privatizáció magyar módra című írásunk, mellyel kapcsolatban levélben fejtette ki véleményét Dr. Institórisz András, a NÓGRÁDKER igazgatója. A szakember úgy fogalmazott: „...az írás félre tájékoztatja az állampolgárokat, hangvétele megkérdőjelezi vállalatunk korrekt átalakulási szándékát és nincs összhangban a parlament által alkotott törvénnyel sem.” Kérte levelének közzétételét, melyet ezennel — némileg rövidítve, de a tartalmát változatlanul hagyva — teljesítünk: ,A NÓGRÁDKER vállalati tanácsa ágy döntött, hogy a privatizálás alá nem tartozó holtjaiból az átalakulási törvény alapján részvénytársaságot alakít. Ezzel az Állami Vagyonügynökség egyetértett... A törvény szerint az »átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg.« ... Természetszerűleg így az önkormányzatoknak ezekben a kérdésekben dönteniük kell, erre vonatkozóan döntési hatáskörük nincs. Vállalatunk vezetése az eddigi korrekt kapcsolatokból kiindulva úgy döntött, hogy az önkormányzatokat előzetesen tájékoztatja az őket várhatóan megillető összegről, bár erre a vállalatot semmilyen előírás nem kötelezte. A városi önkormányzatok egy része tudomásul vette a törvényben biztosított jogokat. Másrészük — mint a bátonyterenyei is — úgy döntött, hogy a kérdéshez kikéri a testület véleményét. A testületi ülésen meghívottként részt vettem. Tájékoztattam a képviselőket az átalakulási folyamatról, a jogszabály alapján az önkormányzatot megillető részvényekről. Arról, hogy a vagyonértékelést az Állami Vagyonügynökség által elfogadott független könyvszakértői gazdasági társaság végezte. Jelenleg az Állami Vagyonügynökség a vagyonértékelés felülvizsgálatát végzi. Döntési jogköre ebben a kérdésben az Állami Vagyonügynökségnek van. Az ingatlanok állami tulajdonban és vállalati kezelésben vannak, az önkormányzatok ezek felett jelenleg semmilyen jogosítvánnyal nem rendelkeznek. Az önkormányzatok a törvény rendelkezéseinél fogva olyan többletjogosítványhoz és -bevételhez (tulajdonosi jogosítvány, az eredményességtől függő rendszeres évente járó osztalék, a részvényárfolyam-változásból eredő előnyök sth.), amelyekhez az ingatlanrészek forgalomképtelenségénél fogva (ezek nem önálló ingatlanok, külön nem lennének értékesíthetők) a vállalat átalakulása nélkül nem jutnának." * Nyilvánvalóan nem egy malomban őrölünk dr. Institórisz Andrással, ezért értelmezheti saját szája íze szerint az írásomat. Nem tájékoztattam félre az állampolgárokat, nem kérdőjeleztem meg vállalatuk korrekt átalakulási szándékát még akkor sem, ha cikkem hangneme kétségtelenül kritikus. Sokkal inkább az Állami Vagyonügynökség fennsőbbsé- ges magatartása ellen emeltem hangot, azt a módszert kifogásoltam, ahogyan a privatizációt „keresztülhajtja”. Tetszik, nem tetszik, a bátonyterenyei önkormányzatnak bele kell nyugodnia az úgymond független könyvszakértői gazdasági társaság vagyonértékelésébe, merthogy azt a vagyonügynökség elfogadta. Holott a helyi képviselők napnál világosabban tudják, az AMÉTA Ingatlanforgalmi és Kereskedelmi Kft. nevetségesen alacsony árat szabott meg a házépítők boltjának 7681 négyzetméteres föld- ingatlanjáért. Az önkormányzat valóban hozzájuthat majd az évi pár százezer forint osztalékhoz, ám azt kétlem, hogy gyakorolhatja is azt a bizonyos többletjogosítványát a részvénytársaságban való 0,7 százalékos részesedésével. Végezetül: nem értem dr. Institórisz Andrást, miért rója fel nekem, hogy írásom nincs összhangban a parlament által alkotott törvénnyel. Már miért is lenne? Vagy talán ö valamennyi törvénnyel, annak utolsó betűjéig, azonosulni tud? Netán azt gondolja, a mostani állítólagos demokráciában a sajtónak minden olyan döntésre rá kell bólintania, amelyet a T. Házban meghoznak?! Kolaj László Úgyszólván hangványinak érzi magát az ember a nyírmedi külfejtésen. A bánva legmélyebb és legmagasabb pontja közötti szintkülönbség a hatvan métert is eléri, hatalmas markoló- és rakodógépek harapják és zúdítják az úgyszintén behemót tehergépkocsik puttonyába a földet és a szenet. Minden robog, mozog, itt fogy, ott gyarapszik a hegy: tízezer köbméterek vándorolnak. Közel egy éve üzemel a „széngyár”, amely havonta 20 ezer tonna szenet termel. Féltucatnyi alvállalkozó hatvan embere dolgozik az óriás katlanban, s kéttucatnyi gép segíti kiaknázni a Il-es és III-as telep eröművi hasznosításra alkalmas szénvagyonát. Még mintegy 100 ezer tonna „fekete gyémántot” rejt a föld mélye, úgy hogy várhatóan szeptemberig „él” a nyírmedi külfejtés. Fotó: Gyurkó Péter A nyírmedi „széngyárban” BA TONYTERENYE ES KÖRNYÉKÉ Fazont nyír a birkáknak Lucfalva. ..Állati mesterséget” űz Ocsovai Pál. A 73 éves, ma is jó erőben lévő, jókötésű férfi ugyanis birkanyíró. — Tizennyolc évés'erí kezdtem — mondta, amikor otthonában meglátogattuk. Éppen sóskát pucolt, mivel sóskamártást kívánt magának főzni ebédre. A birkanyírás köztudottan idénymunka, csakis abból sohasem lehetett megélni. Pali bácsinak mindenkora föld biztosította a kenyeret, napszámosként és tsz- dolgozóként egyaránt. Volt ő fo- gatos és gyalogmunkás, fuvarozott, kapált, kaszált, kazlazott. Egyszóval mindenféle mezőgazdasági munkát elvégzett, mikor, mire volt szükség. Az a fajta ember, akinek vérében van a tenni akarás, aki egyetlen napot sem képes pihenni. — Malacokat, nyulakat, kacsákat tartok — említette. — A borocskának valót is magam termesztem meg. Hét éve vagyok özvegy, magamra mosok, főzök, takarítok. Tavasszal pedig eljárok birkát nyírni. Jól jön a kis nyugdíj-kiegészítés. Hajdanán öt-hat banda is foglalkozott birkanyírással a községben. Ma viszont már csak Pali bácsi és a tőle is idősebb, 84 éves komaasszonya gyakorolja az ősrégi mesterségei. Méghozzá ősrégi módon, merthogy kézi ollót használnak. — Párban járunk, így szoktuk meg — közölte házigazdánk, aki sok ezer birkának nyírt már fazont. — A komaasszonyom a fejétől, jómagam a farától nyírom az állatot. Óránként hárommal végzünk, darabonként hatvan forint a fizetség. Rossz idők járnak manapság a juhászaira és ebből következően rossz idők járnak a birkanyírókra. Csökken az állomány, aki csak tud, szabadul a jószágoktól. Pali bácsiékat is egyre kevesebb helyre hívják. Az idén már csak Sám- sonházáról kaptak „megrendelést”, ahol huszonkét birkát kellett megszabadítani a bundájától. — Öt évvel ezelőtt egy szentesi késes mestertől vettem ezt a pár ollót — mutatta meg nélkülözhetetlen eszközeit az idős fazonszabász. — Nekem már kitartanak. Ámbár meglehet — nevetett jóízűen — hogy még odafönt, az égi mezőkön is birkákat fogok nyírni. (kolaj)-(gyurkó) Napirenden a víz- és csatornadíj Bátonyterenye. A képviselő- testület május 9-én 15 órától a városháza tanácskozótermében tartja következő ülését. Javaslat hangzik el a képviselő-testület 4 éves programjára, a helyi adók bevezetésével kapcsolatos rendelettervezetre, az önkormányzati bérlakások bérlői által fizetendő víz- és csatornadíj mértékére és fizetési módjára vonatkozó rendelettervezetre. Beszámolóra kerül sor az 1990. évi költségvetés végrehajtásáról, s tájékoztatóra a költségvetés 1991. évi első negyedének gazdálkodási tapasztalatairól. Odaítélik a fiatal házasok és többgyermekes családok lakáshoz jutását elősegítő anyagi támogatást, s várhatóan módosítják az önkormányzat és szervei ideiglenes szervezeti és működési szabályzatáról szóló idei rendeletet. A kelme a családban marad Mátramindszent. Bizony kellemesebb a ház körül, a kertben tenni- venni tavasszal. Még akkor is. ha az embernek nincs más segítsége a munkához, mint a két keze, s közben gyakran kell megpihennie. Gulyás Imréné is egyedül lakik a Béke úti portáján, melyen áll még a régi kemence, s a ház tövében virágok virítanak. Az idős asszony szélesre tárta konyhája ajtaját, hadd melegedjen fel a hűvös helyiség, ahol a szövőszéke áll. Az ülőke mellett hengerbe csavarva a színes szövött kelme, mely a családban marad. — Az unokáknak szövöm, mind a négy kislány. Lenne erre vevő bőven. de nem adhatom el, többet vállalni pedig nem tudok, — mondja Gulyásné, akit Anna néninek szólítanak a faluban. Szülésznőként pedig az egész környéken ismerik. Hogy tanulásra adta a fejét — ami akkoriban ritka volt a kisebb településeken — annak oka élete egyik tragédiája volt: elveszítette a férjét. mindössze 19 évesen, egy apró gyerekkel magára maradt. Dolgoznia kellett. így hát Szolnokon kitanulta az egyik legszebb szakmát. Orvos mellett gyerekeket segített a világra. — Hosszú, kemény, de boldog éveket töltöttem az anyák mellett. Jaj csak ne izgultam volna annyit! Féltettem őket a gyermekágyas láztól, a komplikációktól. Ezért is volt olyan nagy az örömöm, amikor a mentőt kitalálták — emlékezik Anna néni. Később körzeti ápolónőnek képezte át magát. Közben másodszor is férjhez ment. Született még egy fia és egy lánya, de az elsőszülöttjét elveszítette. — Belefulladt a Sajóba, pedig tudott úszni. Az örvény lehúzta — így hangzik a szomorú történet vége. Az édesanya már belenyugodott a megváltoztathatatlanba, csak a szemét süti le hosszan, míg erről beszél, miközben a keze szüntelen dolgozik. így — állandó ténykedéssel — gyógyítgatta magát azokban az időkben is. A lelke egészséges maradt, csak a teste fáradt el. Álmatlanságban nem szenved, s számára az esték inkább rövidek, mint hosz- szúak. — Sokszor azt veszem észre, hogy már éjfél, miközben a textíliát hasítom, gombolyítom — jegyzi meg már derűsen, s mutatja az. udvarát. a kertet. — Ha odabent megunom, idekint folytatom.- Mihalik - Kép: Gyurkó P. Bátonyterenye és környéke Adományozók Mátranovák. A fiatalok garzonházát, a volt állami gondozottak lakóhelyét nem kerülik el az önzetlen támogatók. Rendszeres patronálója egy Pest megyei termelőszövetkezet, s nemrégiben a Máltai Szeretetszolgálat is megjelent itt adományával: harminc doboz használt ruhával lepték meg a lakókat. Jön a kábeltévé? Szuha. A lakosok kezdeményezésére a polgármesteri hivatal felméri, kik szeretnének kábeltévét a községben. Amennyiben megfelelő számú jelentkező akad. s a felmerülő költségek sem jelentenek gondot, az önkormányzat megszervezi a szolgáltatást. Zokniból gyapjúfonal Rákóczitelep. A helyi idősek klubja asszonyai elmondhatják: összekötik a kellemeset a hasznossal. Napközben ugyanis barátságos környezetben selejt zokni- kat fejtenek egy salgótarjáni társulás megbízásából. Egy kilfe gyapjúfonalért háromszáz forintot kapnak. A nógrádi vállalkozók jogtanácsosi irodája pedig a hímzett térítőikét vásárolja meg. A klubtagok keresetét kirándulásokra fordítják: jártak már többek közi Ipolytamócon, Szécsényben és különböző fürdőhelyeken. Vendégvárás Mátramindszent. Már szinte egész nyárrá foglalt a. falu turistaszállása, mellyel csupán az a gond, hogy kicsi; mindössze nyolcszemélyes. Ettől eltekintve a feltételek nem rosszak: a helyiségekben a szükséges kellékek megtalálhatók, vezetékes víz is van. Az önkormányzat még zuhanyozófülkét is kíván kialakítani az épületben a turistaszezon kezdetéig. Stílszerűen Mátraalmás. A Szuhához tartozó kistelepülésen buszvárót építtet az önkormányzat, nem is akármilyet. Mivel Almás erdei falu, a kis építményt jellegzetes stílusban, fából készítik majd el. Mintául a Kékes tetői várók szolgáltak, ezek közül választották ki a legmegfelelőbbet. Fogadónapok Bátonyterenye. Vilcsek Sándor SZDSZ-es képviselő ma 17-től 19 óráig a kisterenyei házban várja az érdeklődőket. Nagy Mihály polgármester május 8-án 8-tól 12 óráig a városházán. 12 óra 30 perctől 16 óra 30 percig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán tart fogadónapot.
