Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. MÁJUS 4., SZOMBAT Lélektől lélekig 7 Hw iiäu rögtön elküldték, kellett a helye másnak. Mit tehetett Miska bácsi? Még hosszú évekig az egyetemen tanított nyelvészetet külső előadóként. Ma már csak olvasgat naphosszat a fotelben, várja a régi tanítványokat és kollégákat, akik jönnek is sűrűn hozzá. A világhírű Csonka Gépgyárat is lesüllyeszet- te az államosítás. Csonka János családjával Amerikába távozott. Mikor a bíborost kiengedték az amerikai nagykövetségről, világjáró körútja során eljutott abba a városba is, ahol a Csonka család élt. Mindszenty tiszteletére egy nyári kerthelyiségben rendeztek fogadást. A környékbeli magyarok mind eljöttek. Ahogy a bíboros felment az emelvényre, körülnézett a közönség körében. Jó két évtized után is megismerte Csonka Jánost, s vidáman odakiálltot- ta: — János úr, emlékszik még a Vörösmarty órára? Miska bácsi ereklyeként őrzi azt a levelet, amiben ezt megírta neki Amerikából Csonka János. Hisz ma már se a bíboros, se a levélíró nem él. Átányi László „Sokáig nem tudtuk, kit őriznek itt..." Mindszenty bíboros, a felsőpetényi fogoly Csehimindszenti freskó Imádság Mindszenty József bíboros szenttéavatásáért Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy „kiegészítsék, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, amelyeket földi életében a magyar Egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. ' Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat egykor Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, ami Urunk által. Ámen. Az imameghallgatás kegyelmét szíveskedjék közölni az Érseki Főhatósággal (2500 Esztergom, Mindszenty bíboros tér 1.), illetőleg külföldön P. Szőke Jánosposz- tulátorral (D—6240. Königstein, Pf. 1209. NSZK). Bíboros a Vörösmarty órán Itt őrizték egykor Mindszenty József bíborost. A kastély ma óvoda és nevelőotthon. Mindszenty bíboros temetésére sokan igyekeznek majd egy kis nógrádi községből, Felsőpe- tényből is. Ennek egyszerű magyarázata van. Mindszenty Józsefet — a lehető legnagyobb titokban — évekig őrizték a községben, egy kastélyba zárva. Onnan szabadult 1956-ban. ütött az ember fejébe, hogy nem őriznek hét lakat alatt egy egsze- rű papot. Aztán egyszer feltűnt egy idős, nyolcvanvalahány éves asszony a környéken. Any- ny it tudtunk meg róla, hogy a fiát ide zárták be. És lassan fény derült a fogvalartott kilétére. Sokra nem mentünk ezzel a tudással, Babits Mihály: CSILLAG UTÁN Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy Ígéretes csillagot. 0, ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin vagy teveháton — olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. , Aranyad tilos kivinni!” szólna ott a vámos rám. ,,Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni”. Százszor megállítanának, — örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom, Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserüszagú mirrhámmal kenném véres lábadat. zőt mondta: „Fiam, én láttalak ám téged sokszor, hátikosárral. ’ ’ Ez nem is lepett meg, hiszen említettem, hogy járkálhatott a kertben. Mi, katolikusok meg elpanaszoltuk neki, hogy nincs templomunk. O azt mondta, ha majd egyszer kiszabadul, építtet templomot Felsőpetényben. Erre ..mint tudjuk — nem kerülhetett sor. Amikor elvitték, többen is ott lehettek. Azokat is megáldotta, s még a bakancsát is odaadta valakinek, hogy erre már úgysem lesz szüksége. Ennyi emlék maradt meg a bíborosról Redák Mihálynéban. A község aztán önmaga épített templomot (1985-ben szentelték fel), s máig emlékszik azokra az időkre, amikor csak a,csendes suttogások adták hírül a bíboros ittlétét. A temetésre természetesen mennek. A pápa osztrák látogatására is szerveztek csoportot korábban hívők, és Győrben vett szekfű került a Mindszenty-sír- ra. Balázs—Gyurkó Néhány hónappal igaztalan perbefogása előtt Mindszenty bíboros látogatás tett a lágymányosi Csonka Gépgyárban. Váratlanul érkezett, s épp ebédidőben, így valamiképpen le kellett foglalni őt. Ifjabb Csonka János — a már elhunyt jeles feltaláló fia — az inasiskola igazgatói irodájában kisérte a bíborost, s megkérte dr. Huszty Mihályt, az intézmény vezetőjét, hogy ismertesse meg a vendéget a világszínvonalú gyár munkás utánpótlás-képzésével. Dr. Huszty Mihály ma 85 évesen emlékezik: — Leültettem a bíborost, s elmondtam, hogy a művelt munkás a mi eszményünk. A tanoncgyere- kek operába, színházba, hangversenyre járnak, gazdag könyvtár áll rendelkezésükre. Mindez a bíboros tetszésére szolgál, maga is hasonló nézeteket vallott. Aztán meghívtam őt a magyarórára a harmadikosokhoz. Elmondtam elöljáróban, hogy bár Vörösmarty eposzai elavultak, lírai költészete él és lobog. Alkotásainak forrása a magyar történelem, s lelki alkata beleilleszkedik az egész magyar életbe. Valójában ezt szeretném érzékeltetni az órán. — Ezután bementem az osztályba... —Igen, s Csonka János is bejött velünk. Mindszenty leült a csendbe, csak végignézett a gyerekeken, de nem szólt semmit, s az óra Bármilyen titokban tartották is, azért a faluban csak kiszivárgott, hogy őriznek ott valakit. És ezzel a valakivel csak az elszállítása előtti napokban találkozhattak néhányan. E kevesek egyike Redák Mihályné. — Azt, hogy valakit őriznek a kastélyban, már régebben tudtuk — emlékszik vissza Redákné. — Azokban az időkben a félelem uralkodott az emberekben, s így természetesen senki nem mert érdeklődni, ki is az az ember valójában, aki néha feltűnt a kastély udvarán, hogy sétáját végezze. Az világosan látszott, hogy pap az illető. Öltözéke alapján erre könnyű volt rájönni. De a nevére csak később derült fény. — Milyen körülmények között? — Tudja, milyenek az emberek falun. Igaz, hogy a közelébe se mehettünk a kastélynak, az is igaz, hogy akkor szinte mindenki rettegésben élt—volt is rá oka mindenkinek —, de csak szöget mert hozzáférkőzni lehetetlen volt. Az élelmet Pestről hordták neki és őreinek, a faluval egyáltalán nem kerültek kapcsolatba. — De önök közül néhányan mégis beszélhettek vele. Ez mikor történt? — Már nem emlékszem ennyi év távlatából, hogy egy, vagy két nappal az elszállítása előtt. Az ötvenhatos — most már nyugodtan mondhatjuk: forradalmi — események idején a nép odatódult az addig tabuként kezelt kastélyhoz. Az ávósok nyugtatgattak minket, s csak öt-hat főt engedtek be, közöttük voltam én is. „Itt vannak valakik, tárgyalnak, de nem lehet tudni kik” —• mondta benn az egyik ávós. Valami egyenruhás alakot láttunk hevesen gesztikulálva „tárgyalni”. Aztán ért minket az a kivételes szerencse, hogy találkozhattunk a bíboros úrral. Megáldott valamennyiünket, és a rövid idő alatt elmondta, hogy élt ő itt benn, és mindenkihez volt egy kedves szava. Nekem a követkeAz egykori szülőházban látható a bíboros dolgozóasztala, a családi képekkel A csehimindszenti templom végén is csak elköszönt. Az óra jó hangulatban folyt le. Mindszenty elmondta utána, hogy jól érezte magát itt, s megköszönte, hogy részt vehetett az iskolai foglalkozáson. Utána megnézte a gyárat, majd beszédet mondott a díszteremben a munkások előtt. Miska bácsi még aznap este megörökítette naplójában a bíboros látogatását, de olyan könyv, füzet és album halmozódott fel szobájában, hogy nem találtuk hirtelenében az 1948. évi naplót. Még egy érdekesség az iskolával kapcsolatban: jeles színművészünk, Szabó Gyula ebben az időben volt itt tanonc. Dr. Huszty Mihály nevét az irodalmi lexikon is őrzi. 1935-ben már jelentős munkája jelent meg könyv alakban: Vörösmarty Mihály az újabb irodalmi ízlés tükrében. Ezután irodalomkönyvet adott ki az inasiskolák részére. Ám pályája nem ívelt fel, katolikus meggyőződése miatt mindig harmadrendű intézményekben taníthatott csak. Pályája utolsó évtizedében lehetett csak vezetőtanár az Apáczai gimnáziumban. De amint elérte a nyugdíjkort,
