Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

4 imunnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 29., SZERDA Mai palóc mesék A SKANDINÁV STIGLINC POPSAROK Jocónak rosszul kezdődött a hét. Hétfőn be kell vonulnia katonának. A hetet felváltva a két barátnőjénél töltötte és miután mindkét helyen kiürítette a hűtő- szekrényt, vasárnap este hazavo­nult. Utolsó éjszaka kialudta az elmúlt napok szórakozásainak fáradalmait, majd hétfőn odaállt anyja elé: — Muter, megyek védeni a hazát! Az összes csaj közül, akit ismerek téged sajnállak a legjob­ban itthagyni. Anyjának egy könnycsepp gördült végig az arcán. Ilyen bókot már régen kapott fiától, megölelte és így engedte útjára: — Tudom, hogy jót nem hallok úgysem felőled, de a rossz hírt jó lenne minél “később hallani. — Majd igyekszem muter — válaszolta Jocó, s még egy puszit nyomott anyja homlokára, aztán elviharzott. A katonaságnál valóban igye­kezett. Nem kritizált, nem volt különvéleménye. Megpróbált észrevétlen maradni. A kiképzés­nél sem volt baj, jól bírta a gyűrődést, nem okozott neki semmi gondot. Az eskü után otthon volt négy napig, ami annyiban igaz, hogy szegény mutert meglátogatta, de az idő nagy részét két barátnőjénél töl­tötte. Meg is fogadta: ha törik, ha szakad, egy hónapon belül visszatér, és lerendezi őket tisz­tességesen. Kereste a módját, hogyan tudna hazajönni? És rákacsintott a szerencse. A századparancsno­kát költöztették egy nagyobb lakásba, és a parancsnok nagy madárbolond volt. Vagy öt ven különböző madár csiripelt sza­naszét a lakásban kalitkában. Jocó odament az egyik kalitká­hoz, és nagy szakértelemmel bámulta őket. — Na fiam, hogy tetszik a gyűjteményem? — kérdezte az őrnagy. — Csodálatos! Én csak tudom, mert mielőtt bevonultam volna, madárkereskedésben dolgoztam — füllentette Jocó. Ha valamit mégis hiányolnék, az a skandináv stiglinc, ami most nagy divat! Ezt a fajta madarat nem ismerte az őrnagy. Jocó nagy lelkesedés­sel mesélte, ez egy veréb nagy­ságú madár, hófehér és világos­Nézd megy mit lopsz! Pompei, a Vezúv lávasírjából kiásott római város számos meglepetést tartogatott már eddig is a régészeknek. Azt azonban nem tudták, hogy átok is ül az 1912 esztendeje eltemetett romo­kon, vagy még inkább a lelete­ken. Nos, a fölfedezéshez öt név­telen kincsvadász juttatta az ása­tások felügyelő professzorát azzal, hogy Spanyol- és Finnor­szágban postázott csomagokban visszaküldte azokat a tárgyakat, amelyeket az elmúlt évek során loptak el. „Miután hosszú ideig tűnődtem azon, hogy tulajdon­képpen mitévő legyek, úgy dön­töttem, hogy visszaadom a lopott kincseket. Azóta ugyanis, hogy a lakásomba hoztam ezeket a szob­rokat. meg más tárgyakat, a bajok tömege zúdult a családomra. Nyilván azért, mert ezeket a tárgyakat elátkozták!” Az őszinte levél jókedvre derí­tette a régészeket. És nem is azért, mert hisznek a szemmel verés, vagy a latin átok minden- hatóságában. A szobrok annyit sem értek, mint a felhasznált csomagolóanyag, tehát az átok is felesleges lett volna. Ugyanis egytől egyig másolatot loptak el a kincsrablók! kék csíkozású a tojó, sötétkék a hím. — Aztán tudna-e szerezni ne­kem ilyen madarat fiam? — kérdezte a parancsnok. — Amennyit akar őrnagy úr, annyit hozok — válaszolta. — Akkor fiam, jöjjön be dél­után az irodámba, kitöltők egy hét szabadságról írást és jövő héten csütörtökön találkozunk a madárral együtt. Jocóval valóban madarat lehe­tett volna fogatni. Másnap né­hány üveg sör társaságában vi­dám hangulatban vonatozott hazafelé. Útközben betért egy üzletbe és anyjának vett egy szép otthonkát ajándékba. Hazatérve megölelte anyját, átadta az aján­dékot és átöltözött. Anyja örült a meglepetésnek, de azért aggódva kérdezte fiát: — Te, Jocó! Rendben van minden ezzel a szabadsággal? — Ugyan muter, csak nem rosszra gondolsz? — kérdezett vissza csodálkozva. A hét csodálatosan telt el. Mivel a változatosság gyönyör­ködtet, hősünk a két barátnő számát növelte egy harmadikkal is, és mindháromnál töltött két- két napot. A madarak beszerzése nem okozott gondot, ezt a felada­tot barátjára Kefére bízta. Visszaérkezése után vitte a ka­litkát és lelkesen mutatta a madarat. Volt benne két tojó és egy hím. Szép madarak voltak, csak szomorúak, de mint mondta majd idővel felengednek. Éste az őrnagynak jöttek a tiszttársai a szokásos ultipartira. Az őrnagy büszkén mutatta új szerzeményeit. A madarak éppen fürödtek, és láss csodát: minél többször találkoztak a vízzel, annál szürkébbek lettek. A végén lett belőlük három külvárosi veréb. A tiszttársak a hasukat fogták a nevetéstől. A kártya alatt egész este az őrnagy volt vicce­lődésük céltáblája. Másnap a parancsnok magához rendelte Jocót és csak annyit mondott: — Fiam! Mától kezdve maga lesz a laktanyában a láthatatlan ember, mert ha véletlenül talál­kozunk, már kezdheti is végigug­rálni békaügetésben a laktanyát. Soós Géza Egyre elszomorítóbb az a felis­merés, amely összefüggést sejtet a „nyugodt erő” az „egy tiszta” hang és a tévedhetetlen kinyilat­koztatások, értékítéletek mögött. Sandaságot gyanítok minden olyan politikai plakát és milli­óknak szóló tv-rádió reklám mögött, amely a mosolygós gyer­mekarcot használja céljai „tiszta­ságának” megerősítésére. Mon­dom mindezeket azért, mert a cí­vis városban, Balassagyarmaton fénymásolatban „kering” egy új országos napilap „szabadszájú" interjúja. Egy interjú, amely nyughatatlanul támad legitim helyi hatalmat, legitim helyi vezetőket. (Polgármestert, gim­náziumi igazgatót, hivatalnokot). Természetesen — lásd Justitia- terv — vissza is tekint az „átkos rendszer” ma még differenciálat­lanul átkozott szakembereihez. Joggal teheti, hiszen a demokrá­ciában szabad a száj! Sajnos, az azt korábban betapasztó kéz levétele után nem mély lélegzetet vesz a nyilatkozó, hogy előbb oxigénnel teljen az agysejt a Ki lesz a „nyerő”? Akárhány statisztikát végigbön­gészünk, ma egyetlen tartósan nyereséges ágazatot nem találunk. Illetve egyet mégis. Ez pedig a szeszipar, a szeszkereskedelem. Aki gyors gazdagodásban bízik, többnyire ilyen területen vállalko­zik. Elegendő egy úgynevezett „pa­lackozott italokat” árusító hely, hogy több mint biztos nyereséget garantáljon. Persze ezen kívül is szinte bárhol beszerezhető az áhított „nedű”. Hovatovább már a játéküz­letekben is „kétdekásf' lehet kapni. Az árusítási engedélyeket szerte az országban, szinte nyakló nélkül kiadják, mondván: döntsön a piac. Ma már nincs olyan jogszabály, amely lehetőséget adna a helyi önkormányzatoknak, hogy gátat vessenek a káprázatos gyorsasággal szaporodó kimérőhelyeknek!!! A régi és új „közintézmények­ből” már kora reggel ittasan kitén­fergő férfiak — és mind gyakrabban nők! — látványa elkeserítő. Nap­közben pedig mind többen „felzár­kóznak” hozzájuk. A munkaképes korú lakosság elitjének jelentős hányada külföl­dön vállal tartós munkát. Egy másik — létszámában sajnos még jelentő­sebb — hányadának helytállására pedig egyre kevésbé számíthatunk az. ital miatt. Az iszákossá vált. s ezáltal minőségi munkára alkalmat­lan emberek tíz- és százezreivel pedig mire lehet menni?! Mit kezd a társadalom azokkal a fiatal és kö­zépkorú. erejük teljében lévő, jó­részt szakképzett állampolgárokkal, akik ma már nem termelők, csupán fogyasztók? És egyre több köztünk a lumpen elem. A társadalmi bajok és az alkoho­lizmus között kétségtelenül szoros az összefüggés. Azt állítani viszont, hogy a nehéz körülmények között élők, vagy éppen a munkanélküliek között kell keresni a részegeseket, egyszerűen nem igaz. A probléma „gyökéréi” másfele ágaznak. Ez a jelenlegi állapot. És holnap? Ma még Magyarországnak van nemzetközi tekintélye, eredményeit ma még „jegyzik”. Egyre nehezeb­ben bár. de még fizetőképes, hitel­képes az ország. Holnap ki lesz a „nyerő”? Egyedül talán a szeszipar és a - kereskedelem. Egy ideig. És azu­tán?! G. Szűcs józan, meggondolt gondolathoz, hanem hörögve köpköd, hisz itt Közép-Kelet-Európában a padló­ra köpni szabad, sőt ildomos. Nem vagyok a megtámadottak fogadott prókátora, nem kértek rá. A lankadatlan ormótlan módszert tűri nehezen a kultúrá­val is pallérozott elme. Demokrá­ciát igenlő rendszerváltásunk után azt reméltük: nem az lesz végre a fontos, honnan jöttél, hanem az, hogy hová tartasz, és mi van a tarsolyodban! A ..hatpárti parti” pártjainak zöme egyet ért a múlt lezárásának igényével. Ha ez nem következik be, akkor igazzá lehetnek Diur- nusz (Bodor Pál) gondolatai: ,,A:t mondom: akik naponta emlegetik a hatalomátmentőket, igenis ál­lítsák már össze a vétkesek név­sorát. ...Ha ettől végre minden rend­STING LELKE Sinead O'Connor és Peter Gabriel kissé nyomasztó előadása — szerin­tem inkább látványos kínlódása — után. május 12-én késő este a Simple Truth koncerten, miután jámboran végigkísérte hol basszusgitáron, hol elektromos nagybőgőn művésztár­sai dalait. Sting — a volt Police-tag — Jimi Hendrix „Purple Haze” (Bíbor köd) című számával igazán remekelt. Feszes volt, pontos, érde­kes. mértéktartó és figyelni kellett rá. Pillanatok alatt kisöpörte az ember agyából a hangjával frászo- san nyavalygó kopasz énekesnőt és a bizonytalankodó Peter Gábrielt. Azt mondta az egyik magyar tol- mácskodó műsorvezető, hogy O'Connor szerelmes Gábrielbe. Mik vannak! No, de térjünk csak vissza Sting- re, akinek az év elején jelent meg legújabb nagylemeze, és akit a promóciós koncertkörúton kapott el hosszabb beszélgetésre az olasz rádiómagazin, a „105'' örökké névtelen munkatársa. Az énekes három éve vesztette el szüleit — szinte egyszerre mentek el, pár hónap volt csupán a két temetés közt. —, és képtelen igazán megnyugodni. Előző albumát édes­anyja emlékének szentelte, a mosta­nit — címe: A lélek börtönei (The Soul Cages) — apjának. — A fájdalom és különösen anyám állandóan vissza-visszatérő emléke elől a munkába temetkeztem — mondja Sting. — Az előző lemezem népszerűsítő turnéjára indultam, ott voltam az Amnesty International koncertjein, az Ama­zonas menti erdők megmentéséért kezdtem dolgozni, aztán amikor új dalokat kellett volna már írnom, nem ment. Sem a komponálás, sem a szövegírás. Üres voltam, szenved­tem mint a kutya. Azt hittem, ha majd mindent előkészítek, rákény­szerülök, hogy mint muzsikus is Kutyahííség Göttingen. Tizenhat napon át őrizte elhunyt gazdáját egy va­dászkutya Gieboldehausenben, Göttingen közelében. A postás és a szomszédok hívták fel a figyel­met a 65 éves nyugdíjas túlzsú­folt, kiürítetlen postaládájára. A boncoló orvos koponyasérülése­ket állapított meg, az öregember feltehetőleg lezuhant a lépcsőn, és így lelte halálát. A teljesen legyengült kutyát egy állatmen­helyre szállították. bejön, kormányzás, sajtó, gazda­ság — szívesen beállók én is a bűnösök közé. ...Tán más is akad. akinek a haza üdve megéri, s önként beáll a pokolba, purgató- riumha küldöttek sorába. Lekom- munistázott rádiósok és közgaz­dák. agrár szakemberek és jogá­szok. filozófusok és független polgármesterek dalolva vonulunk az új Recskre, s a haza fényre derül." A mai helyzetben, amikor a felsorolt titulusok jelentik a hozzáértést, egymás között emel­jünk kalapot a csendben dolgozó szakértelem előtt! Ugyanis lehet valaki egyszemélyben vállalko­zó, városi szenátor, főszerkesztő- lapkiadó-újságíró, veleszületett ellenzéki, ha tettei nem nemesed­nek. Csoóri Sándor kétélű versso­rait tehát itt és most újra igazak! csináljak valamit. Szereztem zené­szeket. Dominic Millert, Manu Katche-t, Kenny Kirklandet, Hugh Padham pedig vállalta, hogy produ­cerem lesz. Párizsban stúdiót bérel­tem, minden megvolt, de egyebek­ben rettenetesen nehezen haladtam. Végre eljutottam abba a stádiumba, hogy volt már pár dalom, csak éppen azt nem tudtam elképzelni, miről szóljanak, mi lesz a szövegük. Pihentem. Fürödtem, sétáltam, az­tán megint sétáltam és megint füröd­tem. és teltek a napok és nekem semmi sem jutott az eszembe. Fél­tem. Igen. biztos vagyok benne, hogy féltem. Attól, amit mondanom. üzennem kell. Aztán megtörtént a csoda: gyer­mekkorom jeleneteit láttam magam előtt. Láttam a házunkat, az udvart, ahol játszani szoktam, a dokkot az utca végén, és már formáltam az első sort: Billy megszületett, s az ablakon át a hajójavító köszönt be neki. A többi jött szépen magától, bár nem mindig könnyen szól az ember személyes, fájdalmas és távoli dolgokról. — Ezért olyan szomorú és melan­kolikus a lemez? — Szerintem nem szomorú. Dühös inkább, mert a halálról kell. hogy szóljon. A halál nem vidám téma. — Édesapádnak dedikáltad. Milyen volt? S te milyen gyerek voltál? Jó? — Jó? Nem hiszem, az éppen nem. Apa és fiú viszonya mindig bajos, mert valahogy riválisok. Az anya képében jelentkező nő különös versengésre készteti őket. Meg aztán minden volt a mi kapcsola­tunk apámmal, csak boldog nem. Tejesember volt, vitte a tejet a házakhoz mindennap reggel öttől kilencig. Néha segítettem neki, de soha nem éreztem, hogy az igyeke­zetemet bármiképp is elismerte volna. Ilyen ember volt. A gyerekeit sohasem csókolta meg, nem mutatta ki, nem éreztük, hogy szeret ben­nünket. Akkor én azt hittem, hogy ezt így kell, ez a normális. Ma már tudom, hogy rettenetes tévedés. Én igenis kimutatom, hogy szeretem a gyermekeimet meg Trudyt. a fele­ségemet és a barátaimat. Annyit güriztem, izzadtam, hogy kivívjam apám elismerését... Egyszer, em­lékszem. futóversenyt nyertem az iskolában. Megyek nagy büszkén haza a díjjal, mondom apámnak: nézd. mit nyertem. O éppen újságot olvasott, fölnézett egy pillanatra: Na, ez remek — mondta és már olvasott is tovább. — Hát ez remek! — Igen. És ez csak egy a rengeteg hasonló eset közül. Én meg lassan eltávolodtam tőle. Már felnőtt vol­tam. mikor rájöttem, hogy vissza kell fordulni a múltba, vissza kell menni az úton és meg kell keresni, amit elvesztett az ember. Apámat is meg kell érteni. Apának kell lenni, hogy sok mindent meg tudjunk érteni. És közben jövünk, jövünk visszafelé. A lemezem dalai egy- egy állomás a hazafelé vezető úton. — Igaz. hogy mindenhová viszed magaddal a családod? — Igen. Mindig velem vannak a gyermekeim és a feleségem. Ha kell. házat bérelek, vagy egy nagy lakást,,és ott lakunk együtt: akárho- va hív a munkám, egy turné vagy lemezfelvétel. Túl sokat voltam nélkülük. — Hiszel Istenben? — Igen. Nagyon vallásos neve­lést kaptam otthon. Minden dalom­ban benne van a hitem. Különösen az újakban. Ha a halálról elmélkedik az ember. Istenre is hivatkoznia kell. Vass Imre ..Szemek zuhannak sárba, s kerekek alá: látni itt senki semmit se akar: csodát se. vért se. önmagát se! Csak roncs újságok híresei bámulnak büszkén a bokrok alól." Demus Iván Balassagyarmat Kisterenye Régi szám Uj szám 539. 514. 519. Iparcikk kisáruház Rákóczi út 16. 53-489 Bútorbolt Rákóczi út 53. 53-474 Házépítők boltja Rákóczi út 2—4. 53-579 Nagybátony Régi szám Új szám 211. Vegyes ruházati bolt Népköztársaság út 47. 53-565 62. Vas-műszaki bolt Népköztársaság út 3. 53-482 37. Autóalkatrész bolt Béke út 29. 53-842 82. Háztartási-vegyi bolt Népköztársaság út 41.53-263 Lakása közelében gazdag választékkal (^S^rják a NÓGRÁDKER zaküzletei rádió+televízió+papír-írószer+ rövidáru+bútor+szőnyeg+csillár-t- építőanyag+faáru+víz-villanyszerelési anyag+ hengerelt-húzott áru+kötött-divatánj+ autóalkatrész+kozmetika+mosó- tisztítószer+festék+ (1106/Sz) posmmij Mosdatlan szájjal Európába?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom