Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-29 / 124. szám
4 imunnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 29., SZERDA Mai palóc mesék A SKANDINÁV STIGLINC POPSAROK Jocónak rosszul kezdődött a hét. Hétfőn be kell vonulnia katonának. A hetet felváltva a két barátnőjénél töltötte és miután mindkét helyen kiürítette a hűtő- szekrényt, vasárnap este hazavonult. Utolsó éjszaka kialudta az elmúlt napok szórakozásainak fáradalmait, majd hétfőn odaállt anyja elé: — Muter, megyek védeni a hazát! Az összes csaj közül, akit ismerek téged sajnállak a legjobban itthagyni. Anyjának egy könnycsepp gördült végig az arcán. Ilyen bókot már régen kapott fiától, megölelte és így engedte útjára: — Tudom, hogy jót nem hallok úgysem felőled, de a rossz hírt jó lenne minél “később hallani. — Majd igyekszem muter — válaszolta Jocó, s még egy puszit nyomott anyja homlokára, aztán elviharzott. A katonaságnál valóban igyekezett. Nem kritizált, nem volt különvéleménye. Megpróbált észrevétlen maradni. A kiképzésnél sem volt baj, jól bírta a gyűrődést, nem okozott neki semmi gondot. Az eskü után otthon volt négy napig, ami annyiban igaz, hogy szegény mutert meglátogatta, de az idő nagy részét két barátnőjénél töltötte. Meg is fogadta: ha törik, ha szakad, egy hónapon belül visszatér, és lerendezi őket tisztességesen. Kereste a módját, hogyan tudna hazajönni? És rákacsintott a szerencse. A századparancsnokát költöztették egy nagyobb lakásba, és a parancsnok nagy madárbolond volt. Vagy öt ven különböző madár csiripelt szanaszét a lakásban kalitkában. Jocó odament az egyik kalitkához, és nagy szakértelemmel bámulta őket. — Na fiam, hogy tetszik a gyűjteményem? — kérdezte az őrnagy. — Csodálatos! Én csak tudom, mert mielőtt bevonultam volna, madárkereskedésben dolgoztam — füllentette Jocó. Ha valamit mégis hiányolnék, az a skandináv stiglinc, ami most nagy divat! Ezt a fajta madarat nem ismerte az őrnagy. Jocó nagy lelkesedéssel mesélte, ez egy veréb nagyságú madár, hófehér és világosNézd megy mit lopsz! Pompei, a Vezúv lávasírjából kiásott római város számos meglepetést tartogatott már eddig is a régészeknek. Azt azonban nem tudták, hogy átok is ül az 1912 esztendeje eltemetett romokon, vagy még inkább a leleteken. Nos, a fölfedezéshez öt névtelen kincsvadász juttatta az ásatások felügyelő professzorát azzal, hogy Spanyol- és Finnországban postázott csomagokban visszaküldte azokat a tárgyakat, amelyeket az elmúlt évek során loptak el. „Miután hosszú ideig tűnődtem azon, hogy tulajdonképpen mitévő legyek, úgy döntöttem, hogy visszaadom a lopott kincseket. Azóta ugyanis, hogy a lakásomba hoztam ezeket a szobrokat. meg más tárgyakat, a bajok tömege zúdult a családomra. Nyilván azért, mert ezeket a tárgyakat elátkozták!” Az őszinte levél jókedvre derítette a régészeket. És nem is azért, mert hisznek a szemmel verés, vagy a latin átok minden- hatóságában. A szobrok annyit sem értek, mint a felhasznált csomagolóanyag, tehát az átok is felesleges lett volna. Ugyanis egytől egyig másolatot loptak el a kincsrablók! kék csíkozású a tojó, sötétkék a hím. — Aztán tudna-e szerezni nekem ilyen madarat fiam? — kérdezte a parancsnok. — Amennyit akar őrnagy úr, annyit hozok — válaszolta. — Akkor fiam, jöjjön be délután az irodámba, kitöltők egy hét szabadságról írást és jövő héten csütörtökön találkozunk a madárral együtt. Jocóval valóban madarat lehetett volna fogatni. Másnap néhány üveg sör társaságában vidám hangulatban vonatozott hazafelé. Útközben betért egy üzletbe és anyjának vett egy szép otthonkát ajándékba. Hazatérve megölelte anyját, átadta az ajándékot és átöltözött. Anyja örült a meglepetésnek, de azért aggódva kérdezte fiát: — Te, Jocó! Rendben van minden ezzel a szabadsággal? — Ugyan muter, csak nem rosszra gondolsz? — kérdezett vissza csodálkozva. A hét csodálatosan telt el. Mivel a változatosság gyönyörködtet, hősünk a két barátnő számát növelte egy harmadikkal is, és mindháromnál töltött két- két napot. A madarak beszerzése nem okozott gondot, ezt a feladatot barátjára Kefére bízta. Visszaérkezése után vitte a kalitkát és lelkesen mutatta a madarat. Volt benne két tojó és egy hím. Szép madarak voltak, csak szomorúak, de mint mondta majd idővel felengednek. Éste az őrnagynak jöttek a tiszttársai a szokásos ultipartira. Az őrnagy büszkén mutatta új szerzeményeit. A madarak éppen fürödtek, és láss csodát: minél többször találkoztak a vízzel, annál szürkébbek lettek. A végén lett belőlük három külvárosi veréb. A tiszttársak a hasukat fogták a nevetéstől. A kártya alatt egész este az őrnagy volt viccelődésük céltáblája. Másnap a parancsnok magához rendelte Jocót és csak annyit mondott: — Fiam! Mától kezdve maga lesz a laktanyában a láthatatlan ember, mert ha véletlenül találkozunk, már kezdheti is végigugrálni békaügetésben a laktanyát. Soós Géza Egyre elszomorítóbb az a felismerés, amely összefüggést sejtet a „nyugodt erő” az „egy tiszta” hang és a tévedhetetlen kinyilatkoztatások, értékítéletek mögött. Sandaságot gyanítok minden olyan politikai plakát és millióknak szóló tv-rádió reklám mögött, amely a mosolygós gyermekarcot használja céljai „tisztaságának” megerősítésére. Mondom mindezeket azért, mert a cívis városban, Balassagyarmaton fénymásolatban „kering” egy új országos napilap „szabadszájú" interjúja. Egy interjú, amely nyughatatlanul támad legitim helyi hatalmat, legitim helyi vezetőket. (Polgármestert, gimnáziumi igazgatót, hivatalnokot). Természetesen — lásd Justitia- terv — vissza is tekint az „átkos rendszer” ma még differenciálatlanul átkozott szakembereihez. Joggal teheti, hiszen a demokráciában szabad a száj! Sajnos, az azt korábban betapasztó kéz levétele után nem mély lélegzetet vesz a nyilatkozó, hogy előbb oxigénnel teljen az agysejt a Ki lesz a „nyerő”? Akárhány statisztikát végigböngészünk, ma egyetlen tartósan nyereséges ágazatot nem találunk. Illetve egyet mégis. Ez pedig a szeszipar, a szeszkereskedelem. Aki gyors gazdagodásban bízik, többnyire ilyen területen vállalkozik. Elegendő egy úgynevezett „palackozott italokat” árusító hely, hogy több mint biztos nyereséget garantáljon. Persze ezen kívül is szinte bárhol beszerezhető az áhított „nedű”. Hovatovább már a játéküzletekben is „kétdekásf' lehet kapni. Az árusítási engedélyeket szerte az országban, szinte nyakló nélkül kiadják, mondván: döntsön a piac. Ma már nincs olyan jogszabály, amely lehetőséget adna a helyi önkormányzatoknak, hogy gátat vessenek a káprázatos gyorsasággal szaporodó kimérőhelyeknek!!! A régi és új „közintézményekből” már kora reggel ittasan kiténfergő férfiak — és mind gyakrabban nők! — látványa elkeserítő. Napközben pedig mind többen „felzárkóznak” hozzájuk. A munkaképes korú lakosság elitjének jelentős hányada külföldön vállal tartós munkát. Egy másik — létszámában sajnos még jelentősebb — hányadának helytállására pedig egyre kevésbé számíthatunk az. ital miatt. Az iszákossá vált. s ezáltal minőségi munkára alkalmatlan emberek tíz- és százezreivel pedig mire lehet menni?! Mit kezd a társadalom azokkal a fiatal és középkorú. erejük teljében lévő, jórészt szakképzett állampolgárokkal, akik ma már nem termelők, csupán fogyasztók? És egyre több köztünk a lumpen elem. A társadalmi bajok és az alkoholizmus között kétségtelenül szoros az összefüggés. Azt állítani viszont, hogy a nehéz körülmények között élők, vagy éppen a munkanélküliek között kell keresni a részegeseket, egyszerűen nem igaz. A probléma „gyökéréi” másfele ágaznak. Ez a jelenlegi állapot. És holnap? Ma még Magyarországnak van nemzetközi tekintélye, eredményeit ma még „jegyzik”. Egyre nehezebben bár. de még fizetőképes, hitelképes az ország. Holnap ki lesz a „nyerő”? Egyedül talán a szeszipar és a - kereskedelem. Egy ideig. És azután?! G. Szűcs józan, meggondolt gondolathoz, hanem hörögve köpköd, hisz itt Közép-Kelet-Európában a padlóra köpni szabad, sőt ildomos. Nem vagyok a megtámadottak fogadott prókátora, nem kértek rá. A lankadatlan ormótlan módszert tűri nehezen a kultúrával is pallérozott elme. Demokráciát igenlő rendszerváltásunk után azt reméltük: nem az lesz végre a fontos, honnan jöttél, hanem az, hogy hová tartasz, és mi van a tarsolyodban! A ..hatpárti parti” pártjainak zöme egyet ért a múlt lezárásának igényével. Ha ez nem következik be, akkor igazzá lehetnek Diur- nusz (Bodor Pál) gondolatai: ,,A:t mondom: akik naponta emlegetik a hatalomátmentőket, igenis állítsák már össze a vétkesek névsorát. ...Ha ettől végre minden rendSTING LELKE Sinead O'Connor és Peter Gabriel kissé nyomasztó előadása — szerintem inkább látványos kínlódása — után. május 12-én késő este a Simple Truth koncerten, miután jámboran végigkísérte hol basszusgitáron, hol elektromos nagybőgőn művésztársai dalait. Sting — a volt Police-tag — Jimi Hendrix „Purple Haze” (Bíbor köd) című számával igazán remekelt. Feszes volt, pontos, érdekes. mértéktartó és figyelni kellett rá. Pillanatok alatt kisöpörte az ember agyából a hangjával frászo- san nyavalygó kopasz énekesnőt és a bizonytalankodó Peter Gábrielt. Azt mondta az egyik magyar tol- mácskodó műsorvezető, hogy O'Connor szerelmes Gábrielbe. Mik vannak! No, de térjünk csak vissza Sting- re, akinek az év elején jelent meg legújabb nagylemeze, és akit a promóciós koncertkörúton kapott el hosszabb beszélgetésre az olasz rádiómagazin, a „105'' örökké névtelen munkatársa. Az énekes három éve vesztette el szüleit — szinte egyszerre mentek el, pár hónap volt csupán a két temetés közt. —, és képtelen igazán megnyugodni. Előző albumát édesanyja emlékének szentelte, a mostanit — címe: A lélek börtönei (The Soul Cages) — apjának. — A fájdalom és különösen anyám állandóan vissza-visszatérő emléke elől a munkába temetkeztem — mondja Sting. — Az előző lemezem népszerűsítő turnéjára indultam, ott voltam az Amnesty International koncertjein, az Amazonas menti erdők megmentéséért kezdtem dolgozni, aztán amikor új dalokat kellett volna már írnom, nem ment. Sem a komponálás, sem a szövegírás. Üres voltam, szenvedtem mint a kutya. Azt hittem, ha majd mindent előkészítek, rákényszerülök, hogy mint muzsikus is Kutyahííség Göttingen. Tizenhat napon át őrizte elhunyt gazdáját egy vadászkutya Gieboldehausenben, Göttingen közelében. A postás és a szomszédok hívták fel a figyelmet a 65 éves nyugdíjas túlzsúfolt, kiürítetlen postaládájára. A boncoló orvos koponyasérüléseket állapított meg, az öregember feltehetőleg lezuhant a lépcsőn, és így lelte halálát. A teljesen legyengült kutyát egy állatmenhelyre szállították. bejön, kormányzás, sajtó, gazdaság — szívesen beállók én is a bűnösök közé. ...Tán más is akad. akinek a haza üdve megéri, s önként beáll a pokolba, purgató- riumha küldöttek sorába. Lekom- munistázott rádiósok és közgazdák. agrár szakemberek és jogászok. filozófusok és független polgármesterek dalolva vonulunk az új Recskre, s a haza fényre derül." A mai helyzetben, amikor a felsorolt titulusok jelentik a hozzáértést, egymás között emeljünk kalapot a csendben dolgozó szakértelem előtt! Ugyanis lehet valaki egyszemélyben vállalkozó, városi szenátor, főszerkesztő- lapkiadó-újságíró, veleszületett ellenzéki, ha tettei nem nemesednek. Csoóri Sándor kétélű verssorait tehát itt és most újra igazak! csináljak valamit. Szereztem zenészeket. Dominic Millert, Manu Katche-t, Kenny Kirklandet, Hugh Padham pedig vállalta, hogy producerem lesz. Párizsban stúdiót béreltem, minden megvolt, de egyebekben rettenetesen nehezen haladtam. Végre eljutottam abba a stádiumba, hogy volt már pár dalom, csak éppen azt nem tudtam elképzelni, miről szóljanak, mi lesz a szövegük. Pihentem. Fürödtem, sétáltam, aztán megint sétáltam és megint fürödtem. és teltek a napok és nekem semmi sem jutott az eszembe. Féltem. Igen. biztos vagyok benne, hogy féltem. Attól, amit mondanom. üzennem kell. Aztán megtörtént a csoda: gyermekkorom jeleneteit láttam magam előtt. Láttam a házunkat, az udvart, ahol játszani szoktam, a dokkot az utca végén, és már formáltam az első sort: Billy megszületett, s az ablakon át a hajójavító köszönt be neki. A többi jött szépen magától, bár nem mindig könnyen szól az ember személyes, fájdalmas és távoli dolgokról. — Ezért olyan szomorú és melankolikus a lemez? — Szerintem nem szomorú. Dühös inkább, mert a halálról kell. hogy szóljon. A halál nem vidám téma. — Édesapádnak dedikáltad. Milyen volt? S te milyen gyerek voltál? Jó? — Jó? Nem hiszem, az éppen nem. Apa és fiú viszonya mindig bajos, mert valahogy riválisok. Az anya képében jelentkező nő különös versengésre készteti őket. Meg aztán minden volt a mi kapcsolatunk apámmal, csak boldog nem. Tejesember volt, vitte a tejet a házakhoz mindennap reggel öttől kilencig. Néha segítettem neki, de soha nem éreztem, hogy az igyekezetemet bármiképp is elismerte volna. Ilyen ember volt. A gyerekeit sohasem csókolta meg, nem mutatta ki, nem éreztük, hogy szeret bennünket. Akkor én azt hittem, hogy ezt így kell, ez a normális. Ma már tudom, hogy rettenetes tévedés. Én igenis kimutatom, hogy szeretem a gyermekeimet meg Trudyt. a feleségemet és a barátaimat. Annyit güriztem, izzadtam, hogy kivívjam apám elismerését... Egyszer, emlékszem. futóversenyt nyertem az iskolában. Megyek nagy büszkén haza a díjjal, mondom apámnak: nézd. mit nyertem. O éppen újságot olvasott, fölnézett egy pillanatra: Na, ez remek — mondta és már olvasott is tovább. — Hát ez remek! — Igen. És ez csak egy a rengeteg hasonló eset közül. Én meg lassan eltávolodtam tőle. Már felnőtt voltam. mikor rájöttem, hogy vissza kell fordulni a múltba, vissza kell menni az úton és meg kell keresni, amit elvesztett az ember. Apámat is meg kell érteni. Apának kell lenni, hogy sok mindent meg tudjunk érteni. És közben jövünk, jövünk visszafelé. A lemezem dalai egy- egy állomás a hazafelé vezető úton. — Igaz. hogy mindenhová viszed magaddal a családod? — Igen. Mindig velem vannak a gyermekeim és a feleségem. Ha kell. házat bérelek, vagy egy nagy lakást,,és ott lakunk együtt: akárho- va hív a munkám, egy turné vagy lemezfelvétel. Túl sokat voltam nélkülük. — Hiszel Istenben? — Igen. Nagyon vallásos nevelést kaptam otthon. Minden dalomban benne van a hitem. Különösen az újakban. Ha a halálról elmélkedik az ember. Istenre is hivatkoznia kell. Vass Imre ..Szemek zuhannak sárba, s kerekek alá: látni itt senki semmit se akar: csodát se. vért se. önmagát se! Csak roncs újságok híresei bámulnak büszkén a bokrok alól." Demus Iván Balassagyarmat Kisterenye Régi szám Uj szám 539. 514. 519. Iparcikk kisáruház Rákóczi út 16. 53-489 Bútorbolt Rákóczi út 53. 53-474 Házépítők boltja Rákóczi út 2—4. 53-579 Nagybátony Régi szám Új szám 211. Vegyes ruházati bolt Népköztársaság út 47. 53-565 62. Vas-műszaki bolt Népköztársaság út 3. 53-482 37. Autóalkatrész bolt Béke út 29. 53-842 82. Háztartási-vegyi bolt Népköztársaság út 41.53-263 Lakása közelében gazdag választékkal (^S^rják a NÓGRÁDKER zaküzletei rádió+televízió+papír-írószer+ rövidáru+bútor+szőnyeg+csillár-t- építőanyag+faáru+víz-villanyszerelési anyag+ hengerelt-húzott áru+kötött-divatánj+ autóalkatrész+kozmetika+mosó- tisztítószer+festék+ (1106/Sz) posmmij Mosdatlan szájjal Európába?!
