Új Nógrád, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-15 / 112. szám
4 L^unnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁJUS 15., SZERDA Füttyös ház Az Egyesült Államok legmagasabb felhőkarcolójának tervezőjét a mű elkészülte után nyomban megbüntették. Kiderült, hogy a New Yorkban fölépített „Cityspire" fütyöl. Vibrációja következtében oly erős hangokat hallat, hogy nem csupán a szomszédokat, de a távolabbi épületek lakóit is idegesíti a hangja. Rágógumival tilos Amerika jelképe, a Szabadságszobor frissen kinevezett főintendánsa első intézkedéseként megtiltotta, hogy a látogatók rágógumit majszoljanak. ,,Ha nem emelünk gátat, a szobor hamarosan egy nagy rágógumihalommá válhat” — indokolta döntését Belkov asszony. S hogy nyomatékot adjon szavának, elérte, hogy már az emlékmű megközelítésekor ellenőrizzék a látogatókat. Minthogy törvény nem tiltja a gumirágást, a renitenseket műemlékrongálás címén bírságolják meg. Arról nem szól a hír, hogy mi történik azokkal, akik a masszát nem ragasztják fel, hanem — a büntetés elől menekülve — lenyelik. / Disznópech A kábítószer-fogyasztás legutóbbi áldozata Spanyolországban — egy disznó. Az állatorvos szerint túladagolás miatt pusztult el, a rendőrség ugyanezt a kötelességteljesítés példájaként értékelte, s meg is köszönte a gazdának Galicia tartomány egyik kis falujában. A legelőre kihajtott jószág ugyanis kitúrta egy kábítószer-csem- pészbanda szállítmányának rejtekhelyét. Sajnos, a zsákmány egy részét fel is falta. Mosolyogni tessék! Azért, mert a mosoly az arc 42 izomrészét érinti, s ennek következtében, a változó vérellátás nyomán a hi- potalamusz, a hőmérséklet-szabályozó agynyúlvány hőfoka csökken. Voltaképpen ez jelenti a boldogságérzetet — állítják az angol kutatók. A düh, a harag ellenkező folyamatot indít el; a hipotalamusz felmelegszik, és vége a jó közérzetnek. Több mosolyt, hölgyek, urak! A Don-kanyart megjártak találkozója A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum az elmúlt években megkezdte a második világháború harctereit megjárt nógrádi katonák, alakulatok történetének kutatását. E tevékenység első eredményeként jelent meg tavaly dr. Horváth István—Szabó Péter: Salgótarjániak a Don-kanyarban című munkája. A kutatás folytatásához kéri a múzeum az eseményekben részt vevők további segítségét. Ezért május 20-án, délután három órakor találkozót szervez a 2. Magyar Hadsereg Nógrád megyei tagjainak a múzeumban. Azokat, akik valamely oknál fogva nem tudnak részt venni a találkozón, valamint a háborúban elesettek hozzátartozóit kérik a muzeológusok, írják meg nevüket, címüket, alakulatuk számát. A múzeum egyébként köszönettel fogad és vár a személyükhöz fűződő dokumentumokat, fényképeket, visszaemlékezéseket. Virágok világvédelme Magyarország is csatlako/oll ahhoz a nemzetközi döntéshez, amely Washingtonból indulva világvédelmet biztosít a kaktuszok minden fajának. Bár hazánk több tízezer kilométerre fekszik a kaktuszok természetes élőhely elől. mégis megtalálható s/.inie minden laj itthon is a különböző gyűjteményekben. Ezek közül a legnagyobb a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjének gyűjteménye, amely csaknem 300 fajt számlál. A múzeumi világnap elé Múzsák a magyar történelem évszázadairól Nyitott múzeumok Nógrádban Manapság, amikor — főként szakmai körökben — viták zajlanak a múzeumok jelenét és jövőjét illetően is. ráadásul, ismét közeleg a múzeumi világnap, talán nem árt emlékeztetni arra, amit annak idején. 1873-ban Henszlmann Imre így fogalmazott meg: „Kérdik mire való a múzeum? Elébb ébresztésre, utóbb oktatásra. Mert nincs fogékonyabb a fiatal léleknél, a fiatal képzelő tehetségnél: de nem minden gyermek növekedhetik a fővárosban, jó tehát, hogy kisebb városban is találjon tárgyat, mely hajlamát és ízlését ébressze, tevékenységének irányt adjon...". Pár évvel ezelőtt, 1986-ban Sel- meczi László: A hazai múzeumok című tanulmányában jegyzi meg: „A múzeum funkcionálisan egyenlő mértékben kapcsolódik két kulturális szférához: a tudományhoz és a közművelődéshez. A múzeumban őrzött gyűjtemények és az azokat kiegészítő dokumentációs anyagok felhasználása kétirányú. A gyűjtemény tudományos nyersanyagbázis, tehát feldolgozása a múzeum tudományos műhelyként való funkcionálását feltételezi. A múzeumi gyűjteményeket alkotó kulturális értékeknek a közönséggel való megismertetése, a tudományos eredmények alapján, már közművelődési feladat”. Az eltelt évtizedekben a két funkció, a két kulturális szféra összhangja jött létre Nógrád megyében is. A A magyar irodalmi múlt értekeinek védelmére Parnasszus elnevezéssel alapítványt hívott életre a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Szépirodalmi Könyvkiadó. Az alapítvány céljául tűzte ki a magyar klasszikusok rendszeres kiadását az átlagosnál alacsonyabb eladási áron: az oktatáshoz és az általános vitázók egy része szerint, a közművelődési funkció a múzeumi tevékenységben megkérdőjelezendő. Szerintük az „igazi, komoly” múzeum a tudomány otthona, nem méltó hozzá holmi közművelődési szerep. Annál is inkább, mert magát a fogalmat is lejáratta a mögöttünk lévő rendszer. Szakmai vitákban természetesen nem lenne indokolt véleményt nyilvánítani. Úgy vélem azonban, hogy e vélekedések arisztokratizmusa a köz szempontjából sem fogadható el. Magam részéről semmiképpen sem szeretném például azt, hogy ezen intézmények kizárólag a tudomány hűvös templomaivá váljanak. A világ nagy múzeumai sem így funkcionálnak. Ellenkezőleg, mind nyitottabbá lesznek, tudatosan vállalják a kultúraközvetítéssel járó nyüzsgést, mind hatékonyabban kapcsolódnak be a köz művelésébe, az újabb és újabb műveltségmodel- lek formálásába. Reméljük, honi múzeumaink sem válnak a gőgös konzervatizmus templomaivá, miközben természetesen ezután is megtartják, sőt fokozzák, tudományos kutatói funkcióikat. Már amennyiben lesz miből? Mindenesetre, az idei múzeumi világnap programja Nógrád megyében gazdagnak ígérkezik, tartalmilag is komoly aktualitásokat kínál, május 17-én. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum eseménysorozata a Parnasszus Alapítvány műveltséghez elengedhetetlenül szükséges életművek gondozását; kulturális és művelődéstörténeti emlékeink Múzsák a magyar történelem évszázadairól összefoglaló címet viseli. E programon belül sor kerül a Fekete gyémántok című film vetítésére. A továbbiakban dr. Horváth István a Hitel fogadtatásáról beszél Nógrádban, dr. Szvircsek Ferenc a reformkor ipar- és gazdaságpolitikájának nógrádi hatásait elemzi, dr. Kovács Anna pedig Széchenyi az irodalomban címmel tart előadást. Utána a Balassagyarmati Kamaraegyüttes hangversenyét tartják meg, bevezetőt mond Réti -Zoltán. Ugyancsak május 17-én a szécsé- nyi Kuhinyi Ferenc Múzeumban a Nyitott múzeum címszó jegyében zajlik a program. Főleg a diákifjúság számára kínál sok érdekességet az intézmény. Például a középkori templom föltárásáról szerezhetnek ismereteket az érdeklődők. Néhány kiscsoport a restaurálás rejtelmeivel ismerkedhet meg. Régi használati eszközöket is üzembe helyeznek a múzeumban. Használatuk nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Szakavatott bevezetőkkel mód nyílik a kiállítások és a gyűjtemények megtekintésére. Az épület dísztermében pedig népművészeti babákat tekinthetnek meg az érdeklődők. A balassagyarmati Palóc Múzeumban ezen a napon délután öt órakor a múzeumbarátok köre ismerkedik meg az új néprajzi kiállítás forgatókönyvének tartalmával. (te) feltárását; az oktató- és a kutatómunkát segítő kézikönyvek megjelentetését. Emellett az alapítvány kuratóriuma dönt nívódíjak adományozásáról, ösztöndíjak odaítéléséről, illetve tanulmányutak finanszírozásáról. A kuratórium elnöke a Szépirodalmi Könyvkiadó mindenkori igazgatója, vagy az általa kijelölt képviselő. Elfogulatlanul kell meggyőzni a J r Az Új Nógrád több ízben deklarálta pártok felettiségét, függetlenségét. Megyei lap kíván lenni, nem kormánypárti, vagy ellenzéki. ,,Az újságkészítés számunkra olyan üzleti vállalkozás, amelynek középpontjában az olvasó áll” — így jellemezte magát a lap születés- napi köszöntőjében. A napi gyakorlat — úgy tűnik — ennek némileg ellentmond. Sok más között egy kicsinyke példa erre Ozsvárt Tamás „Kommentárja”, mely az április 27-i számban jelent meg. Az írásban enyhén szólva „levág” egy törvényt, amelyről a lapban objektív, széles körű ismertetés eddig még nem jelent meg, olvasói így nem ismerhették. Természetes ugyanakkor, hogy a hírlapírónak is lehet publikálható magánvéleménye. Mint ez esetben, előfordulhat, hogy e vélemény azt tükrözi: a szerző teljességgel értetlenül áll a parlamentalizmus intézménye mint jelenségegyüttes előtt. Nem előny, ha egy publicista nem érti azt a társadalmat, amelyben él, s amelyről ír. Ha értené nem csodálkozna azon az Európában általános tényen, hogy a helyhatósági választás és a parlamenti választás eredménye különbözik, hogy a társadalom érdektagolt, nem nevezné töredéknek az érdekeltek jelentős részét. Ha valóban értené a parlamentalizmus lényegét, nem minősítené sértőn az abban résztvevőket „szavazógépnek” és pragmatikusan gondolkodónak csak azokat, akiknek álláspontja véleményével megegyezik. Nem csodálkozna azon, ha egy koalíció ragaszkodna az egységhez és valószínűleg nem jövendölne, homályos jövőképet festve. Pártatlan, független lap munkatársaként megnevezné, kiknek a nevében írja le: „Sajnos, a kárpótlási békát le kell nyelnünk”... „várnunk kell a csődöt, vagy az új választásokat”. Ez nagyon sok mindent megmagyarázna. Ha egy téma rendkívüli mértékben ellentmondásos — tegyük fel, hogy ez esetben, tehát a kárpótlással kapcsolatban az így van — „meg kell tudni győzni a közönséget arról, hogy a problémát elfogulatlanul, előre megfogalmazott végkövetkeztetések nélkül, tisztességesen tártuk fel”. Ezek után jöhet a magyarázat, kommentár — hasonló elvárásokkal. Harmosné Végh Mária Tisztelt Harmosné Végh Mária! Mivel levelében név szerint is megszólított, úgy érzem reagálnom kell a rám vonatkozó megjegyzéseire. írását olvasva azt tapasztaltam, hogy sajnos ön éppen abba a hibába esik, melyet nekem felró. Nevezetesen egy rövid kis cikk alapján annak a „megfellebbezhetetlennek” tűnő véleményének ad hangot, hogy értetlenül állok a parlamentarizmus intézménye előtt és nem értem azt a társadalmat amelyben élek. Nos, sem a parlamentarizmus intézményét, sem társadalmi berendezkedésünket nem kérdőjeleztem meg, csupán közvetett módon felhívtam a figyelmet arra, hogy bár a parlamentáris demokráciánál még nem sikerült jobbat „kitalálni”, annak is megvannak a hibái. Például egy párt olyan befolyásra tehet szert, melyet szavazótáborának nagysága nem indokol. De ettől még működése természetesen legitim. Nem csodálkoztam azon sem, hogy a parlamenti és a helyhatósági választások eredménye különbözik — különösen az új kormány első intézkedései után nem —, mindössze azt a tényt állapítottam meg, hogy néhány hónap elteltével a szavazók körében megváltozott az MDF megítélése, mégpedig a párt hátrányára. S ha az abszolút számokat vesszük figyelembe kiderül, hogy a felnőttlakosságnak valóban a kisebb része támogatja a koalíciót. De hangsúlyozom, a választási eredmények legitimitását ez nem befolyásolja. Szavazógépnek azért vagyok kénytelen nevezni a koalíció pártjainak frakcióit, mert egységüket olyan kompromisszumok megkötésével tartják fenn, ami személyes véleményem szerint szemben áll az ország érdekeivel. A kommentár műfaja pedig lehetőséget ad arra, hogy magánvéleményemet is elmondhassam. S hogy kinek kell lenyelnie a „kárpótlási békát”? Azoknak, akiknek az adójából fedezik a kárpótlás kiadásait, holott legtöbbjüknek semmi közük nem volt és nincs az 1949-es igazságtalanságokhoz. Kárpótolni valakit az ő rovásukra, újabb igazságtalanság. Lapunk nyitva áll minden vélemény előtt, ezek közül az enyém csak az egyik, s mindenkinek lehetősége van kifejteni ellenkező nézeteit. Az olvasók az egymással ütköző vélemények — és a napi gyakorlat — megismerésével alakíthatják ki saját álláspontjukat. Észrevételeit köszönettel fogadom, s a jövőben is örömmel tanulok azokból a bírálatokból, melyeket írásaim nyomán eljuttat hozzám. Remélem válaszomat nem sértődős odamondoga- tásnak tekinti, hanem az „érdektagolt társadalom” egyik megnyilvánulási formájának, ahol természetes a vita. Tisztelettel: Ozsvárt Tamás Tisztelt Ozsvárt Ur! Április 30-án reggel a Kossuth rádióban beszélgetés hangzott el Kukorelly István alkotmányjogásszal. Elmondta, hogy az alkotmány alkalmazására szakosodott jogászok is sokszor értelmezési problémákkal küzdenek, többek között ezért is szükséges az Alkotmánybíróság működése. Jó alkalom ez a beszélgetés arra, hogy valódi szakember véleménye alapján „fair” módon korrigálja az Új Nógrádban „Kommentár” címen ön által leírtakat. Bízom abban is, hogy tisztességes ember lévén nyilvánosan megköveti a miniszter urat, valamint „politikusainkat” azért a hangvételért, amely méltatlan tollforgató emberhez, s amely ebben az írásban helyet kapott. Frisch Oszkár Tisztelt Frisch Úr! Nagyon sajnálom, hogy alkotmányjogászainknak nehéz eligazodniuk a paragrafusok között, gondot jelent értelmezni a törvényeket. Mindez azonban nem vigasztal akkor, ha a legil- letékescbb tisztségviselők — például Horváth Balázs egykori belügyminiszter — olyan rendelkezéseket hoznak, amelyek ellentétesek az alkotmánnyal. A dolgozóktól sem kérdezi meg senki, bonyolult-e az a feladat, melyet rájuk bíztak, munkájukat — teljesen természetesen és jogosan — eredményeik alapján ítélik meg. Az elkészített „munkadarab” minősége a mérce. Úgy hiszem ez a miniszterekre is vonatkozik. Nem látom be miért nekem kellene bocsánatot kérnem politikusainktól azokért a hibákért, melyeket ők követtek el. Tiszteletiéi: Ozsvárt Tamás
