Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-12 / 85. szám

4 IZEHimU LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 12., PÉNTEK Összevont iskolák Karancslapujtő. 1990-ben még közös igazgatás alatt lévő három község, Karancslapujtő, Karancs- berény, Karancsalja ez évtől szét­vált ugyan, és önálló önkormány­zati irodával rendelkezik, de az iskola továbbra is összevont ma­radt. Ennek oka az, hogy az újon­nan megalakult önkormányzati képviselő-testületek jelenleg anyagilag nem tudnák finanszí­rozni tagiskoláik fenntartását, s a gyermeklétszám is alacsony. Oberoi Hotel Újdelhi. Ha minden a tervek szerint halad, hat-nyolc hónapon belül megkezdődhetnek a buda­pesti Oberoi Hotel építési munká­latai, és 1994 végén megnyílik a nemzetközi hírnévnek örvendő Oberoi szállodalánchoz csatlako­zó luxushotel a magyar főváros­ban. Erről tájékoztatta az újság­írókat Újdelhiben G. K. Khanna, az indiai tulajdonban levő Oberoi csoport alelnöke. Collegium Budapest Bonn. A németországi Baden- Württemberg tartomány anyagi­lag segíteni kívánja a Collegium Budapest néven kelet-európai tudósok számára létesülő tudo­mányos-oktatási intézményt. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung beszámolója szerint Erwin Teufel, a tartomány miniszterel­nöke Stuttgartban bejelentette: Baden-Württemberg öt éven át évi 350 000 márkával kíván hoz­zájárulni az intézmény fenntartá­sához. További összegek várha­tók Berlin tartománytól, német alapítványoktól és Svájcból. // Őslények Magyarországon 65-70 millió éves dinoszaurusz­maradványok érkeztek kedden Budapestre. A hatalmas őslények csontvázait Mongóliában talál­ták, s májustól a Természettudo­mányi Múzeum szervezésében, a Budavári Palota A épületében lehet majd őket megcsodálni, novemberig. Magyarul sárkány­gyíknak is nevezett lények a föld- történeti középkorban népesítet­ték be a Földet, különböző alfajaik között akadt ragadozó, növénye­vő és rovarevő egyaránt. Gyors és teljes kipusztulásuk oka még ma sem teljesen tisztázott. Az igen értékes mongóliai leletek most először jutottak el Európába. Olajbeszerzéseink A második negyedévben is biz­tosított hazánk kőolajellátása, mert az OKGT már előre megkö­tötte azokat a szerződéseket, ame­lyek alapján a következő három hónapban Magyarországra 1,5 millió tonna kőolaj érkezik. Az olaj 70 százaléka a Szovjetunió­ból érkezik, ám annak egy részét közvetítő cégek szállítják hazánk­ba. A 30 százaléknyi mennyiség a mediterrán térségből várható. Halló Csécse. Telefon nélkül kezdte meg működését az önálló helyha­tóság. Igényeltek persze telefont, de fejlesztésre nem volt mód! A távközlési üzem elegánsan oldot­ta meg a problémát: átszerelte az öregek napközi otthonának ké­szülékét a polgármesteri hivatal­ba. Az ÖNO azóta is „vonalta- lan”, a hivatal száma pedig csak délután négy óráig él — akkor zár be a posta. Az önkormányzat újra próbálkozott (most már a meg­hosszabbítással), de a távközlés visszaküldte a kérelmüket. Istenadta szerencse, hogy Csé­cse polgármestere főállásban Ap- con dolgozik — onnan még tele­fonálni is tud... Nicsak, mekkora siker! A magyar filmforgalma­zás eddigi legnagyobb sikerét hozta a mozikban most futó Nicsak, ki beszél még! című produkció. A John Travolta és Kirstie Alley fő­szereplésével készült családi vígjáték első része a tavalyi esztendő leglátogatottabb filmje volt hazánkban, a mos­tani, második epizód pedig már két hét alatt fantasztikus eredményt ért el: több mint 475 ezer nézőt vonzott or­szágszerte, ami mintegy 32 millió forintos bevételt jelent a forgalmazó InterComnak — eddig! A sikert igazolandó né­hány adat összehasonlítás­képpen: a szuper sikerű Bat­man 41 millió, míg a múlt évi „topfilm”, a Micsoda nő! 26 millió forintot hozott egész magyarországi „pályafutá­sa” során... — szilágyi — ZSEBNAPTÁR Egy helytörténész halálára Jött a rossz hír: vasárnap meg­halt idősebb Vojtkó István Balassagyarmaton. Mindössze öt- venhét éves volt. Régóta betegeske­dett, a szívével bajlódott, alig járt ki a városba, most mégis valami más kór vitte talán el, csont-bőr volt, amikor meghalt. Szerdán temették ugyancsak Balassagyarmaton, szü­lővárosában, amelynek helytörténészeként egyszemélyes intézménye volt. Elő múzeuma, so- kezemyi dokumentumot őrző pél­dás-pedáns rendben tartott tárával, egy nem túl hosszúra szabott élet szenvedélyes városkutatásával. Fia, ifjabb Vojtkó István kereskedel­mi főiskolát végzett vasúti tiszt azonban hála Istennek ott jár a nyo­mában, s éppen a kutatásban. Vojt­kó István a híresen, eredményes, több mint évtizedes városi helytör­téneti kutatás, a honismereti kör egyik legbiztosabb pontja volt a kezdetektől fogva. Valamikor va­súti történetírással kezdte (maga is vasúti tiszt lévén egészségügyi nyugdíjazásáig), kiállítást rendezett Balassagyarmaton a csomópont történetéről. Nyilván mások buzdí­tására, csak az nem véletlen most sem, hogy kire esik mások választá­sa, kit határoz meg saját képessége, s az sem, hogy miben! Apja a város, a régi Gyarmat egyik legkiválóbb úriszabója volt — eredetileg a régi Óváros téren, majd a szomorú-tra­gikus időkben, a város zsidóságá­nak „gettósításában” onnan elke­rülve a közeli Szerb utcában tartva fenn műhelyt. Később a Balassa utcába költöztek, s végeredmény­ben maga Vojtkó István is ennyit változtatott életében. A hűség, a he­lytörténet iránti vonzalom a régi világok, a múzeum, ahová apjával minden vasárnap betért mise után, ebéd előtt, az anekdotázó, történe­teket frappírozó megrendelők, a város akkori „krémje” mind a pél­dát adta, a szenvedélyt oltotta belé a város szeretetében. Egy ilyen mű­helyből, ami szó szerint is műhely volt, nem is jöhetett elő másfajta ember, mint amilyen Vojtkó István. Egyszer találkoztunk mindösz- sze, akkor már évek óta szeretett volna beszélni velem, felfedezve bennem a rokonleiket, sőt a kortár­sat (egyidősek vagyunk), az örökké járkáló, kutató, feltáró, értékeket őrző-mentő kollégát. Azt mondták akkor nekem ..készülj fel arra, hogy néhány kisebb múzeumot találsz majd Vojtkónál, és ne akarj aznap még valami mást is csinálni... " Az íróasztalnál ülve fogadott, mellette, fölötte, körülötte az egész szoba kartondobozoktól volt díszes, a do­bozokban sokezemyi, tízezernyi adat, fotó, dokumentum Balassa­gyarmatról. Éjfél is elmúlt, amikor elköszöntem tőle. A titokra voltam kíváncsi, a „Vojtkó-titok" nyomá­ban jártam, s azt hiszem meg is talál­tam. Aki annyira büszke tud lenni, amilyen ő volt Turóc megyei ősére, Andrásra, aki félárván tizenévesen Turányban kikérte keresztlevelét, hogy elinduljon délre, az ígéret földjére, s Balassagyarmatra érve azonnal munkát talált Dudás egy­kori negyvennyolcas honvéd sza­bónál — annak eltéphetetlenül erős kötődései lesznek. Nála láttam akkor egy sajátos raj­zolatú családfát. A Vojtkók „iparos céhének” családfáját. Vasutasokét, egész generációkon át (közülük a két mostani István, a most elment idősebb és fia, az ifjabb, jutott isko­lázottságban, mindenben legto­vább), úriszabókét, varrónőkét — s mind Vojtkó volt vagy e családdal kapcsolatos oldalág. András szabó azt vallotta, hogy ,,mi magyarok voltunk odafönt Túróéban, csak tó­tul beszéltünk... Minden gyereknek megadni ugyanazt a kenyeret, ez a mi dolgunk...’' Pedig nagy tehetség volt maga is, Baltik püspök nem hiába akarta taníttatni. Fia István is szabó lett, az ő fia a most távozott történész. Ha elakadtunk — hozzá fordultunk. Majdán Béla sem szé- gyellte soha profiként felkeresni Vojtkó István helytörténeti műhelyét. A legkisebb részleteket is ismerte, az árnyalatokkal is tisztá­ban volt a város történetében. Leg­szebb és legértékesebb munkája Balassagyarmat 1944—1984 kö­zött, amiben fő helyet maga a hábo­rús évek leírása foglalja el. Máig az egyetlen hiteles közlést adta benne (országos példaként is a kutatás­ban) a város életét nagyban megha­tározó kereskedő-iparos zsidóság kegyetlen sorsának, megalázásá­nak, gettóba gyűjtésének, elhurco­lásának, soha vissza nem térésének. Ezt együttérző gyerekként élte, él­tük meg valamennyien. Helyettünk szólt. Szegényebbek lettünk. Nőtt a kö­telességünk. A munkában. T. Pataki László Egyesület a nagycsaládosokért A kamasz fiúk mutáló, erős hangja betölti a termet. Éppen egy vidám jele­net közepébe cseppentünk. A salgótar­jáni kis Petőfi Általános Iskolában a Nógrád Megyei Nagycsaládosok Egyesülete tartja soron következő programját. A balassagyarmati hon­védkollégisták egy csoportja műsorral szórakoztatja a szülőket és a gyereke­ket. — Csak kevesen jöttek el — tárja szét a karját mentegetőzve az egyesület titkára, Hámor Istvánná —, vélhetően a jó idő az oka. Ez a mai délután mégis jó alkalom arra, hogy életjelt adjunk ma­gunkról. — Mikor alakult meg a nagycsalá­dosok megyei egyesülete? — Huszonhét család alakította meg ’88 októberében — válaszol Hámomé. — Azóta már kilencvenhat család tartozik az egyesületbe — egészíti ki Tari Gyula, az alapító tagok egyike. Nem sokan vállalnak mostanában három vagy több gyermeket, de nem is az a célunk, hogy sokan legyünk, ha­nem az akik itt vagyunk, megfogjuk egymás kezét, segítsük egymást. Erre nagy szükség van, hiszen az elszegé­nyedésről már nemcsak beszélünk, ha­nem kézzel fogható szomorú valóság. Ilyen körülmények között egy sok- gyermekes család élete egyre nehe­zebb. De akik itt vagyunk az egyesület­ben tudjuk, hogy csodálatosan szép, meghitt pillanatai is vannak egy nagy család együttlétének. Egy tortaszeletet vagy csokoládét, ha kell, nyolcfelé is szétvágnak. Az önzetlenség, a segíteni akarás a bajban, az összetartozás érzé­se, s ezernyi elkoptatottnák hitt érték nálunk még él, és életben is szeretnénk tartani. — Emblémájukon egy hajó van, büszkén dagadó vitorlákkal. Pedig mostanában inkább szélcsendes, nehéz idők járnak... —jegyzem meg az egye­sület titkárának. — Nehéz időket élünk, naponta érezzük. Amikor például egy édesanya munkát keres, s a személyi igazolvá­nyát mustrálva látják, hogy abban több gyerek neve is szerepel, nem veszik fel dolgozni. Kimondhatatlanul is érezni lehet, mit gondolnak: köszönjük, de nincs munka, maga úgyis sokat lenne otthon. Pedig nagy szükség van a pénz­re. Szomorú tény, hogy egyesületi tag­jaink között is van munkanélküli. Ez pedig — ha átmenetileg is — egy nagy család puszta létét veszélyezteti. — Már hallottam önsegélyező akci­óikról. — Tulajdonképpen egy közös ki­rándulás is ilyen kezdeményezés, hi­szen mindenki tudja, hogy mennyibe kerülne egy népes család egyheti üdü­lése vagy színházjegye. Amikor mi szervezünk kulturális programot, ak­kor ennek a lehetőségnek a hiányát igyekszünk pótolni. Minden évben ott vagyunk az országos egyesület kétna­pos találkozóján. Ez az idén Békéscsa­bán lesz. Voltunk Már Egerben, Szol­nokon, a Kamaraerdőn. Rendszeresen tartunk ingyenes vagy engedményes ruhavásárt. Megszervezzük, hogy ol­csóbb áron és nagyobb mennyiségben vásárolhassunk élelmiszert. Tulajdon­képpen a pénzt soha nem lehet kikerül­ni. Annak beosztása pedig külön mű­vészet. Erről is sokat vitatkozunk. Nem beszéltem még az érdekvédelemről, a jogsegélyszolgálatról, amely hamaro­san beindul. Salgótarjánban a TESZ- székházban lesz minden hónap első keddjén jogi tanácsadásunk. — Kik lehetnek az egyesület tagjai? — Mindenki, akinek három vagy háromnál több gyermeke van. Nagy­szülők is, akiknek gyermekei már kire­pültek a családból. Pártoló tagunk le­het, aki szimpatizál a nagy családokkal. Többnyire havonként tartjuk program­jainkat itt az iskolában. Minden ér­deklődőt szeretettel várunk. Itt köszön­ném meg Czene Gyula igazgató segít­ségét, hogy otthont adott a nagycsalá­dosok megyei egyesületének. — Van még egy feltétele a tagság­nak... — Igen, évente négyszáz forint tag­díjat fizet minden család az egyesület kasszájába. — Gondolom, csak ez nagyon kevés lenne működésükhöz. — Az elmúlt évben kaptunk 50 ezer forintot az országos egyesülettől. Ezen kívül pályázatokkal próbálkozunk. Egészségnevelési pályázatot nyer­tünk. A megyei közművelődési köz­pont kirándulásra, táborozásra adott pénzt az egyesületnek — mondja Há­momé, aki szerényen elhallgatja, amit a többiek megsúgtak a háta mögött: ke­vés szabad idejét tölti pályázatok készí­tésével, s a törékeny asszony az egye­sület „motorja”. Mindig új elképzelé­seken, programokon töri a fejét. S ami­kor az egyesületi tagok valamelyike ügyeit intézni jön Salgótarjánba, akkor Hámomé gyakran vigyáz a gyerekekre vállalja szívesen a pótmamaságot. Szabó Gy. Sándor A honvédkollégisták vidám műsora az egyesületi összejövetelen Kép: Gyurián

Next

/
Oldalképek
Tartalom