Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-03 / 77. szám
1991. ÁPRILIS 3., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP iiEnunu Cégbíró o vállalkozásokról II. Leselkedő buktatók, veszélyek A Bolyai az élbolyban Itt rang a tudás A gazdaság átalakításával kapcsolatos előző írásunk folytatásaként mostani interjúnkban olyan kérdésekre válaszolt dr. Serfőző András cégbíró, amelyek közérdeklődésre tarthatna számot. így beszél arról, mit részesítenek előnyben a vállalkozók, milyen területeken tapasztalható érdektelenség, nyújt-e garanciát a külföldi partner belépése, kik fektethetnek be? — A közvéleményben tartja magát az a felfogás, mely szerint a vállalkozók eddig a számukra, a hiánygazdálkodásból adódó könnyen meghódítható, gyors gazdagodást szolgáló területeken — kereskedelem, vendéglátás — igyekeztek gyökeret ereszteni, új egzisztenciát teremteni. Ugyanakkor még mindig háttérbe szorul a termelőtevékenység. Kérem, cáfolja, vagv erősítse meg az előbbieket? — A tevékenységi köröket vizsgálva nehéz egyértelmű következtetéseket levonni az indulásnál, mert a társasági szerződésekben gyakran 30—40-féle tevékenység felsorolása szerepel. Az eligazodásban a szerződések rendelkezései, az apportlisták, az alapító tőkék nagysága és összetétele segít. A cégek többsége kis- és nagykereskedelemmel kíván kezdeni. Ennek megfelelően elsőként az állami és szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás állásait rohamozzák, úgy tűnik növekvő sikerrel. Elsősorban a városokban szaporodnak az új kereskedelmi és vendéglátóegységek —- termék és szolgáltatási — szórásokkal, s lassan kialakul a kínálati piac. A falvakban ellenben még az újdonság erejével hat egy-egy nagyobb beruházást igénylő vendéglátóegység, vagy vegyesbolt létesítése. Kedvezőbb helyzetben vannak, azok a városkörnyéki falvak, ahol a vállalkozók adókedvezményben részesülnek. Ezért a városiak bejáratott üzleteiket, vagy azok egy részét „kiviszik" a községekbe. — A termelőtevékenységek vállalásánál már korántsem olyan pozitív a helyzet, mint a kereskedelemben, annak ellenére, hogy a legtöbb cég tevékenységi körében legalább egy-két termelői feladat is megtalálható. A működő és bejáratott cégekre is traumatikusan hat hagyományos piacaik összeomlása. Látva az ebből eredő súlyos problémákat — elbocsátások, likviditási problémák, fejlesztési lehetőségek leszűkülése, eladatlan termékek halmozódása, csődeljárások indulása — a termelői tevékenység nem vonzó. Ha figyelembe vesszük a piaci problémákon túl a terheket — termelői-vállalkozási adók, társadalombiztosítási, beruházói hitel, bérleti stb. — akkor valóban nehéz olyan új termelést beindítani, amely garantáltan biztos eredményt hoz. A termelőágazatok stagnálása és a termelés iránti érdektelenség az új cégek részéről nagyon nagy baj, mert igaz, hogy a nyelvében, de mégiscsak a termékeiből él egy nemzet. Szerencsére a működő és az új cégek is keresik a kiutat és arra törekszenek, hogy termékeikkel, szolgáltatásaikkal minél előbb bekerüljenek a világpiaci folyamatokba. — Egy magára valamit is adó megyei vállakozó nehezen tudja elképzelni egzisztenciáját, tekintélyének növelését a manapság oly sokat hangoztatott külföldi tőke bevonása nélkül. E tekintetben jó úton járunk-e? — Kiugrásra elsősorban azoknak van esélyük, akik külföldi cégekkel tudnak társaságot alapítani. Ennek során bevonják a külföldi tőkét, fejlett termelőberendezéseket vásárolnak, vagy kapnak, és korszerű technológiát adaptálnak. A termékeket vagy azok egy részét főként devizáért értékesíthetik. Egy külföldi partner részvétele önmagában még nem nyújt semmire sem garanciát. Kölcsönös és eredményes együttműködés szükséges ahhoz, hogy a hazai résztvevő elkerülje a gyártás-, illetve a gyártmányfejlesztéssel járó zsákutcákat, lerövidítse a piaci bejáratással járó időt, ésszerűen megspórolja a költségeket. A megyében működő külföldi érdekeltségű társaságok száma 1989-ben kilenc, 1990-ben harminc volt. Számuk növekvő tendenciát mutat. Legtöbbjük osztrák, német és amerikai magánszemély, illetve cég. Külön pozitívum, hogy a külföldi tőkebefektetők részvételével a legnagyobb tőkeerővel rendelkező cégek termelőtevékenységgel és ehhez kapcsolódó kereskedelemmel foglalkoznak. — Ha ön vállalkozó lenne, mire ügyelne partnere kiválasztásánál, a szerződések megkötésénél? — Mindig meggyőződnék arról, kivel és milyen céggel kötök szerződést. Ma már egyszerű az egyéni vállalkozói igazolványok kiadása, vagy a nem jogi személyiségű társaságok megalakítása. Ezért, aki nem tudja vállalkozását vagy cégét hitelt érdemlően igazolni, azzal nem kötnék üzletet, írásba foglalnám a jelentősebb kötelezettséggel járó szerződéseket. Erre azért van szükség, mert a milliókra rúgó szóbeli ígéretek leírva százezrekre zsugorodnak, a százezrek pedig ezrekre. Feltétlenül leírnám kivel, minek a konkrét teljesítésére, milyen határidővel, milyen ellenértékkel és átutalási idővel egyezek meg. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek pénzügyi hatásait — például kötbér, jótállás, jogvesztés — célszerű megközelítően előre kiszámolni, mert a hibás, késedelmes, vagy nem teljesítés esetén ezek nagyon húsbavágó, fő kötelezettséggé lépnek elő. Mivel gyakoriak az úgynevezett „blan- ketta”-szerződések, ezért, ha valami nem világos abban, határidőt kérnék a tanulmányozására. Nemcsak a szerződések megkötésekor, hanem később is figyelemmel kísérem a partnerek fizetőképességét. Elmulasztása a legszínvonalasabb termelés és szolgáltatás ellenére is, könnyen elvezethet az új, csődjogi eljáráshoz. — Ön miként ítéli meg azt, hogy egyesek sokféle és egymástól eltérő tevékenységre vállalkoznak. — Természetes.' és indokok, hogy a uégek több lábon állásra törekszenek. Nem utal- viszont átgondolt tevékenységre, ha a kezdő a KSH tevékenységi köreit részletesen kimásolja. Jelképes indulótőkével, két-három alapító taggal nem lehet 40—50-féle, ráadásul egymástól eltérő tevékenységeket eredményesen elvégezni. Az előbbieken kívül még számos buktató, veszély leselkedik a vállalkozókra. Közülük csak azokat említettem, amelyekkel a cégbíróságon gyakran találkozom — mondta befejezésül dr. Serfőző András. (Vége) Venesz Károly A Köznevelés című folyóiratban a közelmúltban olvastam egy cikket az ország 175 gimnáziumának értékeléséről. Az eredményességet a felsőoktatási felvételik alapján állapították meg az elmúlt hét év adataiból. A táblázaton a 43. helyet foglalja el a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium, több neves intézményt megelőzve. Szabó Istvánnét a Bolyai igazgatóját azért kerestem fel, hogy megérdeklődjem: ebben az általános értékvesztésben hogyan érik el a kiváló eredményeket? — A szemlélet kialakítása hosszú folyamat — mondta az igazgatónő. — Nálunk hagyománya van az értékrend felépítésének a tantestületen belül, szülők és tanulók körében egyaránt. Feladatunk, hogy gyermekeink megkapják útravalóul amire vártak, tehát képessé kell tennünk őket a tudás megszerzésére. Alapvető „profilunk” az értelmiség utánpótlásának kinevelése. Igyekszünk az egész embert formálni: a minőségre törekszünk. Titkunk talán abban rejlik, hogy nem vetünk el minden előző értéket, hanem próbáljuk ezeket átmenteni, s ezt új vonásokkal gazdagítani. Ezek az új igényeknek, elvárásoknak megfelelően: az önállóság, kreativitás, vállalkozás, a megmérettetés vállalása. — Ez utóbbiról beszélne részletesebben? — Egyre inkább tért hódít a vizsgarendszer. Korábban csak nyelvekből vizsgáztattunk: most félévkor kipróbáltuk a III—IV. osztályos fakultációs csoportunknál magyarból, történelemből és fizikából, valamint harmadikban kémiából. A vizsgára szívesen jelentkeztek a gyerekek. Nem volt nyűg számukra, nem volt teher a tanárjaiknak sem. Pozitív volt a fogadtatás, mert olyan atmoszférát sikerült teremteni, amely húzóerőként hatott a résztvevőkre. Ugyanakkor munkánk legfontosabb színterének az alapórákat tartjuk; a tanórák intenzitását, minőségét, mert ez adhat erkölcsi alapot a követelményhez, a követelésre. — Hallhatnánk a kiegészítő foglalkozásokról? — Minden tantárgyból indítottunk fakultációt. Némelyikből több csoport is működik a nagy érdeklődés miatt. Egy tanuló 2—3 helyre járhat. Elsőtől jó a nyelvtanulási kedv. Évente 50—60 fő tesz középfokú nyelvvizsgát angol—német és oroszból. Alapfokút még többen. — Szép hagyománnyal dicsekedhet a Bolyai-kör. Ez egyfajta önképzőkörként működik, mint hajdan például Csokonai idejében? — Bizony már ez is 25 éves múltra tekint vissza. Szép példája ez a diák-öntevékenységnek, melyet csak távolból, indirekt módon irányít a felnőtt. Diáktitkára van, a szerkesztőbizottság és a zsűri is közülük kerül ki. Kéthetente üléseznek: meghallgatják társaikat a maguk választott tárgyból. Tétje is van a dolognak: a legjobb előadásokat kiválasztják, s ezek kaphatnak jogot arra, hogy a Bolyai-napokon az egész iskola előtt elhangozhassanak. — Kísérletezéseikhez, próbálkozásaikhoz honnan, hogyan teremtik meg az anyagi feltételeket? __ — Igyekszünk sokféle lehetőséget megragadni: Soros-alapítvány, megyei pályázatok, háziversenyek, illetve országos pályázatok. A közoktatás-fejlesztési alapból például 300 000 forintot nyertünk a komplex esztétikai (magyar-—történelem—képzőművészet—ének) programunkért. Négy kolléga korszakra bontva tanítja az általuk feldolgozott témaköröket, amit az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársa — mint szakmai konzulens — is dicsérettel illetett. A másik büszkeségünk a 30 ezer kötetes könyvtár, s katalógusának számító- gépes adatbank-feldolgozása, mellyel újabb 400 ezer forintot nyertünk az iskola fejlesztésére. Ebben az évben hoztuk létre a Bolyai János Alapítványt, amelybe elsőnek a tantestület tagjai tettek felajánlásokat, majd különféle vállalatok. Ennek kamatösszegeiből szeretnénk diákjaink külföldi tanulmányútjait, a cseréket, illetve a kiváló tanári és diákteljesítményeket támogatni. Mi tehát nap mint nap újból és újból megküzdünk azért, hogy valóban rang legyen a tudás. Boros Ágnes A bárányexport sem a régi Mátramindszent. A Mátra- gy öngye Termelőszövetkezetből régóta exportálnak bárányokat a nyugati piacra, s ebből a célból hizlaldát is építettek. A tápárak ugrásszerű növekedése következtében azonban egyre kevésbé kifizetődő a korábban virágzó üzletág. Húsvétra Németországba szállítottak 261 pecsenyebárányt, ám a tsz vezetői örülni fognak, ha kilogrammonként néhány forint hasznot elkönyvelhetnek. Évi ötezer az Aerocaritasnak Nőtincs. A helyi önkormányzat legutóbbi ülésén nem kevesebb, mint harminc napirendi pontot tárgyalt. Többek között elhatározták, hogy négy éven át évi ötezer forint támogatásban részesítik az Aerocaritast, a légi mentő- szolgálatot. Nőtincsen két dolgot remélnek: soha nem kell visszakapniuk a segítséget (tehát nem lesz olyan súlyos esetük, hogy helikoptert kelljen igénybe venni) — vagy ha szükség lesz rá, a súlyos sérültet fél órán belül még Budapestre is el tudják szállítani. Koszorúzás Az MSZMP Salgótarjáni Városi Koordinációs Bizottsága — 1991. április 4-én, csütörtökön délután 17 órakor — koszorút helyez el a Lenin téren lévő szovjet hősi emlékműnél. „Egyszer kiemelem a pilótát a volán mögül...” Kiállítás Szécsényben Elmúlt idők nyomában Tájkép csata után.. Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban láthatják az érdeklődők az Ivitz László festő-tanár képeiből nyílt kiállítást május 26igA losonci pedagóguscsaládból származó festő salgótarjáni diákként Hamza Tibor tanártól tanult rajzolni, majd festészeti tehetségét Iványi Ödön festőművész csiszolta. Ivitz László biológia- földrajz—rajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd kisterenyei iskolákban tanított és tanít jelenleg is. Munkáival 1964-ben lépett először nyilvánosság elé; az évenként megrendezett megyei amatőr- és pedagóguskiállítások aktív résztvevője. 1988-ban az egri akvarellbien- nálé egyik szereplője, majd 1989- ben a Nógrád megyei pedagógusképzőművészeti kiállításon a festőművészeti kategória első díját nyerte el. Önálló kiállításai anyagával bemutatkozott Bá- tonyterenyén és Salgótarjánban. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban első alkalommal állította ki festményeit Ivitz László festő-tanár. R. T. — S. L. E cseppet sem barátságos ígéretet Molnár Imre mondja, de mikor mutatja háza szobájának falán éktelenkedő ujjnyi repedést, megértem tehetetlen dühét, kétségbeesését. Haragszik azokra a hatalmas túlterhelt Kamazokra, Rábákra, Liazokra — és sofőreikre —, amikor 40—50 kilométeres sebességgel rodeózva szalmabála- és farönkszállítmányaikkal tönkreteszik a Farkas-bükk, a Rónai és a Fénykő utcákat. Ugyanakkor megrepesztik a környező házak falait. Megoldás lenne, ha a ceredi termelőszövetkezet falut elkerülő földútját használnák, de a gépmonstrumok pilótái — vélhetőleg kényelmi okok miatt is — a zsebkendőnyi falu utcáit terhelik. Pedig Molnár Imre mindent elkövetett. Csak egy bunker lehet jobban megerősítve, mint ahogyan az ő háza. Mátra-gáz- betonból, szigorú építési szabályok szerint dolgoztatott, beleölte a pénzt. Érthető, hogy elkeseredett és csak az a kívánsága: táguljanak a gépmonstrumok az utcákról, pilótáik használják a községet elkerülő földutat. De ugyanezt szeretné Kadlót Zoltán, Matuszka Gábor, Radies Ernő és még sokan a faluból, akiknek portái a veszélyeztetett utcák mentén épültek. Kadlót keserűen mutatja a sokszor helyre hozott vízelvezető árkot. Háza falán a külső pucolás csak máz, alatta repedések. Bent a szobában a falon szintén megrepedt a tapéta. Radics Ernő a Rónai úton lakik. A ház és az udvar fölött húzódik a gödröktől, pocsolyáktól éktelenkedő megroggyant utca. Minden évben többször is társadalmi munkában rendbe teszik a tönkrevágott vizesárkot. Létkérdés ez a számára, ha nem akarja, hogy egy kisebb esőzés is el ne árassza az egész portát. A vizesárokkal együtt járdát is építettek. Hasztalan. Egy idő után annak helyén csak a mála- dozó betontörmelék maradt. S amikor a „szemlézőknek”. mert azért időnként „szemlézés” is van, a lakók szóvá teszik az áldatlan állapotot, a válasz: az utcák karbantartása a község, illetve a közúti igazgatóság reszortja. Pedig mindnyájan tudjuk, a megoldás nem ez, hanem a túlsúlyos tehergépkocsik kitiltása lenne. Az, hogy a falu amúgy is szűk, gyenge alapozású útjainak tönkretételét, s azok mentén épült házak falainak megrepesz- tését az erdőgazdaság és a téesz gépkocsijai hagyják abba. Használják végre a falut elkerülő földutat. Mert a községi utcák „elbarikádozása” egy-egy út lakóinak blokádja, — amivel az itt élők védekeznének — sem oldana meg semmit! —szgys— Fotó: Gyurién Tibor
