Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-11 / 84. szám

1991. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK wzunni] 9 ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN... Szüljünk együti, gyorsan és fájdalommentesen! Manapság asszonyaink szü­lési fájdalmának enyhítésé­re olyan komplex kidolgozott program áll a rendelkezésé­re, amilyet 30 évvel ezelőtt talán egyetlen kismama sem álmodhatott volna Magyar- országon. Mégis kevesen tudják, mi is ez valójában... Pedig nagyim sok városban, így megyeszékhelyünkön is létezik ilyen... Mire jó ez a felkészítés? Az aggódó édesanyák tisztáz­hatják egymás között a ter­hességük során felmerülő tévhiteket, babonákat, félre­értéseket, eloszlathatják szo­rongásaikat. ISMERETEKET SZEREZHETNEK megválto­zott szervezetük működésé­ről, magzatuk fejlődéséről, a szülés folyamatáról, a fáj­dalom létrejöttének mecha­nizmusáról, csökkentésének módjáról, megszületendő cse­csemőjük ápolásáról, a gyer­mekágy teendőiről. Lehet-e egyedülállóbb és örömtelibb érzése egy nőnek, mint az anyaság? A nő szá­mára egy életre meghatáro­zó élményt jelenthet. Nem mindegy tehát, hogy asszo­nyaink hogyan, milyen testi­lelki állapotban viselik ki és hozzák világra gyermekü­ket. A felkészülés során el­sajátíthatják azt a legked­vezőbb magatartást, amellyel a fájdalom megélése csök­ken, s ez biztosítja a szülés gyors előrehaladását is. így az anyaság érzése még telje­sebbé válhat számukra. Sok édesanya félelemmel tekint a szülés elé. A fájda­lomtól való félelem olyan, az egész testre kiterjedő fe­szültség! állapotot teremt, amely az egész szervezet ki­fáradását eredményezi. így megszűnik a szülő hő ön­uralma saját viselkedése fö­lött, ami meglassítja a szü­lést, és komplikációkat okoz­hat. Ezért a foglalkozások szerves részét képezi a HE­LYES LÉGZÉSTECHNIKA ELSAJÁTÍTÁSA. Ez nem­csak eltereli a figyelmét fáj­dalmáról, s így csökkenti a fájdalomélményt, hanem megfelelő friss, oxigéndús vért szállít az izmokhoz. A fájásszünetekben alkalmazott RELAXÁCIÖ, vagy IZOM­LAZÍTÁS a méhizomzat pi­henését, regenerálódását se­gíti. Áz izmok így előidézett nyugalmi állapota ráterjed az idegrendszerre is, és meg­szünteti a szorongást, ijedt­séget, elejét veszi a szerve­zet kifáradásának. A szülés fárasztó fizikai munka. Ehhez a megfelelő erőnlétet a TERHESTORNA biztosítja. Nem kell tartani tőle! Kíméletes, és a szülés­ben részt vevő legfontosabb izomcsoportok tágulékony- ságát segíti elő a szülésnél. Tehát az anya nem pusztán passzív elszenvedője lesz a szülésnek, hanem abban tu­datosan, teljes akaratával részt vesz, irányítja az ese­ményeket. Mivel a gyermek a férfi és nő szerelmének gyümöl­cse, így a gyermekvárás is mindkettőjük közös ügye. Természetes hát, hogy a fér­fiak sem hiányozhatnak a felkészülésről. Az „APÁS SZÜLÉSEK" során férj és feleség együttesen élheti és érezheti át e csodálatos fo­lyamatot, magzata világra jöttét. A férj segítheti vajú­dó feleségét fájdalmán felül­kerekedni, testi-lelki támaszt nyújt a várakozás ideje alatt, s ez még inkább összeková­csolja a családot. Kismamák, tegyék félre szégyenérzetü­ket ! Mindezt egyszóval PSZI- CHOPROFILAXIS-nak hív­ják. így talán nem érzi' olyan kiszolgáltatottnak magát a kismama. .. És humánusabb is... így talán érdemes meg­kockáztatni, vállalni még egyet... P. T. Vidám történetek Voltaire idejében történt, hogy az eladósodott királyi udvartartás illetékesei taka­rékoskodni próbáltak. Dön­tésük alapján a felére csök­kentették a lovak számát. — A lovakért kár volt — jegyezte meg a nagy francia gondolkodó. — Inkább csök­kentették volna felére a sza­marak számát. Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, maga is korának jelentős tudósa, beszédhibá­ban szenvedett, dadogott. Valaki megkérdezte tőle: — Darwin úr, nem találja a dadogást kissé kellemet­lennek? — Nem, uram — válaszolt nyugodtan a tudós —, mert van időm gondolkodni, s így aztán beszélgetés közben nem teszek fel kellemetlen, szemtelen kérdéseket. Hajómnak szólították — kirámolta a kocsmát Rabvallomások Börtön, fegyház. Büntetés-végrehajtási intézetek. Hideg remegés fut végig rajtunk, libabőrös lesz a karunk, bor­sódzik a hátunk, vagy éppen semmilyen hatást sem válta­nak ki belőlünk ezek a szavak. Nem vagyunk egyformák. Zárt világ. Más szabályok, más levegő. Semmi máshoz nem hasonlítható élet. Filmekből, könyvekből ismerjük. Azt hisszük, nem lehet rá felkészülni. Igaz, minek? Ki akar bekerülni? Napról napra növekszik a bűnözés. Az elítéltek lassan megtöltik az intézeteket. Kik ők? Milyen az életük? Ho. gyan gondolkodnak? Mi van a rács mögött? Sorozatunkban megyénk büntetés-végrehajtási intézetének lakói, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön elítéltjei kö­zül nyilatkoznak lapunknak. Elmondják véleményüket, ta­pasztalataikat, életüket —, s mindazt, ami a szívüket nyomja. Csizmadia Zoltán 23 eszten­dős, magas, jól megtermett férfi. Pulóverjét tekintélyt parancsoló izmok feszítik. Nem igazán beszédes ember, a kérdésekre viszont kész­ségesen válaszol. — Miért van itt? — Garázdaság miatt. — Talán, ha egy kicsit bővebben szólna róla. — Mit mondjak? Néhány embert megvertem egy kocs­mában... — Nem bőbeszédű em­ber... — Hát, elmondom én. Há­rom évvel ezelőtt történt, augusztus volt. Borsod me­gyében Sályon lakom, s azon a bizonyos napon este át­ruccantam a közeli faluba, Borsodgesztre, ugyanis ott a presszó este tíz óráig van nyitva, nálunk pedig már nyolckor bezár a kocsma. Bementem a szórakozó­helyre, s odaköszöntem né­hány helybéli fiúnak, ök ugv köszöntek nekem vissza: Szia, majom! Nem szóltam semmit, kimentem az udva­ron lévő vécére, elvégezni dolgomat. Visszaérkezve a presszóba, odamentem a köszönő srá­cokhoz, s megmondtam ne­kik, hogy nem illik így visz- szaköszönni, mikor én ille­delmesen üdvözöltem őket. Ezen ők nagyon felhábo­rodtak, s valahonnan egy lécet kapva a kezükbe, be­szorítottak a kocsma egyik sarkába. Mondanom sem kell, továbbra sem a legfinomabb kifejezésekkel illettek. Is­mertek, tudták, hogy már voltam börtönben, legutóbb éppen egy hónapja szaba­dultam Nyíregyházáról, ahol egy évet ültem autólopás miatt. — Nem nehéz kitalálni, hogy verekedésre került sor. Vagy tévedek? — Nem volt ez nagy vere­kedés. Nem maradhattam a sarokban, így aztán kijöt­tem. — Gondolom, azért egy­két pofon elcsattant. — Nem hagyhattam, hogy megverjenek. Többen vol­tak. — Mennyien? — Nem emlékszem pon­tosan, nem figyeltem meg, de négyen biztosan voltak. — Szóval ön kijött a kocsmából? — Pontosan. — És az ellenfelei? — Azok szanaszét hever­tek. — Meddig tarthatott, míg — úgymond — ki tu­dott jönni a kocsmából? — Talán olyan tíz percig tartott az egész. — Az ott szórakozó kö­zönség pedig végignézte az egész verekedést? — Persze. Majdnem telt ház volt. — Mikor kijött a kocsmá­ból, mit csinált? — Hazamentem. — Nem sejtette, hogy ezért bíróság elé kerül? — Megmondom őszintén, ez gyakorlatilag szabályos önvédelem volt. Többen voltak, mint én, ők kezde- gettek velem, náluk volt a karó is. Én csak védekez­tem. Mégsem hagyhattam, hogy megverjenek. Csak tudja, az az igazság, hogy nekem priuszom volt, így aztán mindent „ráver­nek” az emberre. Egy egy­szerű állampolgárnak ilyen esetből pénzbüntetésen kí­vül, valószínűleg más baja nem lenne. Én viszont kap­tam két év négy hónapos büntetést, garázdaság, köny- nyű testi sértés és közbot­rány okozása címén. — Említette, hogy már a történtekkor börtönviselt ember volt. Elmondaná hol, miért ült? — Tizenöt éves korom­ban kerültem intézetbe, Tö­kölre. Két év tíz hónapot kaptam, életveszélyt okozó testi sértés miatt. Ültem még Miskolcon is autólopá­sért, csakúgy, mint Nyír­egyházán. Balassagyarmat­ra 1989. szeptember 25-én kerültem. — A felsorolás alapján ön­nek már aligha jelent újdon­ságot a börtönélet... — Tudom, hogy furcsán hangzik, de nekem eddig ki- kapcsolódás volt börtönben lenni. Komolyan mondom! Amíg nem volt családom, nem volt senkim, akire gon­doljak, akihez hazamenjek, addig fel sem vettem ezt az egészet. Nem kötött le sem­mi, mikor kiszabadultam, csak szórakozni akartam. Most már azonban ott a család. A közelmúltban meg­nősültem, már gyermekem is van, így nagyon-nagyon nehezen telnek a napok. Na­gyon mennék már haza, hogy velük éljek. — Nemsokára kiszabadul. Ilyenkor adódik a kérdés, főleg az ön esetében: ha már ennyiszer volt börtön­ben, mi fogja visszatartani attól, hogy ne kövessen el újabb bűncselekményeket, s ne kerüljön ismét rács mö­gé? — Egyértelműen a család. Biztos vagyok benne, hogy beilleszkedem a társadalom­ba. — A priuszos embereknek a mai világban, amikor nap­ról napra nő a munkanél­küliség, nem könnyű munkát találni. A családot pedig, ugyebár, valahogy el kell tartani... — Nézze, én ettől egy csep­pet sem félek. Nekem ugyan nincs semmilyen szakmám, de édesapám építésvezető, így aztán van lehetőségem segédmunkásként dolgozni, bármikor. A feleségem pe­dig ugyan most gyeden van, de egyébként egy presszót vezetett, úgyhogy a pult mögé is beállhatnék bárme­lyik pillanatban. De azt mondanom sem kell, ilyen fizikummal nem sört fogok kiszolgálni. Egyébként az a vélemé­nyem, aki szereti a felesé­gét — én pedig igazán —, az mellette marad, s nem balhézik. Tudom, hogy há­rom-négy évig nagyon „jó gyereknek” kell lennem, hi­szen addig fokozottan fi­gyelnek rám a rendőrök, de utána tiszta lappal kezdhe­tem újra az életemet. — ön segédfelügyelő. Ez a legmagasabb rang, amit egy elítélt elérhet a börtönben. Kulcsa van az őrökhöz, és a nevelőkhöz hasonlóan, az át­járókhoz is, amit a bizalom kulcsának is nevezhetünk... — Mindent elértem a bör­tönben, amit egy elítélt elér­het. Számunkra ennél maga­sabb pozíció itt benn nin­csen. Nem kis dolog ez! Nagyképűség nélkül mon­dom, büszke vagyok rá. — Mint az életéből és mostani funkciójából ki­tűnik, ön nem átlagos bör­tönlakó. Ezért is teszem fel a kérdést: Mivel lehetne ön szerint a legjobban fegyel­mezni a rabokat? — Ugyan már sokat eny­hült az elmúlt évekhez ké­pest az itteni élet, de a meg­oldás egyértelműen a ked­vezmények növelése. Ezen be­lül is első helyen értem a szabadságodat. Jelenleg fél­évente kaphatnak néhány na­pos eltávozást az elítéltek, de ez rengeteg mindentől függ. Ezeknek a feltételein kellene enyhíteni, hiszen ha a börtönből haza lehet men­ni — természetesen, s ez lenne az értelme, csak kifo­gástalan magatartás ese­tén —, az mindennél többet ér. Szilágyi Norbert Tudsz-e csókolni? Egy szerelmes csók, a bio­lógusok szerint, 29-féle iz­mot hoz mozgásba és akár I50-re is felveri a pulzust. Van ki azt mondja: a csók 3 perccel megrövidíti az életet. Mások úgy érzik, meghosszabbítja azt. Sokan azonban úgy vélik, semmit sem tudnak róla. Várnak tehát a tanítómesterre, a szerelemre, amely elvezet végül is a csináld magad módszerhez. A kérdésekre adott vála­szok közül jelöld meg, ami­vel egy etért esz, aztán majd meglátod. 1. Végre azzal táncolhatsz, aki tetszik, s aki váratlanul magához szorít. Hogyan vá­laszolsz? A Érzéketlen maradsz, mintha a kőfalnak tá­maszkodna B Fejedet a vállára haj­tod C Veszed a lapot és hoz­zásimulsz 2. A hajadat simogatja, majd „véletlenül” megcsó­kolja a homlokod. A Várod a folytatást, bár ennek jeleit titkolod B. „Véletlenül” megcsóko­lod az arcát C Nem teketóriázol, szá­jon csókolod 3. Jársz vele, de rájössz — bánatodra —, hogy fé­lénk. A Nem vagy türelmetlen, majd neki'bátorodik B Nem vársz, úgy irányí­tod a dolgökat, ahogy te akarod C Átsegíted a zavarán: megcsókolod és kész 4. Végre megcsókolja a nyakadat és biztos vagy benne, hogy a szádhoz is el­jut. A összeszorítod a szádat, feszítse szét B Nyitva felejted, mintha másképpen nem kapnál levegőt C Becsukod és vársz 5. Mire gondolsz az első leckénél? A Hogy lássa: nem vagy kezdő B Hogy nem maradhatsz passzív C Semmire. Azt teszed, amiből megtudhatja, hogy jó nálad. 6. Sokat szövegelt a fil­mek csókjeleneteiről és most nálad próbálkozik a gyakor­lattal. Hogyan reagálsz? A Attól függ, mit lesett el B Igyekszel megfelelő partner lenni C Értésére adod, hogy te sem becsukott szemmel ültél a moziban 7. Apropó, te mit csinálsz, míg csókolnak? A Megnézed, hogy be­hunyja-e a szemét B Rögtön behunyod a szemedet C Átöleled és arra gon­dolsz, hogy minél to­vább tartson 8. A kapcsolat során már te döntesz, hogy mikor csó­kolod meg. A Minden teketória nél­kül teszed, csak a pon­tos célzásra ügyelsz B A szemébe nézel és las­san közeledsz C Kezed közé szorítod az arcát 9. Szerinted, hogyan vég­ződik a csók? A Abbahagyják E' Nyugodt csendben C Attól függ, mióta isme­rik egymást 10. A nyilvánvaló szere­lem mellett, miért csókoljak egymást az emberek? A Megszokásból B Érzelmi többletet fe­jeznek ki C Mert örülnek 11. Hogyan fogadnád, ha olyasvalaki akar megcsó­kolni, aki nem tetszik ne­ked? A Hagyod, mert utálod a jeleneteket B Mindent elkövetsz, hogy ez ne sikerüljön C Lehet, hogy végül is megtetszik 12. Szerinted, milyen az igazi csók? A Gyors és könnyed B Lágy és hosszan tartó C Felkavaró és szenve­délyes Értékelés. Nézd meg, hogy melyik betű van többség­ben. Eszerint: az A típus al­kalmazkodó, ám félénk. Mintegy a helyzettel meg­alkudva csókolózol. Talán mert nem akarsz elmaradni a többiektől. Joggal érzed zavarónak a színlelést. Azon­ban próbálj a saját érzel­meidre hallgatni és csak ak­kor csókolózz, ha érzed: va­lóban ezt kell tenned. A B típus romantikus alkatú. Minden adottsággal rendel­kezel a csábítás apró trükk- jeinek alkalmazásához. Ez a csókra is vonatkozik, még akkor is, ha sohasem tetted. Tudatos szerepeddel „Te ve­zeted a táncot”. A C típus szenvedélyesen kezdeménye­ző. Nyilván többet tudsz, mint amit érzel, talán az „előtanulmányok” miatt. Szenvedélyed, az agresszivi­tás határát érintő kezdemé­nyezésed — s ezt jó ha tu­dod — bénító is lehet a part­nernél. | GÖRCSOLDÓ OB-PUB- ) t 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom