Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-08 / 81. szám
1991. ÁPRILIS 8., HÉTFŐ C BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE D Megfőtt az ebéd... Dorogháza. Dél körül járt az idő, a nap melengetőn szórta ránk sugarait. Álltunk az óvoda előtt, s kedvtelve nézegettük az udvaron vidáman viháncoló apróságokat. Mintegy varázsütésre megelevenedett az utca, ételhordóval a kezükben idősebb emberek tűntek fel. — Jó napot kívánok! Hová megy kedves bátyám? — szólítottam meg az egyik nehézkes járású férfit. — Csak ide, az óvodába — intett a fejével. — Megfőtt az ebéd, el kell vinni. Követtem a 74 éves Szűcs Miklóst a konyhához. Miközben vártuk, hogy kimérjék számára a porciót, megtudtam tőle: egykoron bányász emelni fogják az árát, de szerintem a 30—32 forint sem lesz drága. — Bőségesen és ízletesen főznek —jegyezte meg Bakos Istvánná, aki özvegy Bakos Józsefné megbízásából jött az ebédért. A dicséret Nagy Károlynál és munkatársnőit illeti. A dajkaként kezdett szakácsnő elmondta: — Mostanában nyolcvan személyre főzünk. Gyerekekre, felnőttekre egyaránt. Esetenként a száztízet is meghaladja a létszám. Növekszik azoknak az idős embereknek a száma, akik rászorulnak a jutányos ebédre. Kerékpáron érkezett Katona Sándor. — Szereti-e a gulyáslevest és a Szűcs Miklós (balról) és Katona Sándor volt, ma már egyedül él, mert meghalt a felesége. Nagy könnyebbségnek tartja, hogy hétfőtől péntekig hozzájuthat a meleg ebédhez. — A nyugdíj arányában kell fizetni — magyarázta. — Nekem havi nyolcezret hoz a postás, s így 23 forintba kerül egy ebéd. Mondják. túrós gombócot? Merthogy ez a mai ebéd — fordultam hozzá.-— Én szeretem, de nem magamnak viszem. A lábát tört 76 éves Tóth Lászlóné kért meg a segítségre — válaszolta, felrakta a teli ételhordót a kormányra, majd elkerekezett. (K. L.) —(GY. P.) „A kenyérnek lelke van... — mondta Fekete András messzeföldön ismert pék Nemti. Aligha akad bárki is a községben, aki még nem evett Fekete András kenyeréből! Merthogy pék a 72 éves férfiú, aki rövi- debb megszakításokkal fél évszázada műveli a mesterséget. — Budapestre a Sváb-hegyre jártam tanulni — mesélte a még ma is jó erőben lévő, de a szavakat már kissé lassan formáló András bácsi. — Két év alatt végeztem el a hároméves iskolát, s egyesre vizsgáztam. Minden kérdésre kapásból válaszoltam. Mondta is a vizsgabiztos, engem a jó isten is péknek teremtett. Hát így indultam... A folytatás viszont már nem volt zökkenőmentes. No, nem a szaktudással akadt gond, sokkal inkább a nemzetközi politika szólt bele az életébe. Bevitték katonának, meg sem állt az orosz frontig, ahol fogságba esett. Négy hosszú éven át raboskodott, ebből három évig egy hatalmas kenyérgyárban dolgozott. De nem beosztottként, hanem mint nacsalnik, ugyanis hamar kiderült, kiváló kenyeret tud sütni. Hazatérve vezette a kisterenyei bányatelepi pékséget. Utána Salgótarjánban csoportvezetőként kereste kenyerét a sütőiparban. Mígnem 1955-ben kiváltotta a kisipart, megalapította a ma is virágzó pékségét. A családi házhoz épített apró sütödében ketten serénykednek, mert a fia is lisztes szakmákat választott. Cukrásznak és péknek tanult, utóbbit gyakorolja. — Kedden, szerdán, pénteken és szombaton sütünk — felelte érdeklődésemre a mester. — Kilós és másfél kilós tepsis és szakajtós kenyeret készítünk, egyszerre nyolcvanat, százat. Rendszerint elfogy az utolsó darabig. Átutazóban miskolciak, ózdiak, dunaújvárosiak is vásárolnak tőlünk, s dicsérik a kenyerünket. Nincs is ennél kedvesebb a fülemnek... András bácsi nem szeret a levegőbe beszélni, a tettek embere. Kést kerített, máris megszegte az egyik tepsis veknit. Kapacitált, ugyan kóstoljuk meg, mifélét sütöttek kora délelőtt. Nos, ha rajtam múlna, a Fekete-féle kenyerek akár már mától is viselhetnék a kiváló árukra rendszeresített védjegyet! De e védjegy híján is kelendő a pékség portékája. Egymás után érkeztek a vevők, s kettesével- hármasával vitték fényes, barna héjú, szivacsszerűen rugalmas bélű, étvágygerjesztő illatokat árasztó cipókat. — Mindig innen vásárolom a kenyeret — válaszolta kérdésemre Tarnóczi Ferencné. — Ebből még csak úgy önmagában is jót lehet falatozni. Faggattam az öreget, mondja már el, milyen titkok tudója, miként süti a messzeföldön dicsért kenyereit. O meg csak hümmö- gött, sejtelmes kijelentéseket tett a liszt minőségéről, a dagasztás- hoz használt víz hőfokáról, az időjárás szerepéről, végül kibökte: — Ah, nem lehet ezt szóban elsorolni! Ezt csinálni kell. Mégpedig szívvel és szeretettel kell csinálni. A kenyér ugyanis megérzi és meghálálja a törődést, a gondoskodást. Mert a kenyérnek lelke van... Ennél szebben beszélni még senkit sem hallottam a mindennapinkról! (kolaj) — (gyurkó) Kati az erdőt választotta Mátraalmás. Kevés asszony büszkélkedhet manapság hétszáz hektáros „birodalommal’', amely ráadásul növényritkaságaival, vadjaival csalogatja a természetkedvelőt. Persze, nemcsak csodálnivalót kínál, hanem temérdek munkát is ad. — Gem- biczki Ferencné — szomszédai csak Honvéd Katinak szólítják — ilyen hatalmas területet tart kézben. Lányos külsejét sok nő megirigyelhetné, pedig két gyermek édesanyja, s már húsz éve „jegyezte el” magát a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal. Nem túl nőies pályát választott: erdész a hivatása. S amint az alábbiakban elmeséli, volt kitől hozzá kedvet kapnia. — Édesapám és a férjem is erdész, de egyik sem beszélt rá, hogy én is az legyek. Sőt, apám kifejezetten ellenezte a választásomat. Egyébként a húszéves fiam faipari egyetemre jár, s csupán a lányom lóg ki a sorból: egészségügyi vonalon tanul, középiskolás. Látni kellene a gondjaira bízott, fenyvessel, bükkössel borított Mátraalját, a szuhai tótól a galyatetői toronyig, ahol ő lépten-nyomon a kedvenceibe botlik... — Szeretem a megbízható időjóst, a bábakalácsot. Olyan gyógynövény ez, aminek a virága eső előtt összecsukódik. A „nagy” sziklával sem lehet soha betelni, akárcsak az ismerős nyulakkal, őzikékkel. Nem is szívesen, csak muszájból fogja rájuk a puskáját. Ezt inkább a férjére és az apjára hagyja. Az élő védelmére kelni — ez az ő világa, ezért sajnálja, ha a fát ki kell vágni. Pedig ezt is el kell végeztetni, csakúgy mint a munkát felügyelni. — Most épp az erdősítés van soron, ezekben a percekben is kint dolgozik a brigádom — említi. Általában fél hétkor kezdődik a napja, s fakitermelés idején csak késő délután ér haza. Nem ritkán a szombatot, vasárnapot is a fái között tölti. Az éjszaka viszont ritkán köszönt rá a szabadban, mert kevés ideje jut vadlesre, pedig a férje buzgón biztatja: tartson vele! Az erdőnek soha nem egymaga vág neki. — Van két hűséges kísérőm — mondja mosolyogva, s ahogy kilép az udvarra, lába előtt vidáman ugrál a két eb. Az egyik játékos tacskókölyök. — A cipőm a jel. Ha észreveszik, hogy húzom a lábamra, már útrakészen várakoznak. S még nagyobb az örömük, ha nyitom a kaput. — Ezekkel a szavakkal búcsúzik, miközben lehajol a kiskutyához, s lassú mozdulatokkal megsimogatja. Bámulatos a nyugalma, amire az erdő csendje tanította... Mihalik Júlia Fotó: Gyurkó Péter Bátonyterenyei pedagógusok elismerése A bátonyterenyei pedagógusok az idén is eredményesen szerepeltek az amatőr képző- és iparművészeti, valamint pedagógiai pályázaton. Azon túlmenően, hogy ketten szereztek megyei harmadik helyezést, kilencen kapták meg a város különdíját, s egy tantestület is ugyanebben az elismerésben részesült. A pedagógusoknak a XXI. Nógrád megyei pedagógiai napok rendezvénysorozatának salgótarjáni megnyitóján Nagy Mihály polgármester gratulált és adta át a jól megérdemelt pénzjutalmakat. Megyei harmadik helyezésben és Bátonyterenye különdíjában részesült festett képeiért Ivitz László tanár (Váci Mihály Gimnázium). Ugyanezeket az elismeréseket kapta az általános iskolai diáksportnak a szervezeti és gazdasági feltételeiről írt pályázatáért ifj. Havril János tanár (209. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola). A város különdíját érdemelte ki Kovács Tibor igazgató (Erkel Ferenc Zenei Általános Iskola). A társadalmi gyakorlatra történő felkészítés önkormányzati modellje, továbbá Szeberényi Istvánná tanár (Kossuth Lajos Általános Iskola) Az énkép kialakítása című pályamunkájáért. Bubnóné Nagy Piroska tanár, Nagyné Koszta Zsuzsanna tanár, Hámoriné Babcsány Agnes tanár, Szabó Csilla tanító és Csajáné Sulyok Annamária tanító (Erkel Ferenc Zenei Általános Iskola) a komplex művészeti nevelés programjának kidolgozásáért vehették át a különdíját. A3. Számú Általános Iskola tantestülete a Mit tehet az iskola saját környezetében a fogyatékos gyermekek elfogadtatásáért? című pályázatért részesült az elismerésben. A pedagógusok öt-ötezer forintot vettek át a polgármestertől, míg a tantestület jutalma 20 ezer forint volt. Varjak az érdeklődőket Bátonyterenye. Vilcsek Sándor (SZDSZ) képviselő ma 17-től 19 óráig, a nagybátonyi mozgalmi házban várja az érdeklődőket. Ménkes. Háromezer tonna lemaradással zárta az első negyedévet a Nógrádi Szénbányák egyetlen mélyművelésű aknája. Az adósság oka: az utolsó két hétben egymást követték a gépi Szomszéd Tamás alpolgármester szerdán 14-től 16 óra 30 percig, a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán fogadja áhozzá fordulókat. meghibásodások a fronton. Április első hetében azonban ezer tonnás többlettermelést értek el a ménkesiek, s így a hónap végéig egyenlegbe kerül a mérleg. iiEmnu BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETE Hárommillió útépír tésre Dorogháza. Útépítésre is jut az önkormányzat idei fejlesztésre szánt pánzéből. Az Április 4. és a Kossuth utak kapnak szilárd burkolatot, várhatóan mintegy hárommillió forint ráfordításával. A falu jegyzője Mátramindszent. Április elsejétől dr. Nagy Zoltán a falu jegyzője. Az 51 éves, a többi között jogász végzettségű szakember pályázat útján nyerte el a hivatalt, ezt megelőzően Nagybárkányban volt körjegyző. Épül a tanácsadó Mátraverebély. Tanácsadóval és váróhelyiséggel bővítik az orvosi rendelőt. A munkával a Bátonyterenyei Városgazdálkodási Vállalatot bízták meg, amely nyárra fejezi be a toldalékrész építését. Az első tavaszi búcsú Szentkút. Már előre jelezték csoportok érkezését a népszerű zarándokhely első tavaszi búcsújára, melyet Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére rendeztek meg április 7-én, vasárnap. A legközelebbi hasonló esemény májusban lesz, s ugyanebben a hónapban tartják majd a pünkösdi nagybúcsút is. Ügyintézés helyben Kisterenye. Április 2-től bővült az ügyfélszolgálati iroda tevékenységi köre. Hétfőn, szerdán és pénteken teljes munkaidőben várják a helybeli lakosokat az adó-, az építési és az általános igazgatási ügyek intézői. Gyógyszerért már nem kell utazni Nemti. Gyógyszertári fiókot alakítanak ki a község orvosi rendelőjében. Kivitelezése nem igényel nagyobb átalakítást, valójában a felszereléseket és a gyógyszeres szekrényeket kell beszerezni. Jelentősége viszont nagy, hiszen a betegek mentesülnek a fárasztó és költséges utazgatástól. A tervek szerint már nem kell sokat várni, hiszen májusban elkészül a fiók. Napirenden a falugyűlés és a bányanyitás Szuha. A képviselő-testület ma este 6 órától a kultúrotthonban ülésezik. Többek között kitűzik a közeljövőben sorra kerülő falugyűlés időpontját, s megbeszélik, milyen feltételek mellett nyithasson agyagbányát az Országos Érc- és Ásványbányák a falu felső részén levő Vároldalban. 1 Behozzák a lemaradást
