Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
s unmnu \ MAGAZIN 1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Mikuska István: Iskola Szügyben A kullancsok már régen fertőzöttek Az 1975-ben ismertté vált Lyme-kórt a kullancsok terjesztik. Különböző természettudományi múzeumokból való kullancsokban amerikai tudósoknak molekuláris biológiai módszerekkel most sikerült kimutatni a kórokozó nyomait. 136 kullancs közül 13-ban megtalálták a Lyme-kórt okozó baktériumokra jellemző öröklési anyagot. A baktériumokkal fertőzött kullancsokat azonban a nyu- lakon, egereken és növényeken találták, amelyeket a negyvenes években hoztak be a múzeumokba. Feltűnő, hogy a kórokozó baktériumokat eddig csak olyan' preparátumokban találtak, amelyek a Long Islandon levő két szomszédos területről származnak. Hogy a preparált kullancsokban talált borreliák már akkoriban is okoztak-e Lyme-kórt, azt nem tudják. A helikopter első magyar megépítője ASBOTH OSZKÁR A repülőtechnika fejlődésének első évtizedeiben a levegőnél nehezebb járművek tervezői a merev szárnyú „sárkány” és a csapkodós szárnyú szerkezet mellett függőleges tengely körül forgatott szárnyakkal kísérletezve keresték a repülés új megoldását. Az első világháború idején a magyar Petróczy István alezredes, Kármán Tódor professzor és Zu- rowetz Vilmos folytattak eredményes lebegtetési kísérleteket csa- varszámyas repülőgéppel. A szerkezet stabilitását azonban nem tudták megoldani. E kísérletekben részt vett egy alig 27 éves fiatalember, név szerint Asboth Oszkár. Asboth 1891. március 31-én született a dél-magyarországi Pankotán. Apja erdész volt. A szülők katonai pályára szánták, hiszen két nagybátyja — Lajos és Sándor — a magyar szabadság- harc ismert harcosai voltak; Lajos tábornok volt, Sándor Kossuth Lajos számysegédje, aki Kossuthtal együtt hagyta el az országot. De térjünk vissza Asboth Oszkárhoz. Iskoláit Aradon végezte, és hatodikos gimnazista korában beiratkozott egy sportklubba, ahol a motorsporttal foglalkozott. A klubban sok külföldi sportlapot nézegetve az akkor fejlődő repülés keltette fel a figyelmét. Alig érte el 18. életévét, amikor siklórepülőgépet épített, s biplán- ját motorbicikli emelte magasba. Ezután motoros gépet tervezett, a Függetlenség című aradi napilap Géprepülés rovatát szerkesztette. Közben stabilizátort tervezett repülőgépekhez. E szerkezetével a bécsi hadügyminisztérium pályázatán dicsérő elismerést nyert. Ezzel azt|n elkötelezte magát a repülés mellett. 1912-ben ifj. gróf Teleki Tiborral Első Magyar Aero Művek (Teleki és Asboth) néven céget alapított. Vállalkozásuk azonban nem volt sikeres. Az első'világháború kitörése után a Bécs melletti repülőgép- gyárba, a fischamendi Flugzeig- werkehez rendelték katonai szolgálatra. Rövidesen üzemvezető lett, majd megbízták a légcsavargyár szervezésével és vezetésével. Itt bőséges alkalma nyílt a helikopter legfőbb elemének, a légcsavarnak a gyártására és tanulmányozására. Mintegy 1500 légcsavart szerkesztett és vizsgált meg a légcsavargyár szélcsatornájában. Elkészítette az AH 1 elnevezésű helikopterét, amely 1928. szeptember 9-én helyből, merőlegesen felemelkedett 120 lóerős, kilenc- hengeres motorjával. A gép két fából készített, egy tengelybe eső, egymás felett elrendezett, 4,35 méter átmérőjű ellentétes irányban forgó emelőlégcsavarral működött. A kerék helyére négy futball-labdát szerelt, hogy a gép leszállásához megfelelő ruganyosságot biztosítson. Az első felszállásnál az előre kiszámított 1100 fordulat elérése után a gép hirtelen, pillanatok alatt a magasba emelkedett, és tízmétemyire a földtől megállt és lebegett. Mintegy 10 percig tartózkodott a gép a levegőben, majd zavartalanul leereszkedett. A későbbiek folyamán az As- both-helikopterekkel még számos eredményes repülést végeztek. Az elért legnagyobb magasság 30—50 méter volt. Bár nagyobb magasságot is elérhettek volna, de a biztonságos kényszerleszállás még nem volt megoldva. Asboth Oszkár igazi érdemeit a külföld jobban elismerte, mint saját hazája. Az első helikopter felszállásának 25. évfordulója alkalmából a Fédération Aero- nautique Internationale (Paris) 1954-ben a repüléstudomány terén kifejtett évtizedes munkásságáért a Paul Tissandier-diplomá- val tűntette ki. A feltaláló 1960. február 7-én halt meg, 69 éves korában. Pap János Asboth Oszkár (1891—1960) Asboth Oszkár első helikopterének első felszállása Az öregasszony és a légy Éjszakai vadászok Az öregasszony arra ébredt, hogy fázik. Máskor igyekezett kimászni az ágyból, és befűteni, de most valahogy nem akaródzott neki. Fázósan magára tett még egy plédet, és elgondolkodott. Túl a nyolcvanon nem látta értelmét a felkelésnek. Pedig mindig pontos volt, de most abbahagyta volna ezt az egészet mindörökre. Az öregasszony nem félt a haláltól, ő már készen állt az útra. Aztán lassan mégis kibújt a takaró alól, szöszmötölve öltözködött. A reggelek olyan egyformák. Mosdás, ágyazás, fűtés, és végül a reggeli. A megszokott tea, kenyér és egy pici vaj. Utána következett a kávé, de ettől már két hete megfosztotta magát. A nyugdíjból már nem tellett rá. • Abban szerencséje volt, hogy az üzlet ott volt a sarkon, így egy héten kétszer lement vásárolni, és megvette a legszükségesebbeket. Evek óta ugyanazt. Régebben szeretett vásárolni, vagy csak inkább nézelődni, de mióta az üzletben rajtakaptak több idős embert lopáson, azóta a hátán érzi a dolgozók szúrós tekintetét, így csak összekapkodja, ami kell. Az árakon már rég nem tud kiigazodni, ezért ha becsapják, szó nélkül tűri. Ma nincs dolga, ül az asztalnál egyik kezével a másikba söpri a megmaradt morzsákat. Komótosan végzi ezt a műveletet, nincs miért sietnie. Hirtelen felkapja a fejét. Meg merne rá esküdni, hogy valami mozog a hamutartó szélén. Nyúl feléje, de az eltűnik, majd újra mozog. Nem érti a dolgot. Előkeresi a fiókból a szemüvegét, megtörölgeti, és azon keresztül vizsgálja az asztalt. A hamutartón egy légy billeg. Csodálkozik, hiszen nyáron sem igazán jönnek be a legyek, de januárban, ki látott már ilyet. Na megállj csak elkaplak, és mérgesen felé csap. A légy eltűnik, hogy aztán újra megtalálja a falon a feszületet. Az öregasszony egészen belemerül a hajkurászás- ba, de a légy fürgébb. Mindent elkövet, hogy megfogja, de az fittyet hány rá. Hol itt, hol ott tűnik fel, csak azért, hogy bosszantsa őt. Szomorúan veszi tudomásul a vereséget, kétségbeesve leül a székre és könnyeivel küszködik: — Milyen semmi lettem, hogy már egy légy is le tud győzni. A légy pedig vidáman mozgatja szárnyait a villanykörtén. Az öregasszony megsajnálja. Mit ártott nekem ez a légy, hiszen pont olyan magányos mint én! Nézi a legyet és tovább gondolkodik. Azt tudja, hogy a legyek ősszel elpusztulnak. Ez a szerencsétlen valahogy megmaradt. Most én pusztítsam el? A légy mintha csak megérezte volna, hogy elmúlt a veszély, újra a hamutartón mozgolódik. Az öregasszony tekintete követi mindenhová. Már megbékült a jövevénnyel. Kimegy a konyhába és egy mokkacukrot hoz be. Óvatosan beteszi a hamutartóba, a légy felröppen, de szinte ugyanabban a pillanatban rászáll a cukorra. Egész nap alig-alig mozdul róla. Az öregasszony meg mert volna esküdni rá, hogy a légy nyalogatja a cukor szélét. Délután megöntözte virágait, melynek nedves levelére rászállt a légy. Ni csak, szomjas a szerencsétlen, gondolta magában. Este még pár szem morzsát tett a cukor mellé. Másnap, mikor felébredt, a cukrot kereste a szemével, és rajta a legyet. Megijedt, hiszen a légy nem volt sehol. Lassan körbejár- tatta szemét, és a cserépkályhán felfedezte a legyet. Megnyugodott, tudta, ilyenkor még langyos egy-egy csempe a kályhán, nyilván ezt fedezte fel a légy. Reggelikor egy parányi lekvár is került a cukor és a morzsa mellé. A légy szárnya mozgatásával jelezte, hogy örül az új ajándéknak. Az öregasszony most már tudatosan vigyázott arra, hogy a légy ki ne szálljon a hidegre, és csak akkor szellőztetett, ha a légy messze volt az ablaktól. A légy nem félt már, rászállt az asszony eres kezére, és félórákat üldögélt rajta, aki ilyenkor mozdulatlanul szemlélte a kis betolakodót. Sokszor eszébe jutott, hogy ha majd eljön a tavasz, és forrón süt a nap, kitárja az ablakot, és végignézi, amint kiröppen a szobából. Ez a gondolat merített erőt a mindennapi felkeléshez. Szinte éltette ez a gondolat. Egy februári napon, mikor a hamutartó felé nyúlt, megdöbbenve tapasztalta: a légy nem száll fel. ,Ahogy az ujját tolta felé, a légy lassan mászva az asztalon igyekezett kitérni az ujja elől, de nem repült fel. Az öregasszony megrémült. Na, várj csak, csinálok jó meleget, és meglátod mindjárt jó világ lesz itt. Fűtötte a kályhát, ahogy csak tudta, folyt róla a víz, és a légy valóban újra repült. Nagyon boldog volt, és egy kicsit büszke is, de az aggodalma nem múlt el. Másnap újra a legyet kereste, de sokáig nem lelte. Amikor meglátta, szinte megfagyott benne a lélek. A légy mozdulatlanul feküdt az abroszon. Gyorsan befűtött, egy papírra tette a legyet és óvatosan melegítette a kályhán. De a légy nem mozdult. Egész nap ott ült a kályha mellett, peregtek a könnyei és várta a csodát az öregasszony. Nem mozdult még akkor sem a karosszékből, mikor a szomszédok rátörték az ajtót. Öt napja halott volt. Soós Géza A baglyok az éjszaka madarai, talán ezért tűnnek rejtelmesnek, kiismerhetetlennek. Nesztelenül repülve kutatnak zsákmány Után; nappal általában biztonságos helyen pihennek, erőt gyűjtve az újabb vadászathoz. Nagyon sok babona, legenda főződik hozzájuk, a legtöbb alaptalanul. Nem igaz például, hogy ők a legokosabb állatok (ez csak mesékben van így), hiszen értelmük még a legtöbb madárral is összehasonlítva igen csekély. És azokat a történeteket, amelyekben halállal, balszerencsével párosítják össze őket, mamár okos józan ember nem hiszi el. Régebben történt már, hogy Bámában megtelepedett a gyöngybagoly. Ez a világossárga tollazatú madár fészkelőhelyül általában templomtornyokat választ, így történt ez a kis hegyi faluban is. Költési időben minden éjszaka megszólalt sejtelmes, huhogó hangján. Több se kellett az embereknek! Rögtön elterjedt a hír: kísértetek járnak a templomban! Egyébként ez a faj nem az erdős területekre jellemző, sokkal inkább lehetséges az előfordulása a Cserhát szelíd lankákkal, szántóföldekkel borított vidékén. Szécsény és környéke —, ahol szintén fészkelt—ideális hely a számára. Hasonló élőhelyen találkozhatunk a kuvikkal és a füveskuvik- kal. Mindkettő kis termetű bagoly. Éjszakánként leginkább hangjuk árulja el jelenlétüket, a kuvik a nevét kiáltja, a füleskuvik lágy „tyiü” hangon szól. Az erdei fülesbagoly a fülekre emlékeztető, felmereszthető tollcsomóiról kapta a nevét. Általában elhagyott szarka- vagy varjúfészekben költ. A ceredi tónál költő példányok is varjúfészkeket foglaltak el. A macskabagoly az előbbi fajjal közel azonos nagyságú, kerek fejű bagoly, nincs tolifüle. A Ka- rancs, a Mátra erdeiben is gyakori, bár a fakitermelés, erdőritkítás miatt állománya veszélyeztettnek mondható. A tanyájául szolgáló odvas fákat ugyanis a fakitermelők — kevés kivételtől éltekintve — nem kímélik. Az uhu a legnagyobb termetű bagoly Európában. Kétszer akkora, mint az erdei fülesbagoly, neki is jól látható tolifülei vannak. Nagyon ritka faj. Valószínűleg költött a Cserhát felhagyott kőbányáiban, de látták már a Medves vidékén is.
