Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
1991. ÁPRILIS 30., KEDD MAGAZIN UEFUZm 9 MIRE KELL A PORNÓ? A magyarság — a genetikus szemével Beszélgetés dr. Czeizel Endrével Emberre, tulajdonságokra, magatartás- és viselkedésformákra gyakran rámondjuk az utóbbi időben: ez speciáliasan magyar, csak erre a népre jellemző. Felerősödött a magyarságkutatás és azok a nézetek is, amelyek szerint az ország lakosságának egy része színmagyar, a többiek pedig később kerültek közénk, jellegzetességeiket viszont mindegyik népcsoport megőrizte. Vajon a genetika igazolja-e ezeket a nézeteket? Erről beszélgettünk dr. Czeizel Endrével, a humángenetika nemzetközi hírű szakemberével. — Két évvel ezelőtt zárult le egy ötéves genetikai vizsgálat hazánkban, amely nem várt eredményeket hozott. Azoknak a számára pedig, akik hisznek a „fajmagyarok” a „törzsökös magyarság” mai létében, egyenesen kiábrándítóak — mondja elöljáróban a televízió képernyőjéről is jól ismert, népszerű professzor. — Kik szervezték és hogyan végezték ezt a vizsgálatot? ' — Németországi kutatók, egészen pontosan a hamburgi egyetem kezdeményezéséhez csatlakoztunk. Ők egy nemzetközi ösz- szehasonlító genetikai program sorozatába illesztették be a magyarországi népesség vizsgálatát. A laboratóriumi méréseket Németországban végezték. A vizsgálat megszervezésében, lebonyolításában, tehát az úgynevezett „terepmunkában” viszont nekünk, magyaroknak is fontos szerep jutott. Kilenc magyarországi etnikai csoportban választottunk ki alanyokat a genetikai vizsgálathoz, aminek egyszerű vérvétel volt az alapja. — Milyen csoportokról volt szó és miért éppen rájuk esett a választás? — A néprajztudomány és az antropológia magyar szakembereitől kaptunk ajánlást a csoportlista összeállítására és tanácsot ahhoz, hogy pontosan mely településeken végezzük a vizsgálatot. így csángókat, székelyeket, kiskunokat, nagykunokat, jászokat, palócokat, matyókat, cigányokat és zsidókat kerestünk fel, a vizsgálat eredményét pedig két etalonként használt további etnikumból: az őrségiektől és a budapestiektől vett mintákkal hasonlítottuk össze. Az őrségiek azért szerepeltek etalonként, mert a néprajzosok őket a besenyők leszármazottai- nak tekintik, a fővárosiakat pedig éppen a legkevertebb népességi csoport jellege miatt választottuk ki. Mindenünnen olyan személyekre esett a választás, ahol a négy nagyszülő is az illető etnikumból származónak vallotta magát, de a rokonságot kizártuk a vizsgálat alanyainál, hiszen ez genetikai szempontból félrevezető eredményt hozhatott volna. Csoportonként 80 személy került a vizsgálatba, mindegyiküknél 26—26 úgynevezett génjelet térképeztünk fel és hasonlítottunk össze. Meglepő eredmények — Az ember hatvan génjéből melyik huszonhatot? — Azokat, amelyek az úgynevezett belső jelleget határozzák meg, s amelyeket környezeti hatások nem képesek hosszú időn át sem befolyásolni. Olyasmiket, mint a vércsoport, a savófehérje, a vörösvértest-enzim és hasonlók. A vizsgálattal megállapítható lett az adott etnikai csoport génjeleinek úgynevezett géngyakorisága, s ez az érték más etnikai csoportnál kapott eredményekkel összehasonlítva választ ad arra, hogy mennyire közeli a rokonság, vagy mekkora a távolállás a két csoport között — genetikailag. — Mire jutottak? — Ért bennünket néhány, előre nem várt meglepetés! Kiderült például, hogy a kiskunok és nagykunok meglehetősen távol állnak genetikailag egymástól, a palócok és a matyók viszont ilyen szempontból alig különböztethetők meg. De az igazán jelentős következtetéseket abból tudjuk levonni, hogy ha a magyarság egészének géngyakoriságát más népekével hasonlítjuk össze. Erre volt is lehetőségünk, s kiderült például, hogy két néppel biztosan egészen közeli a rokonságunk: a finnekkel és a perzsákkal, vagyis a mai irániakkal. De a géngyakoriságunk meglehetősen közel van a szlávo- kéhoz és a németekéhez is, még a sárga rassztól, így a mongoloktól, de a türköktől is távol áll, legalábbis a mai Törökországban élőkétől. Rokonok a szomszéd népek — Mire használhatók ezek az ismeretek? Dr. Lux Elvira pszichológussal a mai szex- és pornóáradat okáról beszélgettünk. — Nem tudom miért hiszik az emberek, hogy a szabadság korelációban van a szabadossággal — mondja a szexuál- pszichológus. — Emlékszem, amikor 1956-ban rövid ideig a kézi vezérléstől megszabadult újságok rossz papíron, rossz nyomdai minőségben megjelentek, azonnal feltűntek bennük meztelen nők képei. A női test valamiképpen a szabadságélménnyel van összefüggésben. Ez abban a szituációban, hangulatban nagyon furcsán hatott. — És most? — Ennek a mostani, nagy pornó, iránti kíváncsiságnak, amely többnyire a női fest iránt nyilvánul meg, több oka van. Elsősorban a férfi vizualitás, de biológiai és piszchológiai késztetés is. Éspedig az, hogy a legtöbb férfi nincs is tisztában a női nemi szervvel, amely zárt rendszer, s nem tárul fel, nem látható. Persze, anatómiát nem a pornóirodalomból kellene tanulni! — Legfőképpen arra, hogy alátámasszuk velük: nem ellenségek között, hanem közeli rokonok társaságában élünk a Kárpát-medencében. így persze a harmincas években Szekfű Gyula és Surányi Miklós által hangsúlyozott elmélet — miszerint egyedül lennénk e tájon, idegenek gyűrűjében — is megdől, amint a turáni eredetnek sem találtunk rá a genetikai alapjára. Percre kultúránk, történelmi hagyományaink és szokásaink ettől még nem lehetnek egészen mások, mint a szomszéd népeké, de ez a vizsgálat nem erre irányult. — Már a kilenc etnikai csoport vizsgálatának igénye is jelzi: ebben az országban igen kevert népesség él. Sokan ennek tudatában a magyarság elkorcsosulásáról festenek komor víziókat... — Holott tudniuk kellene, márcsak az állattenyésztési tapasztalatokból is, hogy éppen a távoli vérvonalak keveredése'tesz életerőssé egy fajt. Az emberiség körében is őrségi ez a felismerés, gondoljunk csak a vérrokonok házasságának több ezer éve élő tilalmára. A fasizmus és más — izmusok elméletei a vértisztaságról, fajták felsőbbrendűségéről persze megtették a magukét az emberi fejekben, de a tudomány éppen azt bizonyítja: a fajtisztaság veszélyes dolog a fajra nézve! — Van köze a pornónak a szerelemhez? — Azzal a szertelenséggel, ahogy most mindenkiek az orra elé tárul a pornó, elvesztik varázsukat az érzelmek, a szerelem, a szeretet, de még a szex is. A kíváncsiság indokolt egy kamasz gyereknél. Ám, akinek jól működik a szexualitása, annak nincs szüksége efféle pótlékokra. És ha egyre többeknek van szükségük a pornóra, az azt jelenti: baj van, a nagy szexuális szabadosság nem tett jót az egyénnek. Aki igényli, akinek használ a pornográfia (irodalom, látvány), — ám tegye és vegye. De történjen mindez intim módon, más jó ízlését nem sértve. — Meddig tarthat ez a kíváncsiság? — A pornónak most a hosszú tiltás után konjuktúrája van. Ha az igény kiürül, elveszti érdekességét. Ám, addig is óvakodni kell a szertelenségtől (a sajtóban is), és valamiféle mederbe kell terelni az érdeklődést, akár a művelődési és az egészségügyi kormányzat közreműködésével. Kádár Márta Rövidíti az élettartamot, előhozza a genetikai terheltséget, hiszen könnyebben összegződnek a re- cesszív gének, s csökkenti a termékenységet, tehát az életrevalóságot is. — Az sem igaz tehát, hogy elöregedett, degenerálódó stádiumban van a magyarság? Amiről nem a gének tehetnek — Ezt azok állítják, akik a mai népesség egy részében kétségtelenül fellelhető önpusztító hajlamot örökletesnek, népünk nagy részére jellemzőnek tartják. Csakhogy ezek a valóban súlyos jelenségek bizonyíthatóan nem genetikai, hanem társadalmi eredetűek és én hiszem, — amint erre van is példa, mondjuk a finneknél —, hogy egyetlen generáció révén megváltoztathatnánk a képet. Ha jobban igyekeznénk méltóvá válni ahhoz a nagyon értékes genetikai örökséghez, amit őseinktől kaptunk; ha nem vélt vagy valós múltbéli értékekre hivatkoznánk, hanem újakat igyekeznénk teremteni — ha mindannyian felismernénk végre, hogy annyi évszázad után végre nem ül idegen nemzet a nyakunkon, s csak tőlünk függ, milyen lesz a huszonegyedik század magyarsága. Délibábos léggömbökre, hamis illúziókra és tudománytalan mítoszokra ehhez nincs szükség. Schöffer Jenő Veszélyben Harkány gyógyvize Harkány gyógyvízkincsét a hévízihez hasonló veszélyek fenyegetik. Az utóbbi három esztendőben több mint 20 millió forintos költséggel végzett biológiai kutatások egyértelműen igazolták a veszélyhelyzet feltételezését. A Villányi-hegységtől délre eső területen, a hideg karsztvíz és a gyógyhatású termálvíz, egységes rendszert alkot. A felszín közelében levő karsztvíz biztosítja Harkány meleg gyógyvizének utánpótlását. így jól érzékelhető hozamcsökkenést okozott a termálvizes kutakban, hogy a térség településeinek ivóvízellátása, valamint a Beremendi Cement- és Mészmű iparivíz-ellátása céljából napi 10 ezer köbméter karsztvizet termelnek ki, A megoldást a közeli Dráva kínálja. Á kutatófúrások tanúsága szerint, a határfolyó völgyében, amely nincs közvetlen összefüggésben az említett karszt- és termálvízterülettel, olyan ivóvízbázis alakítható ki, amely helyettesíti a veszélyt okozó karsztvíz kiemelését. A kutatások nyomán elkészített tanulmányterv teljes megvalósítása esetén, akár napi 40 ezer köbméter egészséges ivóvíz juthat a Harkány, Siklós, Villány térségét ellátó regionális vízmű hálózatába, valamint egy új távvezetékrendszeren Pécsre is. Konyak és férfiasság Hogy az alkoholisták férfiassága körül időnként baj van, az eléggé köztudott, de hogy a közönséges társasági poharazgatás is jelentősen csökkenti a herék hormontermelését, az kevésbé ismert. Kísérleti tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy már ötnapos napi 220 gramm alkohol elfogyasztása után, amikor a májműködésben semmilyen eltérést nem tapasztaltak, a herék hormontermelése már 25—30 százalékkal csökkent. Gyakori, hogy a férfiak, félelmi gátláson alapuló, ideges potenciazavarok miatt inni kezdenek. Az alkohol hatására a kezdetben tisztán ideges alapon fennálló nemi működészavar, a csökkent hormontermelés nem javul, épp ellenkezőleg: romlik. Nem célszerű tehát borba fojtani az átmeneti nemi zavarokból támadt bánatot. Minidisznók kutatási célra Az orvosi kutatások kedvelt kísérleti állata a disznó. A háziasított emlősállatok közül fiziológiailag legjobban hasonlít az emberhez. (így például hajlamos szív- és érrendszeri betegségekre és az elhízásra is. A disznó minden más állatnál alkalmasabb az embernek szánt gyógyszerek, érprotézisek, fog- és állcsontpótló anyagok, valamint új operációs technikák kipróbálására. Kísérleti állatként való szélesebb körű felhasználásának azonban akadálya volt a testnagysága és súlya. Éppen ezért, már a negyvenes években próbálkoztak házi disznók méretének csökkentésével. Néhány évtized alatt, sikerült létrehozni 40 cm magas és 40 kg súlyú minidisznót az USA-beli minnesotai egyetemen, a kitenyésztett és a kis termetű vietnami disznó keresztezésével. A miniatűr sertések tenyésztése ezzel nem fejeződött be, mert a kutatók más változások iránt is érdeklődnek. A gyógyszerkutatásban való elterjedésük mégsem várható, mert az eddigi kísérleteket főként kutyákon végezték, s a disznók alkalmazásával elveszítenék az összehasonlítás lehetőségét.
