Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-26 / 97. szám
4 ZZS-ZZ2Z/ LÁTÓHATÁR 1991. ÁPRILIS 26., PÉNTEK Opera kontra operett? A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar operettestjén budapesti vendégművészek működtek közre: Kovács Brigitta, az Operettszínház és Rozsos István, az Operaház tagja. — Gyakori az effajta „átrucca- nás” a könnyedebb műfajba? — kérdem mindjárt Rozsos Istvántól. — Nem tartom könnyebb műfajnak az operettet — tiltakozik. — Sajnos, a világon csak nálunk illetik ezzel a jelzővel. Ausztriában, Svájcban, Németországban ez ugyanolyan komoly énekesi feladat, mint a másik. — Sőt! Bizonyos fokig nehezebb is — állítja Kovács Brigitta —, hisz többféle követelmény van. Kell tudni beszélni, táncolni... az éneklésről nem is beszélve. Én ezt a sportban az öttusához tudnám hasonlítani. Ott sem lehet mondani: „Bocsánatot kérek, mindent nagyon tudok, de egyáltalán nem tudok lőni”. — Az akadémián erre felkészítik az énekeseket? — Bizony nem. Szemellenzősen csak az operára készítenek fel. Magam is — kikerülve az akadémiáról — tehetlenül álltam az Operettszínház színpadán. — Hozzá tenném azonban — vág bele Rozsos István —, hogy ha valaki az opera felől közelít az operetthez, az sokkal szerencsésebb, mint fordítva. Előbb meg kell tanulni énekelni. A klasszikusokon fölnevelődve, Schumann, Schubert, Verdi, Mascagni tanulmányozása után lehet ugyanolyan fokú Lehárt, Kálmánt énekelni. Ezt azért tartom fontosnak, mert véleményem szerint ugyanolyan nehéz elénekelni például a Mosoly országát, mint egy Pucci- ni-operát. Persze másfajta a stílus. A kettő között azért differencia is van: a fegyelem. Az operában sokkal nagyobb fegyelemnek kell lennie. Az operettben megengedett az egyéni elképzelés, a belejátszás. Én a művészet és művészet között nem teszek különbséget. Ugyanolyan felkészültséggel állok ki, ha operát vagy operettet kell énekelnem. — A köztudatban azonban még érvényesül a szétválasztás — akadékoskodom. — Ez csak Magyarország. Ez nem Európa — sóhajt fájdalmasan Rozsos István. — Itthon megfigyelhető, hogy hamarabb lehet megélni a tánczenéből, mint az előbbiekből. De talán már növekszik a magasabb szintű műfaj iránti igény... Én biztos, hogy végeznék egy nagyon komoly operettképzést az országban. — Most hadd kérdezzem az Operaház új vezetéséről. Milyen a belső hangulat? — Nagyszerű! Nézze, én a művészeti tanács elnökhelyettese vagyok. Egyévi munkánk eredménye, hogy az lett az igazgató, akit mi akartunk (Ütő Endre — a szerző). Persze, a változás nem megy zökkenőmentesen. Elképzelhetetlen, hogy egy 1300 fős tagság mindenkinek jó legyen. De szerintem 90 százalékának sokkal jobb most! Persze, igazság: amíg a kultúrát nem teszik arra a fokra, amit megérdemel, addig itt igazán csinálni csak akkor lehet valamit, ha a művész figyelembe veszi, hogy ennek az országnak nincs pénze... Volt egy beszélgetésünk miniszteriális szinten. Ott azt hangoztatták; szeretnék, ha a kultúra európai szintre emelkedne nálunk. Mi egységesen azt válaszoltuk: Ha nem vették volna észre, a kultúra Magyarországon Eu- rópa-szinten maradt. Az elmúlt 50 évben is! Én nagyon remélem, hogy ez a változás nemcsak az Operában, hanem a többi kulturális intézményben is végbe fog menni — fejezte be Rozsos István. Boros Ágnes Az adózás rendjéről Az adózás hazai és nemzetközi tapasztalatait hasznosító kodifi- kációs munka eredményeként megszületett az adózás rendszeréről szóló 1990. évi XCI. törvény. E magas szintű szabályozás erősíti az adózás törvényességének garanciáit, valamennyi adóra, költségvetési támogatásra — a lehetősége szerint — egységes, általános szabályokat alkalmaz, intézményesíti az adózói jog- biztonságot, az adóhatóság számára pedig biztosítja a kötelezettségek maradéktalan érvényesítését. Az adóval kapcsolatos anyagi jogszabályokból kiiktatja az eljárási rendelkezéseket, egységes rend szerint szabályozza az ál lam- háztartást megillető adók, illetékek, egyéb pénzügyi kötelezettségek stb. teljesítésével kapcsolatos állami feladatok rendjét, az adózókat és az adóhatóságokat megillető jogokat és kötelezettségeket. A mostani házi jogtanácsadókban tehát nélkülözhetetlen ismereteket szerezhetnek az adóval, illetékkel stb. összefüggő befizetésekkel és a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásról (megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása, ellenőrzése). ELMENT DÁVID 1987-ben készült felvétel Dávid Lean filmrendezőről, aki 1991. április 16-án, 83 éves korában elhunyt. Filmjei 28 Oscar-díjat nyertek, közülük a legismertebbek a Dr. Zsivágó és a Híd a Kwai-folyón. Optimista gazdáknak Több korszak zenéje Salgótarjánban Az MTA Martonvásári Kutatóintézete három új búzafajtával lepte meg hazánk mezőgazdaságát. A sok jó tulajdonsággal bíró kalászosok talán a gabonakivitelünket is elősegítik. Mit tudnak ezen új gabonák? A fontosabb szántóföldi betegségekkel szemben ellenállóak, aminek a környezetvédők fognak a legjobban örülni, hiszen kevesebb vegyszer kerül így a földbe. Télállóságuk kiváló, s e tény — az utóbbi csapadékmentes telekre gondolva — nagy érték. A minősítéséig csak MV— 0487 névre hallgató Martonvásári 19-es azaz MV—19 ráadásul jól tűri a szárazságot. E korai fajta adja a legjobb minőséget a hazai korán érők közül. A másik két fajta az M V—20 és az M V— 21 —régebben MV—3287, illetőleg MV—1088 fajtajelölt — középkorai érésűek és jó minőségű malmi búzák, vagyis kenyérsütésre kiválóan alkalmasak. Az MV—21 fajtáról azt ígérik a kutatók, hogy a legbőter- mőbb a középkorai érésű búzák sorában. Mindhárom kalászosról elmondhatjuk, hogy termőképes- ségi stabilitásuk jó, azaz eltérő időjárás és más-más termőhely esetén is azonos minőséget és mennyiséget teremnek. Az MV—21 fajta e téren a „kiugróan jó” jelzőt, minősítést is elnyerte. Az új gabonafajtákat ősszel már meg is vásárolhatják a gazdaságok, ugyanis nagy mennyiségű vetőmagot kínálnak a martonvásáriak. A IV. Tarjáni Tavasz fesztivál jegyében nem mindennapi koncertet hallhattak azok, akik az olasz Eugenio Becherucci, illetve testvére, Cristiano Becherucci előadásán vettek részt. A duó gitárral és zongorával előadott műveit rendkívül széles skálából merítette. A komponisták — Anton Diabelli, Manuel M. Ponce, Franz Schubert és Ivan Fedele — születési dátumai között több száz esztendő telt el. Salgótarjánban Giuseppe Manica a budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatója segítségével sikerült rövid interjút kérni a fiatal itáliai zenészektől. — Különleges összeállításban játszunk, hiszen manapság a gitár és a zongora nem megszokott párosítás — mondják Becherucciék. — Ez az 1700—1800-as években kezdett meghonosodni nálunk, Olaszországban. A gitár és a zongora tulajdonképpen nem koncertterembe való, eredetileg családi összejöveteleken, házimuzsikálásra használták. A korabeli zeneszerzők műveikben a korálhan- gulatot igyekeztek visszaidézni. Azok a komponisták, akik ma az ő útjukat járják, azt próbálják kutatni, hogyan élhettek két-három- száz évvel ezelőtt az itáliai családok. Ennek a zenének teljesen más a nyelve, és a mai rohanó világban szigetnyi múltat idéz, nyugalmat ad. Büszkék vagyunk arra, hogy vannak nálunk Olaszországban olyan zenszerzők, akik — mivel ismerik előadásmódunkat — kizárólag nekünk komponálnak műveket, és ezekből is örömmel mutattunk be néhányat Salgótarjánban.-solymosDrágaság Fura ember a pesti, különösen ha „bennszülött”. A „legmagya- rabb”, mert panaszkodni nagyon tud —, és persze dicsekedni. Sirámai tárgya a drágaság — naná, ez a divat! Ezzel szemben mi a valóság? Ismerősöm a minap Pesten járt és volt ideje körülnézni. A zöldség körülbelül egyharmadával olcsóbb például. A közelekedési tarifák is csak relatíve magasak, mert ott válogatni lehet: autóbusz, villamos, troli, HÉV, metró. Nógrádban is van alternatíva: autóbusz — lábbusz. A fizetéseket pedig ne hasonlítsuk össze. A vérnyomásunk viszont magasabb... Küldje be! Ügyes fogást talált ki valamikor valaki terméke sikeresebb eladásához: a reklámban fennen hirdetett, hogy akik bizonyos határidőre a címkét, feliratot beküldik erre meg erre a címre, sorsoláson vesznek részt, és hatalmas nyereményekkel kecsegtették a hiszékenyeket. Ma már szinte minden második cuccot ilyen csellel próbálnak eladni: „Vegyen lila mütyürkét! Ha a piros elefántot beküldi, fehér Opelt nyerhet!” Azután pedig érdekes módon soha. senki nem tudja meg: ki nyerte azt a bizonyos Opelt. Talán éppen az ötlet atyja...-géAz MV—19 búza a növényházban. 1 Biztosítani tudtuk a rendet a verseny idején... Az Új Nógrád április 22-i számában a MOGÜRT—Salgó Rali-ról első oldalon közölt tudósítást. A fent említett cikk írója jogosan aggódott a verseny ideje alatt tapasztalt „közállapotok” miatt, és néhány gondolatban minősítette a rendőrség munkáját is. Hallgattassák meg a másik fél is, így a hitelesség kedvéért szeretném az olvasók elé tárni a közterületi szolgálat tevékenységét a kérdéses időszakban. A salgótarjáni kapitányság munkatársai négy személyt fogtak el bűncselekmény elkövetése miatt, valamint két állampolgárt állítottak elő szabálysértésért. (Ez jobb arány a megszokottnál.) Ugyanakkor öt fő ellen tettünk közlekedési tárgyú szabálysértési feljelentést. Nem maradt el a helyszínen történő felelősségre vonás sem, hiszen szabálytalan várakozás miatt 49, szabálytalan megállásért 10, záróvonal-átlépésért 2, gyorshajtás miatt pedig 73 esetben, összesen 41 100 forint értékben szabtunk ki helyszíni bírságot. A Salgó rali gyorsasági szakaszain, tiltott helyen várakozás, kötelező haladási irány figyelmen kívül hagyása, és más szabálysértések miatt 16 személy 5400 forint bírságot fizetett ki. Az alkoholszondás ellenőrzéseink során két ittas vezetőt értünk tetten. A rendőrkapitányság ügyeletére 28 rendőri intézkedést igénylő bejelentés érkezett. Ebből 17 esetben bűncselekmény (betöréses lopás, lopás, testi sértés) elkövetése miatt kellett intézkedni. Területünkön az említett három nap alatt hat közúti közlekedési baleset történt. Három súlyos, két könnyű sérüléssel járó, egynél csupán anyagi kár keletkezett. Az autóverseny zárt kőkút- pusztai szakaszán 21 -én két köny- nyű sérüléssel járó, versenypályaelhagyásból adódó baleset volt. A fentieket csupán néhány megjegyzéssel szeretném kiegészíteni, A „szürke” hétköznapokon is túlterhelt apparátusunkra, plusz feladatokat ró egy-egy ilyen európai szintű rendezvény, mely működési területünkön zajlik. A megnövekedett felelősségen túl, mégis örülünk annak, hogy városunkat, többségünk szülőföldjét egyre többen ismerik meg e nemzetközi sportrendezvény révén. A parkolási gondok nemcsak Salgótarjánra jellemzőek, hanem minden magyar városra. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a versenyzők és szurkolók zömükben személygépkocsikkal érkeztek, mely olyan forgalomnövekedéssel járt, ami már-már elérte a város befogadóképességének felső határát. Épp ezért kellett rendőreinknek nagyobb rugalmasságot tanúsítaniuk. Úgy érzem, hogy a felbolydult város életét, a közúti forgalom zavartalan biztosítását, ha nem is a megszokott színvonalon, de biztosítani tudtuk a verseny ideje alatt is. Sándor Béla r. szds. A kormánynak van törvényalkotási menetrendje Az Új Nógrád április 24-i számában érdeklődéssel olvastuk az SZDSZ képviselőjével készült interjút. Ebben — A kormánynak nincs átfogó törvénylakotási menetrendje — vélekedett Magyar Bálint. — szövegű állítás jelent meg mindjárt a bevezetőben. Az SZDSZ képviselője korábban is nyilatkozott számunkra megdöbbentő dolgokat. Sokan megdöbbentünk, amikor a Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy az MDF a földprogramját tulajdonképpen SZDSZ-gondolatok alapján készítette. A mostani esetben a képviselő úr figyelmét nyilván elkerülte a Magyar Köztársaság miniszterelnökének 287—VIII./1991. számú átirata az Országgyűlés elnökének, amelyben a tavaly megalkotott 104 törvény és 232 kormányrendelet után az ez évi törvényalkotói tevékenységet négy csoportba rendezve, és egyben a megalkotni tervezett 53 új, fontos törvény tételes menetrendjét is megadta. Az okmány 1991. március 5- én kelt. Az interjú arra épült, hogy a fentiekben említett anyag nem létezik. A pontos tájékoztatás érdekében kérjük a fentiek közlését. Az MDF megyei elnöksége nevében dr. Csekey László
