Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-18 / 90. szám
1991. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK i'H'imwi 9 CSÜTÖRTÖKI r CSÜTÖRTÖKÖT MONDTUNK Mottó: „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.” (Churchill kommentárja az emberiség témájához) Az utolsó „Zwackantás” is elült már a washingtoni magyar követség körül. Egy héten át dörögtek a szavak nehézfegyverei — bár (eddig) csak egy áldozatot szedtek. A nagykövetet. Egy nagy követ azonban legördíthetnének a szívünkről, ha mondjuk meghallgatnák az unikumkirállyá viss- zavedlett bot-, vagy Antall- csinálta diplomatát. Esz a penész egy Antall—Jeszenszky— Katona— Zwack—Bollobás ötös negatív csúcstalálkozója után. Igaz, ha a demokrácia szabályainak szellemében a vesztest is meghallgatták volna, nem lenne unikum az ügy. Es nem mondhatna diplomáciánk csütörtököt... Megingatják ingatlanainkat. Nem is kell nagyon ingatni, hiszen sok helyütt „roskadófélben van a ház, hullik le a vakolat, s a szél egy darab fedéllel már tudj’ Isten, hol szalad”. Ahogy Petőfi írta. Pedig az ő idejében még nem volt se IKSZV, se AMETA Kft. Csak Pató Pál. Igaz Petőfi aranyköpése volt az is, hogy „javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég” — de kit érdekel ez már a harmadik évezred küszöbén? Az illetékeseket nemigen. Lehet bár plafonszakadás, csőtörés, miegyéb. Mint tudjuk, „ej, ráérünk arra még..." Férfisztriptíz. A résztvevő- kön maradt a fürdőnadrág, de ha nem maradt volna, még akkor is jól öltözötten festettek volna a bátor vetkőzök az átlagos férfiakhoz képest. Akiknek már a bőrét is lehúzza az adó, a lakáskamat, a puszta kenyérért végzett robot. Mert a kárpótlásban még a viták közti többnapos szünetekben is nagyobb respektje van a kutyabőrnek az emberbőr ellenében. Ez gyönyörű... Ha majd felépül... Mármint a házunk. Az lesz a csodálatos! Ha hozzájutunk a másfél millióhoz! Nem is nehéz, HA VAN ön- kormányzati kamatmentes kölcsön, HA VAN önkormányzati támogatás, HA VAN saját erő (vagy „erős” rokon), HA MEGÉRJÜK az átfutási időt a készpénzfelvételhez, AKKOR van másfél milliónk. HA KÖZBEN nem emelik duplájára-trip- lájára az építőanyagok árait, HA NEM kapunk infarktust a fuvaros, kőműves és egyéb után szaladgálás közben, és HA MEGÉRJÜK a befejezést, nyertünk. De most jut eszembe: másfél millióból már ma sem lehet lakást építeni Salgótarjánban. Vagy tévednék...? Vizezzünk cseresznyét! Ez az első lépés a meggazdagodáshoz! Ezzel védjük vendégeink egészségét, nem marja szét a gyomrukat a pálinka, és egyáltalán: ez a legtisztességesebb módszer a nagy pénzszerzéshez. Vagy önök nem látták a filmet? Kár! Mint ahogy az is, hogy ezt a becsületes utat csak vendéglőtulajdonosként lehet végigjárni. Otthon soká tartana meg- tollasodni a zugpálinka vizezéséből, ha van egyáltalán zugpálinkánk. Sebaj! Az utat már tudjuk. Ráadásul Bélának nem kellett bankot rabolnia. Csak i a (le)buktatókat kikerülnie. Hej, élet, Béla-élet! Ennél szebb sem 1ehet(?!)... Vissza kell utalnom a boldogult Sír Winston Chur- chillre. Szerintem mondásával belépett a halhatatlanok sorába látnokként is. Mert nem ismerte se Bollo- bást, se az IKSZV-t, se az 1990-es évek magyar valóságát, se a vendéglős Bélát. De akkor hogy mondhatott ilyet...? Balázs József LELKI KALAUZ Hogyan ismerkedjen a magányos ember? A legkönnyebben úgy ismerkedhetünk meg másokkal, ha véletlenül épp ugyanazt csináljuk, mint ők. Ez jó alkatom arra, hogy beszédbe elegyedjünk. Lehet ez színházi előadás, koncert, előadás, hangverseny stb. NE TEGYE! 1. NE álldogáljon bánatos képpel valamelyik sarokban. Úgysem fogja senki megsajnálni és önszántából felvidítani. 2. NE kezdje mindegyik mondatát azzal, hogy „elnézést”, „bocsánat, de”... Minek elnézést kérni, amikor nem csinált semmi rosszat? 3. NE várja, hogy bemutassák. Ha például azt látja, hogy valaki egy képet néz, lépjen nyugodtan oda, és mondja azt: „érdekes kép igaz? Nekem például az tetszik benne, hogy...” Valószínű, hogy a másik se ért jobban a képhez, mint ön. 4. NE feledje, nézzen a másik szemébe, és mosolyogjon. Nem kell feltétlenül mondania is valamit. Akár kellemes beszélgetés is kerekedhet belőle. 5. NE ragadjon rá senkire, és ne legyen erőszakos. Csak vegyen részt abban, ami történik és érezze jól magát. 6. NE csatlakozzon hívatlanul egy vidáman szórakozó nagy társasághoz, ha senkit nem ismer közülük. 7. NE essen abba a hibába, hogy öltözékük alapján ítéli meg az embereket. 8. NE akarjon mindenáron szexuális partnert találni. Elégedjen meg azzal, hogy társasága van. 9. NE járjon kiskocsmákba vagy presszókba, csak ha szeret inni. 10. NE beszéljen az időjárásról, mert nincs unalmasabb téma annál. TEGYE! 1. Ügyeljen a helyes időzítésre. Ha színházba, hangversenyre, vagy moziba megy, várja meg a szünetet, és csak akkor kezdjen beszélgetni. Ha valaki figyel, vagy foglalkozik valamivel, sohase szakítsa félbe, különben leintik, vagy lepisszegik. 2. Tartsa mindig szem előtt, hogy az emberek tartanak az idegenektől. Próbálja világosan tudtára adni a másiknak, hogy nincsenek rossz szándékai. 3. Ha nemet mondanak, azt is vegye tudomásul. Egyáltalán nem biztos, hogy önben volt a hiba. 4. Legyen tömör, amikor először megszólal. Ha kérdést tesz fel, próbálja ügy megfogalmazni, hogy ne lehessen egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolni. Kerülje tehát az „ugye?” végű mondatokat, mivel a társalgás megreked, még mielőtt elkezdődött volna. 5. Próbáljon oldottan viselkedni, és tartsa meg a megfelelő távolságot. Ne álljon se túl messze, se tűi közel. A túlságos közelség bizalmaskodásnak, tolakodónak tűnik. 6. Legyen visszafogott, és ne akarjon mindenáron okosabbnak látszani, mint valójában. 7. Hallgassa szívesen, amit a másik mond és adja is jelét érdeklődésének. 8. Kerülje a hosszú, bonyolult mondatokat, és igyekezzen színt vinni a hangjába, sohase legyen monoton. Használja a szemét, de ne csak arra, hogy lásson vele! Ne viseljen napszemüveget, mert kényelmetlen helyzetbe hozhatja vele a másikat. 9. Igyekezzen minél vonzóbb lenni. 10. A legjobb gyógymód a beszélgetés, és beszélgetni bárkivel lehet. Ha csak azzal akar társalogni, akiről úgy érzi, ő az igazi, bizony elég sokat kell várnia. * A beszélgetés nem kerül pénzbe, csak élni kell vele! Annak, aki magányosnak érzi magát, érdemes a barátság legcsekélyebb jelét is elfogadnia és viszonoznia. Adnunk kell másoknak, mert ha nem adunk, nem is kapunk! P.T. RABVALLOMÁSOK % Három év cigiért és kávéért Börtön, fegyház. Büntetés-végrehajtási intézetek. Hideg remegés fut végig rajtunk, libabőrös lesz a karunk, vagy éppen semmilyen hatást sem váltanak ki belőlünk ezek a szavak. Nem vagyunk egyformák. Zárt világ. Más szabályok, más levegő. Semmi máshoz nem hasonlítható élet. Filmekből, könyvekből ismerjük. Azt hisszük, nem lehet rá felkészülni. Igaz, minek? Ki akar bekerülni? Napról napra növekszik a bűnözés. Az elítéltek lassan megtöltik az intézeteket. Kik ők? Milyen az életük? Hogyan gondolkodnak? Mi van a rács mögött? Sorozatunkban megyénk biintetés-végrehajtási intézetének lakói, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön elítéltjei közül nyilatkoznak lapunknak. Elmondják véleményüket, tapasztalataikat-, életüket, s mindazt, ami a szívüket nyomja. Mint a filmekben Torma József negyvenegy esztendős, vékony testalkatú férfi. Halk szavú ember, erre a típusra szokták mondani: még a légynek sem árt. Azonban, társaihoz hasonlóan, ő sem véletlenül került az intézetbe. — Mit követett el? — Betöréses lopás vétsége miatt ülök. — Először van börtönben? —Nem. Már többször elítéltek, s minden esetben vagyon elleni bűncselekmény miatt. Először 1971-ben kerültem börtönbe — a Markó utcába — lopásért. Másfél évet húztam le itt. Utána 1974-ben kerültem ismét rács mögé, betöréses lopás miatt. Sopronkőhidán és Vácott ültem, összesen négy évet. 1979-ben magánlaksértésért ítéltek el — ez az egyetlen „kivétel” az életemben, amikor nem vagyon elleni bűntettért ültem. Mikor kiszabadultam ismét bekövetkezett egy betöréses lopás — öt évet kaptam, amit le is töltöttem. Kiszabadultam 1989-ben. Öt hónapig nem volt semmi balhém, ekkor azonban „megtörtént az eset”. — Elmondaná részletesen, mi volt ez? — December 28-ról 29-re virradó éjszaka történt. Ködös idő volt, alig lehetett néhány méterre ellátni. Barátaimmal utaztunk egy autóval, s Kálión elromlott gépkocsink világítása. Kiszálltunk, elkezdtük javítgatni a hibát. Mikor jobban szétnéztem, megláttam, hogy történetesen pont egy ABC-áruház mellett álltunk. Szinte már megszokásból, rutinszerűen megvizsgáltam a boltot, s néhány perc alatt megállapítottam: nagyon könnyen be lehet jutni az üzletbe. Még riasztó berendezés sem volt felszerelve. így hát felfeszítettem a bejárati ajtót, s a kocsiba pakoltam a szajrét. — Mit hozott el? — Cigarettát és kávét. — Milyen értékben? — A lefoglaláskor kilencven- kétezer forintnyi értéket állapítottak meg. — Hogyan kapták el önt? — Olyan gyorsan és véletlenül, mintha filmben történt volna. Elindultunk ugyanis az ABC-től a cuccal, s a fővárosban a közlekedési múzeum mellett lemeszeltek a rendőrjárőrök, s igazoltattak. Nem volt nehéz megtalálniuk a kávét és a cigarettát: ott volt a hátsó ülésen felpakolva... Lassan elfogadható lesz — A bíróság milyen ítéletet hozott? —Három év fegyházat kaptam. Múlt év január hetedikén kerültem ide. Gyarmatra. — Érdekes, minden elítélt napra pontosan tudja, mikor került börtönbe... — Nincs ezen mit csodálkozni. Ezeket a napokat nem lehet elfelejteni... — Nem lehet rossz dolga, hiszen büntetés-nyilvántartó írnokként dolgozik... — Nem is panaszkodom. Egyébként ezt a beosztást még az előzetes letartóztatásom alatt kérvényeztem. így jobban megy a nap, meg szeretem is ezt a munkát csinálni. — Az elmondottakból kitűnik, hogy van tapasztalata bőven a börtönéletről. Hogyan látja az itteni változásokat? — Hát,, nekem aztán valóban van összehasonlítási alapom. Valóban nagyon sok változás történt az elmúlt évben. Lassan-lassan már elfogadható lesz az itteni élet, s tagadhatatlan, hogy egyre javulnak a börtönviszonyok. — Bizonyára van olyan is, amin még változtatni kellene... — Többet kellene kiétkezésre engedélyezni. Jelenleg a tiszta kereset hatvan százalékát lehet erre a célra fordítani, vagyis az itteni büfében elvásárolni.-’ Ez kevés. A többség csak egy-két ezer forintot kap kézhez, ez pedig, figyelembe^ véve a mai árakat, nem sok. Őszintén megmondom azt is: úgy érzem, sok esetben a kedvezményekről, legtöbbször nem az itteni viselkedés alapján döntenek, hanem a priusz alapján, vagyis az illető milyen bűntettet követett el... Ne féljenek tőlünk — Mikor szabadul? — Az még odébb van. Várhatóan 1992 novemberében. — Megszokta már a börtönéletet? — Ezt nem lehet megszokni. — Végezetül egy személyes kérdés: miért vállalta ezt a beszélgetést? — Hogy acivil emberek jobban megismerjenek bennünket, á mi életünket. Azért, ha szabadlábra kerülünk, ne féljenek tőlünk, s ne legyenek előítéleteik velünk szemben. Szilágyi Norbert EMBEREK—ESETEK— VÉLEMÉNYEK
