Új Nógrád, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-18 / 90. szám
1991. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP h'r-nu-r-'i 3 Névtelen segítség Zeng az utca Mátraalmás. A sok Gembíczki közül Vendel bácsi itt az egyik legidősebb: egy híján nyolcvanéves. Szívós munkakedvét viszont sok fiatal megirigyelhetné. Amióta kitavaszodott, nem marad meg odabent, alig téríil-fordul, s már udvara megszokott zugában fúr-farag, kopá- csol, úgy, hogy zeng az egész utca. Szerszámnyelet készít ismerősnek, falubelinek, de ért a seprűkészítéshez is. Megszedte már ehhez a jő nyírfavesszőket, csak arra vár, hogy szikkadjanak egy kicsit. kép: Gyurkó P. Elégedettség Síécsény. Levelet kapott •szerkesztőségünk, amelynek tartalma a következő: „Tisztelt Főszerkesztő Űr! Ha riportot, cikket, témát keres, jöjjön Szécsénybe, Mártírok út 12. szám alatti lakos Sza- laiékhoz. Köszönettel egy segítőkész ember. Szécsény, Mártírok úti lakos.” Szerkesztőségünk örömmel vesz minden meghívást, pláne ha riport-, illetve cikktémát javasolnak. Így megkerestük Szalaiékat, a Mártírok út 12. szám alatt Szé- csényben. ázalai József elolvasva a levelet, csodálkozó arccal tudatta, hogy ez biztos nem az ő írása, és nem a feleségéé. Természetesen elhittük, mert . el kellett hinnünk. És megkerestük feleségét, aki az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szécsényi erdészetének bérelszámolója. Mivel telefonon előzőleg már beszéltünk, ő munkatársaival már konzultált ebben az ügyben. — Sokat gondolkodtam, hogy ki írhatta ezt a levelet. És ugyan miért? Végül úgy látom, hogy valaki segíteni akart rajtunk. Ugyanis egy telekhatárügyben perben állunk szomszédunkkal. Érdekes módon a második tárgyalás periratai — ami a mi igazunkat bizonyítja — elvesztek! így újra kellett mérni az utca telkeit, és az ott lakók tudták, mert tapasztalták, hogy — láthatólag — ellenünk megy ki a játék. Elképzelhetőnek tartom, hogy valaki segíteni akart rajtunk, és ezért írta önöknek ezt a levelet. Még meg is köszönöm neki, ugyanis biztos, hogy a jó szándék vezérelte, mert ez a bizonyos telekügy tönkreteszi egészségünket. A nyomdahibákról... Az elmúlt napokban több olvasónk panaszkodott telefonon és levélben (Gergely Lajos, Salgótarján) „a lap csaknem valamennyi számában rendszeresen előforduló következetes és durva nyomdai hibákra”, a különböző szóelválasztások helytelenségére és magyartalanságára, ami felettébb bántja a szemet. A problémát Nagy Kovács Józsefhez, a lapunkat előállító nyomdai telepvezetőjéhez továbbítottuk, — Az említett problémák a közelmúltban felújított gépparkunk, úgynevezett fényszedő részlegének munkájában jelentkeznek. Az ok igen egyszerű: ezek a gépek nem hazai, hanem német gyártmányok. így a szóelválasztások nem a magyar helyesírás szerint történnek. Sajnos, úgy tűnik, nem fordítunk elegendő gondot ennek a problémának a megoldására. Sokkal fegyelmezettebb munkával kiküszöbölhetnénk ezeket á szemet bántó hibákat. Természetesen szólok a kollégáimnak és mindent megteszünk a jövőben, hogy minél kevesebb hiba bántsa a kedves olvasók szemét! Barátnőm meséli: — Imádom a lengyel piacot.'Eleinte nem rajongtam érte, de mára valahogy belejöttem, hogyan kell dúródni a tömegben, megtanultam alkudni — néha még akkor is megteszem, ha egyébként olcsó az áru. Olyan még nem fordult elő, hogy üres kézzel mentem volna haza. Lehet, hogy csak két tubus fogkrémet, de mindig vettem valamit. A múlt héten kimentünk a gyerekkel, képzeld: az első öt percben talált húsz fillért: „Anyu, szerencsém lesz!” Negyedórán belül kaptunk neki edzőcipőt, azelőtt pedig nem volt az ő méretében. Én imádom a dísztárgyakat. Megláttam egy szép, fekete dobozt. Kérdezem, mennyi. Hétszáz. Mi?? Mitől ilyen drága? A férfi mosolyog, lassan kinyitja a dobozt, az pedig zenélni kezdett. Óriási! Lealkudtam egy ötvenessel és hazavittem. Te, most nehogy azt mondd, hogy szegény az ország, én meg pazarolok... ! G. É. Mindenért fizetni kell(ene)! Akadtak próbálkozások, kísérletek a korszerűbbnek hitt és mondott városi tömegközlekedés megfelelő formáinak megtalálására. Hosszú ideig apelláltak vezetőink — itt is, máshol is e honban — az emberek öntudatára, becsületességére. A járműveken való viteldíj megfizetését azért mégsem lehet a templomokban elhelyezett perselyek rendeltetésének megfelelően megvalósítani. Noha, érdekes módon, ez utóbb említett helyen nagyszerűen funkcionál, telik a persely. Talán a ritkábban betérő hitetlenek forintjai nem csör- rentik meg azt a fémedényt. A hívők fizetnek becsülettel! Gondolom, mindkét helyen! Hol lehet mégis a baj? Mert míg az egyháznak szánt önkéntes adományok összege feltehetően (sőt nyilvánvalóan) gyarapszik — s ez nem baj , a Volán kasszája egyre üresebb. Ebben nem kis szerepe van az ingyen utazóknak! Míg rohamosan szaporodik azok tábora, akik maguk szá- . mára díjmentesnek vélik az utazást, vagy elemi szükségleteik kielégítését (élelmezés, ruházkodás...), addig egyre fogy emezek türelme, ők fizetnek helyettük is. Nem emberbaráti szeretetből. Egyszerűen azért, mert nem tehetnek mást. Nem működik megfelelően a rendszer, a gépezet. Valakinek fizetni kell! De nem lehetne igazságosabban? Hisz mindennek ára van. Nem kell mindent magunknak kitalálni. Rájöttek már erre szomszédaink, sőt alkalmazzák is a módszert. No, nem éppen északon, keleten, vagy délen, sokkal inkább Nyugaton! Ha náluk bevált, és gyarapodnak, nem pedig beleroskadnak, akkor mi legalább miért nem próbáljuk ki? Aki tehát utazni akar, fizessen érte! Ugyanazon szolgáltatásért, egyformán, mindenki! Akiknek pedig az a dolguk, hogy ennek a feltételeit megteremtsék, tegyék, mert így is késésben vagyunk. (sánta) Régiségek háza Sóshartyán. A szenteltvíztartótól a helyi népviselet legapróbb kellékeiig sok-sok érdekes látnivalót talál a látogató a falumúzeumban, bár az utóbbi időben a „vendégkönyv” tanúsága szerint, kevesebben kíváncsiak az itt kiállított régiségekre. Talán nem is baj ez addig, amíg a helybeliek ki nem „selejteznek” innen egykét betolakodó pókhálót, lehullott vakolatdarabot. Kép: Gyurián RÁCSON INNEN RÁCSON TÚL Házat fosztogattak, zsákmányt osztogattak Az új évtized fordulóján hirtelen fogyásnak indultak a javak a nógrádi víkend- házakból. Valakik módszeresen kijártak a vidékre, és ugyancsak módszeresen fosztogatták a télen csak lakattal őrzött vityillókat. Igényes „beszerzők” voltak az illetők. Nem a „vigyük, ami mozdítható” egyszerű elve vezérelte őket, hanem a módszeres szelektálás. Arra is gondolhattak a nyomozásban részt vevők, esetleg a földtörvényre váró majdani gazdák egyike- másika a tettes, mert feltűnt, hogy csak kerti kisgépek és egyéb műszaki cikkek tünedeztek el — kapálógép, fűnyíró, egyéb hasznos kerti segédeszközök. meg néhány fúrógép képezte a hiánylistát. Aztán a nyomozás eredményre vezetett, megkerültek a bűncselekmény-sorozat elkövetői. Akik egyáltalán nem a földtörvényre vártak. Hanem az alkalomra. Amely, ugye. a tolvajt szüli. Alkalom pedig volt bőven. A bűnözők személye sem volt ismeretlen, már sokszor szerepeltek a nyilvántartásban, sőt, a sajtóban is. Ha meglesz az ítélet, erre is lesz még alkalom. A dolgok szomorúbb vonatkozása az orgazdák szerepe az ügyben. Ugyanis a tetthelyhez közeli településeken úgy vették a „szajrét”, mint a cukrot. Ezért most mind Nógrádon, mind Berkenyén sajnálhatják, hogy nem utasították vissza a kedvező ajánlatokat a vásárlásra, melyek túlontúl kedvezőek voltak. Mert ugyan ki hiszi azt el a mai világban, hogy egy 48 ezer forintos kapálógépet ötezer forintért „csak úgy” adjanak? Ez még akkor is szemet szúró, ha a tolvajok egyike állítólag azt mondta az orgazdává „avanzsált” vevőnek, hogy elvált és ez az ő jussa? Jelenleg folyik a „szereplőgárda” kihallgatása. Bármi is lesz a majdani ítélet, mindenki számára szolgál ez az ügy tanulságokkal... Balázs J. Mátrakeresztes. Változatlanul televíziós problémák uralkodnak a településen, mert az időjárás nagymértékben befolyásolja a vételt. A 2-es programot a falu lakóinak mindössze öt százaléka tudja „fogni”, míg az egyes a többség készülékén alig látható. Volt már ebből bonyodalom, mert a posta, bár elismerte. hogy rossz a helyzet, nem tett semmit. Megunva a dolgot, az előfizetők bojkottra adták a fejüket. Százharmincán kezdték, de sokan feladták. Harmincán maradtak máig, akik kitartanak amelJÓ vételt! lett, addig nem fizetnek, míg nem lesz jó a vétel. Jelenleg bíróságon van az ügyük, és úgy tűnik, nyernek. Közben másik szálon is futnak a történések. A posta szerint két átjátszóval lehet biztosítani a jó vételt, ám az 'a legolcsóbb megoldás, ha bekábelezik a falut. Ezt a munkát a Salgótarjáni Videotechnikai Leány- vállalat vállalta, két és fél millióért. Ebből 800 ezer forintot ad a lakosság, 300 ezret az önkormányzat, százat a hasznosi fakitermelő kft., és másfél milliót a Távközlési Műsorszóró Vállalat. Ez utóbbi összeget — adminisztrációs hiba folytán — már csak az év második felében kapják meg, de ezzel együtt úgy tűnik, jó úton halad végre Mátrakeresztes. Májasban kenyeret sütnek Lüké. A községben — a litkeiek nem kis örömére — rövidesen megnyílik a pékség. Ez nem új dolog, mert a litkei kenyérnek, amikor még sütötték, igen jó híre volt. Most összefogott az ön- kormányzat, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat, jelentkezett egy pék kisiparos, hogy közösen sikerüljön megoldani a kenyérellátást a községben. A sütőipari vállalat három és fél millió forintot költ a felújításra, és az elképzelések szerint május közepén már kenyeret sütnek a litkei sütödében. Szociális műhely Kisterenye. A családsegítő központban a szociális műhely soron következő foglalkozásán Ponyi Sándor és dr. Kamarás Miklós tartottak előadást. Témáik között szerepelt: a szenvedélybetegsé- gek kialakulása és következményei, valamint ennek megyei sajátosságai. Nem feledkeztek meg a segítés módjainak és a megelőzés formáinak a felsorolásáról sem. Második napirendi pontként az egészségügyi alapellátás feladatait és az intézmény- rendszer jellemzőit taglalták. Kiemelt feladatként hangsúlyozták az önkormányzat szerepét a fejlesztésben. Tervek Karancsságrél Karancsság. Ez évben tervezik a Szentkúthoz vezető út aszfaltozását. Az önkormányzati testület az ott de- xionelemekből kialakított fedett imádkozóhely festési munkálatait szeretné minél előbb elvégezni. Mivel eddig minden nyáron két alkalommal búcsú indult oda a karancssági templomból a szomszéd községekkel együtt, ezért gondoltak arra, hogy az egyházközösség egyetértése után, ilyenkor esetleg katolikus irodalmi vetélkedőt is rendezhetnének szabadtéri színpad formájában. A Szentkút mellett lévő kápolna további állagának megőrzése céljából „Szentkút”- alapítványt szeretnének létrehozni. Játszóteret szépítettek Kishartyán. A polgármesteri hivatal társadalmi munkára hívta a lakosokat a község parkjának, illetve játszóterének rendezésére. A kérésnek az elmúlt hét végeken tettek eleget a helybeliek: pihenőhelyeket, szalonnasütőt alakítottak ki a megszépült parkban. Díszfenyö helyett ígéret Salgótarján. A Phralipe Független Cigányszervezet salgótarjáni csoportja is bekapcsolódott a városgazdálkodási vállalat nemrégiben indított tisztasági akciójába. Szórólapokat juttattak el Pálfalva városrész lakóinak, hogy olajozottan bonyolíthassák le a szemét és lom elszállítását. Meg is mozdult a városrész, hogy kicsinosítsák a házak környékét, de a szervezésbe mégis becsúszott egy kis hiba: nem érkeztek meg az ígért szerszámok, magok, díszfenyők a városgazdálkodástól. Ennek oka pedig nem más, mint az. hogv az említett napokon több ilyen kellék elkelt a város egyéb pontjain, mint amennyire számítottak.
