Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
* 1991. MÁRCIUS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Rajzfilmkészítő Palotásról A lélegzést nem szabad abbahagyni VOLT EGYSZER EGY BILGERIKIRÁLY... Rövid technikai szervezés után a dolgozószoba észrevétlenül moziteremmé változik. A vetítővászonnak „nevezett’ ’ falon kétségbevonhatatlan, hogy az Illés-stúdió vígjátékát látom. Miközben a fdm kockái peregnek, gondolataimban újra és újra megjelenik az a háziműhely, ahol megismerhetem Illés János alkotótevékenységét. A vállalkozóval palotási otthonában beszélgettem. — Hogyan kapcsolódik a rajzfilmkészítés az életéhez? — Csupán hobbi szintjén. Ugyanúgy, mint a karikatúrakészítés. Tíz éve készült munkáim szakfolyóiratokban már napvilágot láttak, ám az akkori előírásoknak ezek nem feleltek meg és hiába „röhögött rajta” mindenki, ezzel a további megjelenés megszűnt. (A következő állomás tanú- bizonysága a „százarcú’ ’ Mis- ka-kancsó is előkerül. Ahogy nézegetem ezeket a hol komor tekintetű, hol pedig víg kedélyű, pödrött bajszú legénykéket, rádöbbenek: nem lehet őket nem szeretni!) — Az agyagozást pusztán anyagi gondok miatt kellett befejeznem — mondja Illés János. — így lehetetlen lett volna a jövőmet tovább építeni. — Jelenleg mivel foglalkozik? — Tökéletesítettem egy olyan szerkezetet, pontosabban egy egyensúlyozó gépet, amely képes a forgó alkatrészekből származó rezgést megszüntetni. A gépet teljes egészében én állítom össze úgy, hogy itt, a vasöntésen kívül minden technológiát megvalósítok. Ehhez elengedhetetlen szükséges, hogy több szakmát műveljek egyszerre. — Vállalkozóként adódnak- e problémái? — Az egyik legnagyobb gondot a telefon hiánya jelenti. Mivel nem tudom elérni a partnereimet hívás útján, üzletet kötni is csak abban az esetben tudok, ha személyesen járok utána. Ezzel általában fél napokat veszítek. —Tervei? — Szeretném a műhelyemet faipari részleggel bővíteni és átalakítani úgy, hogy minden munkafolyamatnak végre saját helyisége legyen. Mivel mindenről nekem kell gondoskodni, szeretném ha a jövőben egy számítógép könnyítené meg a munkám. — Honnan meríti ezt a sok energiát? — Még a nagyapám mondta egyszer: „Amit megtanultál, azt nem vehetik el tőled.’ ’ Ezt a tanácsot azóta sem felejtettem el. Talán ennek köszönhetem, hogy én mindenre felkészültem. — Van-e titka Illés Jánosnak, a vállalkozónak? — Azt hiszem, erre Alfonzé tudja a legjobb választ. Szerinte a hosszú élet titka az, hogy nem szabad abbahagyni a lélegzést Jancsó Henriette Sikeres volt az akció Salgótarján. A jelentős társadalmi összefogás eredményeképpen megnyitották Salgótarjánban a műveseállomást—olvasom az Új Nógrádban. A megnyitóval csaknem egy időben összegezték az SKÜ—BÉG magyar—osztrák raktártechnikai vegyes vállalatnál annak az akciónak az eredményét, amiből hozzá kívánnak járulni a működtetés további költségeihez. A január végén meghirdetett kedvezményes vásárlási akcióban — fél áron lehetett vásárolni — mintegy harmincán vettek részt. Nemcsak a megyebeliek, hanem az ország más részén élők is vásároltak. A vásárlási akció révén csaknem 66 ezer forint az eredmény. Lényegében ugyanennyit nyertek a vásárlók is. A vegyes vállalat viszont azt vállalta, hogy ennek az összegnek a tíz százalékát befizeti a műveseállomás javára. Ez megtörtént Azok között viszont, akik háromszáz forint feletti tételben vásároltak, kisorsoltak egy garázsban elhelyezhető szerszámtartó polcot. A bizottság előtt megejtett sorsoláson a szerencse Váló- czi András, Salgótarján, Martos Flóra út 9. sz. alatti lakosnak kedvezett. Nemti. Bakos László cipészt a község apraja-nagyja ismeri, sőt a távolabbi településeken is népszerűségnek örvend. Okkal és joggal, hiszen 81 évesen is kiváló szakértelemmel és példaadó lelkiismeretességgel sarkalja, talpalja, stoppolja, foltozza a gondjaira bízott lábbeliket. Megrendelőinek köre nem .ismer megyehatárokat, hiszen még Ózdról is járnak hozzá javíttatni. Az idős férfi azonban nemcsak dolgozni, hanem beszélgetni is szeret. így aztán a betoppanó krónikás előtt lebilincselő közvetlenséggel megnyílik, s kitűnő memóriáról tanúságot téve emlékezik. Nem restel- li elárulni azt sem, hogy ót bizony már agydaganatra is operálták. — Miközben előkészítettek a műtétre, a főorvos úr megkérdezte tőlem: mit szoktam szabadidőmben csinálni? Olvasok — feleltem —, könyveket, újságokat, válogatás nélkül. Erre ő: aztán a Pármai kolostort olvasta-e már? Elismerten, nem. Mire a lelkemre kötötte, pótoljam a mulasztást. Operáció után odajött a főorv9s úr, s nekem szegezte a kérdést: no, melyik könyvet ajánlottam magának? Mondom: a Pármai kolostort. Csodálatos, csapta össze a kezét, ez egyenesen csodálatos! Azóta sincs semmi bajom az emlékezőtehetségemmel, s időközben a könyvet is elolvastam. Laci bácsi kedves feleségével egy év híján hatvan esztendeje él megértésben, boldogságban. Egyetlen fiuk nem követte a suszterműhelybe, a sütőiparból ment nyugdíjba, így aztán enyészetre ítéltetett a jól felszerelt suszteráj, mert nincs utánpótlás. Holott négy helybeli fiatal is kitanulta a cipészkedés tudományát mellette. — Megrendelés van bőségesen, de az erőm egyre fogy. Naponta már csak néhány órát dolgozgatom. A fizetség elég sóra meg paprikára. De nem is a pénzért csinálom, hanem a foglalatosság kedvéért. Engem a munka tart életben! Elköszönünk az egykori bilgcri- királytól. A kapuig kísér bennünket. Most látom csak, hogy idős korához képest még mindig jó tartású ember Kolaj László Fotó: Gyurién Tibor darabonként 5—25 forint, az uborkának kilója 200 forint. A gombát 170, a hónapos retket 20—25 forintért kínálják. A téli retek kilója 25, fokhagyma 90— 120, héjas dió lOd—120 forint, babot, mákot hasonló árban adják. Savanyú káposzta 50—55, alma 16—36, körte 40 forint kilónként. . Piaci jelentés A hét végén a salgótarjáni vásárcsarnokban a következő áron vásárolhattak a háziasszonyok. Élő csirke 80—95 forint, vágott csirke 100—150, vágott tyúk 100, tejföl litere 100—120, túró csomagja 14 forint, tojás darabja 4,70—5,40-ig, burgonya 20—24, sárgarépa 30—40, petrezselyem 40—50, vöröshagyma 20—26, káposzta 30—35, kelkáposzta 30—40 forint kilónként. A primőrök közül kapható a paraj 140, a sóska 150 forintért kilónként. A saláta fejenként 20— 24, a paradicsom kilónként 364 forint, míg a paprika Hát ilyen „jó fej” a mester, akinek az élete kész regény. Ha azonban papírra vetnénk sorsát, meglehetősen szomorú történet kerekedne ki. Sok sérelem érte a maga mögött hagyott évtizedekben! —A Horthy-korszakban mindenáron egyenruhába akartak dugni. Kapacitáltak, legyek testőr, merthogy száznyolcvankét centi a magasságom. Aztán csendőrnek kom- mendáltak. Végül javallották, menjek vasutasnak. Mindhárom ajánlatra nemet intettem, mondván: a magam ura akarok lenni. Erre behívtak bakának Kassára, s csak hosszú évek múltán vethettem le a mundért. Végigharcoltam a második világháborút, kezdve Erdélytől a Felvidéken át egészen a Délvidékig. Úgy gondolta, a Rákosi-érában boldogabb napok köszöntenek rá, de csalódnia kellett. olyan papírt, hogy nincs semmi követelésem. Kezdhettem mindent élőiről... Bakos bácsi végül is a bányánál talált magának nyugalmat és anyagi megbecsülést. Megszakításokkal huszonöt esztendőt dolgozott a föld alatt: Szorospatak, József-akna, Gyula-bánya, Ménkes frontfejtésein vágta-rakta a szenet. Miután nyugdíjba vonult, végtére kiválthatta az ipart. Mondom az öreg úrnak, befejezésül ejtsünk szót tanult mesterségéről. — Budapesten jártam ipari iskolába Áldott emlékű mesterem nem sajnálta az időt és a fáradságot, megtanított a szakmára Az ötvenes években nagy divat volt a bilgeri- csizma, sokat rendeltek tőlem. Messze földön én tudtam a legszebb és legjobb darabokat készíteni a haj— Bérbe vettem a községi kocsmát, beleöltem minden pénzemet, erre három év múltán belekénysze- rítettek a kisterenyei kátéeszbe. Odaveszett tizehhétezer forintom, de a suszterszerszámaimnak is bú- csútinthettem. Aláírattak velem egy lékony szárú, alul fűzős lábbeliből. Szakmabeliek egyszerűen csak bil- gerikirálynak neveztek, amely önmagában is elismerésnek számított. Utoljára három évvel ezelőtt csináltam magamnak ezt a magas szárú cipőt— mutatja—, kitart, amíg élek. Salgótarján. Az idén előreláthatóan mintegy 8 ezer tonna hulladékot értékesít az Északmagyarországi MÉH Vállalat salgótarjáni telepe, amely csaknem 15 százalékkal kevesebb az előző évek forgalmánál. Amint azt Kubina István telepvezető elmondta, a papíripar nem tart igényt a vegyes papírra, ezért kénytelenek voltak a kilogrammonkénti árat 10 fillérre (!) csökkenteni. így aztán kevesen vesződnek papírgyűjtéssel. Az akkumulátorhulladékot azért nem veszik át, mert a környezetet szennyező anyagok feldolgozása megoldatlan. A kohászati alapanyagoknak számító színesfémekre szükség van, szállítják is Ózdra, Diósgyőrbe és Dunaújvárosba. Csakhogy a kohászati vállalatok ma már bálázva kérik a fémhulladékot, a salgótarjáni telep viszont nem rendelkezik megfelelő kapacitású préselőgéppel. A vasúti kocsikban Miskolcra fuvarozzák a hulladékot, ahol egy-két mázsás „pogácsákat” állítanak elő belőlük. Érthető a kohászvállalatok kérése, hiszen az alapanyagokat ebben a formában gazdaságosabban tudják felhasználni, a színesfémek utaztatása viszont növeli a MÉH kiadásait. (K. L.)—(Gy. T.) Egy aláírásgyűjtés margójára Tisztelt aláírásgyűjtők! Méltányolva a ceredi bányanyitás természetcsúfító hatása feletti aggodalmukat, néhány gondolattal csatlakozom a kérdőíveket ,/neg- győződésből nem írom alá'' képviselőinek táborához. S mielőtt méltatlankodnának döntésemen, illetve következetlenséggel vádolnának, gyorsan leszögezem: lelkes természetbarát vagyok. Persze tudom, hogy ez nem elég, a szép környezet eredetiségénekmegóvásához. Ehhez mindenképp kellene egy települési egzisztencia, melynek hiányában a ,/nagad uram, ha szolgád nincsen ’ íratlan törvény szellemében pénzszerzésen törik afejüket az ifjú, sovány pénztárcájú vagy éppen deficitet örökölt önkormányzatok. Kicsit hasonlít ez a helyzet a megyeszékhely polgármesteri hivatalában lezajlott vitára, mely afelett kerekedett: elbírja-e egy nyomorprogram a különböző ,,luxusintézményeket” vagyis az ifjúsági tanácsadó irodát, a családsegítő központot és mást. Elbírja-e egy falu, hogy ölbe tett kézzel várja a sült galambot? — a kérdés sajnos nem költői. Nem egy, nem kettő település boldogan kiaknázná idegenforgalmi célokra a vonzó természeti környezetét. De ehhez előbb pénzt kell szereznie, mint ahogy teszik azt a cerediek. — mihalik — Balassagyarmati művészek Budapesten A Néprajzi Múzeumban március 10-én, vasárnap matiné műsor keretében a Rózsavölgyi Művészeti Csoport és a Kiss Árpád Általános Iskola kórusa lép közönség elé. A felcsendülő Rózsavölgyi-, Pergolesi-, Brahms- szerzemények mellett a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak művei is szerepelnek a programban. Közreműködik Csikász István és Petik Ákos előadóművész. Az általános iskola kórusát Antal Gusztávné és Csábi István vezényli. —Zs— Lengyel kapcsolat Romhány. A varsói magyar nagykövetség azzal a javaslattal kereste meg a romhányi önkormányzati testületet, hogy létesítsenek kapcsolatot egy hasonló történelmi sorsú lengyel településsel. A testület úgy döntött, hogy a Tarlow nevű községgel lépnek érintkezésbe, s remélik, a történelmi múlt azonossága jó kiindulópontot jelent majd a jelen kölcsönös megismeréséhez és egymás segítéséhez. Mozgássérültek tanácskozása Gödöllőn A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöksége „A MEOSZ jövőjéről, szervezetéről, alapszabályáról” címmel regionális tanácskozást rendez aBorsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Pest és Bács-Kis- kun megyei mozgássérült-egyesületek vezetőinek, helyi csoportok vezetőinek, tagjainak. A tanácskozás március 9-én, 10-től 16 óráig tart Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen. Könyvtárban a hivatal Cserhátszentiván község polgármesteri hivatalát a helyi művelődési ház könyvtárhelyiségében alakította, ki. Ezzel is az ésszerű gazdálkodást kívánva elősegíteni, hiszen a fűtés és a világítás költségei így csökkenthetők. Úgy gondolják, hogy nem a hivatal berendezése és szépsége a mérvadó, hanem a testület fogadókészsége. Legközelebb egyébként március 14-én, 17 órától 19-ig Tur- csányi Istvánná képviselő tart fogadóórát. Fejlesztésre negyedmillió Mátramindszent. A helyi ön- kormányzat idei költségvetéséből negyedmillió forintot fordít lakásépítés és -vásárlás támogatására, amelyet korábban is sokan igényeltek a községben. Váltpzik a rendelés ideje Dejtár. Az önkormányzat képviselő-testülete, méltányolva dr. Czimbalmos István körzeti orvos kérését, úgy döntött, hogy az orvosi rendelés ezentúl 8 óra helyett 9 órakor kezdődik. A kezdési időpont megváltoztatására azért volt szükség, hogy rendelés előtt sürgős esetekben az ágyban fekvő betegeket fel lehessen keresni. Vlég mindig jól tartja magát A MÉH GONDJAI
