Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

6 mzunzzj FORRADALOM ES SZABADSAGHARC — EMLEKEZES 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Egy forradalmi nap krónikája (1848. március 15.) Irinyi János megmutatja a népnek a szabad sajtó első nyomtatványát, a Petőfi Sándor írta Nemzeti dal legelső példányát (az illusztráeió egykorú fametszet után készült). 4 szabadságharc külföldi katonái Hajnali órák Petőfi pesti lakásán: Petőfi Sándor, Vas­vári Pál, Jókai Mór és Bu- lyovszky Gyula — a már­ciusi ifjak vezéralakjai — megállapodtak abban, hogy még aznap nagyarányú tö­megmegmozdulást szervez­nek. Ezzel megerősítették előző délutáni elhatározásu­kat: ütött a cselekvés,órája! A Pilvax kávéházba együtt mentek, szívük felett há­romszínű kokárdával.* Kora reggel a Pilvaxban: Jókai az egybegyűlt -fiata­lok előtt felolvasta a kiált­ványt (a tizenkét pontot), melyet március 11-re készí­tettek el Kossuth Lajos kez­deményezésére. az Ellenzéki Kör vezetőinek felkérésére. A polgári forradalom átfo­gó programjának szövegezé­sében Jókain kívül részt vett Petőfi, Bulyovszky, Vasvári és'Irinyi József. — Petőfi a bécsi forradalom hírére és a tervezett népgyűlésre két nappal korábban írt versét, a Nemzeti dalt szavalta el. Délelőtt az utcán: Vasvá­ri indítványozta, hogy moz­gósítsák az egyetemi ifjúsá­got, és a 60—70 főnyi csa­pat elindult. Az egyetemis­ták és a Pilvax írói is na­gyobbrészt nemesifjak vol­tak. Tíz óra körül a Hatvani utcában: A mintegy kétezer- főnyj tömeg bizottságot vá­lasztott (Petőfi. Vasvári. Irinyi, Jókai, Degré Alajos és Vidacs János joghallgató) a sa.jtó lefoglalására. A nyomdászok lelkesülten a fiatalok mellé álltak. A ti­zenkét pont a sajtószabad- saggal kezdődik. Déli órák: Elkészültek a szábad sajtó első termékei, a tizenkét pont és a Nemze­ti dal. Az emberek örömmel kapkodták szét a röplapokat. Délutánra gyűlést hirdettek. Délután-három óra. Nem­zeti Múzeum előtti tér: Kö­rülbelül tízezer ember gyűlt össze a szakadó eső ellené­re. A fiatalok mellett már ott voltak a vásárra feljött néprétegek is. valamint a nemesi ellenzék Pesten tar­tózkodó vezetői, például Klauzál Gábor és Nyáry Pál. továbbá az iparosok, céhlegények. Petőfi, elmond­ta a Nemzeti dalt, Jókai fel­olvasta a tizenkét pontot. Bizottságot választottak, hogy elfogadtassák a városi ta­náccsal a kiáltványt. Városháza: A tanács ép­pen ülésezett, miközben a nép bevonult az épületbe. Elfogadtatták a tizenkét pontot és ..közbátorságra ügyelő" választmányt alakí­tottak. Tagjai között volt: Petőfi, Vasvári, Irinyi. Klau­zál, Nyáry. Elnöke Rotten- biller Lipót alpolgármes­ter lett. Elhatározták a nem­zetőrség felállítását. Buda. a helytartótanács épületében: Többen a forra­dalom elfojtását, a főkolom­posok letartóztatását javasol­ták, de a húszezres tömeg tiszteletet parancsol. A ná­dor távollétében Zichy Fe­renc gróf, a helytartótanács elölülője békességet indít­ványozott, s kényszerből el­fogadták a cenzúra eltörlé­sét és Stancsics (akkor még) Mihály szabadon bocsátását (Nyáry kezdeményezése). Este hat óra után pár perccel: Megnyílt Táncsics börtöriének ajtaja. Hét óra, Nemzeti Színház: A délelőtti események, hatá­sára műsorra tűzték Katona József Bánk bán című drá­máját. A lelkesült közönség­nek nem volt türelme végig­nézni az előadást, s a Nem­zeti dal élszavalása után a színészek és a közönség ha­zafias tüntetésben oldódott fel. Vér nélkül győzött a for­radalom. „Szerencsés nap — írta később Petőfi —, szer­dán házasodtam meg.” Az 1848-as európai forra­dalmak leverése után a magyar szabadságharccal kezdődik meg az a folya­mat. ami az akkori Európá­ban a legjelentősebb és leg­hosszabb ideig tartó küz.-' delmet indítja meg a Ma­gyarországot elnyomó Habs- burg-ház ellen. A levert for­radalmakban részt vevők kö­zül sokan Magyarországra siettek, hogy harci tapasz­talatukkal segítsék orszá­gunkat. Idegenek voltak ugyan, de tudták, hogy se­gítségükkel — ha közvetett módon is — saját népük ügyét szolgálják. 1848, máso­dik felétől sorra alakultak a külföldi légiók. Ezek kö­zül kiemelkedik a lengyel légió és a bécsi, illetve a német légió. A Magyarországra érke­ző lengyelek jó része a De­mokrata Társaság tagjaiból állt. A légió fő szervezője 'Josef Wysocki, aki szembe­került Josef Bemmel, mivel ő ellenezte a külön lengyel légiót és magyar alakula­tokban kívánta látni honfi­társait. Kossuth sokat ha­bozott, s így a lengyel lé­gió csak a tavaszi hadjárat idején Dembinski fővezér- sége alatt jutott méltó sze' rephez. Megkezdődött a je­les haditettek sorozata Szol­noknál. ahol Damjanich pa­rancsnoksága alatt harcol­tak. Bicske elfoglalásával folvtatódott.. maid Isaszeg. Gödöllő. Vác. Nagysalló vol­tak a tanúi a lengyel hő­siességnek. Az 1848 októberi bécsi forradalom leverése után so­kan menekültek Magyaror­szágra. főleg azért, hogy a harcot a magyarok oldalán folytassák. Közülük is ki­emelkedik Peter Giron, akit Kossuth azzál bízott meg, hogv a bécsi menekülteket Sopronban gyűjtse össze és szervezzen belőlük egy ka­tonai alakulatot. A felhívá­sok következtében hamaro­san megalakult az 1. szá­zad Berger kapitány vezeté­sével. A 2. századot Pesten szervezték meg. Később a német légió a toborozótisz­tek segítségével az ország egész területén szervezi a német lakosságot, s így, a Hadügyminisztérium jelenté­se szerint április 13-án már megvolt az I. zásklóalj 820 fővel, ekkor még a 7. és 8. század zömét a bécsi légió tette ki. Pest visszafoglalása után folytatták a II. és III. zászlóalj szervezését. Harcoltak még a magyar szabadságharcban franciák, havasföldi románok, törökök, svédek, angolok, amerikaiak is. Képviseltette magét a honvédseregben az etnikai" lág sokszínű Magyarország valamennyi nemzetisége. Aulich Lajos tábornok, hadügyminiszter, aki ma­gyarul nem tudott ugyan, de az alkotmányra tett es­küt mindhaláláig megtartot­ta. Damjanich János. egy szerb katonacsalád gyerme­ke. A herkulesi erejű tá­bornok hozta létre a szabad­ságharc leghíresebb alaku­latát. a fehértollas III. zászló­aljat, s az ő március 5ri szolnoki győzelmével kezdő­dik az 184i1-es dicsőséges tavaszi hadjárat. Knezic Károly tábornok, egy határőrvidéki horvát ka­tonacsalád fia. Damjanich utóda a III. hadtest élén. az 1849, április 2(5-i komá­romi ütközetben az osztrák állásokat bravúros roham­mal veszi be. A német Leiningen'Wes- terburg Károly gróf, akj már az első összecsapásokban be­bizonyítja, hogy kiváló ka­tona. A III. hadtest lelkese­dett érte, pedig csak né­hány szót tudott magya­rul. Rá és csapataira minden körülmények között lehetett számítani. Az osztrák Poeltenberg Ernő tábornok, a téli had­járat egyik hadosztálypa- ranésnoka, majd a«VII. had­test vezetője. Aulichhoz ha­sonlóan hadilábon állt a magyar nyelvvel. A doku­mentumok tanúsága szerint a kiváló huszártiszt magya­rul csak káromkodni tudott. Lázár Vilmos és Kiss Ernő tábornokok félig örmény származásúak voltak. Jellemző az angliai szüle­tésű Guyon Richárd tábor­nok sorsa. A téli hadjárat idején káprázatos roham­mal foglalta el a kulcs- fontosságú branyiszkói szo­rost. A szabadságharc bu­kása után Törökországba ment, és Kursid pasa néven, mint idegen szolgálta a sza­badság ügvét. K. S. T. így élt Táncsics Mihály 4 magányos küzdő Á csteszéren (ma Komá­rom megye) született Stancsics Mihályként 1799. április 21-én jobbágy­családban. Hét életben ma­radt testvére közül ö a ne­gyedik. Ügyes, tanulékony, szorgalmas gyermek. Tizen­kilenc éves korában lázad fel sorsa,ellen. ...Gazdája helyett szántott úrdolgában, vagyis robotban sokadmagával a földesúri földön, a Kopasz-domb mel­letti dűlőben. Kora tavasz lévén, rossz bőrben voltak az ökrök, szenvedtek az eke előtt. M.ihály, aki nem szí­velhette az állatok kínlódá­sát, egyfordulón.vi időre ki­állt a barázdából. A robo- tos ' jobbágygazdákra ügyelő hajdúnak több se kellett. Mihályra rontott, nem fo­gyott ki a szitokból, mogyo- irófa pálcájává] végigvert raj­ta. Ez a szégyen drámai hir­telenséggel vetett véget Mi­hály paraszti sorsának, föld­művelő jövendőjének.” Kitanulja a takács mester­séget, gimnáziumi tanulmá­nyokat folytat, az ország szá­mos nagyvárosában megfor­dul. Segédtanítóskodik, házi- tanítóként kérési megélheté­sét. Nyelveket tanul. Renge­teg gyaloglása közben sok csizmát elkoptat. „Pestre úgy tér vissza, mint végképp megszokott he­lyére. .. írással tölti idejét. Elkészíti Magyar és német beszélgetések című köny­vét. .. Heckenast nyomdász és kiadó. .. 1833-ban megje­lenteti.” T ovábbi müvei: Buda­pesti levelek (kézirata egyszerűen eltűnik a cenzorok kezén), Kritikai ér­tekezések (a közállapotok ja­vítására tesz javaslatokat), Pazardi (egy gazdag földbir­tokos pazarló életmódjáról), Rényképek. Ezekben a pol­gári átalakulás Széchenyi István által megfogalmazott programját népszerűsítette, míg a Pesti Hírlap megjele­nésétől Kossuth Lajos mellé állt. „Személyes tapasztalatok­tól fűtött, kemény mondani­valója van a császári zsar­nokságról, a cenzúra minden alapvető szellemi jogot meg­gyalázó önkényéről. Megírja a Sajtószabadságról nézetei Egv rabnak című híres mű­vét. . . Ilyen könyvet képte­lenség megjelentetni az osztrák császár birodalmá­ban. Lipcsébe csempészte a művet kinyomtatás végett, de a nyomtatás színhelyéül Párizst tüntették fel. Termé­szetesen a szerző neve. sem szerepelt a könyvön.” M egházasodik, két leánya és egy fia születik, de valamennyien még gyermekkorukban meghal­nak. .. Bejárja Európát (1846). Nézetei miatt a tit­kosrendőrség figyeli, t rej­tőzködni kényszerül. 184 7 márciusában fogták el. és sajtóvétségért bűnvádi eljá­rást indítottak ellene. Bör­tönéből . 1848. március 15-én szabadul. „Végre estefelé bejön Stancsicshoz a térparancs­nok, aki egyúttal a börtön felügyelője. Igen tisztelettu­dóan elmondja, hogy Pesten- Budán forradalom van, Pe­tőfi és társai fellázították a népet, megtagadták az enge­delmességet 1 a Helytartóta­nácsnak, a pesti városházán ülésező forradalmi bizott­mány átvette a hatalmat. A térparancsnok valósággal re­ferál, mintha felettesének tenne jelentést, majd védel­met kér. mert — úgymond — a tömeg máris útban van .Stancsics Mihály kiszabadí­tására. Néhány perc múlva el is érik a börtönt. Nyáry Pál és Klauzál Gábor érke­zik a tömeg élén. Stancsics cellájába hatolnak. . . Felesé­ge, Teréz ezekkel a szavak­kal repül a fogoly karjaiba: — Mihály! Nincs többé cen­zúra! Fogat várakozik rá, a pesti fiatalok leveszik a hámot a lovakról, maguk húzzák lelkesülten a hajóhí­don át Pestre a kocsit, amelyben a boldog-restelke- dő Stancsics és felesége ül.” Emlékül Táncsicsra változ­tatja nevét; egyik kislánya ejtette így. Az országgyűlési választá­sokon a siklósiak jelölését fogadja el. Lapot alapít. A_emélves dicsőségre. \7 csillogásra soha nem 11*'“ törekedett, nem is volt alkalmas ilyesmire ne­hézkes. töprengő természeté­vel. Szellemi és erkölcsi maga- biztosságát nem tudta kifejez­ni fellépéssel, élőszóval... Lel­kiismeretesen részt vett min­den ülésen, törvényhozói rangját élete legnagyobb megtiszteltetésének tekintet­te, de véleményét inkább a Munkások Újságjában. a széles nyilvánosság előtt mondta el.” „Táncsics a legutolsó me­nekültekkel, július 8-án (1849 — a szerk.) hagyta el Pestet családostul... Családját Ara­don helyezte átmeneti biz­tonságba, ő maga a világo­si táborban siratta a bukást. Végignézte, hogyan váltak meg fegyvereiktől a szabad­ságharc katonái.” . „ ... Sok távollevőhöz ha­sonlóan kötél általi halálra ítélték, s az ítéletet jelképe­sen végre is hajtották — ne­vét táblára írva bitóra kö­tötték.” „A végleges búvóhelyet Az Arany Trombita szerkesz­tője 1799—1884. között élt. Teréz eszelte ki és rendezte be. Nem tudjuk pontosan, hogv milyen volt. 'Táncsics szándékosan hagyta homály­ban. mert arra gondolt, hát­ha a rendőrséget okosítja le­írásával.” I Az általános amnesztiakor, 1857-ben hagyhatta el rej­tekhelyét. „Bármihez kezdett Tán­csics, mindenben iparkodtak lehetetlenné tenni, hol nyíl­tan, hol burkoltan. Lapot akart indítani a falusi lakos­ság számára. Ném engedé­lyezték. írásait rendre visz- szaiitasították a szerkesztő­ségek. . . A gyűlölet, az eltö­kélt meg nem bocsátás ter­mészetesen kölcsönös volt.” Az egyetemi ifjúság köré­be járt, hallgattak rá. Tün­tetést szerveztek, s Táncsi- csot 1860. március 15-én ugyanabba a börtönbe vit­ték, ahonnan tizenkét éve kiszabadították. Az 1867-es kiegyezéskor csaknem meg­vakulva szabadult. Nem si­kerültek könyvterjesztési, tanítói vállalkozásai. 1869—• 72. között az orosházi vá­lasztókerület országgyűlési képviselője, s csatlakozott az Általános Munkásegylethez. 1869 tavaszán megalapította az Arany Trombita című la­pot. amelynek minden új száma valóságos kihivás volt a fennálló hatalom, a dualiz­mus rendszerével szemben. m a Ö néletírásán dolgozott, műveinek gyűjtemé­nyes kiadását ter­vezte, de a nyomdakölt- ségék miatt anyagilag tönkrement, házát elárve~ rezték... Nyolcvankét éve­sen nagyapa lett, de ki­sebb leánya — sorrendben az ötödik gyermeke — be­lehalt a szülésbe. Ö maga hosszas betegeskedés után 1884. június 28-án búcsúzott el az élettől. „Ott kapott örök nyughe­lyét, ahol az árverezéssel földönfutóvá tették: a Jó­zsefvárosban. a Kerepesi úti temetőben. Rokon lelkű ba­rátja. az ugyancsak mélyről felvergődött nagy tudós, Her­man Ottó búcsúztatta a for­radalmár írót. A Népszava a munkásság halottjának ne­vezte.” (Az idézetek Gerencsér Miklós Így élt Táncsics Mi­hály című könyvéből valók.) Oasmeállí tóttá: Sulyok Lánaló Balról jobbra: Bem, Dembinski, Görgey

Next

/
Oldalképek
Tartalom