Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-14 / 62. szám
4 IZEHZ-EJ LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK film Egy repulp. mellyel a végzetet kell kijátaUM||nk, már nem csupán gép. Iga^^juH^elé kell vetni b^lmunw^li^yát^gjE^pák a haóvó, fatö, mar-már Anyáskodó. Háború. Múlt vagy jelen? Nemrég érintette a világot egy újabb háború fuvallata. Soha nem lehetett volna olyan aktuális e film az elmúlt negyven évben, mint ma a légicsaták korában. Hogyan, miben különbözik az akkori és a mai? A technikán kívül semmiben. Az emberi érzelmek, a lelkek négy évtizede is ugyanilyenek voltak. Mit adhat még ez a csontig lerágott téma? Nos, a csontot még nem kóstoltuk meg. ízig-vérig szép alkotás. Klasz- szikusan az. Önök most azt vághatnák a fejemhez, hogy a háború kegyetlen, gonosz, de korántsem szép. Igazuk van. Én is sokáig törtem a fejem. Azt hiszem, a film alkotóinak profizmusa teremti meg a szomorkás szépséget. Ebben a filmben nincsenek felesleges szavak, mozdulatok és mozzanatok. Minden kockáról kockára kottázva van. Újra szí- nesbedett az amerikai filmipar dicshimnusza — nem érdemtelenül. Ki hitte volna, hogy Amerikát a vietnami háborún kívül más is érdekli?... Éppen ezért is üdvözítő, hogy az elsablonosodott második világháborús témában a United States törte meg a jeget. Peregjenek a képsorok: tíz önkéntes amerikai ifjú férfi néz utolsó bevetése elé a Memphis Belle fedélzetén, hogy kivívják maguk ellen a sorsot. Bréma, 1943. május 17-ét írjuk. Hogyan élik át életük egyik szakaszának záró aktusát, s talán egy másiknak a nyitányát? Milyen súllyal nehezedik rájuk a bizonytalan-biztos jövő? A halál dögkeselyűként csap le társaikra. Ok vajon nem kacérkodnak a végzettel? Szerencsemedálok, négylevelű lóherék. Segít(het)nek-e rajtuk? Vagy a hitük győzedelmeskedik? Csupa talány, amire tíz színész kitűnő játéka próbál választ adni. Nem szükséges bárkit is kiemelni közülük, csupán érdekességként említem Matthew Modine (Dennis) nevét. Bizonyára emlékeznek Alan Parker kitűnő filmjére, a Madárkára. Modine oft bizonyította színészi képességeit, igaz, azóta sem láttam tőle hasonlóan jó alakítást. A Memphis Belle kulcsfigurája, Danny (Eric Stoltz) szavai a mű mottójává emelkednek: „Az égben, felhők közt ér végzetem, egyensúlyban tartja üres életem az üres halált!" Ha Michael Caton-Jonest a filmrendezők képzeletbeli dobogójának fokain kellene elhelyeznem, valószínűleg a szakma legnagyobbjainak sarkára tapostat- nék vele. Eddig nem igen találkozhattunk nevével — uram bocsá’, ha elkerülte figyelmem — de ezek után remélhetjük, hogy a jövő mozijában neki is oroszlánrésze lesz. Kinek érdemes hát beülnie a nézőtérre? Annak, aki szereti a látványos légicsatákat, a csodálatos felvételeket, az emberi lelkek szépségét, vívódásait és az ELETET! Fiilöp Szilvia A SORS ÖNKÉNTESEI Forgatókönyv: Monte Merrick Operatőr: David Watkin Zene: George Fenton Főszereplők: Matthew Modine, Eric Stoltz és John Lithgow Producer: David Puttnam és Catherine Wyler Rendező: Michael Caton-Jones Amerikai szinkronizált Forgalmazza: InterCom Meglepetés a liftben Vignettára firkált gyerekbetüs szöveget olvashatunk egy bérház liftjében. „12—13 éves lányok jeÍ lentkezését várom ma és mindenn- nap fél hatkor a szobornál.'' Ez ám a csábító ajánlat! A derék „férfiú” magáról semmit nem árul el, de a lányokat elszántan várja. Hogy pontosan hol, azt egyedül ö tudja. Vajon miért is várja a lányokat? Talán utál egyedül nézni maga elé; szeretné valakivel megfelezni a rágógumiját; szeretne együtt plakátot tépdesni; falra firkálni és így tovább. Az ifjú úr időmilliomos. Mindennap dekkol valahol. A lányok viszont rávésték a vignettára a választ: „Hülye, aki írta! Azt hiszed, bedőlünk neked?” És nyomatékül megtépkedték a vignetta szélét. Idő, idő, idő... ,.Talán egy óra múlva... Nem tudna kicsit várni?... Vagy ha később visszajönne... Fél óra múlva biztosan?... Ismerős mondatok, ugye? Patikában, hivatalban, cipésznél, jóformán mindenütt. Újabban mindig van nálam könyv, hogy a kieső félóra, óra ne menjen a semmibe. Ha viszont időre kell mennem valahova és előtte szeretnék elintézni néhány dolgot, biztosan nem sikerül. Az az érzésem, hogy mások idejét szívesen pazaroljuk, de a magunké mindig drága. Ha a cipész megígéri, hogy pénteken kész a cipő, az nála a délutánt jelenti, délelőtt még nincs igazán péntek neki. Mindenhol sorban állás, lassúság. Itt lenne az ideje megtanulni, hogy nekünk nem lesz jobb attól, ha gondoskodunk róla: más is rosszul érezze magát a bőrében. Nem pusztán idejének elrablása miatt. G. É. 9víai paíóc mesélj A lókupec esete apja temetésén Az öreg cigány büszke volt fiaira, mind a háromra. Boldog-boldogtalannak mesélte, hogy azok még a törvénnyel összeütközve nem voltak. Mind a három leszolgálta a katonaidőt, sőt a legkisebb bent is maradt, ma már főtörzs. A középső vásározó, itt lakik vele szemben, abban a nagy fehér házban, melynek kicsi torony van a tetején. Az udvarban két autó is áll. De azért a legbüszkébb Kálmánkára volt, akit csak lókupecnek emlegettek, mivel ez volt a becsületes foglalkozása. Valahol az Alföldön lakott egy tanyán, és adta-vette a lovakat. Egy évben többször hazalátogatott. Mindig hófehér Mercedessel jött. Ajándékról sem feledkezett meg, utoljára az öreg egy öltöny ruhát kapott tőle, melyet egy igazi pesti szabó csinált. Amikor a faluban híre ment, hogy az öreg cigány hajnalban meghalt, a falu őszintén sajnálta. A légynek nem ártott, kosárfonással, teknővájással kereste a mindennapit. Másnap benépesült a kicsi ház, síró- rívó rokonsággal. Délutánra tűzték ki a temetést, már mindenki ott volt, csak Kálmán hiányzott. Délben egy hatalmas teherautó állt meg a ház előtt, és kisírt szemmel a legnagyobb fiú ugrott ki a volán mögül. Ugrott, de olyan szerencsétlenül, hogy a kilincsbe beleakadt a zakó, és annak ujja végigsza-, kadt a válláig. Mérgesen dobta vissza az ülésre a szakadt ruhadarabot. Mindenkit megölelt, mindenkihez volt egy vigasztaló szava. Öccsének magyarázta, hogy még este megkapta a táviratot, de hajnalban négy lovat kellett vinni egy tsz-be, le is ápolt érte százhatvanezer forintot, és rákacsintott egyik roma menyecskére. Ahogy ilyenkor lenni szokott, sütöttek, főztek, ettek, ittak és jajgattak. Ahogy Kálmán befejezte az evést, anyja szólt, hogy menjen ki a temetőbe és búcsúzzon el az apjától, mert már csak rá vártak, s ezután lezárják a koporsót. Kálmán gyorsan felugrott a teherautóra, és egészen a halottas házig hajtott. Benyitott az ajtón, apja ott feküdt a koporsóban, ősz haja szépen megigazítva, mintha még élt volna. Kálmánból kitört a sírás, könnyei áztatták apja arcát. Már indult volna kifelé, amikor visszalépett. — Apám, hadd kérjek tőled valamit! Add kölcsön a zakódat, neked már úgy is mindegy, de engem kinevet a falu ebben a szakadt zakóban. Az öreg mintha intett volna. Ugyan ez csak természetes. Kálmán gyorsan kicserélte a két zakót, és már jöttek is a sírásók, hogy a szemfedelet rászögezzék. Négyre megérkezett a pap is, hogy elvégezze a szertartást. A fél falu elkísérte utolsó útjára az öreg Kálmánt. Szomorú, de felemelő volt a temetés, koszorúk borították el a sírt.«Kálmán végezetül odament a sírásókhoz, megköszönte munkájukat, és a zsebébe nyúlt, hogy ennek egy ezressel nagyobb nyomatékot adjon. Nyúlt, de abban a pillanatban elsötétült előtte a világ, rádöbbent, hogy a nagy sietségben a szakadt zakóban felejtette az iratait, és a reggel kapott százhatvanezer forintot. Csak arra eszmélt fel, hogy valaki mellette mondja, drága halottunk, nyugodj békében. Magában keserűen állapította meg, hogy az öreg neki volt a legdrágább halott. Soós Géza Statisztikai mutató A Művelődési és Közoktatási Minisztérium statisztikai kimutatása alapján az 1990/1991. tanévben 4 ezer 718 óvoda működik az országban. Ez harminccal kevesebb az előző évinél, ebből 4 ezer 490-et az állam tart fenn, a munkahelyek kétszázhuszonkettőt, az egyházak ötöt. Egyéb kategóriába egy tartozik. Az óvodás gyerekek száma 392 ezer, ez 273-ról 391 ezer 129-re csökkent. Differenciáltabb mérés a nyelvvizsgákon Március elseje óta megváltozott a nyelvvizsgák rendje. Továbbra is van alap-, közép- és felsőfokú minősítés, de a készségek mérése mostantól differenciáltabb. „A” típusú vizsga esetén a jelölt beszédértését, beszédkészségét teszik mérlegre. „B" típusú vizsgakor az írás és olvasás készségét, „C" típusú esetén pedig mind a négy készséget. A nálunk szervezett nyelvvizsga-bizonyítványokat azonban még nem ismerik el külföldön. Tavaszi Filmklub Szécsény. Március elején nagy sikerrel indult a művelődési központban a Tavaszi Filmklub sorozat. Az első bemutató egy amerikai film volt, Boszorkányt vettem feleségül címmel. Másodjára ugyancsak híres amerikai alkotást az Üvöltő szeleket vetítették. Március 20-án A vágy villamosa, 27-én a Gyanakvó szerelem, április 3-án Ördög az emberben, 10-én pedig a Veszedelmes viszonyok című nagy sikerű filmet vetítik. Az előadásokat mindig szerdai nap tartják. mmmm Végre hazatértek hamvai Mészáros Lázár, a tudós és katona Az utókor némelykor igazságtalan. mint például Mészáros Lázárral is. Petőfi Sándor Nyakrava- ló című gúnyverse tette széles körben ismertté az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének nevét. Történt ugyanis, hogy az egyenruhához tartozó nyakkendő viseléséről Mészáros Lázár vitába keveredett a költővel, ki akkor századosi rangban szolgált. A hadügyminiszternél Bem tábornok futárjaként jelentkezett Petőfi, ámde hiányos öltözetben: nyakravaló azaz, akkori szóhasználat szerint kravátli nélkül. Ezt kifogással illette a had- ügyminszter, mire Petőfi a gúnyverssel válaszolt. Mészáros Lázár Baján született 1796. február 20-án. A családi hagyományok folytatása helyett a katonatiszti pályát választotta. 1813. augusztus elsején lett a császári-királyi hadsereg katonája, szolgálatát a7. huszárezredben kezdte. Részt vett az 1814—15- ös, majd az 1831-es itáliai hadjáratokban. Hősiességéért 1837- ben őrnagyi előléptetés ajutalom. Aztán 1845. október 20-ig, ezredesi kinevezéséig a színjén Lombardiában állomásozó 5. huszárezrednél szolgált. Közben az irodalommal és a politikával ismerkedett. Az itthoni eseményeket nyomon követte, különösen Széchenyi István nagyszabású tervei nyűgözték le. 1837-től folyamatos a levélváltás köztük—Mészáros kezdeményezésére. Gondolataikat rendre kicserélik. Széchenyi például a pesti gőzmalom felszerelését az ő olaszországi tapasztalatai alapján rendelte el. A rendszeresen publikáló katonát 1844 végén levelező tagjává Válassza a Magyar Tudós Társaság, ahogy az Akadémiát akkor nevezték. Székfoglalóját 1845. október 28-án tartotta. A katonaságról című értekezése a társadalom, a gazdaság és a tudomány kapcsolatát vizsgálta. Ebben olvashatjuk: „minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldogozott terményeivel, önnön szükségletét kielégítve, feleslegeivel világi viszonylatban is résztveszen”. Állomáshelyén, Olaszországban értesült az itthoni forradalomról 1848 márciusában. Akkor szerzett tudomást hadügyminisz- teri jelöléséről. A megbízatás elfogadása ellenére csak ezredének átadása után, május 23-án tudott Pestre jönni. Az eskü letétele után átvette hivatalát, amit másnap „Polgártársak!” kezdetű felhívásában az ország népének tudtára adott. Az új hadügyminiszter elévülhetetlen érdeme, hogy rendre kiállt „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett”, követelte: a katonai esküt a magyar alkotmányra tehessék le. Intézkedések sorát hozta a katonai rend és fegyelem megszilárdítására. Részt vett a honvédelem megszervezésében és a hadműveletek irányításában. Mikor kellett, hadtestparancsnoki feladatot vállalt. 1849 januárjában például Kassa visszafoglalására vezette katonáit — igaz, sikertelenül. A kudarc miatt benyújtott lemondását azonban az országgyűlés nem fogadta el, sőt megválasztották az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának. Két hónappal később komoly nézeteltérése támadt Kossuthtal a szabálytalan tiszti előléptetések miatt. A tudós katona 15-én lemondott beosztásáról. Hadügy- miniszteri érdemeinek megörökítéséről és altábomagyi előléptetéséről az országgyűlés határozott. Később maga Kossuth nevezte ki a „hazánkbeli összes katonai növendék főfelügyelőjévé”. A hadi helyzet rosszabbodása miatt vállalta el a „nemzet hadseregei fővezére”, majd később a honvédsereg táborkari főnöki beosztását. Augusztus 9-ig látta el ezt a feladatot, öt nappal később Törökországba emigrált a megtorlás elől. Előbb Angliában, majd Franciaországban telepedett le. Aztán a kíváncsiság Amerikába vitte, ahol farmerkedéssel próbálkozott. Közben itthon a pesti hadi- törvényszék 1851 szeptemberében távollétében „rendfokozatának megfosztása melletti kötéláltali halállal büntetendő” ítéletet szabott ki rá. A honvágy azonban nem hagyta nyugodni Amerikában. Lady Longdale, gróf Teleki Sándomé anyjának hívására 1858-ban visz- szatér Európába, s az angliai Eywoodba költözött. Néhány hónap múlva, november 16-án ott érte a halál. Kívánsága szerint magyar földbe akart megtérni, szeretett szülővárosában, Baján kívánt végleg megpihenni. Az angol hatóságok mindeddig megtagadták hamvai kiadatását. Most végre elhárult minden akadály hazahozatala elől, s az első felelős magyar kormány hadügyminisztere magyar földben pihenhet. Március 15-én a bajai temetőben helyezik végső nyugalomra. Gyerkó Katalin
