Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-13 / 61. szám
1991. MÁRCIUS 13., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Nöuralom a klubban HUGYAG. Annak idején az idősek otthonát, mostani nevén klubját 20-22 főre tervezték. Jelenleg 23-25-en adnak naponta egymásnak találkozót az ide kívánkozók. A klubot a nőuralom jellemzi. Csupán hét férfi képviseli a teremtés koronáit. A klub tagjainak átlag életkora nyolcvankettő év. Hárman a kilencvenedik évüket tapossák. A legfiatalabb hatvanöt évesnek vallja magát. Antal József- né, klubvezető szerint az idesereglettek legtöbbje egyedül él, de vannak olyanok, akik gyermeküktől függetlenül külön háztartást vezetnek. Fotó: Rigó Tibor Biliárdverseny a klubban Szentágothai professzor Salgótarjánban Igényesebb társadalmat felépíteni A TIT-nek a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok között kell megtalálnia feladatait—mondta dr. Szentágothai János akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Szövetségének elnöke, amikor is Salgótarjánba látogatott, hogy megismerkedjen a megyei szervezet tevékenységével. Továbbra is részt veszünk — folytatta a professzor — a felnőttoktatásban, az idegennyelvi képzésben és fokozott figyelmet kell fordítanunk a munkanélküliek átképzésére. Salgótarján. Március 15-én délelőtt 10 órakor biliárdversenyt rendez a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ Steel klubja. Csak az elnevezés tűnhet újnak, mert a felnőttklubnak indult, játékteremmé alakult művelődési közösség évtizedes hagyományokkal rendelkezik és kedvelt szórakozási forma a gyár dolgozóinak életében. A biliárdversenyre fél tízig fogadnak el nevezéseket. Az első három helyezettet pénzjutalomban részesítik. A jelenlegi helyzetben, a TIT tanfolyamainak irányultságát külső hatások befolyásolják — ami nem baj, hjszen így építhetünk a valós igényekre — s ezeknek az elvárásoknak szeretnénk megfelelni. — Az említett hatások, milyen irányba terelik a TIT munkáját? — kérdeztük az akadémikust. — Magyarországon, az oktatásban megmerevedett az első világháború utáni struktúra, amit most szinte a semmiből kell megújítanunk. Főként a management területén, a munkaszervezés oktatásában szükséges erősítenünk. Igazi hátrányunkat Európával szemben a szervezettségben való lemaradás jelenti, mert nálunk nemcsak az éltechnológia hiányzik, de a meglévőt sem tudjuk kihasználni. Első és legfontosabb feladatunk valójában az, hogy felébresszük a magasabb fokú organizációs képesség iránti igényt, hogy felépítsünk egy önmagával szemben is igényesebb társadalmat. — Megfelelő tárgyi és anyagi kondíciókkal rendelkezik ehhez a TIT? — Mindegyik szervezetünk küszködik az anyagi források beszűküléséből eredő problémákkal. Túlélni az elkövetkezendő nehéz éveket csak úgy lehet, ha minden követ megmozgatunk annak érdekében, hogy bevételekre tegyünk szert. Rendelkezünk megfelelő infrastruktúrával, s jó kiindulási alapot jelent az is, hogy a társulat évek óta alig 10 százalékos állami támogatásból működik. Ez a tény eredményes tevékenységet takar gazdasági szempontból is. — Gondolom önöket is érzékenyen érinti, hogy a kormány, a költségvetés bizonysága szerint mostohán bánik az oktatás, a kultúra finanszírozásával. A nyolcvanas években öntől is azt hallhattuk, hogy a válságból való kilábaláshoz először a kultúrába, a tudományba kellene beruházni. Mégsem ez történt. — A kultúra és a tudomány megfelelő támogatására egyszerűen nincs pénz, kényszerpályán mozgunk. Meg kell keresni a rejtett tartalékokat, és ha átvészeljük az előttünk álló egy-két nehéz évet, megfordul a mostani mechanizmus. Nem hiszem, hogy ezt bárki jobban tudná csinálni, mint a jelenlegi kormány. — Mégis, úgy gondolom, éppen arról volt szó, hogy a gazdasági fellendüléshez az szükséges, hogy többet kapjon a szellemi szféra, és nem fordítva. Ez a tétel tehát nem igaz? — De igen. Először valóban a műveltségbe kell befektetni, csakhogy ez most nem megy. Egyszerűen nincs rá anyagi fedezet. — Sokan azt állítják, nem igaz, hogy nincs pénz, mert például túl sokat költünk a hadseregre. — A katonai költségvetést nem lehet a nullára csökkenteni. A hadsereg kiadásait a lehető legalacsonyabb szintre szorítottuk, de ez különben sem olyan tétel, amiből a kultúrát ki lehetne váltani. Sőt, az az egyre divatosabb elképzelés sem vezet eredményre, hogy ne fizessük tovább az adósságainkat. Magyarországnak meg kell őriznie fizetőképességét és a valutaalappal együttműködve kell megtartani a költségvetés egyensúlyát. „Egy-két év múlva, majd a válság után jut az oktatásra, a tudományra, a művészetre is.” — Hányán ígérték már eddig, s milyen kevesen tettek ezért valamit. A Szentágothai professzorral folytatott beszélgetés után is maradtak bennem kétségek afelől, hogy az ígéret valóra válik-e. Különösen akkor, amikor a hatalomból „kiugrott” Beke Kata azt állitja, hogy a művelődés, az oktatás ügyét kézben tartani hivatott minisztérium gyakorlatát a véletlenszerűség és kaotikusság jellemzi. Ozsvárt Tamás KARINTHIAI ÚTIJEGYZET II. Herencsényböl St. Georgenbe A Reinhold-házban nem először jártak herencsényiek. Ők a legjobb barátai Bolza Antalnak, aki gyerekkorát a kicsiny nógrádi faluban töltötte, de már négy évtizede Klagenfurtban él. A hetvenes évektől néhány herencsényi meglátogatta, s őket már elhozta St. Georgenbe is. A falu népszerű Anti grófja, most 75 évesen a meghatottságtól elcsukló hangon emlékeztette a jelenlévőket a kapcsolatteremtés előzményeire. Mint mondotta, nem remélte, hogy egymásra találhatnak azok az emberek, akik nagyon távol élnek egymástól, de számára oly kevesek. Este vacsorát adtak tiszteletünkre. A zenét a helyi tűzoltózenekar szolgáltatta, illetve a dalárda-előadásban gyönyörködhettünk. Ausztrián belül Karinthiát tartják a legmuzikálisabb tartománynak. Erről magunk is meggyőződhettünk. A biztosíték egy kézfogás A harmadik nap reggelén a községházán kezdtük a programot. Megismertük a hivatal munkáját. Tapasztalhattuk önállóságukat és rendkívül széles körű — állami garanciákkal biztosított — gondoskodásukat a község lakosságáról. Némi irigységgel vettem tudomásul, hogy a herencsényi ön- kormányzat az St. Georgen-i anyagi lehetőségek tizedével is Krőzus lehetne Nógrádban. Két tűzoltószertárt, négy tűzoltókocsit láttunk, darabonként milliós értéket képviseltek, mégpedig schillingben. A polgármesteri hivatal melletti színben traktorokat, kisteherautót és sok egyéb eszközt láttunk, amiknek itthon egy falusi önkormányzatban a nyomát sem lelhettük. Innen a helyi Reiffeisen Bankba mentünk, ami a hazai takarékszövetkezetnek „ felel meg”. A pénzintézetnek hétszáz tagja van. A betét összege kétszázmillió schilling. Az éves forgalom 2,25 milliárd schilling. Horák János a hitelkamatok után érdeklődött. Mint megtudtuk, ez mindössze 8,5—10 százalék. Mivel mindenkit ismernek a faluban, a hitelfelvételnél a biztosíték nem a kezes, hanem egy kézfogás. Amikor az osztrák küldöttség Herencsényben járt, nagyon hiányolták a helyi mesterembereket. Mi viszont felkereshettünk egy asztalosműhelyt, ahol a mester 6—10 alkalmazottat foglalkoztatott. Hétközben ő is dolgozik, hét végére marad az üzleti ügyek, a megrendelések intézése. Csak ajtókat és ablakokat készít, de azokat hazai mércével mérve rendkívüli minőségben. Különösen Majdán István értékelte ezt, mivel ő a herencsényi üzemben fával dolgozik. A környék egyik nagyvállalkozója Konrad Planegger, egy fűrésztelep tulajdonosa. A telep szinte teljesen automatizált, egy- tucatnyi ember ügyel a gépekre. A munkások egy része jugoszláv és román állampolgár. A tulajdonos felvetette, ha — a törvény lehetővé teszi —, szívesen foglalkoztatna herencsényieket is. A bérek 10—15 ezer schilling körül alakulnak — nettóban! Az emberen múlik Rövid látogatást tettünk egy papiakból átalakított óvodában, és egy 1972-ben épített iskolában is. Szinte hiányzott a nálunk tapasztalható zsúfoltság, és az ilyen intézményekre jellemző általános lepusztultság. Egy osztályban 17 gyerek tanult. A tanárnő el sem hitte, hogy nálunk a duplája jellemző. Az óvoda ma is egyházi tulajdonban van, a két nevelő és szakácsnő egyházi alkalmazott. A szülők a félnapos ügyeletért 710 schillinget fizetnek havonta — ebéd nélkül —, az egész napos — ebéddel — 900-ba kerül. A szakácsnő egy teljesen „hétköznapi” konyhában főzött. Nálunk ehhez a Köjálnak lenne egy-két szava. A hivatalos programon túl is sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Feltűnt például, hogy az St. Georgen 7000 hektáros területe nem rendelkezik nagyobb természeti értékekkel, mint Ausztria általában. Azonban, hogy így megkedveltették magukat a turistákkal, kifejezetten a vendéglátáson múlt. Annak idején itt is a szezonban levonult a család a pincébe, mert a szobákat vendégek lakták. Nekik is meg kellett tanulni a vendégfogadást. Van tanulnivaló Ez lenne most a legfőbb feladata a herencsényi, és a nógrádi embereknek is. A falusi turizmus ígéretesebb vállalkozás, mint a gazdálkodás. Erre biztattak a „sógorok” is. Figyelmeztettek továbbá, hogy ne próbáljunk mások lenni, mint amik vagyunk. A falusi turizmus varázsát éppen a helyi légkör, a családias hangulat, a vendégszeretet adja. Végül eggyel kevesebben jöttünk haza, mint amennyien mentünk. Szandai József, aki jól beszéli a német nyelvet, egy hónapig kinn maradt, hogy összegyűjtse a hasznosítható ötleteket, emellett üzleti együttműködési lehetőségeket teremtsen. A St. Georgen- iek akár tucatnyi embert is fogadnának Herencsényböl, hogy tanuljanak gazdálkodni, ipart űzni, kereskedni. Magyar Sándor St. Georgen látképe imnunj 3 Helyi adók nélkül Diósjenő. A helyi önkormányzat elfogadta az idei évre szóló költségvetést. Az idei feladatok között kiemelt helyen szerepel a. szeméttelep megvalósítása. Erre a célra elkülönítettek 250 ezer forintot. Minden bizonnyal köz- megelégedésre tarthat számot az a döntés is, hogy legalább az első fél évben nem vetnek ki helyi adót! Máris népszerű Mátraterenye. A helyi önkormányzat nemrégiben megnyitott „turkálós” boltjában sokan vásárolnak az olcsó, használt, de jó állapotban lévő ruhákból. Az induló —több mint 600 ezer forint értékű — készlet már jócskán megfogyatkozott, de a vásárlókedv változatlan. Csigák a könyvtárban Mátraszele. Ismeretterjesztő rendezvénysorozat keretében tengeri kígyókról és csigákról tart előadást szerdán a könyvtárban Földi István könyvtáros. A résztvevők megtekinthetik a témához kapcsolódó kiállítást is, amely az előadó gyűjteményét mutatja be. Pénzt egyenlő arányban Salgótarján. A megyeszékhelyen alakult Magyar Független Cigányfórum a közelmúltban javaslattal fordult a vidéki cigány- szervezetek vezetőihez, melyben megfogalmazták, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje által felajánlott állami támogatás összegét igazságosan osszák szét a budapesti és a vidéki szervezetek között. A gyakorlatban ez annyit jelentene, hogy minden törvényesen működő cigányszervezet egyenlő arányban részesülne a rendelkezésre álló pénzből. Ifjúsági kollégiumot alakítanak Salgóbánya. Az ifjúságot érintő problémák megoldásához elengedhetetlen a fiatalok ügyét felvállalók széles körű együttműködése. A napokban megtartott ifjúsági konferencia résztvevői — pártok szervezetek, önkormányzatok, intézmények — képviselői fogalmaztak így, s véleményüket új kezdeményezésükkel is megerősítették. Az ötlet: ifjúsági kollégium megalakítása, melyhez kérik az érintettek csatlakozását. (Jelentkezés: a salgótarjáni Információs Tanácsadó Irodában, Tanácsköztársaság tér. 19. pf.: 193. tel.: 11-777). Borjakkal itatják a tejet Mátramindszent. Kénytelenkelletlen visszatérnek a hagyományos borjúnevelésre a Mátra- gyöngye Termelőszövetkezetben: a feleslegessé váló tejet megitatják a fiatal állatokkal. Az intézkedést az teszi szükségessé, hogy a tejipar az első negyedévben az előző időszak tejtermelésének csak 70 százalékát hajlandó átvenni a mostanra kialakult áron, míg a többiért mindössze 3 forintot akar fizetni. így aztán a tsz jobban jár, ha a borjak isszák meg a tejet.
