Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

f unnnzzj LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 12., KEDD VIGASZTALAN KÓRTÜNET „A film egy fényképésztanuló­ról szól, aki úgy érzi megoldódott az élete, mert állást ajánlottak neki egy lapnál”. E „beharango­zó” mondat — a legrégibb műsor­újság hasábjain — sejtetett ugyan valamit a főhős baljós sorsából, mégis váratlanul éri, megdöbben­ti a nézőt az a sok megpróbáltatás, kudarc, amelyet az ifjú riporterje­lölt átélni kényszerül. A Nem minden eladó — vedd meg Uram! című tévéfilm a nyolcvanas évtized utolsó évei­ben játszódik. Eredetiben hallani Orbán Viktor hangját Nagy Imre és társai temetéséről, egy másik jelenetben viszont Grósz Károly egyik beszédének foszlányai „szerepelnek”. E két személyiség szimbolizálja azt a politikai, tár­sadalom környezetet, szituációt, amely a magyarországi rendszer- váltást megelőzte. A történet mikrovilágában zajló cselek­mény mintegy akarva-akaratla- nul illusztrálja, hogy miért volt szükség a gyökeres fordulatra. Feri szétesőben lévő, egymásra acsarkodó családban él. Este vá­laszthat: vagy ő alszik egy ágyban beteg nagyanyjával, vagy a mama éjszakázik a földön. Öccsétől — aki nem tudni miért a léha erköl­csű apával tart — elhidegül. Lu­xusszínvonalhoz szokott barátnő­je az első adandó alkalommal Az ipari robotok fejlesztése egyre inkább az emberszemlé­letű fejlődésre irányul, vagyis olyan rendszerek létesítésére, amelyek a legkevesebb testi megerőltetést és beavatkozást teszik szükségessé. Segítsé­gükkel lehetővé válik akár az ember nélküli műszakok szer­vezése is, a balesetmentes ki­szolgálás. Az ipari robotokkal megold­ható az anyagmozgatás és a szerelés gépesítése, az emberi munkaerő átcsoportosítható kevésbé fárasztó, és egyhangú műveletek végzésére, ame­lyekben az emberi értelem hatékonyabban érvényesül. elhagyja egy pénzes, autós szak­mabeli, illetve egy párizsi utazás kedvéért. Az iskolából kinézik a tanárok, mert mást, többet akar a „tucatfotózásnál”. Sőt egy jóhi­szemű —.másokkal együtt elkö­vetett vétségért — egyedül őt — el is tanácsolják az intézményből. Egyetlen biztos pénzkereseti for­rása — a vagonpakolás — is be­dugul: a munkások gyenge fiziku­ma, állandó fáradtsága, kialvat­lansága miatt nem hajlandók vele dolgozni. Egy galeri agyba-főbe veri, mert a Petőfi Csarnok kör­nyékén „szipósokat” fényképe­zett. Csalatkozni kénytelen barát­jában — aki az ő képeivel araszol előre a ranglétrán — is, s ugyan­csak becsapják az újság szerkesz­tőségében, ahol átmenetileg gya­kornokként alkalmazták. Nincs hát egyetlen szalmaszál sem, amiben megkapaszkodhat­na, nincs egy reménysugár, ami­ben bízhatna a pályáján éppen csak tipegő fiatalember. Egyen­ként valamennyi — a filmben ábrázolt — jelenség igaznak tet­szik, a mérhetetlen önzőség, az igénytelen munka, az elvtelen összefonódás, a szemforgató kar­rierizmus esetei ismerősnek tűn­nek a hétköznapokból is. De így — az együvé zsúfolt tünetek nyo­mán valahogy hitelét veszti az Az ipari robotok robbanásve­szélyes, mérgező, valamint forró és radioaktív környezet­ben is elvégzik a szükséges műveleteket, anélkül, hogy a távvezérlést ellátó kezelőt egész látlelet. Egy ilyen velejéig romlott, ennyire korrupt társada­lom ugyanis képtelen lett volna felismerni önnön érdekeit s a rendszerváltást sem tudta volna — minden disszonáns hang elle­nére — békés úton, végsősoron „európai” módon abszolválni. S a látottak alapján az is megkérdője­leződik, hogy egyáltalán lehet-e ebből a mélységből valaha feltá- pászkodni. Nem először tapasztalni tévé­filmekben az emberi magatartás- formák erősen túlzott, szélsősé­gesen negatív értelmezését. Divat végletesen sötétnek, nyomasztó­nak ábrázolni a közelmúlt magyar valóságát. Sultz Sándor és Kál­mán János forgatókönyve alkal­mazkodni látszik e tendenciához, sőt az utóbbi rendezőként már nem is cselekedhetett másként. Kálmán számláját azonban a szí­nészválasztás és vezetés gyengéi is terhelik. Zömében ismeretlen szereplőket, új arcokat játszat, s ez akár még dicséretes is lehetne. A fel-felbukkanó amatőrizmus azonban semmiképp nem az. Saj­nos ilyen hibát helyenként — a főhőst megformáló — Széles László is elkövet. A kései órán vetített tévéfilm nem ajándékozta meg egy kiérlelt alkotás művészi élményével a „vele tartó” nézőket. — csongrády — egészségi ártalom vagy bale­setveszély érné. Képünkön ívhegesztő robo­tokat láthatunk munka köz­ben, a német Daimler-Benz autógyárban. Környezetükben egyetlen ember sem látható. nr / •• •• Tronoro­kösné kerestetik A hagyományait oly követ­kezetesen őrző Japánban külö­nös szertartás zajlott február 23-án. A 30. évébe lépett trón­örökös 300 kiemelkedő szemé­lyiség jelenlétében vehette át a császári atyjától jövendő ha­talmának zálogát, a kardot. Ezzel hivatalosan is a trón első számú várományosának tekinthető. Az eseményről be­számoló tudósítások nem mu­lasztották el az előkészületek . precíz voltát hangsúlyozni, nem feledkezve el arról, hogy a szertartást egyetlen formai akadály veszélyeztette: Naru- hito trónörökös még mindig nem találta meg azt a személyt, aki nélkül a ceremónia félol­dalas, az öröklés pedig meg- való-íthatatlan; menyasszony nélkül nézett a nagy esemény elé. A jól tájékozottak ugyan tudni vélték, hogy egy ameri­kai ftlmszínésznő, — Brooke Shields — is számításba jött. Az érzelmi hátteret, ha ugyan volt ilyen, elhomályosította a haza iránti kötelesség. Annál is inkább, mert szigorú nor­máknak kell megfelelnie an­nak a hölgynek, akit majd császárnéként tisztelnek a ja­pánok: japánnak kell lennie, nem lehet több 25 esztendős­nél, ne haladja meg a 163 cen­timétert, (vagyis ne nőjön a férje feje fölé), beszéljen ango­lul, ha lehet franciául is, kivá­ló iskoláit állítsák ki a bizo­nyítványát, a papa lehetőleg a nagyiparban, esetleg a diplo­máciában vagy a tudomány­ban jeleskedjék, kedvelje a sportot, és legyen bájos. A trónörököst pedig majd megszereti. Ipari robotok térhódítása PÁRTOK POLITIKAI VITAFÓRUMA Válasz egy szabad állampolgárnak Tisztelt „Szabad Állampol­gár"! Sajnos csak így tudjuk szólíta­ni Ont, mert hozzánk — a Mun­káspárt Salgótarjáni Koordiná­ciós Bizottságához—írott levelé­ben nem említi nevét, aláírás he­lyett a fentebb idézett szignóval zárja levelét. Mint bizonyára emlékszik, le­velét egy az MSZMP által készí­tett, s általa aláírt kis szóróla­pocska hátlapjára írta. Négy pontban foglalt véleményével a szórólap szövegére reagál. Sorai­ból mintha nem a szeretet sugá­rozna. Idézzük vissza, mit is mond a röplapocska? „Mi vár az ország­ra 1991-ben? Kormányzati tehe­tetlenség, parlamenti szócséplé- sek, drága államigazgatás, elsze­gényedő önkormányzatok, romló közbiztonság, növekvő káosz, ka­tasztrófa-politika? Nem ezt ígér­ték! MUNKÁSPÁRT" Tessék mondani, tisztelt „Sza­bad Állampolgár", a rövidke szövegnek melyik pontja nem igaz? Talán az, hogy nem ezt ígér­ték, mármint hogy a hatalom bir­tokába került új állampártok? Tessék megnézni programjaikat, s látni fogja: valóban nem ezt ígérték! Vagy a felsorolt, s a Mun­káspárt által fenyegetőnek ítélt veszélyek, jelenségek valamelyike valótlan? Tessék csak beleolvasni a sajtókiadványokba, belehall­gatni a rádió, a tv sok-sok műso­rába! Naponta tapasztalni fogja, hogy azok a félelemkeltő jelek, je­lenségek valóságosak! Ilyen, vagy még súlyosabb, élesebb megállapításokat tesznek a parla­menti ellenzéki — sőt nemcsak ellenzéki — pártok, a legkülönfé­lébb területeken dolgozó jeles személyiségek is. Higgye el, a Munkáspárt örülne a legjobban, ha az említett veszélyeket az idő nem igazolná, hiszen mindezek éppen az általunk képviselt töme­geket: munkásokat, bérből, fize­tésből élőket, kisnyugdíjasokat és más kisembereket sújtják, fenye­getik leginkább! Nézzük ezek után az Ön reflexi­óit, s csatoljuk hozzájuk a mi — terjedelmi korlátok miatt rövid— válaszainkat. 1. ,Amit 40 éve az MSZMP vetett, azt most aratjuk' ’ — írja. Enyhén szólva igazságtalan tet­szik lenni! Megfeledkezik arról, hogy az MSZMP olyan magokat is vetett, mint új városok, városré­szek, falvak, közintézmények, gyárak stb. építése, vagy például a gyes, teljes foglalkoztatottság, létbiztonság, elfogadható élet- színvonal, közbiztonság, és így to­vább. Ami a válságot illeti: egy­részt a régi MSZMP számos hibás döntésével valóban vetett válság­magot is. Ezeket a megújult Mun­káspárt elítéli, tanulságait levon­ta, s mindent elkövet azért, hogy ne ismétlődhessenek meg. A vál­ság magvait mások is nagy szor­galommal vetették, köztük olyan erők, mint a '80-as évek elején minél rosszabb, annál jobb jel­szavával operáló korabeli ellen­zékiek. 2. „Pár évvel ezelőtt egy ilyen röplapért a pártállam meghívott volna néhány évre egy kényszerű vendégségbe’ ’ — írja Ón. Meg­jegyzésünk: azért ne tessék annyi­ra készpénznek venni a kegyetlen diktatúráról szóló meséket. A volt szamizdatosok például nemrég ünnepelték működésük 10. évfor­dulóját. Igaz, működésük nem volt teljesen zavartalan, de a röpla- pocskánknál sokkal súlyosabb iratok szerzőire sem várt néhány év. Sőt! Ama kegyetlen diktatúrá­ban a mai bíráló urak jelentős része jól kereső ügyvédként, meg­becsült egyetemi tanárként, kül­földi ösztöndíjas egyetemista­ként, elismert íróként, többszörö­sen kitüntetett művészként nyo­morgóit. 3. Jtt öt éven belül semmilyen kormány, kizárólag az Isten tud csodát tenni” — jelenti ki Ón levelének harmadik pontjában. Hát ennyire nem bízik Ón sem a jelenlegi kormány törekvéseiben? 4. Ami a negyedik pontot, az „örülök, hogy még van pénzetek papírra” megjegyzést illeti: kö­szönjük a bizalmas pertut, s örö­mének kifejezését. Pénzünk egyébként nagyon kevés van, a munkások érdekeinek szolgálatá­val járó legfontosabb feladataink ellátásához is (mivel a költségve­tési támogatás gyéren csurran- cseppen, nyugati, vagy más égtáji mecénásaink meg egyáltalán nincsenek) gyakorta kell kérnünk kispénzű párttagságunk és szim­patizánsaink anyagi hozzájárulá­sát. Végezetül: a szabaddá válást, a szabadságot mi magunk is fontos értéknek tartjuk, azzal az egyet­len, természetes határával, hogy ne sértse más emberek szabadsá­gát. Tisztelettel üdvözli Ónt a: Munkáspárt Salgótarjáni Koordinációs Bizottsága. DIÁKIRA NO RÁ MA Finn—magyar gyermekrajz-kiállítás Nem mindennapos ese­ményre került sor nemrégiben a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában. Új kiállí­tás nyílt meg galériánkban. Anyagát Varga István tanár úr gyermekrajzokból állította össze, melyek között finn test­vériskolánk tanulóinak rajzait is megtalálhattuk. A megnyitón ott voltak a vantaai iskola küldöttei is. Ők az elsők, akik a kölcsönös ven­déglátást élvezhették. A két hatodikos diákot ugyanis Csak így tovább A farsangi karnevál szín­pompája, megtartása nagy eseménynek számít diákjaink körében. Ezt bizonyítja a rova­tunkhoz érkezett több élmény­dús beszámoló. Hely hiányá­ban ezeket nem tudjuk köz­readni. Viszont akik tollat fogtak, megérdemlik, hogy nevük feltűntetésével dicsé­retben részesítsük őket, ezzel is biztatva a következő ese­mény megírására. Doboróczki Gabriella Nóg- rádkövesd, Sulyok Szilvia Tar, Hegedűs Klára Szurdok- püspöki, Sándor Marietta Mátraverebély, Antal Márk Ságújfalu, Kaizler Melinda, Pintér Zsuzsa, Illyés Ágnes Mátranovák általános iskolák­ból. Boda Róbert és Ökrös Dóra ta­nulók látták vendégül, mivel e hónapban ők mennek — isko­lánk képviselőjeiként — Finn­országba. A rendezvényen az osztá­lyokat 10-10 fő képviselte. A többiek iskolarádión keresztül hallgatták az ünnepi műsort az igazgató beszédét a két iskola kapcsolatáról. Ezt a finnek kellemes hangvételű műsora követte, majd a 4/B népi játéka zárta. Magyar Zoltán A legeredménye­sebb versenyzők A szépre (a februári nagy hava­zás) és a jóra (szánkó- és síver­seny) mindig szívesen visszagon­dolunk. Tesszük ezt most is, ami­kor közreadjuk — kissé megkés­ve —a szánkó- és síverseny győz­teseinek nevét. Szánkó: fiúk: 1-2. o.: 1. Szabó Tibor (2.o), 3-4. o.: 1. Szoó Dá­niel (3.O.), 5-6. o.: 1. Maruzs Ottó (6.O.), 7-8. o.: 1. Kecskés Viktor (7.o.). Lányok: 3-4. o.: 1. Gerő Veronika (3.o.), 5-6. o.: 1. Pet- róczki Szilvia (6.o.) Sí: fiúk: l.o.: 1. Petróczki Dániel, 5-6. o.: 1. Bakó Tamás (5.O.), 7-8. o.: 1. Maruzs Tamás. Lányok: 7-8. o.: 1. Kecskés Éva (8.O.). Kaizler Melinda, Pintér Zsuzsa Illyés Ágnes Mátranovák Két levél a Salgótarjáni Gagarin Iskolából: Köszönet a segítségért Nemcsak tanáraink, de mi, diákok is csak megvetéssel tudunk gondolni azokra a betörőkre, akik behatolva iskolánkba megfosztottak bennünket több értékes műszaki cikktől. Az 52 darab videokazettát is el­lopok nem gondoltak arra, hogy nekünk az eszmei értékük sokkal na­gyobb volt, mint az anyagi, hiszen az iskola ötévi élete volt megörökítve rajtuk. De szerencsére vannak jó emberek is, akik segítik iskolánkat. Ilyen például a Székesfehérvári Videoton Gyár, akik kölcsönadtak három videomagnót és egy kamerát. Köszönjük nekik. A bűnözőknek pedig csak annyi mondanivalónk van, hogy szégyelljék magukat, hogy az amúgy is szegény iskolánknak nem hagynak békét. A1 Ghaoui Hesna, Bánhegyi Zsófia Múzeumi séta A Nógrádi Sándor Múzeumban megtekintettük Mikszáth Kálmán életéről és munkásságáról szóló kiállítást. A terem dísze a Mikszáth- korabeli kávéház és az író dolgozószobája. A múzeum dolgozói pályázatot hirdettek, melynek témája termé­szetesen Mikszáth élete volt. A dolgozatok eredményhirdetése már megtörtént. A díjakon a Petőfi, a Kodály és a Gagarin iskola hetedikesei osztoztak. Berczeley Réka REJTVÉNY Az alábbi szavakat olyan sor­rendbe kell beírni az ábra függő­leges soraiba, hogy a sötétített mezőkbe kerülő betűk sorban összeolvasva egy aktuális ese­ményre hívják fel a figyelmete­ket! Áruda, Fiume, kabát, kasza, latin, madár, ócska, ölelő, puszi, réten. Beküldési határidő: március 22. Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: „Samantha Fox”. Könyvjutalmat nyertek: Halaj Bernadett Érsekvadkert, Fürst S. u. 63., Illés Erika Szente, Ady E. u. 5„ Kajtor Tamás Salgótarján, Munkás u. 6. Helybeli nyertesünk szerkesz­tőségünkben veheti át nyeremé­nyét, míg a vidékieknek postán juttatjuk el. Összeállította: Kovács Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom