Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT SPORT izmmzu 11 fociforduló Dávid mester győzelmet vár az Alföldön Élvonalban folytatják a kosarasok? Hatmillió kellene az HB l-hez A kellemesnek ígérkező húsvéti locsolkodás előtt valamivel nehezebb perce­ket is át kell élniük a Sík­üveggyár labdarúgóinak, hiszen vasárnap Kabára lá­togatnak az NB II. Keleti csoportjának 19. fordulójá­ban. A vendéglátó hajdú-bi­hari gárda ötödik helyen áll a bajnokságban, legutóbb Kazincbarcikán nyert 3—0 arányban. Az üvegesek múlt vasárnap gól nélküli döntet­lent játszottak itthon Nyír­egyházával, ezzel visszaes­tek a 12. helyre. A Síküveggyár SE háza táján egész héten gondosan készültek a vasárnapi ta­lálkozóra. Garai háromhetes eltiltása lejárt, Babosán is letöltötte sárga lapok miat­ti büntetését, mindketten visszafoglalják helyüket az együttesben. Dávid Róbert edző elmondta, hogy bár­milyen furcsán is hangzik, ponttal, vagy pontokkal gaz­dagabban szeretnének ha­zatérni a hét végi kirándu­lásról. A Síküveggyár csapata előreláthatólag a következő összeállításban lép pályára: Halász — Babosán — Zsély, Juhász, Gyetvai, Hómann — Hodúr, Balga, Stark • — Garai, Baranyi. A találkozó Kábán vasárnap 15 órakor kezdődik, Varga J. lesz a síp gazdája. Az NB III. Mátra-csoport- jának 18. fordulójában az öt nógrádi együttes közül, szombaton az SBTC, vasár­nap a Pásztó játszik hazai környezetben, a többiek „utaznak”. SBTC—Bélapátfalva (szom­bat, 15. ó.): Múlt heti nagy arányú idegenbeli győzel­mét követően a Tóstrandon is esélyes a salgótarjáni együttes. Tipp: 1. Borsodnádasd—SKSE (szombat, 15. ó.): Az NB II. felé kapaszkodó SKSE mind a két pontot elhozhat­ja ellenfele otthonából. Tipp: 2. Törökszentmiklós—Ba­lassagyarmat (szombat, 15. ó.): A harmadik helyen álló Szolnok megyei együttes ott­honában kemény kiképzés vár a határőrökre. Tipp: 1. Gyöngyös—Salgó öblös (szombat, 15. ó.): Nem lesz könnyű dolguk a vendégek­nek. Tipp: 1. Pásztó—Dány (vasárnap, 15. ó.): A kiesési rangadón a hazaiak nem engedhetik meg maguknak a pontvesz­tést. Tipp: 1. Tippjeink a megyei I osztály 18. fordulójára: Sző- nyi SE—SVT SC 2, Mohora —örhalom 1, Karancslapuj- tő—Szécsény 1, Kisterenye —Rétság 1, N. Volán—So­mos 1, Bércéi—Mátranovák x, Nézsa—Nagybátony 1. Valamennyi találkozó va­sárnap 14.30-kor kezdődik. Tavaly ősszel hirtelen egy kő csobbant a salgótarjáni férfi kosárlabdázás állóvi­zében, pont a legjobbkor, mert már meglehetősen el- mocsarasodott. Furcsaság, hogy a „kődobáló” nem más volt, mint a csapat egyik játékosa, nevezetesen Dániel Tamás, a Homo Ludens Kft. egyik tulajdonosa és vezetője. Sebtiben kitűzték a me­rész célt: a lehető legrövi­debb időn belül fel kell vin­ni a csapatot az NB I-be. Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar első osztályban je­lenleg huszonnégy (!) csa­pat szerepel, s a legjobb együttesek is jobbára csak pofozógépek a nemzetközi kupákban. De Magyarorszá­gon a magyar NB I. a leg­jobb bajnokság, oda kell fel törekedni. A bátor elképzelések az­óta igazolódni látszanak, az SKSE a bajnokság végez­tével második lett az NB II. Középcsoportjának egyik alcsoportjában, jogot nyer­tek megvívni az osztályo- zót az NB I-be jutásért. — A bajnokság megkezdé­se előtt mennyire tartották reálisnak, elérhetőnek a meglehetős merészségre val­ló célkitűzést? — kérde­zem Laczkó Sándortól, a csapat edzőjétől. — Teljes mértékben elér­hetőnek tartottuk, másképp nem is emlegettük volna a feljutást. Tavaly nyáron ke­ményebb edzésmunkába fogtunk, amihez az idősebb játékosok is nagyszerű part­nernek bizonyultak. A két szlovákiai idegenlégióssal, Grendával és Kecskemétyvel erősödött a játékosállomány. — Miben lépett előre az együttes az előző évekhez képest? — Mindenekelőtt gondol­kodásban, hozzáállásban, ugyanakkor felgyorsult a csapatjáték, javultunk véde­kezésben, utóbbi kettő első­sorban alacsonyabb, moz­gékonyabb játékosainknak, Baloghnak, Mészárosnak és Grendának köszönhető. Mér­földeket sikerült előrelép­nünk állóképesség területén, bizonyítja, hogv kulcsfontos­ságú mérkőzéseinket a haj­rában sikerült megnyer­nünk. Az sem mellékes, hogy csapatunk gerincét rutinos játékosok alkotják, akik a legfontosabb pillanatokban Dániel Tamás mozgatta meg az állóvizet. kezükbe ragadták a karmes­teri pálcát, s eldöntötték a találkozót. Centerjátékunk viszont nem az igazi, — Ez valójában egyetlen személy szerepléséhez kö­tődik? Juhász Béla túl jár a negyvenen, de még min­dig nagyon ponterős, lehet tőle ennél többet elvárni? — Amit Béla nyújt, teljes mértékben elég, erőssége a csapatnak, különösen a fontosabb mérkőzéseken hozta magát profi módon. A többiekkel vagyok elége­detlen. Kecskemétytől jó­val több pontot vártam, ugyanez vonatkozik Ma­gyarra is. — Melyek voltak a leg­fontosabb mérkőzések, s mikor érezték már úgy, hogy kezükben van az osztályo­zás helyezés? — Tavasszal az Egri Tan­ép és a Malév ellen ját­szottuk az év .rangadóit, szerencsére mindkét riváli­sunkat legyőztük. A baj­nok Tungsram II. ellen kü­lönösebben nem készültünk, hiszen ők úgysem juthatnak fel. Nagy erénye volt csa­patomnak, hogy a legkriti­kusabb periódusokban tud­ta hozni legjobb formáját, a társaság, ez vezetett az osz- tályozós helyezéshez. — Most következnek az igazi megmérettetések... — Húsvét után máris el­kezdődnek az osztályozok, ahol a Csőszer, a Kandó és legjobb tudomásom szerint az Egri Tanép lesz az ellen­felünk. Jól ismerjük mind­egyik vetélytársunkat, a Csőszert tartom a legnehe­zebb ellenfélnek. Oda- vissza zajlanak a mérkőzé­sek, végül a négy csapat közül egy jut fel az NB I-be. — Tételezzük fel a legjob­bakat, sikerül felmenni az élvonalba. A jelenlegi já­tékosállomány, mostani tu­dásával, felkészültségével, milyen eredményre lenne jo­gosult? — A mai SKSE egy erős NB Il-es csapat, ki kell egé­szíteni, néhány NB I-es szintű játékossal: szeret­nénk hozni két külföldit, egy centert és egy alacso­nyabbat, melléjük néhány fiatalt és egy tapasztalt él­vonalbeli kosarast kívánunk igazolni. Máris nálunk van a Bp. Honvéd juniorcsa­patából érkezett Földesi Zoltán, aki 185 cm magas, irányító és bedobó, rá már a play off alkalmával is szá­míthatunk. — Egy csapatnál nem elég, hogy jó kosarasok al­kossák, jó edzéseket tartsa­nak, hanem anyagi háttérre is szükség van, főleg az NB I-ben. Kérdés, meglesz-e Salgótarjánban? — fordulok Dániel Tamáshoz, a csapat játékos-menedzseréhez. — Salgótarján városa ren­delkezik megfelelő anyagi háttérrel, csak meg kell ta­lálni a lehetőségeket. Ennek feladatát a Homo Ludens Kft. vállalta fel, mely sport- menedzsere a kosárlabda­csapatnak. Azonkívül, hogy felkutatjuk a szponzorokat, anyagilag is támogatjuk az együttest. Nagy segítséget jelent ebben újabb vállal­kozásunk, a városban két helyen megnyílt sportse- gély-játékterem. A továb­biakban nagyon várjuk azo­kat a támogatókat. akik fantáziát látnak egy NB I-es kosárlabdacsapatban. Az él­vonalbeli szereDlés feltéte­leire még csak hozzávetőle­ges adataink vannak: úgv néz, ki, hogy félorofi csa­pattal, idegenlégiósokkal, öt-hat millió forint kellene évente olyan szintű műkő-* déshez, hogy a csaDat hosz- szabb távon megvethesse a lábát az NB I-ben. Balás Róbert Sikeres duatlon Balassa­gyarmaton Balassagyarmaton kitűnő időben, szép számú érdek­lődő jelenlétében tartották meg a duatlonversenyt. A gyermekek kategóriájá­ban 38 bátor diák vágott ne­ki a 2 km futásból, 8 km kerékpározásból és 1 km fu­tásból álló távnak. Az ab­szolút kategóriát Andó Sán­dor (Budai 11) nyerte, a má­sodik helyen Szűr András (KSI), a harmadikon Kenye­res Róbert (Balassagyarmati Triatlon Egyesület) végzett. A lányok között Bognár Csilla bizonyult a legjobb­nak, megelőzve Palotás Ré­kát és Sztancsik Eleonórát. Mindhárman a gyarmati egyesület versenyzői. Kate­góriagyőzelmet aratott még Sztancsik Eleonóra és Bog­nár Csilla. Palotás Réka má­sodik, Révész Réka, Révész László és Kenyeres Róbert harmadik helyezést ért el. A felnőttek között 83 ver­senyző állt rajthoz. A győ­zelmet Nedelka József, a Posta Bank Budapest ver­senyzője szerezte meg. Má­sodik lett Batár Gábor (Bu­dai 11), a harmadik helyen a szlovákiai Léváról ' érke­zett Branislav Mosnak vég­zett. Párosban szép az élet Salgótarján. A Römer sö­röző játékterme régóta nép­szerű találkozóhelye a bity- árdozóknak. A napokban a pool-biliárd szerelmesei is­mét nyílt városi bajnoksá­gon mértékwössze tudásukat. Ezúttal a párosok mérkőz­tek egymással az értékes ju­talmakért, s nem utolsósor­ban az erkölcsi sikerért. A bajnokság végeredmé­nye: 1. Jánosi István és Smide László, 2. Menus Fe­renc és Buzamanisz Attila, 3. Oláh Norbert és Varga Róbert. A pénzdíjas verseny tisz­ta nyereségét a szervezők a kórházi óvoda sportszertárá­ra ajánlották fel. TUDÓSÍTÓINK FIGYELMÉBE! Sportrovatunk az ünnepek alatt vasárnap délután és hétfőn délelőtt tart ügyele­tet. Kérjük tudósítóinkat, hogy a mérkőzések lefújása után adják le tudósításaikat a 16-455-ös és a 14‘596-os telefonszámon. A Júlia, a ROMANA és a TiffANY mellett most újabb szerelmes regényújság-sorozat, a blANCA füzeteivel lepjük meg olvasóinkat. A blANCA az újabb szerelem, az újabb boldogság esélyéről szól. Arról, hogy csalódások és álmatlan éjszakák után „Lehetsz még szerelmes.’.’. A sorozat elsősorban azokhoz a nőolvasókhoz szól, akik csalódottságuk ellenére sem veszítették el a reményt a boldog szerelemre. A blANCA már kapható az újságárusoknál. bÍANCA O bÍANCA % blANCA Vaskor István: Öltözői hangulatok fiúk lassan szállingóz­tak be az öltözőbe. A meccs előtt harminc perccel már majdnem az egész hátvédsor ott ücsör­gött a lócákon, s izgalom­mal várták, megérkezik-e a többi csapattárs az előző éj­szakai diszkóból és lagzik- ból. Persze, hogy megjöttek! A mesterről már szakadt a víz, izgult, nehogy neki is be kelljen állnia! Hatvanévesen azért nem nagyon penget­hetne a mai fiatalok között! Pedig — s erre a fiúk előtt is emlékezeti —, milyen jó volt az ő idejében! Akkor­tájt egyenesen a kocsmából mentek a derbykre. Szóval megjöttek az arany- lábúak. Köszöntötték egy­mást, s látszott rajtuk, iro­dalmat senki sem tanult kö­zülük. Ügy káromkodtak, hogy legjobb lovas kocsis is­merősöm, az öreg Alex bi- zonyosan vett volna tőlük néhány leckét. Ám az öreg önmagát képzi, meg egyéb­ként is utálja a focistáidat, igy hiába gondoltam ki. hogy összehozok eay randevút az érintettek között. Miután a „gyerekek” fel- öltötték szerelésüket, s a játékvezetői hármas az öl­töző folyosóján többször is sípjába fújt, nagy nehezen előbújt öltözőjéből a hazai gárda. Az utolsó két ember, a center és a kapus még be­nyúlt a mester táskájába, s merített egyet a kétdecis üvegből. Ittak egy kis rumot, mert tudták, hogy a rossz­májúnknak olykor lehet si­kerélményük is. Megkezdődött a derby, s ahogy a nagykönyvben azt előírták, általában — a sport­ág jellegéből adódóan —, mindenki a labdát igyeke­zett eltalálni. Akadt persze olyan spíler is, aki összeté­vesztette a bőrgolyót az el­lenfél lábával, ebből eredő­en vedig lett is nagy kala­majka a „tett színhelyén.” Alig tett el tizenöt perc az ádáz csatából, tán a uaíc szur­koló is látta, hogy ezek az aranylábú ifjak akik mun­ka helyett a szép tavaszi napsütésben nem nyulat ker­getnek naponta, hanem egy pöttyöst, s ráadásul virgon­cabb „dolgot", valahogy nem akarnak tudományukból mu­tatni valamit! Egy támadás­nál eszembe is jutott, hogy amikor az általános iskola osztálycsapatban engem szöktettek, s csupán az üres kapu tátongott előttem, min­dig betaláltam. Igaz persze, hogy ez nem kispálya, meg nem is általános iskola, do­hát mi akkor nem kaptunk pénzt egy-egy gólért, győze­lemért. Az ajándékunk az volt, hogy a másnapi ma­tekórán —, mivel nem ké­szültünk — egyest kaptunk. Szóval . a „profik” tovább idegesítették a nagyérdeműt. A hazaiak egyre idegeseb­bekké váltak, s úgy tűnt, hogy szinte az egész gárda legszívesebben cserét 'Kérne. Hogy erre nem került sor, megint annak az áldott jó bírónak köszönhető, aki mi­után sípját elvesztette, egy kölcsönkért furulyával a „Kis kece lányom” eljátszá­sával vetett véget a félidő­nek. szünetben aztán be­kéredzkedtem az öltö­zőbe, de se a játéko­sok, se a mester sza­vaiból nem értettem sokat. Olyan mondatok hangzottak el. melyhez egy szótár is kel­lene. Meg is fogadtam, leg­közelebb azzal megyek — Sokat ugattok! — Minek bringáztok any- nyira? — A spílerüket leszerelni! — Spilázz nagyobbakat! — Nyomasd meg kemé­nyen! — Genyó az az egész. Szóval néztem és figyel­tem. Az ékesszólások közben mindig felhangzott a mes- tes érces hangja: — Győznünk kell fiúk! Mikor ezeket a hangzajos szavakat hallottam, megfáj­dult a szívem: — Istenem, miért nem mentem annak idején lab­darúgó segédedzőire, esetleg a „téefre" edzőire, egy kis protekcióval meg szakedzői­re? Három szóért, amit már az összes hároméves gyerek tud —, miszerint győzni kell! — tán én is zsebrevághatnék havonta sokezret. Dehát, té­vedni emberi dolog, mert egyébként is születni „tud­ni kell”, így el is felejtettem álmaimat, mert a fiúk újra a pályán dolgoztak. A második negyvenöt perc­ről nem volt sok vélemé­nyem. mert kísértetiesen megismétlődött n meccs el­ső fele. Bandukoltak a fújás után a fiúk az öltözőbe, melynek hangulata annyi­ban változott a kezdetek előttitől, hogy most minden­ki pontosan érkezett. A fú­jás után két perccel. Lett is nagy veszekedés a lócákon, ki-ki szidta a má­sik legközelebbi hozzátarto­zóját. Dzsuvesz — a közép­hátvéd — azt tette szóvá a Tyuminak (középcsatár), hogyha neki lenne, már rég abbahagyta volna a focit, mert aki nem. tud a saját lá­bán elesni a 16-oscn belül, az tekéznnek is rossz. Frics­ka azért orjíbált Kramocs- kára., me^t hazaadás helyett, kétszer is kapura lőtt, s a „tüzelés” a félpályánál , el­akadt. Bice majd nekim.ent Bórának, mert egy labdát sem kapott tőle a meccs ide­je alatt. Még szerencse, hogy a jól képzett mester ott ült a fi­úk közölt, s csendre intette őket. Annyit mondott, hogy győzni kellett volna, de ez­úttal nem sikerült, s ez nem baj. Veszett már több is Mo­hácsnál. lesz ez még jobb is — hangsúlyozta. Én meg ültem az (iranylá- búak között, hallgattam na­gyokat és elgondolkodtam. Sokan pályát tévesztettünk, mindazok, akik egyenest tud­nak rúgni a labdába, s a ma­gyar nyelvet elfogadható szin­ten beszélik: focistának kellett volna mennünk! Itt vasár­naponként osztanak pénzt legalábbis megetetnek és megitatnak, s még dolgozni sem kell. Azért komorultam el a végén egy néhány percre, mert a pénztáros valóban osztotta a fiúknak is a „zse­tont”. I iután pedig szépeket i pislákoltam, az arany- lábúak pedig elmen­tek. már magamban álltam, s a szertárosnőtől kölcsön­kért labdával gyakorolni kezdtem a kapurarúgást. Amikor , úgy éreztem.. jól mégy. megköszöntem szíves­ségét, s hazamentem Ekkor fogadtam meg, hogy újrakezdem . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom