Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
1991. MÁRCIUS 30., SZOMBAT Lélektől lélekig unnniEJ Hetednapi adventista hittel HOGYAN TALÁLJUK MEG A BOLDOGSÁGOT? Református nézőpontból Velünk a Feltámadott Minden ember természetes vágya, hogy boldog szeretne lenni. A boldogságot valamilyen cél elérésében látjuk megvalósulni. Sok fiatal házas arra gondol, akkor lesz igazán boldog, ha önálló otthonuk lesz. Amikor elérik céljukat, és beköltöznek, néhány napig örülnek, de a vágyak újabb célokat határoznak meg. Talán az a boldog, aki az olimpiai dobogó legmagasabb fokára lépett? Néhány napig biztosan, de utána ez is elmúlik. Boldogok a sikeres emberek, a milliomosok, a sztárok, akiket irigyelnek mások? Ha igazán boldogok lennének, nem volnának köztük olyanok, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Nem hoz igaz boldogságot az ital, a kábítószer sem, mert amikor másnap felébredünk, még üresebbnek, még boldogtalanabbnak érezzük magunkat. Akkor ne is keressük a boldogságot? Mondjunk le arról, hogy valaha is boldogok legyünk? Mi a boldogtalanság forrása? Ádám és Éva boldogan éltek az Édenben. összhangban voltak Istennel, ez volt boldogságuk záloga. Amikor ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek Isten elől. Korábban ha találkoztak Vele, tele voltak örömmel. Mi okozta a változást? A bűn! Erre világít rá a következő bibliaszöveg is: „Imé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Isten- netektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem halgatott.” (És. 59, 1—2.) Isten úgy szerette az embert, hogy létrehozott egy tervet, amely által az ember újra kapcsolatba kerülhet Vele. Jézus Krisztus magára vállalta hogy meghal helyettünk. Helyetted és helyettem! Szeretném, ha most képzeletben feljönnél velem a Golgotára. Nézd Jézust, fején a töviskoronával! A háta csupa seb a korbácsolástól. Őt, akit az angyalok imádtak, gúnyolják, lökdösjk, arcába köpnek. A kereSzt súlya alatt összerogyik, hogy képtelen tovább vinni. Hallod a csőcselék gúnyolódását, a római katonák szitkozódá- sát? Ráfektetik a durva keresztre, kezeit és lábait átjárják a szegek. Felemelt kereszten szenved a fájdalomtól. Vérzik az arca. Ve- rítékezik. Nehezen jut levegőhöz. „Krisztus azt kapta, amit mi megérdemeltünk, hogy mi azt kaphassuk, amit Ö érdemel. Meghalt bűneinkért, amelyben semmi része nem volt. . Elszenvedte a mi halálunkat. hogy részesülhessünk abban az életben, amely az övé. Az Ö sebeivel gyógyultunk meg.” (The Desire of Ages. 25. old.) Jézus Krisztus szeretetből életét adta érted és értem. Üdvözölhetsz! Megnyitotta a Menny kapuját. Élhetsz örökké! Bocsánatot nyerhetsz bűneidre! Lelki békességed lehet. Megszabadulhatsz a bűntudattól. Nem kell az örök halált elszenvedned! Az Ö tökéletes élete lép a Te életed helyébe. Ha elfogadod öt Megváltóként, ha megváltod Néki minden bűnödet, szíved mélyén elhatározod, hogy elfordulsz azoktól a bűnöktől, amelyek öt keresztre szegezték, ha őt életedbe fogadod, kegyelme a tiéd. Nem lesz lelkiismeret-furdalásod. Nem lesz céltalan az életed. Nem leszel boldogtalan. ■Jézus meghalt, és feltámadott! Megnyitotta minden Benne hívő számára a sírt! Az ö feltámadása garanciája az övéi feltámadásának! Szeretném, ha ez a húsvét más lenne számodra, mint a többi! Ha gondolatban végigjárom Jézussal az utat a Gecsemánétól a Golgotáig, megváltozik a szívem. Látom öt gyötrődni a bűneim terhe alatt. Hallom a csőcselék lábának a dobogását, ahogy jönnek Öt elfogni Jűdás vezetésével. . . Jézus, miért tetted ezt? Ennyire szeretsz? Ennek a szeretetnek nem lehet ellenállni! Uram, a kereszted lábához térdelek, s Neked adom az életemet maradéktalanul. Érzem, hogy Nálad örök életem van. Köszönöm az üdvösségemet! Jézus, a Tied vagyok! Barátom, térdelj Te is a kereszt tövéhez! És suttogd el: „Jézusom, én nem tudom magam megmenteni. Köszönöm, hogy ezt Te megtetted. Hiszem hogy meghaltál értem, s bűneimet és vétkeimet a keresztedre szegezted. Fogadd el az életem, mert a Tied.” Érzed szíved körül az érzést? Érzed, hogy békesség költözik a nyugtalanság helyébe? Ezután már igazán boldog lehetsz! Gyűrűs István A húsvét a feltámadás ünnepe. A keresztyénség ünnepei között nehéz lenne sorrendet felállítani, melyik a fontosabb, hiszen mindegyik az ajándékozó Istenről tanít. Karácsonykor adta egyszülött Fiát, húsvétkor az örök életet és a feltámadást, pünkösdkor a Szentlélek ajándékát. Mindegyik fontos ünnep, de a húsvét talán azért külön érdekes, mert ha jól belegondolunk, a feltámadással kezdődött el igazában a keresztény világ élete. Azok a tanítványok, azok a kívülről vizsgálgatók, akik addig nem voltak biztosak a maguk, illetve a Mester (Jézus) tökéletes igazában, ettől fogva mentek halált megvető bátorsággal téríteni az egész akkor ismert világban, mert találkoztak a Feltáma- dottal! Összeköt a hit Sehogy másként nem lehet megmagyarázni azt, hogy az addig félő, rettegő, bújó tanítványok határtalan bátorsággal indultak igét hirdetni, mint avval, hogy a Feltámadott megjelent nekik. A tanítványok közül nagyon kevesen haltak meg természetes halállal, ök ezt vállalták, és tudták, mert mást is tudtak: Jézus él. Az ős^éresztyének számára a húsvét volt a legfontosabb ünnep, a többinek a szokásai, liturgiái később alakultak ki. A krisztiánoszok egyháza ezen alapul: Jézus él. Ez köti össze ma is mindazokat, akik bár különféle vallásfelekezetekhez tartoznak, de Jézust Úrnak és Megváltónak taHják, és élőnek ismérik. A református embernek a húsvét azt jelenti, hogy a Feltámadott velük van. Az idők végén feltámasztja őket, mert Isten annyira szereti az embert, hogy megadja az ember szeretett, megszokott testi létformáját is, amelyben azonban nincs bűn, betegség, gyász és szenvedés. Ez a hit köt össze bennünket azokkal a testvéreinkkel, akik dél-európai, távolkeleti vagy szovjetunióbeli vidékeken csókkal köszöntik egymást: az Ür feltámadott. bizonnyal feltámadott. . . Isten az Úr A református ember, ha van református öntudata, akkor jól tudja azt, hogy az élő Jézus tartott meg minket évszázadokon át. Mindig egyházunk, népünk, hazánk és az emberiség anyagi és szellemi fejlődése mellett küzdöttünk. Habár ma is kisebbségben élünk és szaggatnak minket a szekták, olyan igazságok hordozói vagyunk, melyek csak hasznára lehetnek útkereső népünknek és az utat vesztett emberiségnek. A szuverén, mindenekfelett való Isten az Úr. ö intézi ma is sorsunkat. Nyugodtan rábízhatjuk magunkat, eleget bíztunk emberekben és eszme- rendszerekben, mindben csalódtunk. Én, mint' református ember, bátran ki merem jelenteni, elfelejtünk minden régi üldözést, megaláztatást; fogjunk össze mindnyájan ebben a fékevesztett világban, hogy az Ür legyen a kisurak feletti igazi Ür! A reformátusok mindig a demokrácia hívei voltak. Később a református egyházak is a strukturalizmus bábjai lettek, de mindig élt az igazi kálvinistákban az a szabad akaratból származó isteni adomány, hogy szabad lelkiismerettel harcoltak a gonoszság, az emberi zsarnokság, a hazugság, az álművészet és a hamis propaganda ellen. Visszás dolog például: az elmúlt negyven évben mindig azt olvashattuk, hogy kik voltak vezetőink közül, akik kiszolgálták Horthyt és a nyilasokat. Senki se tett annyit a zsidókért például, mint a Református Egvház. Ügy, mint ma. Az erdélyi menekültekért bizony mi áldoztuk a legtöbbet. Mert az élő Űr erre indít. Egyetemes ünnep Röviden, ezt jelenti a húsvét, ezt adja a Feltámadott, ezt tanítja nekünk ez a szép, piros tojásos, népszokásos, évszázados álmokkal teli, drága magyar és egyetemes ünnep: a húsvét. 0 Hörömpő Gergely ref. lelkész Diósjenő A Szépművészeti Múzeumból Krisztus sírba tétele PALÓC VILÁG Jézus és Júdás Asevillai Pedro Sánchez mesternek Krisztus sírba tételét ábrázoló oltártáblája egyetlen nevével jelzett műve. A további alkotásokat stíluskritikai alapon — a Szépművészeti Múzeumban őrzött festménye alapján — sorolják életművébe A középkori spanyol festészetre a németalföldi és az itáliai festészet hatott erőteljesen. Pedro Sánchez képén a dél-németalföldi iskola stílusa követhető nyomon, a kompozíció jellege, az ábrázolt személyek típusai, a háttér utaktól szabdalt, íás doKibvid^lfá, az anyagok, gyöngyök, ékkövek, ötvöstárgyak plasztikus megfestése a katolikus királyok uralkodása idején a spanyol földön egyre nagyobb számban működő németalföldi mesterek művészetének ismeretét jelzik. A festő nagy műgonddal ábrázolta a késő gótikus, halhólyagos sírládát, amelybe Arimathiai József és egy tanítvány helyezi a holt Krisztust. Arimathiai József szembeforduló, kissé egyénített ábrázolása miatt felvetődött, hogy alakja talán a mű megrendelőjének arcvonásait hordozza. Jézus és Júdás Názáret- ben laktak, künn a város szélén. Egykorúnk voltak, hát összebarátkoztak. Mindennap együtt jártak iskolába. A földön ülve hallgatták a tanítójukat. Jó időben a szabadban tartózkodtak, rossz időben a zsinagógába húzódtak. Abból állt a tanulás, hogy folyton ismételgették, amit a tanító mondott nekik. Otthon legszívesebben apjuk műhelyében ácsorogtak. Jézus nevelőapja ács volt. Házi bútorokat, készített: zsámolyokat, ágyakat, fiókos szekrényeket, kocsialkatrészeket. Ámulva nézték, mi minden kerekedik ki a fából, ha ügyes ember forgatja. Júdás apja meg fazekasmester volt. Ott is akadt bőven bámulnivaló. A formátlan anyagból remekművek születtek. Jó volt látni a forgókorong pörgését, a kéz finom mozdulatait, érezni a kemence forró tüzét, gyönyörködni a polcokon sorakozó kész darabokban. Júdás nagyon szerette Jézust. Vele soha nem lehetett összemarakodni, összeakaszkodni. Szelíd volt, mint a kezes bárány, ö volt a legjobb játszótárs. Egyszer azonban vége szakadt a nagy szeretetnek. Júdás szívébe belopózott az irigység, úgy, hogy észre sem vette. Egy meleg délutánon az árnyékos agyagoldalba húzódtak. Kézzel szaggatták ki a földből az agyagdarabkákat, gyúrták, puhították őket. — Csináljunk galambot! — javasolta Júdás. — Jól van, ha te akarod — biccentett rá Jézus. Egyszerre láttak neki a munkának. Megformázták a madár testét, a kicsi fejre hegyes csőröcskét biggyesztettek. Végül két kiterjesztett szárnyat tapasztottak a kész madártestre. Éppen készen lettek, mikor arra hajtotta a juha it egy pásztor. — Mit csinálsz, fiam? — kérdezett rá Jézusra? — Galambot. — Azt látom, de nem élő. Jézus szelíden válaszolt: — De élni fog. Azzal a tenyerébe vette és rálehelt. — Szállj el, kicsi madárkám ! És csodák csodája, az agyagmadár megrázkódott, és elrepült. No, ilyet sem látott még a pásztor, bizony még pislogni is elfelejtett. Aztán odaszólt Júdásnak: — No, te fiú, ezt csináld a cimborád után, ha tudod. Júdás is a tenyerébe vette a madarat, rálehelt és mondogatta: — Repülj, repülj. kicsi madárkám! Az meg sem mozdult, hiába ismételgette a mondatot ötször-hatszor. Júdás végül földühödött, és földhöz csapta az agyaggalambot. Attól kezdve érezte, hogy Jézus nagy dolgok tudója. Aztán telt-múlt az idő, harmincévesek lettek mind a ketten. Jézus vándorútra indult, hogy hirdesse Isten országát. Tizenkét tanítványt vett maga mellé, és közéjük került Júdás is. Bizalmas feladatot kapott, rábízták a közös pénzt. Faluról falura jártak, és bizony legtöbbször Isten szabad ege alatt aludtak, kö- penvükbe burkolózva. Jézus csodálatos tetteivel. meggyőző beszédeivel elkápráztatta Júdást, de egyre növelte is annak szívében a megtelepedett irigységet. Egyszer egy leprás közeledett feléjük. Olyan förtelmesen csúf volt az ábrázata, hogy Júdás először elfordította tőle a fejét, de kíváncsisága erősebb volt borzadályánál. Látta, amint Jézus odament a beteghez, és megérintette: — Akarom, tisztulj meg! És tiszta lett a beteg arca, a sok csúfság mintha rajta sem lett volna előbb. Máskor egy süketnémát hoztak eléjük. Jézus a beteg ember fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott uj- jával megérintette a nyelvét, azután ráparancsolt: — Nyílj meg! Azonnyomban megoldódott a süketnéma nyélévé, és beszélni kezdett. Harmadszor egy kisváros felé tartottak. Szánalmas látvány fogadta őket. Egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a temetőbe. A fájdalomtól roskadozó anya észre sem vette Jézust, aki megszólította: . — Ne sírj! Aztán megérintette a koporsót, mire a halottvivők megálltak. Jézus így szólt a halotthoz: — Ifjú, mondom neked, kelj föl! A halott felült, és beszélni kezdett. A csodák láttán annyira elhatalmasodott Júdásbán a gonosz, hogy elárulta Mesterét. Fölkereste a főpapokat: — Gyertek velem a ge- csemáni kertbe, akit megcsókolok, az lesz Jézus. Tudom. hogv gyűlölitek. hát fogjátok meg és vigyétek! A főpapok összegyűltek, katonákat vettek maguk mellé, és bekerítették a tanítványokat. Júdás egyenest odament Jézushoz, megölelte, megcsókolta. — Júdás, hát csókkal árulod el Mesteredet? — kérdezte tőle Jézus. Júdás akkor bánta meg igazán árulását, amikor megostorozva, töviskoronával a fején látta meg Mesterét. Rohant a főpapokhoz, hogy visszaadja a harminc ezüstpénzt, amit árulásáért kapott, de nem fogadták el tőle. A pénz úgy égette a kezét, hogy széjjelszórta azt a gecsemáni kertben, és egy görbe fára fölakasztotta magát. Ott nőtt ki először egy virág, ami olyan pénz alakú termést hozott, ezüstös kerek termést, de az olyan, mintha eldobott ezüstpénzek lennének. El is nevezték azóta Júdás-pénznek. Húsvét vasárnapján Jézus Krisztus feltámadt halottaiból. Első dolga az volt, hogy a pokol tornácára ment. Ott vártak a halottak lelkei, hogy egyszer eljön értük a Megváltó. Vitte a keresztet a vállán, és megzörgette az ajtót, hogy az azon minutában kinyílott. Beszólt az embereknek: — Gyertek ki, bűnös lelkek, mert mindannyiotokért kereszthalált szenvedtem. Szabadok vagytok, nem kell többet várakoznotok. Mindenki kijött, csak Júdás maradt benn. Jézus beszólt hozzá: — Gyere ki. testvérem, teérted is meghaltam! Júdás dacosan válaszolt: — Jó nekem itt is. Uram. Háromszor szólította Júdást, de annak nem használt a szép szó. Jézus ezután letört egy darabot a keresztiéből, és bevetette az ajtón. Nyomban Hvvuúadt a nokol. Akkor már hiába kiabált hiába jajgatott .Júdás Jézus Krisztus örökre- rázárta a pokol ajtaiát. • Nagy Zoltán
