Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

4 lunjnnu LÁTÓHATÁR 1991. MÁRCIUS 26., KEDD Vélemény „Babos kendös” filozófia Aki olvasta, ismeri Kőbányai János könyveit — az 1986-0? kia­dású Beatünnep után-t és A mar- gón-t, valamint az elmúlt évben megjelent Magyar siratófal-at — nyomban felfedezi, hogy a Siva­tagi nemzedék című tévéfilm e három kötet tematikájából ötvözi tárgyát. Az időben és térben egya­ránt töbtísfkú történetben nagyjá­ból egyforma súllyal jelennek meg a rossz kedvüket extázisba táncoló, babos kendős fiatalok, a periférián élő galerik megoldat­lan problémái, s a kisebbségi — jelesül a zsidó — azonosságtudat sokasodó kérdőjelei. Nem is tudni pontosan, hogy a szimbolikus cím melyik rétegre illik jobban: a könnyűzenei koncertek őrjöngő látogatóira, a társadalom számki­vetettjeire, vagy az önmaguk he­lyét, szerepét hasztalan kereső ér­telmiségiekre. Kőbányai magánéletéből — noha jogvégzett ember — hosszú éveket szánt a csövesek, a punkok gondolkodását, életszemléletét artikuláló szubkultúra tanulmá­nyozására. Szoros kapcsolatokat alakított ki korábbi állami gondo­zottakkal, az otthontalan csalá­dokból meglépett dacos lázadók­kal, a durva szájú, kemény öklű, de nem érzéketlen nehéz fiúkkal. Testközelből ismeri az alkohol­A Kansas állambeli Wichita város' önkormányzati testületé külön bizottságot alakított, hogy megvizsgálja Békéscsaba és az amerikai település testvérvárosi kapcsolatának lehetőségét — nyi­latkozta az MTI tudósítójának Szedoglavits István, a békéscsa­bai Magyar—Amerikai Baráti Társaság elnöke. Az Arkansas folyó partján lévő százezer lakosú iparváros egyaránt érdeklődik a és a drogmámorba menekülők vi­selkedését, reakcióit. Tudja, hogy csak sorstársaik közösségében, egy rockhangverseny ,,csápoló” hangulatában tudnak valamelyest feloldódni, átmenetileg meg­könnyebbülni. Toleráns, megértő velük szemben, nem őket, hanem a méltatlan helyzetüket előidéző okokat kárhoztatja. „Harminc évem tapasztalatainak összegzé­se egy banális felismerés: a lét ha­tározza meg a tudatot. Pontosab­ban, a mindennapi életben döntő jelentőségű az, ki, hova születik. Eddigi pályám emlékezete, moz­gásiránya tehát, hogy a tanult igazság ellen szélmalomharcot folytatva, kudarcok, csalódások hátráló utóvédcsatározásaiban fokozatosan eljutottam e botrá­nyos evidencia felismeréséig, ha beletörődő elfogadásáig nem is, azért sem” — írja. A Sivatagi nemzedék képso­rain is érezni az élmények közvet­lenségét, elevenségét. A sztori „magjának” életszerűségét öné­letrajzi elemek sokasága is hitele­síti. A filmbéli János ugyancsak „kiugrott” jogász, aki mélyinter­júkat, riportokat készít a hajógyá­ri sziget bulizói körében. Mániá­kusan hiszi, hogy ha ír róluk, ha „felfedezi” őket, sikerül elosz­latnia a velük kapcsolatos előíté­magyar kultúra és Békéscsaba gazdasági lehetőségei iránt. A testvérvárosi kapcsolatteremtést kezdeményező Harry R. Cle­ments önkormányzati képviselő tájékoztatása szerint az amerikai városnak különösen a csabai re­pülőtér, s a két város vállalkozói közti együttműködés keltette fel a figyelmét. A két éve, Európa keleti felében elsőként alapított amerikai baráti leteket. Munkája közben megis­merkedik egy kallódó lányanyá­val, beleszeret, s miatta otthagyja gazdagon berendezett lakását, az emlékeibe révedező édesanyját, a rangban és műveltségben hozzáil­lő menyasszonyát. A kapcsolat azonban hamvába hull, mielőtt még igazán kiteljesedne. Margó inkább választja a megszokott társaságot, az alkalmi fekhelye­ket, mint az „összkomfortos”, de konvenciókkal teli életet. „Ro­hadt zsidónak” nevezi jótevőjét, mert beleavatkozott sorsába, s ezáltal korlátozza szabadságát. János számára nem marad más vigasz, mint a vallás, a zsidómúlt misztikuma, álmai végtelen siva­tagába való menekülés. Ez az a pont, ahol a szerző lelép a realitá­sok útjáról, s elvont, filozofikus meditációk, fejtegetések kereté­ben keres megoldást a valóságos feszültségekre. Vitatható alterna­tíva, de konkrétabb, hatásosabb nem nagyon kínálkozik. Halmy György tanulságos, szép, bár helyenként lassú ritmu­sú filmet rendezett a most negy­venesztendős Kőbányai „életmű­véből”. Az érzelemmel teli gon­dolatok megjelenítésében mind­két főszereplő — Györgyi Anna és Tóth József—jó partnernek bi­zonyult.-csongrády­társaság működése révén merült föl az egyesült államokbeli vá­rosban a testvérvárosi kapcsolat ötlete. A javaslatot tevő wichitai városatya leánya — Lisa Cle­ments — Békéscsabán angolta­nárként dolgozik, s az ő közre­működésével épül a két város közti kapcsolat. A Magyar— Amerikai Baráti Társaságnak tiszteletbeli tagja Bush elnök is. (MTI) Külföldre fülelnek az arabok Az arab országokban a külföld­ről sugárzott rádióadásoknak van a legtöbb hallgatójuk. Az Öböl-há­ború kitörése előtt az Irakban leg­inkább hallgatott rádióállomások közé tartozott a Monte-Carlo, a BBC és az Amerika Hangja. Mind­háromnak előnye volt, hogy jó vételt biztosított középhullámon. A monte-carló-i rádió Ciprus szi­getéről továbbította adását egy erős reléállomás segítségével. Többségük másik arab ország­ból, vagy a kurdok lakta területről sugárzott adás, amely Szaddám Húszéin rendszerét, magát a direk­tort bírálja — a propagandahang­nem változó hevével. Az egyik műsor Szaúd-Arábiából (a tizen­kilenc és huszonöt méteres rövid­hullámon) délutántól másnap haj­nalig hallható. Az állomás a Sza­bad Irak Hangja nevet viseli. Ugyancsak rövidhullámon, egyenesen Teheránból, hallható az iráni Kürdisztán Hangja című rá­dió, amely kurd, szarszi és helyi arab dialektusban közvetít napon­ta több órán keresztül műsort. Európában is fogható, bár zavar­ják. Titkos rádióadó az Iráni Kur- disztánok Harcos Hangja nevű állomás is. Délelőtt és délután ad a negyvenegy méteres sávon. Több órán át sugározza arab nyelvű műsorát az Irak Hangja. Szír terü­leten, valahol Damaszkusz köze­lében vannak adótornyai, mégpe­dig nem csak rövidhullámot, ha­nem középhullámot is működtet^ ve. Asszad szír elnök politikáját próbálják népszerűsíteni az iraki hallgatóság körében. A háborúban az iraki állami rádióadó tornyainak többsége el­pusztult. Ennek ellenére a rövid­hullám több sávján Bagdadból még hallható Szaddám Húszéin propagandaadója. Kapcsolatépítés Amerikával HOL VAGY, TRIM? Hogy ma megvan-e még, nem tudom, de az bizonyos, hogy jó pár évvel ezelőtt népszerű, és nagyon látogatott hely volt Holly- .woodban Paul John bárja, amit a tulaj nevének kezdőbetűi utám PJ's-nek hívtak. Színészek, énekesék, zenészek, üzletemberek szórakozóhelye volt, s ide jött el Daliásból egy gyorsan, csöppkis mexikói ak­centussal, ízzel beszélő fiatalem­ber a gitárjával meg két barátjá­val, a nagybőgős Dick Brant-te\ és Mickey Jones-szál, a dobossal. Paul John először próbaidőt adott, majd három hónapra szer­ződtette a triót. Mikor aztán a Frank Sinatra által beindított lemezvállalat, a Reprise — nem egészen egy évvel debütálása után — 1963-ban beszerelte mik­rofonjait és hangrögzítő cuccát egy este a bárba, ez a fiatalember a gitárjával meg a két barátjával már vagy húsz hónapja dalolt ott, és a közönség egyre jobban sze­rette, egyre jobban ünnepelte. A főnök elégedetten dörzsöl- gette a kezét és boldogan vállalta, hogy a hangmérök jelére ezt mondja jó hangosan: és most a PJ ’s büszkén mutatja be—TRINI LOPEZ-t! A fekete hajú, barna- szemű, dallasi fiatalember pedig, megvárva míg elül a lelkes ová­ció zaja, belekezdett az Amerika című számba, Bernstein szerze­ményébe. Az ének előtt még oda­kiáltott a publikumnak: ,,Hadd halljam a tapsot! Ez az! Paul John bárjában ugyanis nem volt szabad táncolni. A kö­zönség úgy segített magán, hogy tapsolta, vagy lábával, poharával ütötte a ritmust és maga is éne­kelt, legtöbbször minden különö­sebb felszólítás nélkül. Nem volt ez újdonság, az amerikaiak az ilyen közös éneklést, mulatást hootenanny-nek nevezik, és — szeretik. Az előadónak egyre kell vigyáznia: mindig csakis olyan számokat kell énekelnie, amit az emberek biztosan ismernek dal­lamostul, szövegestül, minde­nestül. És 1963-ban megjelent a kisle­mez, sláger mind a két oldalon: a Bemstein-dal és Pete Seeger szá­ma — Ha kalapácsom lenne. Aztán kijött az első* nagylemez. Addigra már a Green, green (Zöld, zöld) is és a La bamba is a listákon volt. A helyszíni felvételek, az elta­lált stílus, az intelligens, kedves hang világsikert hoztak, de végül Trini Lopez eltűnt. Mihelyt Paul John bárjából a stúdióba lépett — no pár perccel azután, mert hisz a Citromfa még említésre méltó lemez volt — eltűnt, „meghalt”, a steril környezet pillanatok alatt megölte: nem volt érdekes többé. Ha jól emlékszem, 85-ben nagy halom olcsó német préselé- sű hanglemez öntötte el a magyar boltokat. Mint Pat Boone-nak, Trini Lopeznek is volt köztük egy gyűjteményes albuma. Stú­diófelvételek ezek, úgynevezett re-recordingok, ahová behívtak egy csomó akárkit, ezek aztán tapsolnak, nevetnek, röhögnek, kurjongatnak, újráznak és éne­kelnek feszt, csinálják a mű hút- nennit. És most itt van újra Trini Lopez. GONG-on, magyar hanglemezen, jele: CF. Az A oldalon egy csokor az igazi nagy sikerekből. Termé­szetes, újrafelvétel valamennyi. Stúdióból. Közönség, (stb.) alá-, rá-, mögé meg mindenhova ke­verve. A B oldal szintén stúdió­munka, de — közönség nélkül. „Latin” zene. Nem rossz lemez — végül is. Lesz, aki nagyon fogja szeretni. Emlékeznek még rá, hogy Szandi mit üzent februárban a ba­rátainak? Hogy megpróbál visza- jönni a Top Tenbe. Hát még nem sikerült. De itt van nem túl mesz- sze. Nem is egy számmal. A 12. helyen áll a Fehér póló, kék jeans című felvételével, az álmodozás­ról szóló dala pillanatnyilag a 19. Valami változik majd — énekli és gitározza Chet Atkins és Mark Knöpfler all. pozícióban. Ma­gyarul írtuk a címet, mert angolul POPSAROK Számomra azért kiábrándító, de most az egyszer ne figyeljenek rám, kérem. Az meg egyenesen badarság, hogy ez a lemez a kar­rier 25. évét ünnepli. Bár — le­het: az eltűnés, a némaság, a semmi 25. évét. Lopez 1937-ben született. Csodálatos, milyen fiatalos a hangja, és milyen fiatalosan bá­nik vele. Vass Imre rettenetesen hosszú. Egy „új” Demjén, a Sajtból van a hold, a 14. A Jump to the beat (Ugrálj ütemre) a 24., az FJI Judytól a 22. A Kino- puskin a 21., míg a Why baby why (Miért babám, miért) Pat Boone előadásában a 20. helyre került. Végleg kiesett a listáról Cher — hogy csak azok közül említsünk legalább egyet, akiknek a nevét önök felvillanni látták az elmúlt hónapokban. TOP TEN-A legjobb tíz febr. márc. 8. I. Memphis, Tennessee — Old Boys 3. 2. Mindig ugyanúgy — Demjén Ferenc (remix) 6. 3. Ugass, kutya! — Mohi Dick 4. 4. Csütörtök Blues — Berki Tamás 1. 5. Groove is in the heart — Deee Lite 2. 6. Tutti Frutti — Fekete Gyula — 7. A rozsda készen áll — Omen 7. 8. Lovething — ZZ Top — 9. Boogie Nights — Will to Power — 10. Angyalbőrben minden kicsit más — Moha Sapiens Mi így ünnepeltünk... SALGÓTARJÁN Pető fi Sándor Kodály Zoltán Általános Iskola Általános Iskola Nemzeti ünnepünk, a március 15-i megemlékezést a Kohász Művelődési Házban rendeztük meg. Nekünk ez az ünnep azért is fontos, mert iskolánk névadója Petőfi Sándor. Mindenki lázasan készülődött e napra. Menich Istvánná tanárnő szerkesztette a műsor irodalmi részét és ő is készítette fel az előa­dókat is, akik megidézték nekünk az 1848-as márciust. Énekka­runk, Orosz Sándomé vezetésé­vel csodálatos dalokkal jelenítet­te meg a tavasz hangulatát, a megújulást. Igazi jókedvű tobor­zást mutattak be táncukkal a 4. a osztályosok, Géczy Tibomé ta­nítványai. A megemlékezés után a Petőfi- pályázat nyertesei vehették át megérdemelt jutalmukat; köny­veket, okleveleket. A 153 pályázó közül 67-et díjazott a zsűri. Bujtás Viktória Patkós Andrea A mi iskolánk diákjai a városi sportcsarnokban emlékeztek meg a márciusi ifjúkról és 1848-as március 15-ről. Mint az ünnepé­lyeket általában, ezt is a Himnusz nyitotta meg. Az ünnepi műsort az 5 c-sek és Bakos Györgyi ta­nárnő állította össze. Kevésbé és jól ismert verseket is hallhattunk március 15-ről. A Nemzeti dal megzenésített formában is el­hangzott. A nagy sikert aratott népi táncot az ünnephez illő zené­re adták elő. A műsor a Szózat elé- neklésével ért véget, melyben — akárcsak a Himnusz előadásánál — az iskolai nagykórusnak volt igazán szerepe. Én azt hiszem, ezzel az irodal­mi, zenei és művészeti téren egyaránt tartalmas műsorral mél­tóképpen emlékeztünk meg már­cius 15-ről. Magyar Zoltán Gagarin Általános Iskola Iskolánkban március 14-én a délelőtti órákban emlékeztünk meg a 48-as forradalmakról. Ünneplőbe öltözve gondoltunk a forradalom hőseire. A negyedikesek egy> gyönyörű műsorral ajándékoztak meg bennünket. E nagy ünnep alkalmából senkiről sem hiányzott a nemzeti színű kokárda és ha mással nem is tudtunk, legalább ezzel próbáltunk hozzájárulni a Magyarország történetében kiemelkedően fontos szere­pet játszó ünnephez. Bánhegyi Zsófia AI Ghaoui Hesna BUDAPEST Frankel Leó Általános Iskola 143. évfordulóját ünnepeltük az 1848-as márciusi forradalom­nak. Mi egészen rendkívüli mó­don emlékeztünk meg erről az eseményről. Iskolánk diákönkormányzata egyik ülésén fölvezette azt, hogy március 15-ét a korhoz illően ün­nepeljük meg. A forradalom kü­lönböző helyszíneit rendeztük be iskolánkban. A folyosón nemze­tőrök vigyáztak a rendre. A 19. századi ruhát viselő tanárok és diákok egyaránt ehettek-ihattak a pompásan berendezett Pilvax ká­véházban és közben figyelhették a márciusi ifjak vitatkozását. A Länderer és Heckenast nyomda szorgosan nyomtatta az ifjak kö­veteléseit. Táncsicsot kiszabadí­tották börtönéből, és a nép vállain vitte a Nemzeti Múzeumhoz (amely nem volt más, mint torna­termünk). Petőfi, Táncsics, Jókai, Vasvári — akik nem voltak má­sok, mint iskolatársaink — bízta­tására a nép — iskolánk tanulói — ujjongott és a Nemzeti dal refrén­jét kórusban zengte. Majd közösen elénekeltük nemzeti himnuszun­kat. Délre elkészült a forradalmi újság is. Kurucz Éva BALASSAGYARMAT Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola Nemzeti ünnepünk alkalmából iskolánk első olyan hangverse­nyét rendezte meg, amelyen ze­netanuló diákjaink szerepeltek. Növendékeink közül a legjobb húsz lépett színpadra az ünnepség színhelyén, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. A színvonalas rendezvény Tóth Enikő versmondásával kez­dődött, majd egymást követték a szebbnél szebb dallamok. Hall­hattuk többek között Beethoven Holdfény szonáta c. zongorada­rabját, Hegedűs Anikó, II. to- vábbképzős tanuló előadásában, Vanya Katalin közreműködésé­vel Mozart: d-moll fantázia c. művében gyönyörködhettünk. A zongoraszámok mellett Csaba Kinga és Kiss Szölgyémi Katalin egész termet betöltő csodálatos énekszólóit jutalmazta vastapssal a közönség. A műdalok mellett népdalok is szerepeltek. Igazi meglepetésként szolgált Velkey Géza tanár úr versmondása. Vaj­da Andrea verse után Sári Enikő fuvolázott. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a zeneiskola tanárainak, akik segítették diáktársainkat a sikeres fellépéshez. Úgy véljük, hogy ezt az ünnepi alkalmat egy hangversenysor nyitányaként kell értékelnünk. Pelles Hajnalka Összeállította: Kovács Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom