Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
6 LZEPTE1J MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 1991. MÁRCIUS 23., SZOMBAT Mese a mesegyűjtőről Egy Madách-díj as portréja mmmmmm m - § mmmm g m w, -/=. Citeraszó hallik a zeneiskola tantermeinek egyikéből: ha Nagy Zoltánt keresem, ide kell bekopogtatnom. Igaz, engem a néprajzos Nagy Zoltán érdekel, a frissen avatott Madách- díjas. Ki is hitte volna, hogy köznapokon zenetanár, ő, s csak hét végi hobbiból csinálja, amiért az elismerést kapta a januárvégi évfordulón. — Huszonegyedik éve gyűjtöm a népdalokat, és meséket: szombatonként és vasárnapokon, amikor csak tehetem. Mégsem számítottam ekkora elismerésre. Nógrád megyében .ugyanis volt már Madách-díjás népzenetudós: ő nyolcvan is elmúlt, hogy megkapta a szép kitüntetést: Rajeczky Benjáminnak hívták. Lett volna még tehát időm bőséggel: hogyan is sejthettem volna, hogy már most megkapom, amiért ő hosszú évtizedeken át dolgozott! Nemesszívű elfogultsággal beszél a nagy elődről, bár mindegyre csak biztatom, őmagáról, az ő munkájáról szeretném őt hallani: hogyan csinálja, milyen egy néprajzos szombat-vasárnapja, ha gyűjteni indul? — Sok tucadszor járok be egy-egy falut, kisebb települést, mégis találok még ennyi idő után is új embereket, új arcokat. Pedig — a dolog természetéből adódik — én általában a legidősebb generációból válogatom a beszélgetőtársakat. Mások ők mint mi vagyunk. Nem fogott-e rajtuk a huszadik századvég vagy miként kerülték el a kor túlfeszített tempóját? Nem tudom. Nyugodtak, beszédesek, vendégszeretők. Öröm velük dolgozni. Elfigyelem olykor, milyen igyekezettel próbálják előhalászni az egykori népdalokat, meséket, amiket 50—60, netán 70—80 éve átélt gyermekkorukban ők maguk is a nagyszüleiktől tanultak. Kincs nekünk az ilyen ember! Kincs a szó igazi, nemes értelmében! Nagy Zoltán számtalan oly sok emberrel találkozhatott 21 éves gyűjtőmunkája folyamán, hogy meg sem merem kérdezni. Annál inkább számon kéne tartsa a nevezetes, úgy nevezett nagy fogásokat. Gyakorta csinál-e ilyeneket? — Igazi nagy fogásból nagyon kevés adatik meg az ember életében, ha mégoly soká űzi is ezt a mesterséget. Nekem például kettő volt a két évtized alatt. A zagyvarónai Gajdár Béláné, a csodálatos tehetségű, igazi mesemondó, aki egy teljes kötetre való mesét mondott el nekem. Ki is adtuk az anyagát: könyvben is és hanglemezen is — Ikertündérek címmel. A másik szerencsecsillagom Maconkára vitt — később Nagybátonyhoz csatolták ezt a szép, hagyomány- őrző kisközséget — Szűcs Józsi bácsi lakására. 80 éves volt az öreg, mikor megismertem. Teljes életét a bányában töltötte, de joggal büszke rá, hogy minden mesét ismer. Nem nyugszom meg, míg az ő kötete is meg nem jelenik. Tizenöt éves magnetofonnal dolgozik a népmesék és — dalok gyűjtője. A hallott anyagot hangszalagon rögzíti, odahaza katalogizálja, írógéppel fonetikusan leírja, majd Budapestre küldi a Néprajzi Múzeumba. Vajon van-e köztük igazi kedvenc? — Százötven éve lehet hogy gyűjteni kezdték nálunk is a folklórnak ezt az ágát. Hihetetlen mennyiségű vers és próza összejött ennyi idő alatt s nekünk akik ezzel foglalkozunk ismernünk is kell valamennyit hogy már az elején el- dönthessük kell-e ez a gyűjteménybe vagy sem? Fiatal koromban is gyakorta voltam hasonlatos a tapasztalatlan gombézóhoz akinek száz begyűjtött gombájából kilencvennyolcat ehetetlennek minősít a szakértő. Kedvenc? Hát persze! Már miért ne lenne... Igaz történet száll most a Salgótarjáni Állami Zeneiskola citeratermébe. S míg Nagy Zoltán mesél szívesen megfeledkezem a környező világról. Négyszáz évvel megyünk visz- szább a történelemben: a török idő járja Magyarországon. Elrabolják egy édesanya csöpp kis gyermekét s magukkal viszik a messzi Márvány-tenger mellékére, ö azonban felteszi magában hogy megkeresi a fiát ha rá is megy az élete. Bejárja a világot mikor dajkának fogadja fel őt egy gazdag török. A szegény asszony hogy ölébe emeli a kis- detet, akaratlanul kisfiát látja benne: akit húsz éve már, hogy elraboltak. Így ringatja hát: Csíja-búja, baba, bölcsőbeli baba, Nekem is volt ilyen bölcsőben baba, De elvitték tőlem a török katonák. Elvitték éntőlem.^mikor Bécset bírták, Most is megismerném, hogyha megláthatnám, Két szép fehér karján két szemölcs őrajta, Csíja-búja baba, bölcsőbeli baba. Így talál aztán egymásra anya és fia, aki karján a két szemölccsel nem más immáron, mint a gazdag török fiatalember. — Szomorú történet a beszélgetés végére — menti magát Nagy Zoltán, mikor, visszazökkenek a valóságba. —, de sok éve már én is elveszítettem a kisfiámat, s mint a mesebéli özvegyasszony, én is szeretném őt megtalálni. Csak hát az élet sokkal kegyetlenebb, mint a mesék jótékony világa. Az én fiamat autó ütötte el, ezért aztán hová is mehetnék utána? A munkába temetkezem hét. Hétközben itt a zeneiskolában, ha meg eljön a szombat, meg a vasárnap, nyakamba veszem megint a magnót, s járom a vidéket, mint' Rajeczky Béni bácsi is tette sok-sok évtizeden keresztül... Hubai Grűber Miklós Csalapítvány? A négyéves Renáta szívet facsaró története sok jótét lelket megindított. Édesapja a társadalom segítségét kérte a kis beteg külföldi gyógykezeléséhez, s az életmentő célra alapítványt hozott létre. Szépen gyűltek már a forintok az alapítvány bankszámláján, amikor kiderült: Renáta nincs, nem is létezett soha máshol, mint egy do- logtalan hollókői fiatalember fantáziájában. A felháborító szélhámosság híre nagy vihart kavart, s nem tett jót azoknak, akik igazán nemes céllal működtetnek, vagy szeretnének működtetni alapítványt.- Egyáltalán: kinek van joga Magyarországon alapítványt létrehozni? — kérdeztük dr. Kiss Máriát, a Fővárosi Főügyészség ügyészét.- A törvény igen liberális: voltaképpen bárki - magán- — és jogi személy egyaránt - megteheti ezt.- Milyen főbb feltételei vannak az alapítvány bejegyzésének?- Szabályos névvel és bankszámla-számmal kell rendelkeznie, s olyan célt kell az alapítvány létrehozójának kitűznie, amely társadalmi, vagy szélesebb közösségi érdekkel egybeesik. Az alapítóknak induló tőkét kell letenniük, s vagyonkezelő szervezetet, ismert nevén: kuratóriumot is létre kell hozniuk. A kuratóriumnak meghatározott időközönként számot kell adni az alapítvány vagyoni helyzetéről, s ha e kezelő szervezet működése nem felel meg a követelményeknek, végső soron bírósági beavatkozásra is sor kerülhet.- Az elsorolt feltételek meglétét, s méq nyilván egyéb tényezőket is vizsgálnak tehát az alapítvány indulásakor. De azok igazságtartalmára is kiterjed-e az ellenőrzés?- Erre, sajnos nincs mód. Ezért is fordulhatnak elő a szélhámosságok, csalások, amelyeknek jószándékú és jóhiszemű emberek az utóbbi időben mind gyakrabbban estek áldozatul.- Hogyan lehet védekezni az alapítványcsalók ellen? Bizonvára nem könnyen, hiszen sokszor már az alapítvány célja is olyan, hogy nem túl ildomos kételkedni benne.- Ez így van. Mégis adhatok tanácsot. Mindenekelőtt azt, hogy bármily nemes céllal kérnek tőlünk pénzt az alapítványhoz, előbb győződjünk meg, hogy a megjelölt cél létezik-e.- így a „Renáta-üay" analógiájára: van-e valóban külföldi ápolásra szoruló beteg, s tényleg annyi pénzre van-e szükség, mint állítják?- Igen. A valós céllal működő alapítványok esetében pedig az időnkénti elszámoltatás lehet a biztosíték a kellemetlen csalódás ellen. S. J. Benke László PARTON ültem a parton egyedül, mögöttem az Isten hegedült. Fújt a szél. Valami boldog dallam sodródott a vizen, Isten meg csak bólogatott rá, hogy igen, igen, igen. S mert jó jót mondani jóra, hajlott a fény is, hajlott a nád is, hajlok hát én is a szóra bólogatásig, hiszen az Isten a parton egyedül nekem a boldog magányról hegedül. Az elmélkedés pillanatai Add a kezed! Szontagh Pálra emlékezve Kisfiúnk megbetegedett. Injekciókat kapott. Fele- i ségem naponta elvitte az orvosi rendelőbe. Az utolsó alkalommal nekem jutott osztályrészül, hogy elkísérjem őt. Amikor be- **jutottunk a rendelőbe és • felfeküdt a vizsgálóasztalra, megkért, hogy fogjam a kezét. Szorosan fogta kezemet kis kezeivel, amíg a „szurizás" tartott. Nem sírt, fel sem sziszszent. Hős volt. Kimondhatatlan örömöt éreztem: segíthettem fiamon nehéz perceiben. Volt-e részed hasonló élményben? Tudtál-e segíteni máson, amikor egy kézre, bátorító szóra, egy kis ■ figyelemre volt szüksége? Kész vagy-e segíteni akkor is, ha nem gyermekedről, hozzádtartozóról van szó, és akkor is, ha az nem hivatali kötelességed? Tudsz-e segítőkész lenni pusztán szerétéiből? Bizonyára voltál már egyedül. Tapasztaltad milyen az. ha egyedül maradtál. Szeretted volna valakinek elmondani azt. aminek a súlya már régen nyomott. Bár emberek, munkatársak, szomszédok voltak körülötted, mégis úgy érezted, hogy egyedül vagy. Jó ha tudod; valaki így szól hozzád: „lmé az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok, és ő velem.” (Jel. 3,20.) Jézus nem csupán egy- egy alkalommal akar segíteni rajtad. Akkor is közösségben akar veled lenni, ha egészséges vagy, ha jól megy a dolgod. Pe segíteni szeretne rajtad, amikor bajba jutottál, amikor úgy látod, hogy nincs kiút, amikor nem látsz megoldást. Szeretne veled lenni jóban-rossz- ban, télen-nyáron, az év minden napján, életed minden napján, ö, a Teremtő, az élet Fejedelme kopogtat nálad, és bebocsátásra vár. ö, akit sértett, bántott hitetlenséged, bűneid, elhibázott életed! Meg akarja bocsátani mindezt, és boldoggá akar tenni. Egy sebhelyes kéz nyúl feléd! Elfogadod-e? Gyűrűs István Amint arról korábban hírt adtunk, február 21-én avatták fel Balassagyarmaton a Fráter Erzsébet Lánykollégiumban Nagy Márta képzőművész alkotását, a névadóról festett egész alakos aroképét. T. Pataki László újságíró avatóbeszédét hallgatva, önkéntelenül eszembe jutottak azok a régi arcképek, melyeket évek hosz- szú során tiszteletből és megbecsülésből a kortársak, avagy a hálás utókor megfestetett. Ezek a város különböző épületeinek termeiben díszlettek, de sorsuk — a kevés megmarad- takat kivéve — sajnos a feledés homályába merült. Már számát sem tudjuk azoknak a kisebb-nagyobb képeknek, festményeknek, melyek a leendő városi képtár egyik nagytermét bizton megtöltenék! Írásommal egy pontosan 100 évvel ezelőtti képavatóra kívánok emlékezni, mely több ponton is kapcsolódik a napjainkban történt és említett eseményhez. Szontagh Pál 1891. március 8-án Balassagyarmaton felavatott arcképéről van szó, melyet még életében ő is látott és jelen volt annak avatásán is. * Szontagh Pál 1820 szept. 12-én született Szécsényben. A reformkori Nógrád vármegyei nemesi ellenzék egyik vezetője, a kiegyezés után több cikluson át Balassagyarmat országgyűlési képviselője volt. Madách Imre bizalmas barátja, neki mutatta meg először az Ember tragédiájának kéziratát. Szontagh ott állt Madách halálos ágyánál is. Szontagh két ízben élte meg, hogy a róla festett arcképet láthatta. Az elsőt a már akkor neves Barabás Miklós készítette róla 1864- ben. Ezzel a képpel a balpárti választói tisztelték meg és több példányban másolva terjesztették. Ahojgy a korabeli sajtó írja:,,. ..az arckép most is sok helyen megvan (1891-ben) s emlékeztet nemcsak Szontagh sűrű szép hajára és tömött bajuszára, hanem egyszer- smint nagy eszére és sűrű ismereteire. ..” A Nógrádi Lapok 1891. febr. 15-i száma többek között ezeket írja: ......Most e gy másik arcképpel lepi meg őt a balassagyarmati Takarékpénztár, amelynek egyik alapítója és jelenlegi elnöke. A Takarékpénztár figyelmes igazgatósága a nagy székhelyvédőt, Vas- tagh György művészi ecsetje által lefestette, hogy rokonszenves alakja ott lebegjen a Takarékpénztár dísztermében a hitelezők és adósok örömére és gyönyörűségére is. Mert hogy csak e két osztályból áll a mai társadalom___” I d. Vastagh György annak a XIX—XX. sz.-ban élt művészcsaládnak volt egyik korai tagja, aki arcképfestőként dolgozott Kolozsvárott, majd Bécsben és Pesten. Egyik fia szintén festő, másik pedig szobrász volt. Az említett lap márc, 8-i számában — méltó frissességgel — már olvasható a tudósítás a kép leleplezéséről és átadásáról. A szőkébb körű ünnepségen a képavató beszédet a Takarékpénztár II. elnöke gr. Dégenfeld Lajos főispán mondta. Ott volt többek között Scitovszky János alispán, Vannay Ignác ig. tag, Nagy Iván és több ismert személyiség. Az ünnepséget 40 terítékes ebéd zárta. A kép sorsa sajnos, a már említett és létező képekkel együtt ismeretlen. Mindössze írásos emlékeink maradtak fel róla. Két kép. Akiket ábrázolt, ma már országosan is ismert személyiségek. Mindketten Balassagyarmaton is laktak. Személyesen ismerték egymást, sőt Szontagh a Madáchoz fűződő igaz barátság miatt eltépte azokat a vékony szálakat is, amelyek Fráter Erzsihez kötötték. Szontagh még életében, 1897-ben, Fráter Erzsébet pedig pontosan száz évvel ezután kapott lehetőséget a tisztelőktől, hogy megörökítsék arca vonásait, ' s ő ezt türelemmel kivárta. * A mellékelt korabeli fotó azon évek valamelyikén készült, amikor a jobbra lévő első épület nagytermében már a falon függött Szontagh arcképe. Ez az épület 1868-ban épült. Mögötte látszik a volt vármegyeházának tetőzete, még az 1894- es átépítés előtti állapotában. A felvételt a korabeli fényképész a katolikus templommal szembeni gyalogjáróról készítette. (Beiter Láciló) Nagy Zoltán népi furulyát tanít a salgótarjáni zeneiskolában. (Fotó: R. Tóth Sándor)
