Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-21 / 67. szám

Mohoráról érkezett telefonhívás a közelmúltban. Vidámi József né, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének elnöke — ex-tanácselnökasszony — beszélt a vonal végén. Találkozóra invitált bennünket. Elmondása szerint olyan dolgok történnek a faluban, melyről érdemes tájékoztatni olvasóinkat. Meg akarnak fojtani bennünket Kossuth utcai házuk kapujában a házigazda Vidámi József üdvö­zöl, majd bekísér a konyhából nyíló étkezőbe, ahol az asztalnál ülve vár meghívónk, Vidáminé, valamint a helyi MDF-szervezet vezetőségének két tagja: Vígh Sándorné és Székely Imre. Kérdezni sincs időm, Székely Imre máris mondanivalójába kezd: — Tavaly áprilisban, harminc fővel megalakult az MDF mohorai szervezete. Ügyködtünk becsüle­tesen, jó néhány dolgot tettünk a faluért. Többek között megmen­tettük a gyógyszertárat, majd a lakosság segítségével felújítottuk azt. Sportudvart alakítottunk ki az iskolában és több alkalommal is szerveztünk MDF-piacokat, ahol rendkívül olcsó áron juthattak konzervhez, zsírhoz és ruhane­műhöz a lakosok. Felhőtlen volt a kapcsolatunk a Magyamándortól levált önálló helyi tanáccsal. — Mi hát a gond? — A helyhatósági választások alatt olyan dolgok történtek, me­lyek felettébb érdekesek. Jóma­gam például életemben nem sze­repeltem úgy a sajtóban, mint akkor. Ott volt a fényképem az újságban! Nem tudom ki adott rá engedélyt, mert én úgy hallottam Szabad Györgytől, hogy senkit sem szabad lefotózni az érintett engedélye nélkül. Velem mégis megtörtént! Na, de volt más atrocitás is! Például egyik este ,,Piszkos de­mokrata fórum tag” felkiáltással lelöktek a bicikliről! Volt, hogy meg akartak verni! De mindezt eltűrtem. Ami viszont mostaná­ban történik... A polgármester egészen egyszerűen semmibe se nézi az MDF-szervezetet! A parla­mentben egy asztalnál ül az MDF és a Kereszténydemokrata Nép­párt (utóbbinak tagja Fajcsik Jó­zsef polgármester úr), itt azonban nem hajlandók velünk együtt dol­gozni! Nem tudok mást mondani: meg akarnak bennünket fojtani! Továbbra sem jutok szóhoz. Víghné tovább fűzi a gondolatme­netet: — Az MDF az egyetlen szerve­zet — hiszen a KDNP csak .papí­ron” létezik! — amely tett a fa­luért, és akkor most bennünket akarnak leradírozni! Minket, akik nem magunkért, hanem kizárólag Mohoráért dolgoztunk és dolgozunk. Az MDF azokból az emberekből alakult, akik annak idején a Magyamándortól való leválást, az önállósodást kiharcol­ták a falunak... Ekkor megszólal az eddig a konyhában serénykedő Vidámi­né: — Ezt hagyjuk, most ne erről beszéljünk! Azért hívtuk Önt, hogy az MDF-szervezet jelenlegi, lehetetlen helyzetéről tájékozta­tást adjunk. A valóság áz, hogy a helyi ön- kormányzat, megalakulása óta semmibe vesz bennünket! Sem levélben, sem személyes úton nem tudunk kapcsolatot teremteni a falu vezetésével! Minden felve­tésünkre, minden jelentkezésünk­re, minden tanácsunkra elutasító választ kapunk! Rögtön leszögezek valamit: az MDF egyetlen tagja sem akar képviselő vagy polgármester lenni! Megtörtént a választás, ami nekünk nem sikerült. A KDNP győzött. De ez korántsem jelent­heti azt, hogy rólunk ne vegyenek tudomást! Az MDF már bizonyí­tott ebben a faluban! A hirtelen támadt csendben fel­teszem a kérdést: lám? Velem vitatkozik teológiát végzett ember? Nekem nincsen csak nyolc általánosom és három iparim, de senkiről nem nyilat­koztam olyan hangnemben, mint ő! Már elnézést kérek, én nem akasztottam senkinek a nyakába vörös nyakkendőt Csillebércen! Megmondom őszintén azt is: csalódtam a KDNP-bení Más pár­tot kellett volna választanunk a kormánykoalícióba, mert ők csak prédikálgatnak, munka meg sem­mi. Hát, ezzel nem fog előrehalad­ni az ország. — Van-e önöknek új elképzelé­sük? tában vagyok minden gondola­tukkal. Éppen ezért mondom azt, hogy már nagyon-nagyon unom a sorozatos megnyilvánulásaikat. — Véleményük szerint az ön- kormányzat nem vesz tudomást az MDF helyi szervezetéről, egyet­len észrevételre sem fogadóké­szek, minden segítséget visszauta­sítanak. Mit szól ön ezen megálla­pításokhoz? — Nem veszünk tudomást az MDF-ről? Nagyon jól hangzik, csak éppen nem igaz! Olyannyira valótlan állítás, hogy a polgár- mesteri hivatal már többször is fűtött termét biztosított a szerve­segítségért. Mi a véleménye er­ről? — Ez sem akármi... Jómagam többször voltam már a Bem téren, az MDF székházában. Szó, mint szó, ott enyhén szólva másképpen intézik a dolgokat, mint a mohorai szervezetben. Kíváncsi lennék egyáltalán tudják-e a központban, hogy Vidáminéék hogyan tevé­kenykednek? Mert a mohorai MDF-et csak ők jelentik, nincsen mögöttük bázis. — Arról mi a véleménye, hogy soknak tartják az ön fizetését, s azért harcolnak, hogy társadalmi állásban vezesse a falut? Nincs nyugalom Mohorán „Antall Józsefnek vagy Bush elnöknek írunk!” — Egészen konkrétan mi a gondjuk a polgármesteri hivatal­lal? Vidáminé azonnal válaszol: — Az önkormányzatból hiá­nyoznak a szakemberek! A polgár­mesternek pedig még csak rálátá­sa sincs az államigazgatásra! Fajcsik József számára a bár­sonyszék a legfontosabb! Ebben a faluban nem kellene főállású pol­gármester, elég lenne egy jegyző! Gondoljon csak bele: a polgár- mesteri fizetés bruttó 36 ezer forint, amihez ha hozzászámítjuk a társadalombiztosítást, akkor havi 52 ezer forintjába kerül a fa­lunak Fajcsik polgármester úr! Ez éves szinten 700 ezer forintot jelent! Mi annak idején, még a tanácsi rendszerben tíz évig kín­lódtunk, hogy legyen űt a temető­be! Az került 700 ezerbe! Nem akasztottam senki nyakába vörösnyakkendőt Az eddig csendben ülő Vidámi József kért szót barátaitól: — Úgy érzem, tűi finoman fo­galmaztunk eddig. Én keményebb dolgokat mondanék, mert mindig ilyen voltam: az igazságért képes vagyok mindenre. —Nem hagyja őt békén az igaz­ságérzete! — veti közbe Víghné. Vidámi folytatja mondandóját: — A választási harc során Faj- csikék megpróbáltak bennünket lejáratni. Bennünket, akik Nógrád megyében először csináltuk meg a demokratikus választást! Még Devcsics Miklósék ellen! Engem el is vittek autóval, de visszajöt­tem ! Különben is: az MDF döntöt­te meg az egypártrendszert, a KDNP csak akkor jött elő, amikor úgy érezték: most már nem lehet baj. Mohorai viszonylatban mondom: azok a keresztényde­mokraták, akik vezetők lettek, mind az egypártrendszer szekér­tolói voltak!!! Kérem szépen, ezért a kijelentésemért akár bíró­ság előtt is vállalom a felelőssé­get! — Mintha irigykednének a ke­reszténydemokratákra! — A KDNP-sek megnyerték a választást a faluban. Oké, nem fáj ez nekünk. De azt, hogy nem áll­nak velünk szóba, nem tűrjük to­vább! Nem vagyunk mi gyilko­sok, kérem szépen! Ők beszélnek még etikáról? Mi soha nem tet­tünk olyanokat, mint ők. Az újsá­gokban is miket nyilatkoztak ró­— A mohorai állapot már tart­hatatlan! Most már lépnünk kell! Ha nem veszi fel velünk a tárgya­lásokat a polgármester, én Antall József úrnak fogok írni, vagy Bush elnöknek! Hát ne vicceljünk már, kérem szépen! A plébános megfélemlítette a népet Vidámi kendőzetlen mondatai után Víghné sem rejtegeti véle­ményét: — A katolikus plébános úr is csinált egy-két dolgot a választá­sok alatt. Nem akarok róla nyilat­kozni, de az biztos: ebben a falu­ban még senki nem élt úgy vissza a hatalommal, mint ő. Zsarolta és megfélemlítette a népet. Állítólag azt mondta a hívőknek, hogy ha nem arra szavaznak, akit ő mond akkor elmegy Mohoráról és öt évig nem lesz papja a falunak... — Higgye el — kapcsolódik a beszélgetésbe Székely Imre — az emberek sugdossák nekünk az utcán, hogy kezdeményezzünk aláírásgyűjtő akciót Fajcsik eltá­volítására! De mi ezt nem tesszük, nem ez a célunk! Bármennyire is laikus a falu vezetése — erről többször személyesen meggyő­ződtem — nem akarjuk őt megbuktatni. Mi nem funkciókra törünk, hanem segíteni akarunk a falu vezetésében. — Az viszont biztos — mondja búcsúzóul Vidáminé —, hogy Mohorán társadalmi állású pol­gármester kell. Szinte minden hasonló lélekszámú településen így van ez. Azért harcolunk a jö­vőben, hogy így legyen ez nálunk Fajcsik József polgármester mosolyogva fogad. Udvariasan vezet irodájába, mikor azonban meghallja jövetelem okát, elko­morul a tekintete: — Nézze, megvallom őszintén, most már nagyon elegem van nemcsak nekem, hanem a képvi­selő-testületnek is abból, amit ez a négy ember csinál. — Nem akármilyen kijelenté­sekkel illetik önt és az önkormány­zatot... — Higgye el, tökéletesen tisz­zet gyűléseire — ingyenesen. Nem arról van tehát szó, hogy nem ismerjük el az ő létezésüket. A helyzet az, hogy az ő „segítőkész” javaslataikkal egyszerűen nem tudunk foglalkozni. Olyan észre­vételekkel, kérdésekkel már-már számon kéréssel bombáznak ben­nünket hetente, amelyekhez vagy az égvilágon semmi közük, vagy pedig nincs semmi értelmük! A sorozatos leveleikkel pedig ön­magukat minősítik, hiszen egy- egy oldalon több tucatnyi helyes­írási hiba hemzseg... — Ok legfőképp a segítő szán­dékukat hangoztatják... — Higgye el, ez csak szépen hangzó szöveg, semmi több! Egyértelműen arra megy ki a já­ték, hogy az önkormányzatot összeroppantsák! De hát ezt nyíl­tan mégsem fogalmazhatják meg. Vagy nem igaz? — Ok azonban kiemelten hang­súlyozzák, nem kívánnak maguk­nak funkciókat. Elfogadják a vá­lasztás végeredményét, nem akar­ják megbuktatni az önkormányzó- ■ tot és önt sem\ — Istenem, milyen szép dolog, mennyire megható gondolat. Nagyon aranyos, kedves embe­rek, köszönöm, ezt a nagy szíves­séget! Tudja, a választások előtti napon nem én vágtam disznót, s nem én hordtam szét kolbászt, hurkát, szalonnát és húst a falu­ban... A választópolgárok 63 szá­zaléka mégis nekem szavazott bizalmat. Vidáminé a voksok 36 százalékát kapta. Azt hiszem önmagukért beszélnek a számok, miként az is, hogy már a választás után néhány nappal megkezdő­dött a személyem lejáratására induló hadjárat. Szinte még meg sem kezdte tevékenységét a kép­viselő-testület, máris azt hangoztatták a ,,négyek", hogy megbukunk, nem értünk a feladatokhoz, mindenki dilettáns. Ez lenne az ő nagy segítségük? Nem akarják megbuktatni az ön- kormányzatot? Szépen hangzó állítások... — Az MDF az elhangzottak alapján valóban sokat tett a fa­luért... —...Az a tanácsi rendszerben volt, amikor Vidáminé volt a ta­nácselnök. Víghné a népfronttit­kár volt, s Székely is velük dolgo­zott. Úgy tudom ők ezért kapták a fizetésüket. Mit várnak azért, mert tették a dolgukat? Fáklyás menetet? — Véleményük szerint változ­nia kell a dolgoknak Mohorán, mert felsőbb fórumhoz fordulnak — Engem az emberek megvá­lasztottak, a képviselő-testület pedig így döntött. A harc pedig Vidáminéék sajátossága hiszen lassan már nem lesz olyan dolog, amiért ők nem akarnak harcolni... — Azzal minden bizonnyal egyetért, ez dz állapot nem tarthat sokáig. Felesleges indulatok, fe­leslegesen kötik le az önkormány­zat energiáját. Ón szerint mi a megoldás kulcsa? —Egyszerű: Vidáminéék vere­séget szenvedtek a választáson. A lakosság megvonta tőlük a bizal­mat. Most mi irányítjuk a falut — négy évig. Hagyjanak békén ben­nünket, hagyjanak dolgozni. Ilyen egyszerű az egész. Szánalmas és átlátszó dolog Pajor András katolikus plébá­nos, aki Víghné szerint ,,zsarolta és megfélemlítette a népet", nem lepődik meg a jövetelemen. El­mondása szerint a választások óta rágalmazzák őt Vidáminéék. Tu­catnyi helyről visszahallotta már igazságosztóként hangoztatott megállapításaikat. Tisztában van azzal is a plébános, hogy kemény harc folyik Fajcsik és az önkor­mányzat ellen, ami állítása szerint csak a szóban forgó négy személy akciója, hiszen nem állnak mögöt­tük emberek. Az őt ért vádakra csak legyint Pajor plébános. Nem foglalkozik velük annyira szánalmas, átlátszó dolognak tartja. Az önkormányzat elleni össztűz viszont elkeseríti. Elvégre kinek jó az, hogy nincs nyugalom a faluban? Kinek jó, hogy rossz a hangulat? Kinek jó ez az egész? Az emberek tartanak Vidámiéktól Nem érdektelen az sem, hogyan látja a kialakult helyzetet az utca népe, az egyszerű ember. Aki Fajcsikra vagy Vidáminéra szava­zott, de Mohorán élj mindennap­jait. A megkérdezett mintegy tucat­nyi helybéli lakos véleménye egy valamiban tökéletesen megegyezik: nem szívesen nyilatkoznak. Nem véletlen, hogy egyikük sem volt hajlandó elárul­ni a hevét. Nem titkolják: tartanak Vidámiéktól. Elvégre Fajcsikot már beperelték egy fél éve tett újságnyilatkozatáért... Azt azért elárulják az emberek nem értik mire jó ez az egész Fajcsik még nem ártott senkinek, egyébként is rendes embernek tartják. Hagyják őt dolgozni, majd eldől mennyit ért a dolgokhoz ' Néhány megkérdezettnek velős véleménye van Vidámiékról. A nyomdafesték azonban nem tűri ezen megállapításokat... Támadás és köszönet Itt akár pont kerülhetett volna az írás végére, a sors azonban közbeszólt. Mohorai látogatá sunk után levelet kapott szerkesz tőségünk. Az írás „Nyílt level Vígh Sándornénak" — aki vezető óvónő — címmel ironikus, gu nyos hangnemben kéri a címzettel többek között arra, hogy „minél többet legyen az óvodában mun kaidőben, ahelyett, hogy a faluban szervezkedne”. Az aláírás: a mo horai óvodások. Egy hét múlva ismét levelei hozott a posta Mohoráról. Har minchárom óvodás gyermek szü lőjének aláírásával ellátott tilta kozó nyilatkozat érkezett, a nyílt levélre. Mellékelve Vidámi Jó zsefné köszönő sorait, amiért la punk nem közölte a névtelen. Víghnét rágalmazó levelet. És még most sincs vége. Nem régiben kaptunk egy példányt, a mohorai Helyi fórum című. négyoldalas kiadványból. Az egyik írás címe: Ébredjünk fel mohoraiak! Idézünk a cikkből: „Az MD1 mohorai szervezete és az értei mes, falujukért aggódó emberek, a nem átgondolt, a község pénzű gyi helyzetét nem ismérő testületi döntést kérdőjelezik meg!.. Ébredjünk fel, mi a sok, mi a ke­vés? Bele fogunk bukni! Még most sem késő! Gondolkozzunk!" Az írás mintegy tizenöt sorban kérdőjelezi meg a polgármester fizetését, melyet egy másik: „Ejnye, ejnye képviselő” című cikk is szóvá teszi. ,,Megérdemelte volna, hog\ feljelentsem..." —szól a követke­ző írás, V. J. aláírással. „Etikát­lannak tartom a helyi katolikus egyházvezető, a megyei és az ors­zágos sajtóban rólam súlyosan sértő nyilatkozatait. Tudomásom szerint soha nem sértegettem, nem is tartozom önnek, viszont ön nem adott elismervényt ezer fo­rintról, melyet az egyház támoga­tására adtam (tanú van rá). Kiké­rem magamnak, hogy felesége met, szintén a sajtóban sértegette, műveletlennek titulálta, kipellen gérezte. Többet nem tűröm a/ ilyen súlyosan sértegető, rágal mazó, becsületbe gázoló megnyi­latkozásait.” A Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete által szerkesztett kiadvány felelős kiadója: Vidámi Józsefné. Legutolsó információink szerint a mohorai képviselő-testület nyílt ülésén részt vett az MDF helyi szervezetének négytagú vezetősége is. Hozzá is szóltak valamelyik témához. A benn tartózkodó lakosok nagy res/e ekkor kivonult a teremből.. SZILAGYI NORBERT HÉTKÖZNAPI ÜGYEINK V Bele fogunk bukni Nem én hordtam szét egy disznót a faluban Epilógus helyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom