Új Nógrád, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-20 / 66. szám

1991. MÁRCIUS 20., SZERDA C RÉTSÁG ÉS KÖRZETE D Volkswagen-találkozó, Twist Olivér, nemzetiségi találkozó Idén is lesz Bánki nyár Az önkormányzat színre, a kultúra olajra lépett Zachar Kálmán nem kell Kisecsetnek — Már miért ne lenne? — fo­galmazódhat meg az olvasóban, s valóban, magától értetődőnek tűnik, hogyha nem lesz világ­égés, vagy valami előre nem lát­ható természeti katasztrófa — akkor. Bánki nyár is lesz. Csak­hogy ehhez a nyárhoz a meleg egyedül kevés. Még legalább három dolog hiányzik. A pénz, meg a pénz és harmadszor (ki hinné?) — már megint a pénz... Szép Erika, a rétsági Asztalos János Művelődési Központ ve­zetője egyelőre gondban van. Bár mindennap csökkennek problémái, mert „csak” áprilisig tart az az idő, hogy energián és béren kívül semmire sem költ­hetnek egy fillért sem. Szervez­ni még lehet. — Áprilisban kötjük majd a szerződéseket — tájékoztatott az intézményvezető. — Újdon­ságnak számít, hogy a színpadot több alkalomra bérbe veszi egy budapesti menedzseriroda és egy szintén fővárosi magánvál­lalkozó. Kizárólag hét végekre, és csakis kulturális célra. Hogy terveink szerint mik is lesznek az idei Bánki nyáron? Elképzeléseink szerint „fel­csaljuk” a'kecskeméti színházat, akik most próbálják a Twist Olivér musicalt, Rock and roll Nógrád harminc­milliója Harmincmillió forint rengeteg pénz. Ennyiből többek között fel lehetett építeni a megyeszék­hely sportcsarnokát (igaz, még a hetvenes években), és még több pénznek tűnik akkor, ha hozzá­vesszük, hogy Magyarországon ilyen irdatlan összeget még soha, semmilyen szerencsejáté­kon nem nyert emberfia. Ha azonban úgy nézzük, hogy ebből az összegből több száz ember­fiát (és lányát) kellene egy esz­tendőn át úgy-ahogy eltartani- tanítani-szórakoztatni, s még egy egész falu intézményeit fenntartani, fűteni, világítani, szépíteni, csinosítani is ennyi­ből kell, akkor kiderül, hogy a sok millió sóra sem elég. Mert több ugyan, mint tavaly, de a vágtató infláció közepette reál­értékéről jobb, ha nem is szó­lunk. Ezért mindenki úgy segít magán, ahogy tud. Mivel ebből a „sópénzből” tűi sokra nem futja, segítségül hív­ták a nógrádiak — önmagukat. Elvégre „magad uram, ha szol­gád nincs!” Az önköltségen épült üdülőterületi rész műszaki átadására rövidesen sor kerül. Van azonban, amin még a le­gendás nógrádi összetartó erő sem segít. A több mint kétszáz iskolás gyereknek pusztán az összefogás nem teremthet torna­termet, meg kellene elégedniük továbbra is a szűkös, levegőtlen tornaszobával. Ezért most bene­veztek egy pályázatra, s ha meg­nyerik, talán lesz hol kényelme­sen tornázniuk a nebulóknak. És akkor már nemcsak sóra futja Nógrádon... tábor, 1 Volkswagen-találkozó színesítheti a programot. Két könnyűzenei koncert is szerve­zés alatt van, szerencsére, jó kapcsolatokat ápolunk az Or­szágos Rendező Irodával. Az idén sem maradhat el a nemzeti­ségi találkozó, melyet már 25. alkalommal rendezünk meg, augusztus első hét végéjén. A többi pont még homályos, de nem vagyunk késésben! — Közelebbi programjuk egyáltalán nincs? — Az említett nehézségek el­lenére van! Jövő kedden lesz ter­veink szerint az alapfokú ter­mészetgyógyászati tanfolya­munk első foglalkozása. Erről a népszerű (és egyre népszerűbb) gyógymódról — az akupunktú­ráról, az akupresszúráról és a fi- toterápiáról — 16 órán sajátít­hatják el a legalapvetőbb tudni­valókat az érdeklődők. A tanfo­lyam díja 2800 forint. Már sorra jelentkeznek a természetgyó­gyászat szerelmesei. Nagyon várják az első foglalkozást. — És önök mit várnak na­gyon? — Az áprilist. Mert akkor lesz pénz. Aztán meg a nyarat. Ami­kor elválik, mi lesz a tervekből... Balázs József Sportoló nebulók Nagyoroszi. Nagy népszerű­ségnek örvendenek a Nagyoro­szi Általános Iskolában a külön­féle iskolai sportversenyek. A tél elmúltával a nebulók már javában készülődnek a kispá­lyás labdarúgó- és a kézilabda­bajnokságra, melynek küzdel­mei az iskola udvarán levő sportpályán zajlanak. Ha az ember aztán kötődik vala­hova, akkor oda felelősen gondol, ott élve felelősen érez. Laluja András szobrászművész hiába Esz­tergom szülötte, hiába élt családjá­val (apja igazgató-tanító volt) más tájakon, hiába került a kies Nógrád- ba, s abban is a kicsiny Nézsára már 19 évesen — idejött haza. Bánkra, ahol épített egy szép házat, ahol az udvarban százeszten­dős? szomorúfűz hajlong. Annak egyik lehajtó ágcsomóját nemrégi­ben összefogta, karóhoz kötötte, hogy leérve megeredezzen. Két- törzsű legyen. Mint az a csodálatos kenyérfa, amit egy délszaki útján látott. ..Rájöttem aztán, hogy bo­londság ez itt! Semmit nem lehet megismételni, utánozni, semmi köze Bánknak a kéttörzsű kenyérfákhoz közel a Földközi-tengerhez..." * Erős egyéniség, sokat megélt ember abból a fajtából, amelyik mindent át akar élni-érezni a világ­ból és ezért mindent meg is tesz. A Képző- és Iparművészeti Szakkö­zépiskola tanáraként tavasztól késő őszig hetente három nap lakja a banki házat, ami főként egyetlen (igaz, tagolt) nagy helyiségből áll. Az udvari fedett teraszon áll a tóra tervezett figura bronzlemezekből összehegesztett modellje... Már- már úgy volt, hogy eredeti méret­Tévesen írom 68 helyett 58-nak az életkorát, s jóval a bevezető tiszteletkörök után csodálkozom rá, miért is ment már nyolc esz­tendeje nyugdíjba. Zachar Kálmán ugyanis ma, 19.91 márciusában is munkabíró ember, ha mégoly veszett átok is ül a nyakán: szeret dolgozni. ízig-vérig kisecseti. Itt szüle­tett, itt töltötte gyerekkorát, s tenni is a kis faluért akar. De nem engedik! Ezért aztán, ha bemutat­nám, azt mondanám leginkább róla: Zachar Kálmán a megkese­redett hajdanvolt tanácsi dolgozó. — 30 éven át szolgáltam a közigazgatásban. Végigjártam a szamárlétrát, voltam tanácstitkár és tanácselnök, de miután nyug­díjba jöttem is, visszajártam, eleinte Rétságra, később pedig a helybeli könyvtárba. Kisecset — nevéhez hű pici falu. A ’60-as népszámlálás hat­százon felül regisztrált itt lakoso­kat, a legutóbbi meg — nem egész’ a felét. Nem ismeretlen fogalom tehát a faluban a lélek­vándorlás; csak hát aki innen egyszer elment, nemigen jön az többé vissza, hacsak látogatóba nem. így aztán a mai lakók két­harmada tűi van életének 55—60- dik esztendején, s a falu értelmi­sége is a tanítóra meg az agronó- musra szorítkozik. Klasszikus a példa, nincs mit rajta csodálkoz­ni. Alig mondok valamivel töb­bet, ha azt teszem még hozzá, hogy a kultúrát e helyi kocsma biztosítja, kaszinónak meg ott a falusi vegyeskereskedés: s ezzel tán le is húzhatnánk a rolót. Ha nem lenne ott Zachar Kál­mán kis könyvtára! Az épület, amiben ez utóbbi működik, szebb napokat is látott ben, kivitelben „rákerül” a tóra, a felszínhez egészen közel, de aztán minden el(meg)változott. Csak a madár? marad most már olyannak, amilyenre Laluja András megfor­málta. Bár támadhat még erő és fi­gyelem erre a szoborra is. De maga a tó, a bánki „feneketlen” igazi bajban van. Odabent arról beszél, hogy itt komoly karsztvagyon van a föld gyomrában éppen a tó környékén, csak fel kellene tárni. A víz minősé­ge ugyanis rendkívül drámaian romlik „lehet, hogy az idén már be is kell zárni a tavat...." De máris egy nevet mond — Magyari Gáborét, aki ma is hivatal­ban van (tehát segíthet!) és valami­kor mint „nagy karsztos szaktekin­tély” Tirana vízellátását megtervez­te. így jön ide minden. Ilyen termé­szetességgel Laluja András révén, aki maga is itt érzi magát otthon, hiába tehát a főváros is! Szinte egész Európát bejárta-megélte. Járt a híres Athoson, a görög ortodox szerzetesek zárt világában. Ott is­merkedett meg Daniel Petrakis szer­zetes szobrászművésszel, kisplasz­tikáinak tömbszerűségével. Áll (vagy repül) egy kőmadár, amit ezután faragott itt Bánkon Laluja András, és itt is van felállítva kis posztamensre. De úgy, mint ahogy a kis ponton való nagy tömbök felfüg­gesztését tulajdonképpen Le Corbu­hajdanán. De a körzetesítés sok egyéb kárt is okozott már — na­gyobbakat, látványosabbakat —, miért épp a kisecseti példa ragad­ná meg az emberek figyelmét? Zachar Kálmán 20 éves sem volt még, mikor megalakította a falusi színjátszó csoportot. A háború előtt Magyarországon szí­vesen vette az ilyesmit az akkori rendszer. Rendezvények, isme­retterjesztő előadások, később meg a sport, meg a falusi szparta- kiádok világa volt ez. Szép és sikerekkel teli. Szívesen emlék­szik vissza rá, aki csak átélte, vagy belekóstolt akár csak egy­szer is. Nem az ismeretlenbe vágott tehát Zachar Kálmán, mikor igent mondott vén fejével a tiszteletdí­jas könyvtárosi állásra. Nagyon is tudta, mire vállalkozik, hisz véré­ben volt a dolog. S lépett. Ekkori­ban jelezték volna a statisztikák a kisecseti klubkönyvtár kötetállo­mánya, s vele együtt a taglétszám folyamatos emelkedését, ha fi­gyelték volna. De Kisecsettel a nógrádi dombok között nemigen törődnek a statisztikusok. Ezzel azonban a helybeliek nem törődnek. ’89-et írtak már, amikor harmincezer forintot nyertek egy pályázaton. Szép summa ez, ha hozzáértően bánnak vele. Terveztek is a falusiak: gazdasszonyok klubját, öregek klubját, meg mi mindent kitalál­tak, hogy benépesítsék a szebb napokat látott kultúrotthon ter­meit. Most indult volna a java munka: tél végére tervezték, meg tavaszkezdetre, hogy elindítják a nagy elképzelések valóra váltá­sát. A szép elgondolás ma már azonban a múlté! Egytől egyig meghiúsulták a csábítóan szép sier-töl megtanulta. levegő és a tér elsüvít alatta." Szóval, miként például a nagy építész indiai épüle­tein a tetőszerkezet (felfelé hajlított, néhány ponton rögzített), amit az­után a művelt magyar tervezők egy az egyben azóta is utánoznak. Fő­ként a vasúti peronoknál (meg is fagy alattuk a magyar utas, s persze a külhoni is). * Bánkon is vagy négy-öt szobra áll. ,A Halley-üstökös nyolcvanha­tos közeledésekor felajánlottam az Akadémiának egy kő-vas golyó — török ágyúgolyó — kompozíció­mat... Nerrf kellett senkinek. Elhoz­tam ide Bánkra, a tóhoz közel állí­tottuk fel...” Világemlékű stílben maradva, szervesülve a tájjal, min­dennel. A kő ugyanis ' romhányi homokkő, a török ágyúgolyó lehet esztergomi is, az üstökösről meg azt tartjuk, hogy előbb vagy utóbb be­csapódik földünkbe. De a kő! Dr. Leér Orsi Sándor nevét mondja, aki erről a kőképződ­ményről olyan sokat tudott; hogy például a legszebb vasoxid színezé­se ennek van messze földön; hogy milyen értékes, milyen kemény, hiába homokkő! Magyarázata is tőle származik: kovasavval cemen- tálódott. Minél többet áll kint az esőben — ami ugyancsak savas? — annál keményebb lesz és simább a tervek. Semmi nem lesz az egész­ből! Zachar Kálmánnak felmon­dott a tavaly ősszel színre lépett falusi önkormányzat. Egyelőre szóban, mindennemű indokolás nélkül. Megkeseredett emberré lett most Zachar Kálmán. Nem a tisz­teletdíját sajnálja, hisz javában vágtatott már az infláció, mikor még mindig három számjeggyel írták annak összegét. Az ügyet sajnálja az öreg, amiért annyi, de annyi sokat tett. Személyes ellentét? Ki lenne most ő ellene, mikor egész életén át élvezte környezetének bizal­mát? Akkor meg politikai, netán pártérdekek? Ugyan kérem, ki az a volt tanácsi vezető a múlt rend­szerből, akit ne léptettek volna be annak idején az uralkodó állam­pártba? Megkeseredett ember lett most Zachar Kálmán, s félek, vele együtt én magam is. Mert pél­daértéket látok az ő sorsában, ami — akár látja, akár nem a helyi önkormányzat — réges-rég összeforrott a falu kultúrájának sorsával. S ha megbukik az egyik, vele bukik menthetetlenül a má­sik is. Csak mert párttitkár volt egy­koron a község első számú veze­tője! Kisecseten a helyi hatalmak most összevonni tervezik a kul- túrügyek intézését a hivatalsegédi (!) teendők ellátásával, s korlá­tozni kívánják az eddigi heti négy órát is egyetlenre, amíg nyitva tartják az intézményt. Másként akkor sem tehetnének, ha a falu nem létező ellenségei pénzelnék •őket, hogy lerombolják a község kulturális életének épp felújítás­ban levő bástyáit. Ki érti ezt? Hubai Gruber M. felülete. Ezt a követ találta és figyelt fel értékére a környék, Keszeg, Né- zsa, Nógrádsáp ősi temetőiben. Ezt a követ ő is szívesen faragja, inkább alakítja, mert a kövek „adják magu­kat”, és ha a szobrász főként erre figyel, akkor alig kell hozzájuk érni a vésővel. * Majd egymilliós értékre becsül­ték azt a szoboregyüttest, ami itt Bánkon Laluja Andrástól ered. A leginkább realista ábrázolás kétség­telen a kis .bronzfej, a szlovák nem­zetiségi múzeumház udvarán. A főkötős szlovák menyecske kinéz a fakerítés mögül — ritka derűs-szép alkotás, sugárzik róla a szeretet. A bencéseknél Esztergomban együtt járt az építész pincébe vitatkozni Rapcsányival, Vuicsics- csel, Csák Gyulával. Rapcsányi könyvet is írt az emlékezetes Athos- félsziget ortodox lakóiról, Laluja rétsági kiállítását is ő nyitotta. Most egy Pálinkás Antal emlékművét bí­rálják ugyanott. T. Pataki László Látogatóban Laluja Andrásnál Egy bánki—nézsai patrióta iiEunnu 5 RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Önkormányzati ülés Rétságon, a városháza tanács­termében pénteken 15.30 órától ülésezik a helyi önkormányzati képviselő-testület. A napirendek között szerepel az 1990. évi költ­ségvetési beszámoló ismertetése, Bánk településrész házhelyeinek értékesítése, valamint a lakásvá­sárlási kérelmeket is itt bírálják el. Lángoló „disznóságok” Nagyon jó telük volt a rétsági tűzoltóknak. A téli veszedelme­ket a disznóölések okozzák, ami­kor a füstölésre szánt kolbász lángra kap, s emészthetetlen (szénné) lángolt kolbász lesz a húsból. Az idei tél szerencsére csak két ilyet produkált: Nagy­orosziban 15, Felsőpetényben 10 ezer forint volt a gazda kára. Ket­tejüknek nincs okuk azt mondani, hogy szerencséjük volt. Igaz, a házuk megmaradt, csak a finom falatok lettek oda... Borsosberényi fogadóórák A borsosberényi önkormány­zati hivatal ügyfélfogadási rendje a következőképpen alakul 1991- ben: hétfőtől csütörtökig 7.45 órától 16.15 óráig, pénteki napo­kon pedig 7.45 óra és 15.45 óra között fogadják az érdeklődőket. Színes gyermekprogramok Horpács. A nagy pénztelen­ségben némileg csökkentek a megyei nevelőotthon lehetőségei is. Az itt elhelyezett 40 gyermek (24 írt) és 16 lány) kevesebbet me­het kirándulni, mint eddig. Helyi programjaik azonban változatla­nul színesek. A közelmúlt farsan­gi rendezvénye után most a lo- csolkodásra és az azt követő ta­vaszi szünetre készülnek, s köz­ben — hála a nagyoroszi helyőr­ségi klubbal ápolt remek kapcso­latuknak — színházba is eljutnak. Legközelebb pénteken egy gyer­mekszínházi előadás keretében mesejátékot tekintenek meg. Következő rétsági oldalunkon: Traktort kap a diákotthon Szátokon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom