Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

1991. FEBRUÁR 13., SZREDA LÍEFU3U 5 RÉTSÁG ÉS KÖRZETE BŰNÜGYI SAROK Kemény verseny a fonalvonalon ■■■■■■■■■■■■Hi ^ ■■■■■■■■■■■^■■■■■■■^■■■■■■■■■■■■■B Harcok felsőfokon —Alsó- petényben Egy tanárember kálváriája Devcsics Miklós tartóztatta le Segélyzárlat Nagyoroszi. Az OTP lakáska­mat-emelése után a településen is megnövekedett a segélykérelmek száma. A képviselőtestület úgy döntött, hogy normatív szabályo­zás hiányában a kérelmek jogos­ságát nem lehet igazságosan elbí­rálni. Ezért a normatív szabályo­zás kidolgozásáig — melyet még februárban megalkotnak — a se­gélyek kiosztását felfüggesztik. Tavaly január elsejével alakult kft.-véaz UNITAS Gt. néven köz­ismert fonalforgalmazó cég Al- sópetényben. Ót fonaltípussal foglalkoznak itt — tudtuk meg Verebes József igazgatótól. Kersztcsévélik, parafinozzák, kereskedelmi forgalomra alkal­massá teszik az alapanyagot. Évente 6000 tonna fonalat dol­goznak fel, ezek kézimunkázás- ra, kötésre is alkalmasak, de van köztük, ami kimondottan ipari munkára alkalmazható. Csaló- nem száz százalékban kötőkis­iparosok a vevőik. —Nagyon kemény a verseny— mondta Verebes József. —Tavally kétszer is volt árvál­tozás. Előfordult, hogy megkö­töttük a szerződést, ezt követte a forintleértékelés, és másnap kö­zölték velünk: drágább lesz a fonal. Mi ezt csak minimálisan tudjuk áthárítani a vevőinkre. Mégis jól állunk konkurencia- harcban, mert ilyen nagy men­nyiségben senki nem forgalmaz rajtunk kívül. Az alapanyag nagy részét im­portból próbálják beszerezni, ezen a területen is vannak szél­hámosok. Egy ízben az alsópefé­nyiek is majdnem befürödtek már az üzletkötéssel. A számadatok a kft. mellett szólnak: 49,8 milliós törzstőké­vel gazdálkodik a hat tulajdonos. A tavalyi évben 15 milliós nyere­ségük volt, a számítások szerint. Hetven embert alkalmaznak, túl­nyomórészt nőket. Egy műsza­kos beosztásban dolgoznak, nyolc-kilenc ezer forint (bruttó) átlagfizetésért. Tavály több mint 30 százalékos béremelésben részesültek. Disznótor Legénden Matus István és családja 1991-ben is megtartotta évi „rendes” disznóvágását. A160 kilogrammos sertés életé­nek reggel hat órakor vetettek véget, s a rokonok segítsé­gével délutánra már fel is dolgozták a „nyersanyagot”. Ezekben a nehéz időkben jól jön majd a karaj, a hurka, kolbász és a sajt. Díjfizetési kálvária Kisecset—Romhány. A kisecseti Bóta Istvánné néhány napja bírósá­gi határozatot kapott kézhez. Ebben felszólították a 69. évében járó rokkantnyugdíjas asszonyt, hogy „ 1990. évi szemétszállítási díjhátralé­kát, 300 forintot haladéktalanul egyenlítse ki”. A — gyermekkorától — testi fogyatékos asszonynak szóban ígérte meg a romhányi polgármester, hogy szociális körülményeire tekintettel nem kell fizetnie. A polgármesteri hivataltól egy háznyira lévő GAMESZ vezetője „nem tehet kivételt, mert bár a néni rokkantnyugdí­jas, járandósága meghaladja a nyugdíjminimumot”. Az érvényes pa­ragrafusok szerint csak 70 éven felüliek mentesülnek a fizetés alól! Rétság polgármesterétől a napokban megtudtuk: Bótáné szociális helyzetét figyelembe vették. Nem kell fizetnie... Mikor mégis megtette, elhurcol- tál^. Rabomobillal Kistarcsára A kistarcsai táborban nem volt könnyű az élet. A kétszemélyes cellákban tizennégy embert zsú­foltak össze. Naponta egyszer sós babfőzeléket ettek, víz nem volt. Vécére nem mehettek napokig. Aztán oda mégis elengedték a hétszáz embert — egyszerre. Az utána eltömődött vécét a papok­kal, orvosokkal és tanárokkal puszta kézzel takaríttatták ki... Külön balszerencséjére a kony­hán dolgoztatták, amikor ételmér­gezéstől hullottak az emberek, de neki nem lett baja. Készen volt a vád: ő mérgezte meg a tábort! Utána éhségsztrájkot folytatott, de ezt is túlélte. Augusztusban Tökölre került. Ott már valamivel jobb volt, egyetlen éjszaka kivételével, ami­kor augusztus 20-án 23 órakor az udvarra terelték őket. Reflektorok pásztázták az udvart, kattogtak a gépfegyverek, a nemrég megásott gödrökbe hullottak az emberek. Mindez négy órán át tartott. A szemétválogatás szinte elit munka volt. Nem sokkal a rettene­tes éjszaka után szabadlábra he­lyezték a rabokat. Szinte csak mellékes epizódként említi meg Békési tanár úr, hogy a beígért hitelezett menetjegyből egy szó sem volt igaz. Amíg ha­zaért, emiatt is megjárta a rendőr­séget. Ma már ez csak rossz emlék, de talán felesleges is mondani, hogy 1958-as pedagógusi állásba való visszahelyezését követően még mennyi hátránya származott „el­lenforradalmi múltjából”. Bárhol, bármi történt, őt vették elő évekig. Rehabilitációban a mai napig nem volt része, (sok sorstársának se). Kíváncsi rá, vonatkozik-e rájuk valami a kárpótlási törvényből? Egyelőre a 4238-as számon még mindig a nyilvántartottak közé számít Békési Gyula: ujjlenyo­matával, s minden adatával együtt. Most a tanár úr kérdez: meddig még...? Balázs József Békési Gyula tanár úr békés ember. Pedig volna miért hábo- rognia. Az 1933-ban Nagyoroszi­ban született férfi a falu legszegé­nyebb családjainak egyikében lát­ta meg a napvilágot. Ám hányatta­tásai ezzel még csak elkezdőd­tek... Családfenntartó — tizenegy évesen A munkával korán került kap­csolatba. Apját az 1944-es moz­gósításkor elvitték. Két évig Za- parozsje mellett volt hadifogoly, az akkor 11 éves fiú lett a család- fenntartó. Alkalmi munkákkal kereste a kenyeret két kistestvére és tüdőbeteg anyja számára. Emellett saját földjükön is helyt kellett állnia. Iskolája, a nagy­oroszi Szent Vince Konferencia megszűntéig, 1946-ig tanult is becsülettel, majd családi okokból négy évet kihagyott, s41950-ben egyszerre vizsgázott le az 5—8. osztályos tananyagból! Budapesti, majd sárospataki ki­térővel Balassagyarmaton foly­tatta tanulmányait. Humán beállí­tottságú volt, főleg magyarból tűnt ki. Jeleneteket, majd verseket írt, szavalt. Szellemi vezérré nőtte ki magát. S itt kezdődtek a bajok... A nagyoroszi Edmond Dantes Tizenhét évesen — a Központi Bizottság engedélyévé!„ tagja lett a kommunista pártnak. Azért mindenről meg volt.az önálló .vé­leménye! Egyszer a kötelező saj­tófélórán kioktatta az előadót, amiért még a kollégiumból is ki­zárták. 1953-as érettségiéig volt még néhány összetűzése, amiket nem nagyon néztek el neki, pedig egy darabig Balassagyarmat DISZ-titkára is volt. Kezdett ki­ábrándulni a proletariátusból. Egyre gyakrabban érezte: itt vala­mi nem stimmel. Amellett, hogy néha éhezett, könyvhöz akkor ju­tott, amikor lopnia kellett a grófi kastélyból. Megnősült, de nem éltek valami fényesen. 1955-ben letöltötte a tartalékos tiszti tanfolyamot, ott két lábára átmenetileg lebénult, leszerelték. 1956-ban újra behív­ták, ismét leszerelték. Á főiskola elvégzése után Tereskén tanított, s mint tanult ember, egyre többet látott. Hiába a proletárhatalom, elvbarátai az éhhalál szélén álltak, lopniuk, koldulniuk kellett. 1956 októberében Tereskén for­radalmi nagygyűlést szerveztek, s tőle, a kultúrvezetőjétől is kérték, álljon közéjük. Demokratikus Magyarországot akartak. O nem bántott senkit, másokat nem búj- togatott ilyenre. November 19-én Rétságra ment letelepedési segélyért. Mint a Nemzetőrség tagjának, volt gép­pisztolya, azt vitte magával, hogy nyulat lőjjön magának, legyen mit enni. Ez lett a veszte... megfordult a bankban, a járási hivatalban, sokan láthatták őt. A decemberi események után válaszolt a Nóg- rádban megjelent cikkre, mely a „Vádirat helyett” címet viselte. Ezért ellenforradalmárnak kiál­tották ki, s házkutatást tartottak nála. Korábban írt versei sem szá­mítottak jó pontnak. így nem érte váratlanul, amikor 1957. február 20-án Devcsics Miklós, forradal­mi karhatalmi parancsnokhelyet­tes letartóztatta, s elvitte. Télvíz idején egyszál felöltőben feküdt a fapriccsen a rétsági laktanya fog­dájában. A fő vádak: az államha­talom fegyveres szétzúzására tett kísérlet, tüntetések szervezése, kommunisták üldözése, oroszok elleni hangulatkeltés. Míg verés­sel nem fenyegették, nem írta alá. Józsi, a „geodéta” Lakatos József Diósjenőn, a Vörösmarty utcában él. Hogy munkanélküli-e, az nézőpont kérdése. Ugyanis bejelentett munkahelye nincs, ám hogy több helyen is „dolgozott”, arra bi­zonyságul csak annyit; több ügye is — szakkifejezéssel élve — bírói szakban van. A rendőrség pillanatnyilag az­zal (is) alaposan gyanúsítja La­katost, hogy geodéta volt. E fog­lalkozás ugyan önmagában nem büntetendő, ha az embernek pa­pírja van róla. „Hősünk” azon­ban csak annak adta ki magát. A nyolcvanhét esztendős özvegy Vígh Istvánné Kovács Julianná­nak ekképp mutatkozott be, majd előadta jövetele célját: segít le­rendezni a privatizációt, ha a né­ninek erre igénye van. A lerendezésre azonban ké­sőbb került sor. Az álgeodéta ekkor mégcsak terepszemlét tar­tott, majd amikor az idős hölgy éppen nem volt a lakásában né­hány nappal később, Józsi „pri­vatizálta” magának az özvegy vagyonának egy részét. Mintegy többezres értékben. Lakatos József mindent tagad. Annak ellenére, hogy a szom­szédban lakók felismerni vélik őt a helyszínen, s folyik a bizonyí­tékok további gyűjtése, hogy végleg eldőljön: a „geodétá­nak”, vagy az özvegynek van igaza? Kővetkező 0 rétsági oldalunkon: RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Képviselő- testületi ülés Rétság. A város önkormányzati képviselő-testülete, február 15- én, 15 óra 30 perckor tartja ülését, a rétsági városháza tanácskozó- termében. Az ülés napirendjén, a költség- vetési üzem átalakulása és az 1991. évi költségvetés megtár­gyalása szerepel. „Kiolvadt” a tó Bánk. Karácsonytól kiváló korcsolyázási lehetőséget biztosí­tott az érdeklődőknek a befagyott bánki tó. A felmelegedés azonban nem tett jót a jégnek: mára, ,csak ’ ’ a szánkózás maradt szórakozási lehetőségként a tél szerelmesei­nek. Igaz, az a környező dombo­kon! A korszerűsítés átka Szátok. A főutca három éve kapott új. korszerű villanyoszlo­pokat. A hagyományos égővel működő kandellábereket felvál­tották a higanygőzös ostorlám­pák, melyek fénye a helybéliek tapasztalatai szerint, semmivel sem erősebb mint a régi égőké. A hibák kijavítása viszont sokkal bonyolultabb, hiszen külön szak­ember, sőt daruskosár is kell hoz­zá. A kiégett villanylámpát így gyakran csak hetek vagy hónapok múlva tudják megjavítani. Hagyomány­ápolás Felsőpetény. Megyénk e nem­zetiségi településén fokozott fi­gyelmet fordítanak a nemzetiségi hagyományok ápolására. A helyi óvodában és iskolában működő gyermekcsoportok, szlo­vák dalokkal és táncokkal lépnek fel a falu kultúrházában, s műso­rukat más községekben is bemu­tatják. Munka­társaink fogadóórái Kedves olvasóink! Holnaptól, február 14-től kezdődően, a Rétság körze­tében lakóknak is lesz mód­juk, lehetőségük arra, hogy az Új Nógrád munkatársai­val személyesen találkoz­hassanak. Csütörtökön­ként, 14 és 16 óra között kereshetnek fel bennünket, a rétsági önkormányzati hi­vatalban! Ozsvárt Tamás és Balázs József

Next

/
Oldalképek
Tartalom