Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. FEBRUÁR 12., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRZETE 5 C J Egerben tanuló szécsényiek Nekem Varsány a világ közepe Mondatok a mindennapokról — Most hatan tanulunk itt Szécsényből, de másodikos ko­romban még egyedül voltam — magyarázta Tőzsér Beáta, negye­déves matematika—orosz szakos főiskolai hallgató, az egri tanár­képzőből. —Elérhető közelségben a taná­ri diploma... —Ami elválaszt tőle: az csak az egy hónapos szakmai gyakorlat, a szakdolgozat és az államvizsga. — Aztán következhet mindaz amiért tanult... — Igen. Én a szerencsésebbek közé tartozom: Sóshartyánban biztos ígéretet kaptam. Lesz mun­kahelyem, ott tanítok majd. —Mi volt az első indíték, amiért a pedagógusi pályát választotta? — Nem is tudom. Óvodás ko­rom óta pedagógus akartam lenni. Hogy a matematikát választot­tam, azt az általános iskolai tanár­A kérdésre a fiatalok szeme felcsillant. A válaszokból egyér­telműen kicsengett: szeretnének felelősségteljesen felkészülni a hivatásukra, a négy év alatt oko­san élni, mert tisztában vannak az­zal, hogy ezek életük legszebb évei. — A főiskolás kor egy életfor­ma — bölcselkedett Szenográdi Tamás biológia—földrajzos. — Az úgynevezett kötelező tárgyak mellett nagyon sok plusz egyéb ismeret elsajátítására van lehető­ségünk. — Esténként nagyon sokat be­szélgetünk a kollégiumban. Ezek az eszmecserék akarva-akaratla- nul is formálják az embert — magyarázta Varga Orsolya. — Színházba, hangversenyre, moziba járunk. Ezek mind-mind hozzátartoznak a főiskolai élet­formához — tette hozzá Pancso- vai Krisztina. Három gólya: Pancsovai Gergely, Pancsovai Krisztina, Varga Orsolya. nőmnek Lantos Sándoménak, és"' Fűrész Istvánnak a Balassi Bálint Gimnázium tanárának köszönhe­tem. • * Vanya Krisztina magyar— ének szakon tanul második éve. A „gólyák” négyen vannak. — Jó évjárat a miénk — vicce­lődött Pancsovai Krisztina, aki magyar—történelem szakon ta­nul. Aztán hozzáfűzte — az első komoly akadályon már túl va­gyunk. — Nehéz volt az első félév? — Aki folyamatosan tanult, annak nem — így Varga Orsolya magyar—orosz szakos főiskolai hallgató. — Mi ilyen gyerekek vagyunk — tette hozzá nagyon komolyan Pancsovai Gergely. — Mit jelent a főiskola? —Az önállóság nagyon jó isko­lája ez a négy év — vélekedett Vanya Krisztina. — Mindez anyagiakban mit je­lent a szülőknek? — Sokat. Mi ezzel tisztában vagyunk. Komolyan mondom, hogy tanulásban, egyéb formában megpróbáljuk meghálálni. A test­véremmel albérletben lakunk, havi 6000 forintot fizetünk. Ez még csak a szállás — magyarázta Pancsovai Gergely. — A szerencsésebbek közé tar­tozom, mert felvettek a kollé­giumba. Az én szüleimnek így nem kerül olyan sokba a tanulá­som — mondta Varga Orsolya. Ebben a nehéz változó világban ők hatan boldog, elégedett embe­rek: arra készülhetnek amit sze­retnek, amit ők választottak... (-i-c) Őszinteség, tisztesség, szolgálat „Nekem a munka mindig szol­gálatot is jelentett. Több mint tíz esztendőt Salgótarjánban dolgoz­tam a mentőállomáson, gépkocsi- vezetőként. Onnan jöttem el a vá­lasztás után. A mentőknél az ter­mészetes, hogy a sofőr mindenben segít a társának. Nem lehet fél­reállni, amíg a másik dolgozik. És azt is nagyon megtanultam, hogy még a lehetetlent is meg kell pró­bálni. A reményt addig nem sza­bad feladni, amíg tenni lehet vala­mit. A mostani munkámat is szolgá­latnak tekintem. Másként nem lehetne csinálni. Azt reggel tu­dom, hogy mikor kezdem el, de hogy mikor fejezem be, azt soha. Nem számoltam az órákat, de egy­ben biztos vagyok: eddig minden munkanapom hosszabb volt, mint nyolc óra. Az a szerencsém, hogy megértő feleségem van. És a gye­rekek is tudják, hogy ez nekem ugyanúgy kötelesség, mint nekik a tanulás. Ilyen feladatot biztos családi háttér nélkül nem szabad elvállalni. A magam jelöltje voltam a pol­gármesteri tisztségre. Független­ként indultam. Egyetlen párt tá­mogatását se kértem. Egyedül csak a falu népére számítottam. Megválasztottak. Az első fordulóban hatan vol­tunk, a másodikra négyen marad­tunk. A szavazatok 40 százaléká­val lettem első. Ezek a számok nekem mindig tanulságosak ma­radnak. A legtöbben bennem bíz­nak. Az ő bizalmukkal visszaél­nem nem szabad. Azokkal pedig, akik másra voksoltak, vagy el sem jöttek, a munkám által tudom el­fogadtatni magamat. Nekem lesz a legnehezebb dolgom, mert én semmit nem ígértem. Ez szó sze­rint így van, csak munkát és őszin­teséget! Ezt pedig betartom min­den körülmények között. Az életem nyitott könyv a falu előtt. Ez a szülőföldem, itt a ro­konságom. Minden szál ideköt. Nekem Varsány a világ közepe! Nem lehet innen sehová se men­Hollókőn tárgyalnak A szécsényi székhelyű Palóc Kulturális Társulás február 25-én a hollókői művelődési házban rendezi meg soros köz­gyűlését. Az összejövetelen az ügyve­zető elnökség nevében Radácsi László elnök számol be a múlt esztendő munkájáról, valamint tárgyalnak gazdálkodási és pénzügyi mérlegükről, és meg­hallgatják az ellenőrző bizott­ságjelentését az egyesület tevé­kenységéről. nem szemlesütve, tehát felemelt fejjel itt kell élnem. Az én koromban minden ember kíváncsi egy kicsit arra, hogy mire képes! Úgy érzem, képes vagyok arra a feladatra, amire vállalkoz­tam. Az emberek nagyon várták mára változást. A levegőben volt, hogy valaminek történnie kell. Én is ezt éreztem. Itt a faluban én „Nekem a munka mindig szolgálatot is jelentett”. élére álltam ennek a változásnak. A hivatal apparátusában dolgo­zik négy volt polgármesterjelölt közül egy. Az önkormányzati tes­tületben egy másik. Abban a pilla­natban, amikor a választásnak vége lett, én a küzdelmet befeje­zettnek tekintettem. Nekem most már csak munkatársaim vannak. Olyan szót, hogy ellenfél, én nem ismerek! A. falu érdeke kívánja meg, hogy összefogjunk. A volt versenytársaim, mivel bizonyos, hogy ők is a falu érdekében léptek fel, a legfontosabb segítőim kell, hogy legyenek. Nem én követe­lem meg tőlük, hanem a becsület és a tisztesség. És természetesen a falu népe. Mert bármit kezdünk is el, a falu érdeke a legfontosabb. Egyikünknek se lehet a másik háta mögött egy fél szava sem. Nem lehet se intrika, se szóbeszéd, csak segítőszándék és becsületes mun­ka. Úgy látszik, a rendszerváltás már megtörtént. Most jön a nehe­zebb: a szemléletváltás. Mind­annyiunkban. A község minden lakosában, és bennem is. Meg kell tanulnunk, hogy itt a meccset nem két kapura játsszuk. Nincs külön ezentúl egyik oldalon a vezetés, a másikon a falu. Együtt kell küzde- nünk. Sajnos, legtöbbet a rossz beidegződés ellen. A másikban ne riválist, hanem együttműködő tár­sat lásson mindenki! Sajnos, a feltételek egyre nehe­zebbek. A növekvő szociális ne­hézségek jelentik a legnagyobb gondot. A szegénység egyre 'in­kább terjed, a bevételeink pedig jelentősen csökkentek. Szétoszta­ni pedig csak azt lehet, ami van. Ebből pedig a meglévő intézmé­nyeket is fenn kell tartani. Ami már létezik, azt szétrombolni vé­tek lenne. Most ezeknél a szinten- tartás a cél, később pedig a meg­gondolt fejlesztés. A lakosság segítését pedig ezzel együtt, na­gyon átgondoltan és embersége­sen kell megoldani. És részrehaj­lás nélkül, pártatlanul. Elvárom mindenkitől, hogy ne pletykára, szóbeszédre adjon. Ilyennel semmire se megyünk. Aki keres, az engem hamar meg­találhat. Mindenkinek feltétlen őszinteséget ígérek, de mindenki­től tisztességes szándékot várok el. Állami segítséget eddig alig kaptam. Új minőségű munkát vár­nak el tőlünk, de még mindig a régi előírások vannak jórészt ér­vényben. És rengeteg még a me­goldatlan kérdés. Személyre szó­lóan is. Hiszen gondolná bárki, hogy a megyében talán én vagyok az egyetlen polgármester, akinek kevesebb a fizetése, mint a jegy­zőé? Jóval kevesebb. Mégis csi­nálom a dolgom.” Aki elmondta: Bárány Dénes, Varsány község 38 éves polgár- mestere Lejegyezte: G. Szűcs László Tervszerű helyi kezdeményezések Nógrádmegyer. Összefognak a helybéliek, hogy a község központ­jában lévő templomot és templomkertet körülkerítsék. A kerítéshez a faanyagot a termelőszövetkezet biztosítja. A polgármesteri hivatal tár­sadalmi munkában elkészíttette a tervet, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőséggel egyeztettek. Az egyház a hívők körében gyűjtést végez. A pénzből az egyéb építőanyagokat vásárolják meg. A munkát társadal­mi összefogással a falu lakossága végzi. Az iskola konyháját, amelyet évekig a szécsényi Afész üzemeltetett, január elsejétől ismét az iskola működteti. A termelőszövetkezet két hold földet adott az intézménynek, ahol az elképzelések szerint burgonyát termesztenek. A termést az iskola konyháján használják fel. Ezzel csök­kentik a tanulók étkezési hozzájárulását. Mint ismeretes az iskolai konyhák normatíváját, étkezési hozzájárulását az önkormányzatok ha­tározzák meg. Tanári diplomával a volánnál Bakos László Egerben szer­zett matematika—fizika sza­kos tanári diplomát. Pályafu­tását a szécsényi általános is­kolában kezdte. . — Az a pár év amit a peda­góguspályán eltöltöttem elég volt ahhoz, hogy lássam, ta­pasztaljam, a pedagógusok mennyire kiszolgáltatottak — mondja — Nagy a függősé­gük! Az a szakmai önállóság, amire a főiskolán gondoltunk álom maradt. Egy kezdő tanár­házaspár az anyagi egziszten­ciáját nagyon nehezen teremti meg. A kreatív ember nyugtalan­ságától fűtve Bakos László Zánkán írt alá hároméves szer­ződést. — Feleségem gyesen volt. A 3500 Ft-ból amit kaptam 800-at kifizettem étkezésre. Ha megpróbáltam perspektívában gondolkodni csak a nagy sötétsé­get láttam. — Úgy döntött ekkor, hogy más vizekre evez. — Az egyik ismerősömmel egy maszek tüzépet alapítottunk. Emlékszem amikor szenet szállí­tottam Maróti László nyaralójába megkérdezte: „Fiatalember nem találkoztunk mi valahol?” Annyit mondtam: „Nem lényeges”. Zán­kán ugyanis egyszer alaposan összerúgtuk a port, mert őszintén, nyíltan bírálni mertem. — Hazajött ezután Szécsény- be... — Igen. Vásároltam egy teher­autót azzal fuvaroztam, majd épít­keztem. Később még egy teherau­tót vettem, tavaly ősszel pedig egy kamiont. Most eljutottam oda, hogy a kocsin alkalmazottaim dolgoznak. Az üzletet szervezem. Igaz decemberben volánhoz ül­tem. Kétszer jártam Olaszország­ban, NSZK-ban és a Szovjetunió­ban is. — Nem érzi úgy, hogy fölösle­gesen töltött el a főiskolán négy évet? A tanítással, tanulással az em­ber nem csak ismerethez jut. A gondolkodása is formálódik. A közvetlen ismeretekből a nyelvtu­dásnak veszem a legnagyobb hasznát. A vállalkozáshoz nem két erős kézre van szükség, hanem egy gondolkodó fejre. Ami pedig a tanítást illeti, nem tagadom egy kicsit hiányzik. Nem mondtam le végleg róla. Most az újdonsült vállalkozók részé­re szervezek tanfolyamot. A folytatást majd meglátjuk... A tanár úr jelképesen több volánnál is ül. A vállalkozók pártja helyi szervezetének el­nöke. Korábban a KIOSZ, most utódjának az Ipartestületnek a helyi vezetője. A Szécsényi Szó Kulturális Társulás elnö­ke. Tagja a városi önkormány­zatnak. — Ha visszatekintek az el­múlt egy évtizedre summázva azt mondhatom: helyesen dön­töttem. — szenográdi — Marad a tavalyi adó Szécsény. Az önkormányzat úgy döntött, — tekintettel arra, hogy a lakosságra nagyon sok teher hárul, szinte követhetetlen áremelések, a lakáshitelekkel kapcsolatos változások, az egyre növekvő munkanélküliség — hogy az idén nem vezet be új helyi adókat. Az adók mértéke a tava­lyihoz hasonló marad. A testület úgy foglalt állást, hogy figyelem­be véve a jogszabályokat, a helyi sajátosságokat az idén ki kell dol­gozni az adózás helyi formáját. Megbízta a VFGO vezetőjét, hogy vizsgálja meg, dolgozzon ki több altematívás tervet arra: milyen adózási formák jelentenének az önkormányzatnak bevételt, ügyelve az adózók teherviselő képességére. Ha kedd, akkor... Szécsény. Az önkormányzat a mai ülésén hagyja jóvá éves mun­katervét. A képviselők megvitat­ják és elfogadják a város idei költ­ségvetését, valamint a pénzügyi ellenőrző bizottság ellenőrzési tervét. A nyilvános ülés 13.00 órakor kezdődik a városháza nagytermé­ben. Fejlesztik az üdülőövezetet Nógrádszakál. A ráróspusztai üdülőövezet a nógrádszakáli ön- kormányzathoz tartozik. Ebben az évben nem kerül sor újabb tel­kek kialakítására. Jelenleg min­dössze két teleknek nincs gazdája. Idén sort kerítenek az utak és a vil­lanyhálózat korszerűsítésére. Februárban összehívják a túlajdo- nosokat, hogy közösen beszéljék meg a fejlesztés lehetőségeit. Sze­retnék megalakítani az üdülőbi­zottságot, amely az érdekképvise­let mellett jó javaslataival, taná­csaival segítené az önkormányzat munkáját. Az elképzelések között szerepel a téli sportolás lehetősé­gének a megteremtése. Segítség az időseknek Nagylóc. A helyi polgármesteri hivatal időseket patronáló kezde­ményezése az a körlevél is, melyet a múlt esztendőben adtak ki. Eb­ben kérik a lakosságot, hogy az esetleges nagy havazások idején a szomszédjukban, közelükben élő idős embereknek segítsenek a hóeltakarításban. A múlt hét végén leesett égi áldást követően sokan fogadták meg a hivatal felhívását és tettek eleget emberi kötelességüknek. SZÉCSÉNY ÉS KÖRZETE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom