Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. FEBRUÁR 12., KEDD MEGYEI KÖRKÉP rtL-uritr-i 3 „LtgyiD megtisztelteiét ibbe a gárdába tartozni!” Üj fönökasszony nagyrauägyö tervekkel Bátonyterenye. Exportbő- vítő-pályázat keretében szer­zett pénzből, mintegy 150 millió forint ráfordításával helyezték üzembe 1986-han a Salgótarjáni Ruhagyár Bá- tonyterenyei Gyáregységét. A ruhások évről- évre nagy reményeket fűztek legna­gyobb és legkorszerűbb bi­rodalmukhoz, ám a várt ki­ugró eredmények rendre el­maradtak. Megfelelő színvo- . nalú termelés híján, a fi­zetség is csak „csörgede­zett”, így a hajdani haris- nyagyári létszám mostanra a felére, háromszázra apadt, s sorrendben már az ötödik vezető áll a sorozatos siker­telenség miatt kedvét vesz­tett, kishitűvé vált kollektí­va élén. Ügy tűnik, a beosztását nem egészen három hónapja gyakorló, főmérnökként é: megbízott gyáregységvezető­ként irányító Bakos János- néban erős az eltökéltség:, gyökeresen változtat ezen az áldatlan állapoton! Szívéhez nőtt a gyáregység, hiszen közreműködött az indítás­ban, a többi között ő válo­gatta ki az üzembe kerülő gépeket. — Elegem van a leszólá- sokból! — mondta. — Nem igaz, hogy a bátonyterenyei munkásközösség csak vesz­teség termelésére képes. Ne­kem az a véleményem: az itt dolgozókkal hegyeket le­hetne . elhordatni, az eddigi­nél sokkal többre és jobbra képesek. Olyan körülménye­ket kell teremteni, hogy ezt bebizonyíthassák. Vissza kell állítani a kollektíva ön­becsülését, el szeretném ér­ni, hogy megtiszteltetés le­gyen ebbe a gárdába tar­tozni. A ruhagyár első számú ve­zetőitől tudom: Bakos Jánosné határtalan ambícióval látott munkához. Igyekezete a kör­A Daiwa Europe japán értékpapír-forgalmazó társa­ság kapott megbízást az Ál­lami Vagyonügynökségtől, a Salgótarjáni .Síküveggyár privatizációjának lebonyolí­tására. A gyár számára ked­vező stratégiai elképzelések mellett feltehetően a rövid határidő is a világ második legnagyobb befektetési ta­nácsadó cége mellett szólt: a Daiwa ugyanis mindössze húsz hetet kért a munka el­végzésére. június végére be­fektetőt ígért a síküveg­gyárnak. A vállalat saját kezdemé­nyezésére került az első pri­vatizációs program húsz cé ge közé, miután versenyké­pességének megtartásáho; sürgősen szüksége van kül­földi tőkebevonásra. Ezl megelőzően önállóan is tet‘ privatizációs lépéseket — előrehaladott tárgyalásai vannak például egy belga céggel —, melyeket a követ­kezőkben a Daiwával közö­sen folytatnak. Megegyezés született a gyár és a japán cég között abban is, hogy a következő öt hónapban nem vállal hosszabb távú elkötelezett­séget a síküveggyár. A sze­mélyi feltételek áttekintése során, a Daiwa aggodalmas­nak tartotta, hogy március második felében lejár a gyá­rat irányító vállalati biztos megbízatása, s az első szá­mú vezető személyére a pá­lyázatot még nem írták ki nyezetébe is átplántálódott. Elsődleges feladatának tart­ja a második műszak bein­dítását, s ehhez minimum ■harminc, maximum száz varrónőt kíván felven­Szorgos asszonykezek — jó ni. Mint elmondta, egyre több a jelentkező. — A két műszakkal jelen­tősen javítható lesz a gépek kihasználtsága. Arányát te­kintve a költségek is mér­séklődnek. Például tizenhat órán át folyamatosan üze­melhet az energiafejlesztő Olyan pályázat kiírása cél­szerű, melyben az ÁVÜ és a minisztérium közösen hatá­rozza meg a feltételeket, a Daiwa pedig véleményezi a jelölteket. Az értékpapír forgalmazó társaság azt a je­löltet véleményezi egyetér­tőén, akit feltehetően majd a részvényesek is alkalmas­nak találnak. A privatizációba a japán cég külföldi üvegipari szak­értőt is bevon, továbbá tá­maszkodik saját magyaror­szági vegyes vállalatára. Vár­hatóan, 15 millió forintot lesz a privatizációs szerző­dés. Ezekben a napokban a gyár teljes átvilágítása var soron. Többoldalas informá­ciós lista készül a vállalat legfontosabb ismérveiről ennek alapján információs memorandumot állítanak össze a külföldi szakértő ál­tal összegyűjtött tudnivalók­kal kiegészítve. Az így ösz- szeállt információs csomagot juttatja, el a japán cég r szóba jöhető befektetőknek. Az első privatizációs programban szereplő húsz vállalat felénél szükség lesz könyvvizsgálásra is, ezek egyike a síküveggyár. Az auditálást az angol Ernst and Young könyvvizsgáló cég végzi az ÁVÜ előzetes elképzelései szerint. Az an­golok ugyanis beható isme­retekkel rendelkeznek a sík­üveggyárról, miután annak idején ők is megpályázták a privatizációt. kazán. Természetesen az anyagmentes árbevételünk is növekedhet. Több variációt készítettünk a hamarosan megtárgyalásra kerülő idei tervekre: szerintem 310 fo­rintos normaóraértéknél nyereséges lesz a gazdálko­dásunk. Az első negyedévben az egyik nadrágot varró sza­lagon, a második negyedév­ben a másik pantallós-, vala­mint a blézeresszalagon ve­zetjük be a két műszakos munkarendet. A termelés felfuttatásának viszont még nincsenek meg maradéktalanul a feltételei. Többek között hiányzik a vasalóberendezés a zakók­hoz, s néhány egyéb gép is szükséges. Nem utolsósor­ban a termelési struktúrát munka. kell ésszerűsíteni: a blézeres­szalagon csak blézert varr- janak, több félét, és kiváló minőségben! A termékfajták gyakori változtatása, az át­állás, a betanulás óhatatla­nul csökkenti a teljesít­ményt és rontja a minőséget E kétségtelenül fontos Ha valaki végigsétál a ba­lassagyarmati Bajcsy-Zsilinsz- ky úton (legtöbben csak úgy hívják ,,a vasúti utca”) a 29-es számnál igencsak meg kell emelnie a tekintetét, hogy meg­tudja, mit rejt az épület. A kapu feletti táblán ez áll: Vas­utas Dolgozók Madách Imre Klubkönyvtára. Juhász István, a klubkönyv­tár vezetője beszélgetésünk elején arra kér, nehogy igaz­gató úrnak szólítsam. így fű­zi hozzá a magyarázatot. — Valahányszor keresi valaki az igazgatót és találkozik egy könyékig kormos, éppen az olajkályhót égésre ösztökélő emberrel, vagy éppen a szé­keket, asztalokat rámoló min­denessel -, látom az arcokon a meglepődést. De, hát ez a ház két személlyel működik; a takarítónő takarít, én meg teszem, amit éppen kell. Mindez még „különösebbé” teszi az ezután elhangzotta­kat. ' — Az épületet vasutas dol­gozók téglajegyeiből építet­ték, először egy kiskocsma -r, de már akkor szabadtéri szín­paddal az udvarán majd ezt bővítve közösségi-művelő­dési célra. Talán azért is van, hogy igazán magukénak érzik a dolgozók. Itt megáll egy pillanatra, de aztán csak kimondja. — Tudja, ha van egy kis pénzünk és választanom kell, hogy valamelyik régebbi, de jó bútorunkat újra cseréljem, vagy színházba vigyek negy­ven embert, biztosan a szín­házat választom. szempontokon túlmenően azonban azon áll, vagy bu­kik az elképzelések megva­lósítása, hogy miként sikerül gyarapítani a létszámot? Mi tagadás, a hírek szerint ugyancsak alacsony a bá- ‘ tonyterenyei varrónők bére. — Legyünk őszinték: a varrónők országszerte alulfi­zetettek — „kontrázott” Bo- zó József üzemvezető. — Mi egy sor intézkedést hoztunk a bérek emeléséért. Az a varrónő, aki egy hónapban bármilyen oknál fogva nem marad távol két műszaknál többször, munkanaponként 30 forint jelenléti pótlékot kap. Célprémium havonta 800 forint adható, persze csak a kitűzött feladat tel­jesítésekor. Tavaly májustól vezettük be az egyösszegű vállalkozási díjat, amely havi 1500 forintot jelenthet a varrónőknek. A szalagon dolgozók havonta vállalkoz­nak bizonyos számú termék legyártására, s az ő magán­ügyük, hogy napi nyolc vagy tíz órában tesznek-e eleget kötelezettségünknek Menet közben természetesen látjuk, mennyire feszített a vállalás, s jogos igény ese­tén túlórát is fizetünk. Az I-es pantallószalagon dolgozó Nyerges Jánosné és munkatársnői elsőként vál­lalkoztak. — Nem bántuk meg. Ha­vonta megkeresem a 10 ezer forintot. Decemberben a 17 ezer is meg volt, igaz, renge­teget túlóráztunk. Remélem idővel még inkább értelme lesz az igyekezetünknek. Mielőtt elköszöntem volna Bakos Jánosnétól, még meg­jegyezte: — Az önállósodásban lá­tom vágyaink beteljesülésé­nek lehetőségét. Igaz, na­gyobb lesz a felelősség, de többet is tehetünk a terme­lés zavartalansága érdeké ben. Nem fordulhat majd elő, hogy az NSZK-beli part nernak varrt 3 ezer pantalló hetekig vesztegeljen raktá­ron, mert nem kaptunk szállító járművet. Hírlik, két külföldi cég érdeklődik a társulás lehe­tősége iránt.- Van negyven jelentkező színházlátogatásra?- Hogy van-e? Megalakítot­tuk a színházbarátok körét. Budapest legtöbb színházában voltunk már nem is egyszer. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a József Attila Színház bérle­téből hatvan talált nálunk gaz­dára. Operába huszonöt bér­letes nézőnk utazik rendszere­sen autóbusszal, vonattal.- Tud még ehhez hasonló szívviditó dolgot mondani?- A vasutasnapi ünnepsé­gen kívül, van még egy derűs mozzanat az életünkben. Éven­ként egyszer a balassagyar­mati álllomásfőnökség terüle­tén háromszázötven-négyszóz ember felül egy különvonatra és „elfoglalja" a Fővárosi Nagycirkuszt. Ilyenkor csak vasutasoknak szól az előadás.- Ezek az alkalmak jelentik az ünnepet. És a szürke hét­köznapok?- A könyvtár mindennap nyitva van, itt egyben video­filmét is lehet kölcsönözni. A TIT városi szervezetével rend­kívül jó a kapcsolatunk. Mi he­lyet adunk tanfolyamoknak, dolgozóink pedig részt vesznek különböző foglalkozásokon. Le­hetőség von így nyelvtanulás­ra, a szabás-varrás, a virág- kötészet fogásainak elsajátí­tására. Működik itt gyors- és gépírói képzés is.- Mindez ma túl szépnek ^ű- nik, amikor tudjuk, hogy na­gyon sok művelődési intéz­mény hallatja a hangját anya­flmi nem került a képernyőre... Miért nem sugároz a vá­rosi televízió önálló műsort 1991 januártól Salgótarján­ban? Már a kérdést megelő­zendő, az STV több helyen, különböző formákban (így az Új Nógrádban is) felhív­ta a figyelmet arra a tény­re, hogy a műszaki helyi­ség átköltöztetése és az ot­tani rendszer időt igénylő összeállítása miatt kényte­len átmenetileg „konzerv- műsort" (film-összeállításo­kat) sugározni. Ennek ellenére ezekben a napokban mintha valaki(k) szándékos „röplapszórásba’' kezdtek volna a fenti kér­déssel. Az STV nem magyaráz­kodásként — erre nincs is szüksége — hanem bővebb tájékoztatásként és a tisz­tánlátás érdekében ezért szükségesnek látja közölni: ha a külső vállalkozó vé­gezné a stúdió (a további működés szempontjából szükséges és elkerülhetet­len!) rendszerbe állítását, az 1,2 — 1,8 millió forintot és kb. 3—4 hónapot igényelne. Erre azonban — a jól is­mert körülmények miatt — az anyagi fedezet nem biz­tosított. A munka elvégzé­sét a televízió munkatársai vállalták magukra — külön díjazás nélkül. A „röplapkérdést” persze csak az szórja tovább, aki­nek többet ér egy csenevész pletyka lehetősége, mint Nógrád megye egyetlen, rendszeresen működő tele­víziója. Baj tehát nincs az STV- nél — ha nem csinálnak... Az STV továbbra is szol­gálni akarja Salgótarjánt és ehhez kéri a — jóindulatú ■— „röplapszórást”, az ösz- sze fogást. S nem feledhető: szolgá­latvégzéshez a lehetőséget is biztosítani kell. Az STV reméli, hogy meg­kapja. . . gi gondokkal küzdve a létbi­zonytalanság határán.- Nálunk is egyre kevesebb a pénz, egyre több a gond. De nekem az a feladatom, hogy ez a ház működjön! így aztán mindent kiokoskodunk, amivel pótolni tudjuk a hiány­zó összegeket. Büfénket szer­ződése". formában üzemeltetjük. Nagytermünket bérbe adjuk esküvőkre, továbbképzésekre, politikai rendezvényekre. Bele­fér a programunkba a nagysi­kerű mozdonyvezetők bálja is. Népszerűek a kiállításaink. Legutóbb a Vasutas Képzőmű­vészek Stúdiójának budapesti és debreceni csoportját láttuk vendégül.- Kérdezhetem új tervekről is?- Terveink mindig vannak. Most a szlovák vasutas bará­tainkkal elhatároztuk, hogy a Balassagvarmar-lpolyság vasútvonal fennállásának 100 éves évfordulóját közös kiállí­tással és nosztalgiaünnep­séggel kószöntjük.- Feltűnt nekem, hogy mind­végig többes számban beszélt.- Lehetne mindezt egyedül végezni? Sokat segítenek vas­utas barátaim, fiatalok, kö­zépkorúak, nyugdíjasok. Ma­gunknak, magunkért tesszük. A Balassagyarmati Állomás- főnökség területén megközelí­tően ezer aktív dolgozó és négyszáz nyugdíjas él. És van ez az egyszerű ház. Benne egy ember. Igazi nép­művelő. Sz. Zachar Zsuzsanna Nigy hó, kisebb íramszüDetek A hét végi rendkívüli idő­járás csak kisebb gondokat okozott az áramszolgáltatás­ban Nógrád megyében. Négy nagyobb üzemzavar volt, melyhez ki kellett vonulni az ÉMÁSZ szakembereinek: pénteken 19.15 órától Pász­tó nagy része egy órára ma­radt áram nélkül egy szi­getelő meghibásodás miatt. Szombaton tíz órától Szur­dokpüspöki térségében oko­zott gondot egy faoszlop ki­dőlése, délután Endrefalva környéke volt a „soros”. Vasárnap ismét Pásztón volt egyórás áramkimaradás kábelhiba miatt. Rendelet a helyi népszavazásról Salgótarján. A városi ön- kormányzat képviselő-tes- tülete rendeletet alkotott a helyi népszavazásról. Ebben, többek között megfogalmaz­ták, hogy a képviselő-testü­let helyi népszavazást ren­delhet el a képviselő-testü­let hatáskörébe tartozó ügy­ben és az önkormányzati rendelet megerősítésére. Nem rendelhető el helyi népszavazás a költségvetés­ről való döntésre, a helyi adónemeket, illetőleg mér­téküket megállapító rende­let tárgyában, a képviselő- testület hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben. Kijönnek a költségvetésből Becske. önálló költség­vetéssel dolgozik a körjegy­zőségi formát választott köz­ségi képviselő-testület. Az ál­lamtól kapott költségvetési támogatást, továbbá a sze­mélyi jövedelemadóból itt­maradó összeg azt mutatja, hogy a kötelező és az ön­ként vállalt feladatokat eb­ben az évben teljesíteni tud­ják. Az előzetes számítások szerint több mint egymil­lió forint marad a község javát szolgáló célokra. Háiommilliós árukészlet Vetőmag minden mennyiségben Bár javában tart a tél, a kerttulajdonosokban február közepén már „mocorog” a ta­vasz: be kell szerezni a szűk séges vetőmagokat. Salgótarjánban, a mező­gazdasági szakboltban az' kérdeztük, van-e elegendő vetőmag? Török László vezetőhelyet­tes válaszolt. — Nagy a választék. El­lenőrzött vetőmagokat áru­sítunk, úgynevezett nosztal­giacsomagolásban, amiket egy holland—magyar mag szaporító és kereskedelmi krt. állít elő. Valamennyi, ért szavatosságot vállalnak Hogy csak néhányat említ­sek: feketeretek, leveles kel áttelelő fejes saláta. Új faj­ta fűszernövény a zsázsa és a feketegyökér. De akad cuk­kini, paszternák, sárgarépa is. Legalább tízfajta papri­kát kínálunk, paradicsom­ból ugyanennyit. Hárommil­lió forint árukészlettel vár­juk a vevőket. Kapható már takarmánykukorica, kétféle csemegekukorica. Minden tasakon megtalálható • e használati utasítás: a vetés ideje, módja. így a kevésbé gyakorlottak is bátran neki­foghatnak a vetésnek. Me- zőgazdasági szakbolt lévén tartunk szerszámokat, fóliát különféle gépeket, műtrá­gyát, növényvédő szereket is. Fűnyíró gépből is ötfajtát árusítunk. — Csatai — Kolaj László Fotó: Mikuska István Síküveggyári privatizáció Júniusra befektetőt ígért a Daiwa Könyékig kormos igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom