Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ ZZS?ZZ2l/ Szabad színházi találkozó Tatabányán VALOC VlJLACj A szomjas bányatörpe HÚSZ ÉV SIKEREI ELTON JOHN BESZÉL A salgótarjáni KIVISZI színjátszó csoport is meghívást kapott arra a színpadi találkozóra, amelyet április 4. és 7-e; között rendeznek meg Tatabányán. A szabad színházi találkozó első ilyen kezdeményezés az országban. Alternatív színházakat, független színpadokat és színházi alkotó közösségeket hívtak meg a rendezők erre a tavaszi találkozóra, amelynek a tatabányai Népház és Játékszín ad otthont. Új eljárást indítványoztak Pozsony. Az elmúlt napokig még úgy tűnt, hogy hamarosan véget ér a pozsonyi magyar kulturális központ megépítésének engedélyezése körüli, többéves huzavona, de nem így történt: az illetékes szlovák hatóságok környezetvédelmi szempontokra hivatkozva új engedélyeztetési eljárást indítványoznak. Értéktőzsdemérleg A Budapesti Értéktőzsde tavaly június 21-i hivatalos megnyitása után az értékpapír- és tőzsdetörvény szigorú előírásainak az előzőleg szabályozatlan piacon szereplő 400 kötvény és 60 részvény közül mindössze 4 értékpapír felelt meg, majd újabb 4 tett eleget a jogszabályoknak. A tőzsde elmúlt évi összforgalma 7 milliárd forint volt. A tőzsdei és bankszakemberek ebben is annak bizonyítékát látják, hogy hazánkban lassú a privatizáció üteme. Orvosi lézerközpont Budapesten Magyarországon is megvalósul az orvosi lézerközpont. A Medici- nális Laser Centrum (MLC) létrehozásáról — melyet a Rákellenes Laser Alapítvány szorgalmazott — a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa döntött legutóbbi ülésén. A lézersebészeti ambulanciát, valamint oktatási és tudományos központot magába foglaló intézmény az alapítvány együttműködésével, egyelőre a SOTE épületében kezdi meg munkáját. Az egyetemi tanács az MLC vezetésével az alapítvány elnökét, dr. Gáspár Lajos kandidátust bízta meg. A múlt században többnyire jól képzett német szakmunkások nyitották meg a szénbányákat Salgótarján környékén. Az ő hagyományukból került a bányatörpe alakja a palóc mondavilágba. Nevét sokan ma is — németül — bergmannak mondják. A történetekben leggyakrabban sapkában, csizmában, vörös nadrágban és bányaszerszámokkal fölszerelve jelenik meg. Általában igazságos, segítő lény, de néha különös szokásával — pl. csillapíthatatlan szomjúságával — bosszúságot okoz az embereknek. Mátranová- kon így mesélik a szomjas bányatörpe történetét. „Egy csapat dolgozott odalenn az elővájásban. Volt köztük egy sovány, beteges ember, aki másra nem volt alkalmas, csak vízhordásra, ő lett a vízhordójuk. Akadt neki elég dolga így is, mert ez jó csapat volt; sokat dolgoztak, hát sokat is ittak. Szidták a vízhordót, mert nem győzte a sok embert, akárhogy lótott-futott. A vödrök mindjárt üresek lettek. Egyszer aztán kiderült valami. A vízhordó letette a két vödröt a szerszámosláda mellé. Elment a bányászokért a szénfalhoz. Hívta őket: — Hé, emberek, hagyjátok abba a munkát itt a friss víz! Ám mire a bányászok eljutottak a vödrökhöz, nem volt abban egy csepp sem. Majdnem a fejéhez vágták a vízhordónak az üres edényeket. Nem is csoda, mert majd meghaltak a szomjúságtól. — Tedd bolonddá az öreganyáMi az igazság a jugoszláviai Mária-jelenések körül? Valóban a Madonnát látták a pásztorgyerekek Medjugorje faluban? A kérdést a La Repubblica tette föl abból az alkalomból, hogy 1990- ben már az egymilliót is meghaladta a zarándokok száma, akiknek hitéből és kíváncsiságából igen jól élnek az utazási irodák. A lap szerint ezzel függ össze, hogy Rómában nyilvánosságra hozták a jugoszláv püspöki kar november 28-án elfogadott állásfoglalását, melyet a Vatikán mindeddig bizalmasan kezelt. „Az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet állítani, hogy természetfölötti jelenésekről, vagy kinyilatkoztatásokról lenne szó” — szögezték le a püspökök. Nem jelent volna meg a Madonna? A gyerekek tíz év óta folyamatosan megtévesztik a világot? Például Bush amerikai elnököt is, aki jó húsz percig beszélt az egyikükkel... Nos, ezt dat, ne minket! — kiabáltak vele. Már éppen meg akarták verni, mikor az első vájár megszólalt: — Emberek, tegyünk egy próbát! Hátha nem ez a szerencsétlen a hibás. Itt valami huncutságnak kell lenni, jobb ha a végére járunk! Úgy is lett minden, ahogy az első vájár mondta. Meglesték, mi történik a vízzel, míg a vízhordó a szénfalnál jár. Páran félrehúzódtak, az ácsolatok mögül néztek. Alig telt el néhány perc, mikor halk lépéseket hallottak. Hát egy törpe közeledett a vödrökhöz. Fölkapta először az egyiket,, majd a másikat, és fenékig kiitta a vizet. Még a szakállát is megtörölte utána. Aztán dohogott magában valamit, mert kevésnek tartotta az innivalót. Nagy óvatosan elballagott, rongyos vörös nadrágja belelógott a sárba. Tanakodtak aztán a bányászok, hogy mit csináljanak a törpével? Meg nem ölhették, mert bajt hozott volna rájuk. De meg kellett tőle szabadulniuk. Legközelebb aztán egy pár szép csizmát meg egy új öltözetet tettek a szerszámosláda mellé, úgy várták a jövevényt. Jött is, felhajtotta a vizet, és észrevette az ajándékot. Ledobta gyorsan a rongyos ruháját, a szakadozott csizmáját, és felvette az újat. Nem dohogott már, mint máskor, hanem táncolt örömében. Többet nem látták a bányászok, elment örökre.” Nagy Zoltán nem mondja az egyházi hatóság. „Vigyázat! A jelenések természetfölötti volta nem bizonyított, de ki sem zárható” — idézi a La Repubblica René Laurentin, a jelenésekkel foglalkozó egyháztudós véleményét. Rómában úgy tudják, hogy a pápa közismert Mária-tisztelete kedvező lehet a jugoszláviai jelenések megítélésében. Ezzel kapcsolatban egyébként az olasz újság fontosnak tartja, hogy a természetfölötti jelenségek elfogadásában a hagyományhű (tradicionalista) katolikusok állnak az élen. Akik eleinte nagyjelentőségűnek vélték, hogy a Madonna éppen egy kelet-európai országban jelent meg, talán éppen azért, hogy siettesse a kommunizmus bomlását. Ma viszont, amikor már nem kell tartani a kommunistáktól, a természetfölöttit azért fogadják el, mert elősegíti a társadalmi egyetértés kialakulását — írta a római újság. Exkluzív interjút adott az olasz Tutto című havilap első magazinjának, a 105-nek Elton John, akinek előkelő helyezésekbe került „The very best of...” (A legesleg- jobb) című nagylemeze. A nevét sehol fel nem tüntető újságíró azért is kérte az angol zongorista-énekes-zeneszerzőt, hogy beszélgessen el vele, mert az idén van húsz esztendeje annak, hogy az immár nemzetközi, sőt mega-popsztár elérte első jelentős sikerét, és azóta lényegében töretlen a karrierje, ha egyszer- kétszer a szárnyalás ereje, lendülete alább is hagyott. Az ilyen hosszú népszerűség meglehetősen ritka a popvilágban. íme az interjú: — Vajon alkotói válság kényszerítette ki a régi sikerek össze- válogatását, vagy ez csupán kereskedelmi fogás? — kérdezi a riporter. — Én nem érzem, hogy bármiféle válságban is volnék — feleli az énekes. — A rajongók kívánsága teljesült ezzel a slágergyűjteménnyel, mert már nagyon nehezen találják meg a régi lemezeimet. — Nos, ha az alkotói kedv és képesség még a régi, mikor adhatunk hírt új dalok megjelenéséről? — Sokára, nagyon sokára. Egy, de inkább másfél év múlva. Pihenni akarok, utazni a világban, látni, megnézni mindazt, amit a koncertezések miatt nem láthattam még nyugodtan, igazán soha. — És mégis lesz egy új szám: Tom Cruíse filmjéhez írt valamit. A fotófixírnek — vegyszerhulladéknak — nincs helye a lefolyóban! A hobbifotósok az előhívó, illetőleg az ezüsttartalmú rögzítőfürdőt használat után ne öntsék a vízvezeték lefolyójába! Miért ne? Az előhívók és az ezüsttartalmú fixálóoldatok, amelyek szenvedélyes fotósoknál nagy mennyiségű hulladékként keletkezhetnek, többek között — Igen, így van. Bár ne tettem volna. A film ijesztően rossz, olyan, szinte szégyellem, hogy belekerült a dal. De hát annyira kérték tőlem a producerek, és akkor még nem tudtam, milyen lesz a kész fdm. — Miért nem tetszik Cruise? — Ez a film marhaság. Amit ez az ember a „Július negyedikén születtem”-mel keresett és megteremtett, azt az új filmjével tökéletesen el fogja veszteni. Én nem írok többet film számára semmit. A producerek meg a rendezők amúgy is egyszerűen megölik az embert. A barátomnak, Sylvester Stal- lonénak szívesen dolgozom. Azt mondja, írjak neki egy dalt. Mondom neki, öreg, alig létezem, nem érek rá komponálni. Azt mondja, akkor énekeljek el a filmjében valami régit. Hát csak, mert barátok vagyunk, négy nap alatt megvolt minden. Stallone más: vakon is megbízom benne. És képzelje, az én dalom az egyetlen „hagyományos”, normális zene, a többi mind csupa rap meg rap végig. Nekem a fejem tetején jön már ki a rap. Ilyen M. C. Hammer meg hasonló palik vannak még a filmben. Úgy vagyok a rappel mint a heavy metallal: meg nem őrjít, hanem egyszerűen bosszant, mert unalmas: M. C. Hammer betegre keresi magát. Jól tenné, ha félrerakná a dohányt, hogy később is tudjon miből létezni. — Prince meg Michael Jackson állítólag szívesen dolgozna önnel. szulfitot, alkálilúgot, sókat, tioszulfátot, illetve ezüsttioszul- fát komplex vegyületeket tartalmaznak, és terhelik a szennyvizet, a derítőberendezéseket, a folyóvizeket és a talajvizet is. Mi a teendő? A fotóvegyszer-kereskedő felvilágosítást tud adni arra vonatkozóan, hogy hol lehet leadni az összegyűjtött vegyszermaradékot, hogy az ne szennyezze a környezetet. Róma kételkedik TISZTA KÖRNYEZET — SZEBB ÉLET Tanács fotósoknak A kovácsmesterség remekei A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum kerítése egyedülálló megyénkben. A múlt századbeli kovácsmesterség egyedi jellegét ábrázolja a volt Forgách-kastély kerítése és főbejárata. Képriportunk a már oly sokak által megcsodált kerítés egy-egy részletét mutatja be. —Rigó Tibor képriportja— —Na jó, hát azok nagyon tehetséges gyerekek ám! Tudnak énekelni, komponálni, színpadra kiállni. El is hiszem, hogy nem tűrik M. C. Hammert. — Apropó: ez a rapes Princet, Marvin Gayt, Rick Jamest dolgoz fel... Miért nem lopta még meg senki Elton Johnt? — Ami késik, nem múlik. El vagyok rá készülve. — Milyennek találja a mai zenét? — Nem sok szép lemez van. A múlt héten Amerikaiak jöttek, hogy mondjam meg, szerintem melyik volt 1990 tíz legjobb lemeze. A harmadik után képtelen voltam továbbmenni. Nem csinálnak jó albumokat. A kislemezekre nagyobb a gondjuk, és azt mondják, azok majd eladják az LP-t. Nincs minősége a zenének. De majd megunják az emberek, és akkor majd változtatnak valamit. Tíz-húsz percig élnek ezek itt. Nem lesz köztük egy sem, amelyikről tíz év múlva is hallani fog. Itt van megint ez az M. C. Hammer. Soha sem láttam énekelni, viszont mondhatom, hogy a kórusa, vagy a háttérénekesei kitűnőek. Szóval nem izgalmas a mai zene. És nincs nagy művész. Ott van Madonna: nagy reklám, kedves lemezkék, de nen esik hanyatt tőle az ember. Élőben látni sem nagy dolog. És ez a baj. Meg még egy: hogy a közönség már rég nem a zenét figyeli egy hangversenyen, hanem az imidzset, a képet. (Legyint.) — Örökidők legnagyobb dala? — Aretha Franklin: „Respect”! Vass Imre A beteg szemével Szinte eszméletlen állapotban, borzalmas fájdalmak után kerültem a salgótarjáni Madzsar József kórház I-es belgyógyászati osztályára. Vizsgálatok, injekció, infúzió, majd szendergés—így teltek a bentiétem napjai. Az osztály dolgozói szüntelen sürgés-forgással tették a dolgukat. Reggel nyolc órára már rend, tisztaság, és a hófehér ágyak vakító fehérsége uralta a kórtermeket. Ahogy múltak a napok, egyre jobban éreztem magamat, s ezt jórészt az irántam (és mások iránt) tanúsított gondoskodásnak, emberségnek, kedvességnek is köszönhettem. Gyógyulásba vetett hitemet az egészséges humorral, optimizmussal igyekeztek erősíteni az orvosok, nővérek. Más városban, más intézményben sajnos, a fentiektől merőben eltérő tapasztalatokat szereztem, ezért is szeretném, ha sokan olvasnák a fenti sorokat. Somogyiné Quallich Lenke Salgótarján, Katona J. u. 5.
