Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

1991. FEBRUAR 26., KEDD MEGYEI KÖRKÉP pusztulása a Szuha-patakon A hosszan tarló hideg tél megviseli a madárvilágot. Míg a madár­etetőkön magvakkal enyhíthetünk a cinegék, pintyek éhségén, addig mák madarak nehezebben jutnak táplálékhoz. Közülük is talán legsa­nyarúbb a sorsuk ilyenkor a jégmadaraknak, amelyek kizárólag a vizek mentén élnek. Mindig a patak vonalát követik, attól csak ritkán térnek el. Leginkább röptűkben tűnnek a szemünkbe ezek a türkizkék hátú, kis termetű, hosszú csőrű madarak. Nemrégiben ecsegi gyerekek két elpusztult példányt találtak a Szuha- patak partján. Mivel külsérelmi nyomok nem voltak rajtuk, bizonyos­ra vehető, hogy az éhség, illetve a hideg végzett velük. Télvíz idején egyébként is nehezebben találják megfő táplálékukat, az apró halakat, rákféléket, rovarokat; a befagyott víztükör pedig szinte lehetetlenné teszi számukra az élelemszerzést. Ezért vagy délebbre húzódnak, be nem fagyott vízfelületet keresve, vagy ragaszkodnak a területükön találha­tó kisebb-nagyobb szabad vízfelületekhez. Ha a tél tartós, s a jég sem olvad el, fokozatosan elgyengülnek, kis tartalékaik kimerülnek, 5 így el is pusztulhatnak. Bizonyára ez történt a két említett jégmadárral is. Mivel etetni nem tudjuk ezeket a ritka, amúgy is bizalmatlan mada­rakat, csak lékek vágásával segíthetünk rajtuk. A léket viszont olyan helyen kell vágni, ahol a víz nem túl sekély, mert itt a halra való levá­gáskor megsérülhet, de nem is túl mély, mert elvétheti a zsákmányt. Ha kicsi a lék, az a veszély is fenyegeti, hogy fölbukáskor nem találja meg a nyílást. A jégmadarak védettek, példányonkénti eszmei értékük ezer forint. Stadler Árpád A lecke nem kevés Kemény dió, Diósjenön Árkedvezménnyel, de csak egy hónapig... Főleg olcsóbb termékek régi áron, bővebb választékban A kereskedő nem köteles továbbadni Mondják, nőttek a követel­mények az iskolákban. Van­nak, akik azt is megkockáztat­ják, a közelmúltban született gyerekek szellemi képességei nem érik el a 15—20 évvel ko­rábbit. Bármi is legyen az ok, tény, hogy a jóindulatúan ke­zelt osztályzatok — tényleges tudásszintet takaró görbéje — nem mutat emelkedő irányt. Sőt! Ezt felismerve, a változtatni akarás szándékával döntött úgy két évvel ezelőtt a diósje- női tantestület, megbontják az osztályokat és felzárkóztató csoportokat alakítanak ki. A hatodikosoknál elkezdett pró­bálkozás sikere máris mérhe­tő. Ezen kis létszámú osztá­lyok tanulói számára megha­tározott tantervi követelmény lehetővé teszi a minimumszint elérését, hisz eleve több idő jut egy-egy tanulóra, másfelől az alapismeretek begyakorlására is nagyobb óraszámot for­díthatnak. Az viszont tagadhatatlan, a pedagógusoktól ez a forma sokkal nagyobb erőfeszítést követel, több energiát kíván. Az eddigi tapasztalatok fel- használásával az érintett neve­lők napi munkájuk mellett most azon fáradoznak, hogy kidolgozzák a fejlesztő, fel­zárkóztató csoportok követel­ményrendszerét és az oktatás­hoz nélkülözhetetlen tanesz­közrendszert. _______________________(sánta) Ig en sokféleképpen — elfoglalt pozíciójuknak megfelelően — magyarázzák a mára kialakult húsválságot, aminek egyformán kárvallottja a termelő, a feldolgo­zó és a fogyasztó. Ebben az írá­sunkban a feldolgozó képviselő­je, Oláh József, a PENOMAH ba­lassagyarmati gyára termelési- és kereskedelmi igazgatóhelyettese tényekkel bizonyítja, hogy nekik legalább annyi és olyan gondot okoz a húsválság, mint a terme­lőknek és a fogyasztóknak. — A mára kialakult helyzet miként változtatta, illetve rontot­ta piaci helyzetüket stabilitásu­kat?-— A romlási folyamat erőtelje­sebben a múlt év elején gyorsult fel, ami az árak emelkedése és a lakosság szegényedése miatt következett be. A tőkehúsnál — sertés és marha—30 százalékkal, a húskészítményeknél pedig 15— 20 százalékkal mérséklődtek az igények. Ez a folyamat az idén a tőkehúsnál tovább rosszabbodott. Januárban és februárban 50 szá­zalékos a zuhanás. A húskészít­mények kereslete viszont mege­gyezik az egy évvel ezelőttivel. Az állam által biztosított szegé- nyedési folyamat következtében megváltozott áTogyásztási struk­túra. Döntően az olcsóbb áruk irányába — füstölt szalonna, hur­ka, sajtok — tolódott el az igény a fizetőképes kereslet. Termékein­ket régi áron adjuk, jó minőség­ben, és a korábbinál nagyobb vá­lasztékban. Jelenleg 40—45 féle készítményt kínálunk, aminek éves szinten csupán a 60 százalé­kát igényli a kereskedelem. Nemcsak a saját termékeinket forgalmazzuk, hanem a társválla­latokét is. Tőlük elsősorban szá­razárut — például szegedi kol­bászt — kapunk, illetve ajánlunk — jelenlegi és jövőbeni üzleti partnereinknek. — A korábbi években, az ánti világban — azzal kérkedtünk, hogy nálunk az egy főre eső hús- fogyasztás erősen közelít a vi­lágszínvonalhoz, ma pedig az ön által közölteket kell tudomásul venni. — Valóban a korábbiak ellen­kezőjével „dicsekedhetünk”, ami egyáltalán nem jó nekünk, veszé­lyezteti talpon maradásunkat, igen megnehezíti a foglalkozta­tottság fenntartását. Amíg koráb­ban hetenként kétszázhúsz mázsa sertéshúst szállítottunk ki a csak­nem kétszáz üzletbe, addig ma jó, ha száznegyven, százötven má­zsára érkezik igény. Partnereink pár évvel ezelőtti kívánságaikat —- 10—12 mázsa sertéshús egy héten — mára két három mázsára redukálták. — Folytassuk a nemrég beje­lentett árcsökkentéssel. A megye lakossága jóleső érzéssel fogadta. Vajon meddig örülhetünk az ol­csóbb húsnak? — Kényszermegoldásról van szó, ezért átmeneti. Előrelátható­lag részünkről egy hónapig tart. Ha most kimaradtunk volna a Budapestről induló akcióból, akkor tavalyi veszteségünket to­vább növeltük volna. Ugyanis ennek nagysága szerves kapcso­latban van a forgalom, az árbevé­tel növekedésével. Mi a két rossz közül a kisebbiket választottuk. Ugyanis a nekünk jó nyereséget és bevételt hozó export jelentősen csökkent, a belföldi fogyasztás­ból pedig a korábbi években sem tudtunk megélni. — Az árcsökkenés együtt jár-e a felvásárlási árak mérséklésé­vel? — Nem akarjuk ezt a megol­dást választani. Jelenleg a nagy­üzemektől hatvankilenc, a kister­melőktől pedig hatvanhárom fo­rintért vesszük át a sertés kilóját. A megyében felkínált mennyiség felvásárlására sajnos nem tudunk vállalkozni. — Bizonyára ön is tudja, hogy vita van arról: kötelező-e vagy sem a kereskedelemnek a kapott árkedvezményt egy az egyben a fogyasztóknak átadni. — Nem kötelező. Mindegyi­kük saját maga alakítja ki a fo­gyasztói árat. Ezért ne csodálkoz­zanak a fogyasztók, ha az általunk adott árkedvezménnyel netán nem találkoznak az üzletekben, mert ahány húsbolt van, annyifé­leképpen alakítják ki az árakat. A jelenlegi helyzetből való ki­lábalás igénye együtt jár-e üzlet- politikájuk módosításával, netán egészen új felfogás és gyakorlat meghonosításával? — Hadd ne nyilatkozzak most erről, mert az elképzelések végle­ges formába öntése folyamatban van. Amikor kialakul a követendő megoldás, az önök segítségével szívesen tájékoztatjuk majd a lakosságot, üzleti partnereinket — zárta gondolatait. Oláh József. (Venesz Károly) A művese- állomásért Varsány. Az önkormányzat is szívén viseli a megyei műveseál- lomás sorsát. A testület mintegy tízezer forinttal a dolgozók pedig ezer forinttal járultak hozzá az egészségügyi beruházáshoz. Költözköd­tek Salgótarján. Elsősorban a vevők érdekeit tartotta szem előtt a salgótarjáni Centrum Áruház, amikor a napokban költöztette két részlegét. A Rákóczi úti gyerek­ruhabolt visszaköltözött az anya­üzletbe, annak is az első emeleté­re. így most egy helyen található minden alsó és felsőruházat. A lakástextilrészleg cserélt helyet a gyerekruhabolttal, onnan mégis könnyebb kicipelni a szőnyege­ket, ágyneműket, mint az első emeletről. Úgy tűnik, a vevőknek megnyerte a tetszését a helycsere! Varrodából élelmiszer­raktár Barna. A ceredi termelőszö­vetkezet volt varrodája épületét hasznosításra bérbe adta egy kft.- nek, mely élelmiszerek, zöldség és gyümölcs értékesítésével fog­lalkozik. A bámaiak nagykeres­kedelmi, illetve kedvezményes áron vásárolhatnak a társaságtól kristálycukrot, almát és más áru­kat. Lesz klub az időseknek Kishartyán. A polgármesteri hivatal felmérte az igényeket idő­sek klubja létesítésére, mivel a lakosok között igen magas az öregek aránya. Tizenhármán je­lezték, hogy tagok kívánnak len­ni, de ennél több jelentkezőt vár­nak. A klub egy üresen álló szol­gálati lakásban kap helyet, kiala­kítása a tervek szerint márciusban kezdődik. Ki gazda akar maradni... Ne árazza ki magát a piacról! Nemti. Fekete Sándor azon kevés állattartók egyike, aki nincs tele panasszal a piac telí­tettsége, „olcsósága” miatt. Hat éve farmer. Az ezt mege­lőző mintegy húsz évben a kis- terenyei termelőszövetkezet­ben dolgozott agrármérnök­ként. — A szövetkezetben utóbb már nem úgy mentek a dolgok, mint szerettem volna, ezért nem volt örömöm abban a munkában. Az elviselhetet­lenné váló „szolga”-tudat is arra inspirált, hogy váltsak — meséli a farmerkedés előzmé­nyeit Fekete Sándor. Bárányokkal kezdte, aztán —úgymond—ettől is elvették a kedvét: — Rám szóltak, hogy a másén, a téesz területén legel­tetek. Pedig én a falu legelőjét használtam. Ekkor döntöttem úgy, hogy áttérek a sertéstar­tásra, bár a juhokkal sem hagy­tam fel teljesen. Megépítettem a farmot anélkül, hogy egy vagyont költöttem volna rá, s vettem három süldőt, abból egy mindjárt elpusztult. Hát így kezdődött... Ezen ma már jót mosolyog, de több kudarcélménye szinte nem is volt, vagy nem emlék­szik ilyenre. — Én azt vallom, a baj az élet sója, s talán ezért is mond­hatom, hogy a munkámban öröm az életem. Jó a magam szolgájának lenni... Ha vala­mit nem jól csinálok, rendbe­hozom. s megkérdem például az állatorvost, mondja meg, hol hibáztam el. Nem volt problémája az ér­tékesítéssel sem. Vagy inkább más gazdákhoz képest helye­sebb a szemlélete? — A Pásztói Állami Gazda­sággal szerződtem. Onnan kapom a tápot, amivel eddig semmi gondom nem volt. Ezt azért említem, mert korábban a tari keverőüzemtől szerez­tem be, s az viszont olykor még bélhurutot is okozott. Az értékesítés haszna mostaná­ban ugyan mérsékeltebb, de én azt mondom: aki gazdálkodni akar, az ne árazza ki magát a piacról? Vagyis nem szabad irreális árat szabni, meg kell elégedni a szolidabb nyere­séggel, hisz tudvalévő, hogy gazdaságunk a mélyponton van. Én kivárom a kedvezőbb szeleket... (Mihalik) — (Mikuska) RÁCSON INNEN A változatosság gyönyörködtet Makó István nem veszteget­te az időt. Elég fiatal ahhoz, hogy nagy kalandvágy fűtse, különösen akkor, ha hozzá hasonló társra talál: P. József pedig benne volt minden „buliban”. Egy szép napon elindultak Makóval csigát gyűjteni. Ám, hogy ehhez miért kellett zsák, harapó- és csípőfogó, az ké­sőbb derült ki. Az aszódi vas­útállomáson leragadtak, és a restiben lehajtott féldecik után elővették a szerszámokat, majd a vasúti sínek mellett levő — biztonsági berende­zést működtető — rézhuzalt akarták ellopni, hogy azt ké­sőbb eladják. Ám a vasutasok észlelték a hibát és elindultak, hogy kijavítsák. A két jómadár azonnal eliszkolt. Szerencsé­re, baleset nem következett be, a MÁV-nak viszont közel négyezer forint kára keletke­zett. A közlekedés biztonsága pedig ezen a szakaszon ko­moly veszélybe került. A sikertelen akció nem szegte kedvét a jóbarátoknak, akik Kálló felé menet néhol tyúkokat, kecskét, másutt ke­rékpárokat loptak el. P. József és Makó ügyében a Pásztói Városi Bíróságon dr. Hegedűs János hirdetett ítéle­tet. Makó István lopás bűntet­te, lopás vétsége, közérdekű üzem működésének megzava­rása, és a közlekedés biztonsá­ga elleni, valamint egyéb bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt egy év nyolc hónapi börtönbüntetésre és ötévi közügyektől eltiltásra; P. Józsefet közérdekű üzem megzavarásáért, közlekedés biztonsága elleni bűntettért, több rendbeli lopás vétségéért, lopás bűntettéért és egyéb bűncselekményekért egy év négy hónapi börtönbüntetésre ítélte, melyet négy évi próbai­dőre felfüggesztett. Az ítélet nem jogerős.-SH-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom