Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. FEBRUÁR 23., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP /a7»L>7/»T>7 3 Titkos pályázat után titkos döntés? (Folytatás az 1. oldalról) pályamunkáját, terveit és elképzeléseit is értékesnek tartja a szakmai zsűri, de nem szerepel annak . ajánlásában. A közgyűlés frúntegy kétórás élénk, olykor heves vitájában az ORFK magas rangú tisztjei próbálták megmagyarázni dr. Szabó Győző javaslatának okait. Hasztalan. A megyei fórum szavazás után úgy döntött, nem támogatja az országos rendőrfőkapitány kinevezési javaslatát és az ügy kapcsán az Alkotmánybírósághoz fordult. Ettől függetlenül minden bizonnyal sor kerül hamarosan a megyei rendőr- főkapitány kinevezésére. A fölöttébb furcsa, bár jogszerű eljárásról kérdeztük az érdekelteket: Havas Ferencet, aki a megyei közgyűlés képviselőjeként vett részt a bizottság munkájában, valamint dr. Egyed Lajost és dr. Rafael Károlyt. Nincs mit mondanom... Havas Ferencet a belügyminiszter kérte fel, hogy vegyen részt a pályázatot bíráló bizottság munkájában. — Ott voltam a pályázók személyes meghallgatásánál is. Tanácskozás, vita után a bizottság egyhangúlag dr. Egyed Lajost javasolta. Fölmerült még, hogy a „biztonság okáért” tegyünk javaslatot még egy személyre, s egyhangúlag Máthé István mellett szavazott a szakmai zsűri. Más neve nem merült fel. A hiányérzetet az okozta bennem, hogy a bizottság munkájáról készült jegyzőkönyvet sem kaptuk meg időben, s volt olyan bizottsági tag, aki alá sem írta. Vélhetőleg formái hiba, miként azt az egyik magas rangú rendőrtiszt mondta. A lényeg, hogy a bizottság elvégezte munkáját, hogy az országos rendőrfőkapitány nem fogadta el javaslatát, ehhez joga van. Én a megyei közgyűlés előtti beszámolómmal végleg befejeztem ezzel kapcsolatos munkámat. Nincs mit mondanom, s nem is látom értelmét a témával való foglalkozásnak. Hit illúziók nélkül — Így összegzi érzéseit dr. Egyed Lajos, a megyei rendőr-főkapitányság megbízott vezetője. — Hiszek abban, hogy a demokrácia és a jogállamiság gyökeret ereszt ebben az országban. Ugyanakkor a jelen helyzetemben nincsenek illúzióim. — Tudomásom szerint dr. Szabó Győző kinevezési javaslatának döntő szempontja az, hogy a benyújtott pályamunka mennyire van összhangban a pályázó eddig végzett munkájával? — Engem 1990. május elsején bíztak meg a főkapitányság vezetésével. Elképzeléseimet már júniusban felterjesztettem az ORFK vezetésének. Ezeknek a továbbfejlesztett változata a szakmai zsűri által elfogadott pályamunka. De elismerte munkánkat az Országos Rendőr-főkapitányság is. Február 14-i parancsnoki értekezletünkön az ORFK vezetőjének képviseletében Mátai Ferenc ezredes külön kiemelte, hogy a nyomozás eredményessége és a fel- derítettségi mutató az országos átlag felett van. — Megkeseredett, csalódott ember? — Nem érzem magam annak, nem is akarok az lenni. Gratulálok a leendő utódnak, jó együttműködést és sikeres munkát kívánok neki. S szeretném, ha a munkával foglalkoznának az emberek, és nem azzal, hogy kinek milyen bársonyszéke lesz. „Nem a személyem, a módszer ellen szavaztak” — Hogyan vélekedik dr. Rafael Károly a megyei közgyűlésen elhangzottakról? — Szerintem a közgyűlés nem ellenem, hanem a módszer ellen szavazott, és ezt az egyik hozzászóló meg is fogalmazta felszólalásában. A munkámat firtató kérdésekre most is csak azt tudom mondani: nincs titkal- nivalóm. 1977-től teljesítek szolgálatot a BM-bén, több éven keresztül dolgoztam a kémelhárításnál, illetve hatósági jogalkalmazási munkát láttam el. Hogy kikben merült föl megfelelő szakmai gyakorlat hiánya, mint kizáró ok, a pályázatommal kapcsolatban? Nem tudom. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy december 15-e volt a főkapitányi pályázat benyújtási határideje. Egyetlen nappál előtte rendeltek el ellenem fegyelmi eljárást az elmúlt évben született képviselői levél kapcsán, amelynek két idézőjelbe tett kifejezése „sértette a testület tekintélyét”. A vizsgálatot lezárták, mert a vádakat megalapozatlannak tartották. — ön már több éve a megyei rendőr-főkapitányság gazdasági rendészetének vezetője. Munkájából következően sok információ birtokosa lehet? — Igen. Sok olyan ügyünk volt, amelyeknél — ha a közvélemény, a nyilvánosság nem áll mellettünk — nem érhettünk volna el eredményt. Számos nehézséget, akadályozó tényezőt kellett legyűrni a volt városi tanács munkatársai elleni nyomozás, büntetőeljárás lefolytatásánál. Többen megfenyegettek akkoriban: ne csináljak hasonló ügyeket, mert így nem sokáig lehetek rendőr. Szerencsére a városi ügyészség segítette a büntetőeljárások megindítását. — Ügy tudom, hogy ön kedden járt az országos rendőrfőkapitánynál. — Igen. Ezen a beszélgetésen sok minden elhang(Az alábbi interjú február 8-án készült. Megjelenése azért váratott magára, mert az érintettek akkor nem kívántak nyilatkozni — a szerk.) A majdani főkapitány kinevezése körüli bonyodalmakban lapunkban is olvashattak már. Ennek kapcsán kérdeztük Juhász István rendőr őrnagyot, aki az elbírálóbizottságban a rendőri állományt képviselte. (A másik nógrádi Havas Ferenc volt, a megyei önkormányzat nevében.) — A Tarjáni Tükör „kiszivárogtatta”, hogy a bizottság 5:0 arányban dr. Egyed Lajos — a jelenlegi megbízott megyei rendőrfőkapitány — mellett szavazott. Igaz a hír? — Igaz. De nem személyre szavaztunk, hanem jeligére. Az első fordulóban a pályaműveket kellett elbírálnia, és írásban véleményt nyilvánítania a bizottságnak. Akkor még nem tudtuk, melyik jelige kit takar. Én magam is meglepődtem, amikor megismertem a pályázatok gazdáit. A második forduló a személyes meghallgatás volt, ami január 18-án zajlott le, ábécésorrendben. A bizottság mind a hét jelöltet meghallgatta, kérdéseket tett fel nekik, majd egy személyre kellett javaslatot tennünk. Ez megint dr. Egyed Lajos volt. — Milyen arányban? — 5:0-val. Ez nyílt, kéziek zott, de konkrétan kinevezésről nem volt szó. Az viszont tény, hogy dr. Szabó Győző jól tájékozott a Nóg- rád megyei viszonyokról. Véleményem szerint, amikor javasol, illetve kinevez megyei főkapitányokat, csak él törvényadta lehetőségével, S bárkit is fog kinevezni, a legfontosabb, hogy ebben a megyében is szilárd közrend és közbiztonság legyen. Ez mindnyájunk érdeke! Szabó Gy. Sándor emeléses szavazás volt. Az el- bírálóbizottságtól az ORFK egy nevet kért, a többiekét nem is kellett rangsorolni. De tartalékként még egy másik jelöltre is szavaztunk, dr. Egyed Lajos helyettesére, dr. Máthé Istvánra. — Háromlépcsős a főkapitány kinevezése. A bizottság egy nevet felterjeszt az országos rendőrfőkapitányhoz, Szabó Győzőhöz, aki a bizottság javaslatát vagy figyelembe veszi, vagy nem, és megküldi a saját kinevezési javaslatát a megyei önkormányzatnak. De a megyei önkormányzatnak szintén nincs döntési joga, csak véleményezhet. Végül Szabó Győző valamelyik jelöltet kinevezi. Nem nagyon formális ez a demokratikusnak tűnő hármas lépcső? — Az erre vonatkozó jogszabályt még dr. Horváth Balázs hozta belügyminiszterként. Ennek értelmében a bizottság javaslatától függetlenül Szabó Győző azt nevez ki, akit akar. Az önkormányzat tiltakozhat, ha nem fogadja el az új főkapitányt, de a kinevezést már csak abban az esetben lehet megvétózni, ha az nem volt jogszerű. Tehát a kinevezés már pont az „i”-re. Én abban bízom, hogy a megyei önkormányzat dönt. — Őrnagy úr, ön a rendőri állományt képviselte az elbírálóbizottságban. On dr. Egyed Lajos kinevezését támogatta. Mennyiben fedi óz a szavazata az állomány véleményét? — Konzultáltam erről a megyei kapitányságok egy-egy képviselőjével, valamint a szak- szervezeti bizalmiakkal, Ök megerősítették a szavazatom helyességét. — Ők már személyre „szavaztak”, és nem pályázatra? — Igen. Ez nekem megnyugvást jelentett. . . El kell mondanom, hogy a személyes meghallgatáson magnófelvétel és jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyv — aláírásra - a mai napig nem érkezett meg egyikünkhöz sem. — Tudjuk, hogy hiába az 5:0-s Egyed-,,győzelem”, az országos rendőrfőkapitány kinevezési tervében Rafael Károly neve szerepel. Megfelelt-e a feltételeknek Rafael pályázata? — Nem tudom, mert nem világos, hogy az állambiztonsági szolgálat beszámít-e a szakmai gyakorlatba? — Jól emlékszünk még a hat rendőr kontra Egyed-ügyre. A helyzetet tisztázó állománygyűlésre a sajtó képviselőit is meghívták. Ezen ön kérte a Független Rendőr-szakszervezet nevében, hogy hozzák nyilvánosságra a hat rendőr nevét. Ezt követően az állomány több mint 300 tagja aláírta az ívet, ami szintén ezt a kérést tartalmazta, továbbá, derítsék ki, szabálysértést követett-e el a hat rendőr, és ha igen, vonják őket felelősségre. Már akkor a levegőben röpködött Rafael Károly neve, és ez az ügy tagadhatatlanul megosztotta az állományt. Hogyan tudta ön ilyen helyzetben képviselni a megye rendőreit? Megjegyzem, az aláírásgyűjtést nem a szakszervezet kezdeményezte. Az aláírások mellett is szólhattak, hogy az aláírók Egyedet támogatják. Ez megerősített engem. Mindenesetre azt elmondhatom, ez volt az első és az utolsó, hogy ilyen elbírálásban részt vettem I Erre még egyszer nem vesznek rá! Dudellai I. „Erre még egyszer nem vesznek rá!" „Nem írtam át semmit” (Folytatás az 1. oldalról) — Korill Ferenc neve egyáltalán nem ismeretlen az idősebb, mondjuk harminc feletti nógrádiak előtt. Sok évtizeden át itt élt a megyében, s emlékeznek rá, hogy a helyi kulturális élet egyik jeles közkatonája, bizonyos körökben meghatározója volt. Ne áruljunk zsákbamacskát: a pártállam idején bizalmi állásokban is dolgozott, a többi között a szakszervezetek megyei tanácsán, a balassagyarmati városi pártbizottság apparátusában. Jó néhá- nyan tehát csodálkoznak: ebből a pártállami karrierből nem következik logikusan a mostani hivatalos beosztás. .. — Pedig nincs ebben semmi különös. Egyrészt én szakmai karriert csináltam, és eközben vállaltam meghatározott időre, beosztottként az említett területeken feladatot. Megítélésem szerint ez a pályafutás elvileg különbözik attól, amikor valaki a káderterelő futószalagról került olyan vezető beosztásba, amelyhez azelőtt semmi köze nem volt — veti közbe a megyei közgyűlés elnöke. — Másrészt ez csak azok számára lehet meglepetés, akik nem olvasták a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején megjelent írásaimat, amelyekben vállalható logikai fejlődés van, s nem bakugrásokkal teli gondolkodási folyamatot tükröznek. — Én, aki olvastam írásait — ezek filmkritikák, művészeti és művelődés- elméleti elemzések voltak — a megyei napilapban és folyóiratban, és különben is meglehetősen sokszor és sokat dolgoztunk — magam mint kulturális újságíró — együtt, elhiszem. De akik úgy emlékeznek önre, mint az MSZMP akaratának végrehajtójára, igencsak megütköznek azon, hogy most SZDSZ'tagként a polgári liberalizmus szekerét tolja. — Csak ismételni tudom: gondolkodásom fejlődéséről írásaim tanúskodnak. S meggyőződéssel állíthatom: én egyik szervezetben sem voltam pártkatona, vagyis: ha a párt mondott valamit, akkor gondolkodás nélkül, feltétlen azt mondtam volna. Most sem vagyok hajlandó egyetlen párt utasítására sem szalutálni, és azt mondani: igenis!... Aki azt gondolja, szeretném meghamisítani a múltamat, az téved. Személyi anyagom nem veszett el, és nem is írtam át semmit. Három- gyermekes orvoscsaládból származom, apán kórboncnok, anyám sebész volt. Budapesten születtem, majd Debrecenben laktak a szüleim. Balassagyarmatra 1947- ben nem jószántukból jöttek. . . Itt jártam általános iskolába, a középiskolát Budapesten végeztem el. Tévedés volt elvégeznem az erősáramú-technikumot, mivel mindig humán érdeklődésű voltam. Érdekelt a film. öt évig kamera- mannként dolgoztam a Magyar Televíziónál, aztán visszajöttem Nógrádba. 1969. és 1987, között Salgótarjánban, Balassagyarmaton dolgoztam, közben elvégeztem az egyetem bölcsészkarát. 1987-ben lettem a kulturális tárca filmfőigazgatóságának a helyettes vezetője. Az akkoriban elkezdődött filmterjesztési reformprogram vonzott. Egy idő után aztán éreztem: eredetileg én más feladatra szerződtem, és átmentem a filmművészek szakszervezetéhez. A titkári székből keltem fel. — Éppen ez az: végre azt csinálhatta, amit szeret, munkálkodhatott az önszervező, nem felülről irányított mozi- és kulturális élet megteremtésén, sok tehetséges fiatal filmessel együtt. Miféle becsvágy hajtotta, hpgy a fővárosból visszajöjjön Salgótarjánba, S ráadásul egy teljesen új feladatkört vállaljon el? — A kérdésben a válasz is benne van: vonzott az új lehetőség, az új feladat. Persze az előzménye az volt, mint mindig ilyenkor, hogy többen megkerestek Salgótarjánból és Balassagyarmatról, felismerve, hogy új jelöltre van szükség. .. Az itteni helyzet nem volt előttem ismeretlen, hiszen apósom Salgótarjánból minden csütörtökön feljött hozzánk Budapestre, és szokása szerint hozta magával az egész heti újságokat. Így végigkövettem a Wisinger—Bilecz páros mérkőzést. ' — Megtudhatnánk, kik kerestél fel kérésükkel? — Nem hatalmaztak fel, hogy ezt nyilvánosságra hozzam. Annyi biztos: magam mögött tudhattam a Bilecz Endrét támogatókat, és természetesen másokat is. Ezután a képviselő-testület több tagját felkerestem abból a célból, hogy megismerjenek, mert ezt elemi feltételnek tartottam. De senkitől sem kértem azt, hogy támogasson. Egyszerűen tényleg csak azt akartam, hogy ismerjenek meg — engem, a gondolkodásomat és az elképzeléseimet. —• A volt megyei tanács apparátusát megviselte az elhúzódó közgyűlési választás, a nyomában járó bizonytalanság. Érthetően. Állásához mindenki ragaszkodik. Mondja elnök úr, most már megnyugodhatnak a kedélyek? — Semmiféle elbocsátási listát nem készítettem, semmiféle tisztogatásra nem vagyok hajlandó. Egyszerűen nem értem, ki vagy kik jelöljék ki azokat, akik menjenek, illetve akik maradjanak. Ugyanakkor tudni kell: a jelenlegi apparátus egy része nem maradhat a helyén, szakmai szempontból, mert a korábbi megyei szerepkör alapvetően megváltozott. Szó sem lehet uralmi-hatalmi, forráselvonó és újraelosztó, település-ellenőrző funkciókról s a hatósági funkciók az egyes települések önkormányzataihoz. illetve a köz- társasági megbízott intézményéhez tartoznak. — A működés eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy mindenféle tiltakozás, tagadás ellenére az önkormányzatok sokaságában, a megyei közgyűlési választásokon erősen ütköznek a pártérdekek, s háttérbe szorulnak a közösség egészének érdekei. A . megyei képviselő-testületet is féltik a párfharcoktól. Mit felel az aggodalmaskodóknak ? — Mindent megteszek, azért, hogy ne jussanak szerephez pártpolitikai csatározások. Számos olyan kérdés van ugyanis, amelyik nem kezelhető — például a vízvezeték kiépítése — pártpolitikai alapon. S hozzátéve még: a képviselők nem a pártoknak, •hanem a választóiknak tartoznak felelősséggel, hiszen az ő bizalmukból dolgoznak. A közgyűlésnek napi szakmai faladatokat kell megoldania, a pártpolitikai vitáknak a pártgyűléseken, az éttermekben van a helyük. . . — Mi minderre a garancia? Vagyis, hogy a viták tényleg kívül rekednek? — Egyrészt személyem, a szándékaim, másrészt a feladatok, és nem utolsósorban a nyilvánosság. Ha mégis tetten érik tevékenységünkben a pártpolitikát, kérem, mondják el, írják meg. A nyilvánosságnak ebben épp olyan komoly szabályozó szerepe van, mint a megoldandó feladatoknak. Én ezekből indulok ki, nem érdekelnek sem a régi, sem az új párttagkönyvek. Mindenki számára egy — azonos — startvonal létezik. — A magyar embert nemigen kényeztette el a politika. Gyakran becsapták, félrevezették, ezért inkább kételkedő. Bizonyára többen így olvassák az ön szavait is, azon gondolkodván, vajon igazat mondhat-e az, aki a régi MSZMP mellett 1989-es emlékezetes megszűnéséig kitartott, majd 1990 januárjában belépett az SZDSZ-be. Sokan várják, hogy függessze fel megbízatása idejére párttagságát. Mi erről a véleménye? — A kétkedőknek az eddigieknél többet nem tudok válaszolni. Remélem, munkám majd meggyőzi őket. A párttagságot pedig, hangsúlyozom, magánügynek tekintem. Így nem is gondolkoztam azon, felfüggesszem-e tagságomat, vagy sem. A párttagságot ebben a vonatkozásban formai kérdésnek tartom. Felfogásom. gondolkodásom miatt tartozom a szabaddemokratákhoz, és azzal, hogy leadom a tagkönyvemet. az előbbiekben semmi nem változik. Másrészt, szerintem nem az a független, aki nem tartozik egyetlen párthoz sem, de közben nem volt soha egyetlen önálló gondolata, és mindig a felsőbbségek akaratát várta. hajtotta végre. — Beszélgetésünk végéi? eredményes munkát kívánok önnek és a közgyűlés- nek. Nagyon ráférne a siker meglehetősen kritikus helyzetben lévő megyénkre. Köszönöm a beszélgetést. Sulyok László
