Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám

1991. FEBRUÁR 22., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP IVt-VIM-'l 3 Társadalmi bűnözés ellen, társadalmi összefogás kell! Nem Európába kell menni Európát kell idehozni! Nógrádi megyében 1989-ben 3 ezer 296, az elmúlt évben 4 ezer 932 bűncselekmény vált ismertté. A majdnem 50 százalékos emelkedés ön­magáért beszél. Kirívóan sok a vagyon elleni bűntett: a rablás, a betörés, lopás. Jel­zi a bűnözök egyre növek­vő gátlástalanságát, s azokat a kínzó társadalmi problé­mákat, amelyek a felszínre törtek. Elsődlegesen a rend­őrségnek a feladata a veszé­lyesen emelkedő tendencia visszaszorítása. De a miénk is: a növekvő bűnözés ellen társadalmi összefogás szük­séges. A megyében két éve még 1700 önkéntes rendőr vett részt a bűnmegelőző munkában, s ehhez számos — talán túlságosan is sok! — jogosítvánnyal volt felru­házva. A rendszerváltás után, s a jogállamiság felé haladva ez a szervezet az elmúlt évben gyakorlatilag befejezte működését. Helyére más került. Mi­ként régen a falu — javai védelmében — kinevezte éj­jeliőrét, megbízta a termésre vigyázó csőszt, így hasonló módon — alulról jövő kez­deményezésként — születtek meg az elmúlt hónapokban az önvédelmi csoportok, egyesületek, társulások, pol­gárőrségek, községekben és városokban. Nógrád megyé­ben huszonhét önvédelmi csoport már működik, je­lenleg huszonkettő van szer­vezés alatt. Ezen állampolgá­ri társulásokról beszélget­tünk Gégény István alezre­dessel, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság köz- rendvédelmi és közlekedési osztályának vezetőjével. — Valóban állampolgári társulásokról van szó. Ter­mészetes, hogy a bűnüldözés továbbra is a rendőrség fel­adata, de a teljesítőképes­ségnek határai vannak. S a lakosság rádöbbent az egyre növekvő bűnözésre. Lassan nincs olyan község a megyé­ben. amelynek az élelmiszer- boltja. kocsmája elkerülte volna a betörést. Az egyre gátlástalanabb betörőknek a kulcsra zárt. vagy lelaka­tolt ajtó, a rács sem akadály. Az állampolgárok anyagi ja­vaik védelmében összefog­tak. Szerintem ebben van az önvédelmi csoportok kialakí­tásának a fő indítéka. — Hogvan jönnek létre ezek az egyesületek, mennyi­re segíti a rendőrség ezek megszületését? — A helyi önkormányza­tok kezdeményezésére és fel­ügyeletével. kizárólag ön- szerveződés útján jönnek létre és egyesületi formában^ működnek. A rendőrség fon­tos segítőtársainak tekinti ezeket az önvédelmi csopor­tokat. ezért szakmai taná­csokkal segítjük munkáju­kat. megalakulásukat. — Milyen területeken mű­ködnek? — Éles határvonalat nem lehet közöttük vonni, szinte mindig egybemosódnak a teendők, de talán a bűnmeg­előzés, a vagyon és önvéde­lem a legfontosabb. — Kik lehetnek tagjai ezeknek a csoportoknak, és milyen jogosítványaik van­nak? — Minden állampolgár és jogi személy tagja lehet, aki a társadalmi bűnmegelőzés, vagyonvédelem érdekében támogatja az egyesület tevé­kenységét és céljait, 18 éven felüli, büntetlen, magyar ál­lampolgár, és fizeti a mini­mális tagsági díjat. Ez egy állampolgár esetében helyi döntéstől függően 20—30 fo­rint, intézmény esetében évi kétezer forint körül mozog. Az egyesület jogi személy, önálló ügyintézői és képvi­seleti szerv, önálló költség- vetéssel rendelkezik. Nem kötődik párthoz, vagy pár­tokhoz, tehát politikamentes szervezet. Pillanatnyilag ezek működésére országos vi­szonylatban jogi szabályozás még nincs. Szerintem mű­ködésükről törvényben kel­lene intézkedni. Jogosítvá­nyaik? A jogi szabályozat­lanság miatt egyelőre tisztá­zatlanok, de még a törvényi rendezés esetén sem lesznek olyanokkal felruházva, mint az önkéntes rendőrök voltak. A jogos önvédelem, vagy egy bűncselekmény elkövetésé­nek a megakadályozása, a tettes elfogása, ezek állam­polgári jogaik. Ezekkel él­hetnek az önvédelmi csopor­tok is járőr- és figyelőszol­gálataik során. Munkájukat, amely egyáltalán nem ve­szélytelen, és sok áldozat­készséget követel, segítjük, és velük1 Szinte mindennapos kapcsolatban vagyunk. — Milyenek a tapasztala­taik az egyesületekről? — Jó kapcsolat alakult ki köztünk és a már működők között. Jelenleg Pásztó és Balassagyarmat körzetében működik a legtöbb: nyolc egyesület végzi munkáját, 3—3 van szervezés alatt. Konkrét példa Érsekvadkert- ről: az elmúlt évben egymást követték a betörések, lopá­sok iskolába, üzletbe, ital­boltba. Mióta a bűnmegelőző egvesület létrejött, ezek megszűntek. . . Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a bűncselekmények megelőzése, a bűnözők elfo­gása, a munka oroszlánrésze továbbra is a rendőrségé, de ezt a munkát jobbá kell ten­nünk, hatásosabbá! Az önvé­delmi egyesületek, csoportok — ki hogyan nevezi — nem helyettünk, hanem velünk, a rendőrséggel együttműködve küzdenek a bűnözés vissza­szorításáért. A sors fintora, hogy írá­sunk utón kaptuk a hírt: február 17-én éjszaka, négy ismeretlen betörő Érsekvad- kerten kirabolt egy idős há­zaspárt. Szabó Gy. Sándor Salgótarján önkormány­zata olyan szűkítő intézke­désekre kényszerül, ame­lyek hatását a bőrén érzi majd a város lakossága. Er­re utalt Bánszky György, rétsági polgármester, ami­kor ezt mondta: — A salgótarjáni példán keresztül mindenki érez­heti, nagyon komoly gon­dok lesznek a kisebb tele­püléseknél! Hollandiai uta­mon az önkormányzatok tevékenységét vizsgáltam. Ök tíz év alatt felére csök­kentették az önkormányza­tok számát, vagyis ésszerű centralizációban látják meg­oldottnak az ország irányí­tását. Ehhez képest Magyar- országon a kényszerházas­ságokkal egybekötött tele­püléseknek módjuk volt az elmúlt évben, hogy elválja­nak, és éltek is ezzel. Ki­húzták a dugót a palack­ból, és értelmetlen szellem szabadult ki! — Engedjen meg egy újabb összehasonlítást Rét- ság és Salgótarján tekinte­tében! önök nem foglal­koznak intézmények bezá­rásával? — Az elmúlt időszak egyik komoly problémája volt, hogy az iskolák nem tettek meg mindent a gye­rekek félkészítéséért. Egy­másra mutogattak az álta­lános és középiskolák épp­úgy, mint a középiskolák és az egyetemek. De a gond még az óvodában kezdő­dött. Az óvodák, felállá­Mi tagadás, az épület utca felőli oldalán levő tábla ala­posan becsapta á gyanútlan látogatókat. Tudniillik, ez olvasható rajta: „Mátragyön- gye Mgtsz műanyagüzeme”, s mint kiderült, varroda ter­mel a falak között. Tmmár 1986-*ól! Azóta nem volt idő kicserélni a táblát? No, mind­egy­ötvenes éveinek végén já­ró férfi aprította a tűzifát az udvaron. Szó szót köve­tett, s Jónás József nyugdíjas fűtő büszkén megemlítette: ő bizony ennél nehezebb mun­kához van szokva! Merthogy 40 évig volt bányász... A szuhai • varroda legidő­sebb dolgozója a fűtő fele­sége, Jónás Józsefné. Érdek­lődésünkre tréfálkozva fe­lelt a jó kedélyű asszony: — Hirtelen meg nem mon­dom, mióta vagyok a mátra- mindszenti tsz tagja. Régen. Kapom a háztájit, a vagyon­jegy utáni osztalékot, no és itt a fizetést. Igaz, ezzel nem nagyon lehet dicsekedni. Egykoron lakóházként szol­gált az épület. Tíz esztendő­vel ezelőtt alakították át műanyagüzemnek, esőkabá­tokat hegesztettek benne. Nem kellett a termék, mu­száj volt váltani. A 16 főnyi asszonygárda női ruhákat, nadrágokat, szoknyákat varr suk szerint gyermekmeg­őrzők voltak, holott nem ez a feladatuk. Ehhez a terü­lethez nem szabad nyúlni a költségvetés kialakításá­nál! — A költségvetés elké­szülte után hogyan látja: lesznek pénzügyi gondjaik? — Ami a pénzbevételt il­leti, van egy kis mínu­szunk. Erre vonatkozóan meg kell találnunk azt a pénzt, amivel ezt ellensú­lyozni tudjuk. A parlament még csak ezután tárgyal majd a privatizációról, re­privatizációról — tehát még csak feltételezéseink lehet­nek. Ha az erdők, földek, szántók visszakerülnek az önkormányzathoz, akkor ezek a hiányok megszűn­nek. Van stratégiánk és takti­kánk. Meg kell találnunk azokat a forrásokat, ame­lyekkel az önkormányzat működése biztosított. Ez többek között munkahely­teremtő beruházásokat je­lent. Megbeszéléseket foly­tattunk a rétsági könnyű­ipar továbbfejlesztésére. Mik ennek a feltételei? Piac és korszerű technológia. Ez már a gyárak vezetőinek a dolga! A miénk az, hogy ebben segítsük őket. — Jelentős Rétságon a munkanélküliség? — Rétságon nem, de a körzetben már igen. ötszáz körüli a vonzáskörzetben lévő munkanélküliek száma. Mi nem csak regisztráljuk a Salgótarjáni Ruhagyár megbízásából. — Az idén előreláthatóan két és fél millió forint ér­tékű bérmunkát végzünk — közölte Szűcs Józsefné ve­zetőhelyettes, meós. — Kizá­rólag tőkés exportra dol­gozunk. Most például far­mernadrágot varrunk a dá­noknak és szoknyát az ola­szoknak. Mindössze 500—600 darabos szériákat kérnek a megrendelők, gyakran kell. egyik típusról a másikra át- állnunk. Egv műszakban, reggel 7- től délután fél 4-ig üzpmel a varroda. Az asszonyoknak munkakezdés előtt és után ezeket az embereket, de keressük a kiutat, hogy megszüntessük egziszten­ciális gondjaikat. Ezzel a gondolattal újra odajutunk, hogy a vállal­kozóknak érdekük az alsó­fokú intézmények támoga­tása. Mert az a vállalkozó, aki ma öt emberrel dolgo­zik, tíz-húsz év múlva eset­leg ötszázat alkalmaz majd. Ezek pedig az óvodákból, iskolákból kerülnek ki. Ilyen megfontolások alap­ján nem nyúltunk a műve­lődési központ költségveté­séhez sem. A kultúra az, ami ki fog húzni minket a gazdasági válságból! — Szimpatikus a gondo­lat, de vitatkoznom kell ve­le. Mert Magyarországon már hagyomány, hogy a kultúrának mindig a mara­dékelv alapján jutott... — Ez igaz, de ki kell lépni a régi formációból! —. De csak egyik dolog a szokásos rangsor,' aminek végén a kultúra kullog. A másik, hogy amíg az em­berek azt számolgatják, tud- nak-e kenyeret venni, alig­ha a kultúrával foglalkoz­nak. Miközben persze igyek­szünk Európába. — Itt én vitatkozom! Nem Európába kell menni! Ha Európába akarok men­ni, akkor fogom az útleve­lemet, a csomagomat, és elindulok. Mi itt vagyunk. Európát kell idehozni! És ez a nehezebb! kell elvégezniük a ház kö­rüli teendőket. Ebédre azt esznek, amit otthonról ma­gukkal hoznak. — Mennyi a keresetem? — ismételte meg a kérdést Ba­kos Józsefné, majd így foly­tatta: — Havi 4500—4700 fo­rint, de ebből még levonják a nyugdíj járulékot. Nem sok ez a pénz, de erre a kevés­re is nagy szükség van a mai drága világban. Az meg szin­te megfizethetetlen. hogy helyben van a munkahe­lyünk. Elbúcsúztunk' a minivarro­da varrónőitől. Jónás József abbahagyta a tűzifa aprítá­sát, s a kapuig kísért ben­nünket. Errefelé ilyen barát­ságosak az emberek... (kolaj)—(mikuska) D. I.-----------—---------- - k M inivarroda Szultán Segélyt kért és a portáshoz küldték De sokszor kegyetlen a sors, és igazságtalan az élet! Szenvedést hoz, ten­gernyit. Ki tudja, hányán fohászkodnak az élet apró, mindennapi örömeiért? Zorga Erzsébet már hato­dik éve rokkantnyugdíjas. Férje elhagyta, 13 éve ket­ten élnek az állandó ápo­lásra és felügyeletre szoru­ló felnőttkorú (22 éves) leányával. Andrea részére a tanács 2500 forintos állandó segélyt biztosított. Ezt meg­kapja az önkormányzat hi­vatalától is. Nem kis örömükre, érte­sítette őket a távközlési vál­lalat, beszerelik a kért te­lefont. A nyolcezer forintot be is fizette a sok szenve­dést megélt anya. így leg­alább könnyebben érhetik el az orvost, a mentőket, vagy a taxit. Ez utóbbi nem holmi luxuscélokat szolgál az ő esetükben, ha­nem az ágyhoz és toló­kocsihoz kötött leányát vi­szi így az állandó orvosi kezelésekre. — Mivel az összeg elő­teremtése nagy érvágás volt számunkra — mondja picit örülve, ugyanakkor szomo­rúan is Zorga Erzsébet —. segélyért fordultam. Nem nagyon találtam megértést az illetékeseknél ezúttal. Elég durván beszélt velem a salgótarjáni városházán Áfra Éva, pedig egyáltalán nem hiányzik nekem az izgalom. Szívműtét előtt ál­lok. Csak halogatom azt is. mert mi lesz az idő alatt Andrea lányommal, ki fog­ja gondját viselni és ho­gyan? Amikor a felettese és a tisztiorvos iránt ér­deklődtem, azt mondta, menjek ki. kérdezzem meg a portástól, hol találom! Szabad ilyent? Az asszony arcán nem láttam az idegesség, a zaklatottság, megbántottság jelét. Sok kellemetlensé­get elviselhetett már az életben. Nézem az orvosi jelentéseket és csodálko­zom. Honnan ennyi erő, lélekjelenlét, türelem eb­ben a hölgyben? Mindezek ellenére íiatalabbnak látom, mint amennyiről a szemé­lyi igazolványa árulkodik. A városházán már én kérdezem Áfra Évától: — Valóban sértőn vála­szolt Zorga Erzsébetnek? — Hát, ha egyszer nincs bent, akit keres, meg akkor még nem is volt tisztior­vos. (Tisztiorvos valóban nem, de ilyen feladatokkal megbízott személy igen — S. J.) — Tudnak-e segélyt adni a számára? — Az egyik szomszédja bejött ide hozzánk, és azt mondta, több százezer fo­rintjuk van, miért segítjük Zorgáékat? Állandóan taxi­val járnak. — És ön hitelt ad az ilyen bejelentésnek? Nem kellene esetleg a helyszí­nen meggyőződni minder­ről, esetleg égy környezet- tanulmány útján? — Tudja, mennyi segé­lyezettel kell foglalkoz­nunk? — Ez mégsem lehet ment­ség! Azóta is fülemben csen­genek az asszony szavai, a hivatal képviselőjének ne­kem szegezett kérdése, mely önkéntelenül sejteti a vá­laszt is. Ezek után magam sem tudok, jobbat. mint kérdezni: jól van ez így? (sánta) MigszliUtts és msisrésltés Bátonyterenye. Az ön­kormányzat képviselő-testü- lete úgy döntött, hogy már­cius 31-i hatállyal megszün­teti a közterület-felügyeletet és a gameszt, a gazdasá­gi-műszaki ellátó szerveze­tet. Feladataikat a jövőben a polgármesteri hivatal lát­ja el. Ugyanakkor a testület szükségesnek tartja a kiste- renyei ügyfélszolgálati iroda megerősítését, létszámának növelését, a hatékonyabb ügyintézés érdekében. Megúszták a veszteséget Ecseg. Zárszámadást tart a Béke Mgtsz február 22-én, délelőtt fél 10-kor a műve­lődési házban. Az ecsegi tsz sem kerülte el a szövetke­zetek általános sorsát, éppen csak megúszták a vesztesé­get. Több forduléban készül a költségvetés Pásztó. A képviselő-testület február 20-ai ülésén az ön- kormányzat ez évi költségve­tését tárgyalta, első forduló­ban. Az előterjesztést koráb­ban már megvitatta a testü­let három bizottsága, de a demokratikus, széles körű előkészítés ezzel nem ért vé­get. A második fordulóra feb­ruár 27-én, szerdán kerül sor. Ezt megelőzően február 25-én, hétfőn este 18 órától városi fórumot szerveznek a városi művelődési ház nagy­termében Itt is az éves költ­ségvetés-tervezet lesz a té­ma, amelyhez a képviselő- testület javaslatot, észrevé­telt kér Pásztó város pol­gáraitól. Leromlott középületek Kutasén Minden leromlott álla­potban van. így jellemezte a kutasói középületek ál­lapotát Szentesi Gyuláné, a 143 lelket számláló kis­község polgármestere. A cserháti kistelepülések kö­zül mintha Kutasó sínylet­te volna meg leginkább a falukörzetesítések szomo­rú éveit, a „szerepnélküli­ség” önpusztító hatását. A pálinkafőzdéjéről ismert te­lepülés hajdanvolt iskolája kívül-belül leromlott álla- patban van. Benne jelen­leg az orvosi rendeléseket tartják, és ez az épület az istentiszteletek helye is egy­ben. Az idő vasfoga leg-‘ jobban a kultúrházat nem kímélte. Kívül-belül egya­ránt megérett a tatarozás­ra. megroggyant a tetőszer­kezete. Idén minden bi­zonnyal csak a tetőszerke­zet felújítására jut pénz, tá­jékoztatott a polgármester asszony, aki elmondta, hogy az önkormányzati testület a művelődési házban tartja megbeszéléseit. Szűkös anya­gi lehetőségeik ellenére ter­veik között szerepel a sze­métszállítás megoldá'a. * a temetőút és a halottasház felújítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom