Új Nógrád, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. FEBRUÁR 21CSÜTÖRTÖK ffilm Égy bájos tündér és más semmi Köztünk legyen mondva: nem nagy kunszt sikerfilmet csinálni. Nem kell hozzá semmi más, mint két szimpatikus főszereplő (ha ismert sztárok, akkor az plusz két piros pont), valamint gonosz és elvetemült ellenségek. Kész, ennyi, indulhat a forgatás. Ja, hogy mi lesz a sztorival? Ugyan kérem, szóra sem érdemes. Természetesen a rosszak üldözni fogják a jókat, s egy látványos akció végén minden jó, ha a vége jó alapon jelenik meg a The End felirat. Természetesen közben a nagyérdemű ízlésének megfelelően robbanások, lövöldözések, verekedések történnek, s persze van szerelem is. Egy kis akció, egy kis kaland, egy kis humor és love — íme, a siker biztos receptje. Az eredmény nem lehet kétséges. Omlik a money. tagadni, mai filmkultúránkban erre van kereslet. Semmi baj, ez van. Még jó, hogy a hazai mozik előtt is itt topo­rog már Robert de Niro, Scorsese, Coppola és Keresztapa is, hogy csak a legközelebbieket említsük. Hála az égnek (és a forgalmazóknak), nem kell már sokat várni egy-egy értékes mozi­ra. • Szilágyi Norbert Tizenöt év után kiszabadul a börtön­ből egy kábítószercsempész, s ha már szabadlábon van, megpróbálja likvi­dálni azt a fickót, aki a hűvösre juttatta. Ez a belevaló ürge nem más. mint Rick (Mel Gibson), aki szinte havonta új névvel, új személyazonossággal rej­tőzködik. Semmi baja nincs, mígnem összetalálkozik volt menyasszonyá­val, akit egy jó évtizeddel korábban, mivel menekülnie kellett, magára ha­gyott. Szerencsétlenségében tulajdon­képpen szerencse, hogy találkoznak, hiszen bájos barátnője (Goldie Hawn) segítségével menekül el üldözői elől. Talán már mondani sem kell, innentől kezdve együtt menekül a régi szerel­mespár, mígnem győzedelmeskednek. A fentiekből is kitűnik, hogy rendkí­vül eredeti a történet. Talán ha ezer ilyesmit forgattak eddig a világon. De hát ez nem negatívum, miként az sem. hogy a valóban remek Mel Gibson egy ilyen szappanbuborék-produkcióban szerepel. Azért sem lehet haragudni, mert nem túl eredeti a zene. Meg aztán valahogy a poénok, a jelenetek sem igazán szellemesek. Semmi baj, mister Badham, mindent elnézünk Goldie Hawn miatt. Merthogy ez a hölgy hihetetlenül tündéri teremtés! Őt nem másfél órán keresztül nézné el az ember, s az a bizonyos, házastársak között emlege­tett kéthetes ajtócsapkodás is bagatell (lenne) az esetében. Semmi kétség, a Palimadár megtekintése után az isteni Goldie az egyetlen maradandó emlék. Persze a film egészen biztosan ha­zánkban is nagy sikert arat, hiszen, kár írta: David Seltzer, Louis Venosta és Eric Lerner Fényképezte: Robert Primes Zene: Hans Zimmer Főszereplők: Mel Gibson és Goldie Hawn Rendezte: John Hadham Forgalmazza: Duna Film. DÍSZTÁVIRAT Mikszáthtól a családfakutatásig TISZTA KÖRNYEZET — SZEBB ÉLET Műanyag hulladékok szemetesvödörbe ! Ne dobjunk el műanyag hulla­dékot, fóliákat a szabadban! Miért ne? A műanyag zacskók és fóliák többnyire nem bomló, anyaguk­ban nem széteső termékek, és évekig, évtizedekig, évszázado­kig megmaradnak a környezet­ben. Nemcsak a talajvizet szeny- nyezik, hanem elcsúfítják a körü­löttünk levő világot, amint arról bárki saját maga is meggyőződ­het. Mi a teendő? A legjobb megoldás, ha a plasz­tikhulladékot a házi szemétbe dobjuk. Bár, ha elégetik, savkép­ző anyagok szabadulnak fel belő­le, ami szintén kömyezetszeny- nyező, de ma még nincs más megoldás arra, hogy ezt az „örök­ké tartó” hulladékot ésszerűen kiiktassuk életünkből. Újrafeldolgozva sok értékes nyersanyag visszanyerhető belő­le, de nincs még megoldva a gyűj­tése és osztályozása. Egyelőre nincs jobb tanács annál, mint hogy takarékosan bánjuk a mű­anyaggal, a fóliába többször is csomagoljunk. Ezzel hozzájáru­lunk az energia-, olaj- és nyers­anyag-megtakarításhoz és csök­kentjük a környezet terhelését. HA CSÜTÖRTÖK, AKKOR SZOMSZÉDOK Beszélgetés Horváth Ádám főrendezővel Horváth Ádám főrendezőnek, 1991. február 1-jén több évtizedes televíziós tevékenységéért a tv-kritikusok díját adományozták. Jubileumi, 100. adásához közeledik a Szomszédok. Sike­re vitathatatlan, kéthetente mintegy hatmillió néző várja a televízió képernyőjén Magen- heim doktorék, Etus, Vágá­siék, Takácsék életének újabb eseményeit. Horváth Ádám fő­rendezővel a népszerű sorozat múltjáról s a jövőről beszélget­tünk. Kinek az ötlete volt a család- regény műsorra tűzése? — Az ötletadó Cető Bemát László volt. A négy évvel ez­előtti drámai szerkesztőség fel­kért három írót, ők tervet készí­tettek, amelyben három külön családot mutattak volna be. így minden egyes családra hathe- tente került volna sor. Ez nem volt járható út. Ekkor kértek fel engem, én pedig teljesen átala­kítottam a műsort. Próbaszámot csináltunk, s a televízió akkori vezetősége ennek megtekintése után döntött, hogy műsorra tűz­hető. — Emlékszik, hogyan fogad­ta a közönség a Szomszédokat? — Először nagyon alacsony volt a nézettség, csak a hetedik, nyolcadik számtól kezdett emel­kedni, és máig is a csúcson van. A tetszési index mostanra körül­belül 85—87 százalékos. — Hogyan születnek az új epizódok, kik írják a történetet? Barátnőm anyja különc. Meg­változtatta a nevét. No, nem újbó­li férjhezmenetellel. Nem. Elvált asszony, aki egyetlen lánya apjára annyira haragudott, hogy nem tudta elfelejteni neki összes bű­nét. Talán bosszúból is a BM-hez fordult, és kérte a névváltoztatás engedélyezését. Vajon, ki világosította fel hiá­nyosan? Az történt ugyanis, hogy Kovácsné Krelm Edina Gabriella helyett a Balázs Edina Gabriella nevet vette fel. Talán első szerel­me tiszteletére, aki Balázs volt, Horvath Adam portréja — Vannak állandó tanács­adók — szakmai alapon —, de egy-egy esemény tovább szövö­getésére írók adnak tippeket. A végső formát én írom meg. Sze­mélyesen is gyűjtöm az adato­kat. Egyszer például éjszakai ügyeletben voltam egy mentős­tiszttel, mentőautóban. A valódi élmények sokat segítenek. — A teleregény fejezetről fe­jezetre azokkal az időszerű problémákkal foglalkozik, ame­lyek az embereket leginkább érintik. Ezt azonban nem lehet előre megírni. Mondja, honnan kaphat mégis teret, képet és hangot a legújabb politikai ese­mény? — Kezdettől az aktualitásra törekedtünk, mindenben. Valaki egyszer azt mondta, hogy a soro­zat valóságos belpolitikai mű­mármint keresztnévileg. Ezzel kezdődött a kálvária. Kovácsné, azaz Balázs Edina személyi iga­zolványát kicserélték, jogosítvá­nyába bevezették az új nevet. Csakhogy: egyetlen lánya, Eufro­zina személyi igazolványában anyja neve helyén Krelm Edina Gabriella volt változatlanul. Ő szerette volna — naivan — he­lyesbíteni, mire azt a választ kap­ta a yardon, hogy kérjen új anya­könyvi kivonatot. Jó. Ott viszont azt mondták, hogy Kovácsné, úgymond, nem kérte, lányára is sor. Pedig sohasem foglalkoz­tam politikával. Nos, a forgatás során mindig hagyunk „aktuali­zálható jeleneteket”, így ha fon­tos esemény történik, akár az utolsó pillanatban is cserélhe­tünk. — A forgatáshoz bérlik a la­kásokat? — Nem. Annak idején műter­met szerettünk volna bérelni, de ez sokba került volna. Körülnéz­tünk tehát, s minthogy akkori­ban épültek Gazdagréten a hét­emeletes házak, a televízió meg­vett négy lakást, ami sokkal ol­csóbb, mint a műterembérlet. — A színészek életében törté­nő eseményeket is „bedolgoz­zák” a sorozatba. — Igen, úgy gondoltuk, hogy a színészek életében bekövetke­ző valódi eseményeknek — születés, betegség — is benne kell lenniük. Egyébként a né­zőktől nagyon sok levél érkezik arról is, hogy mi történjen, és mi ne legyen a sorozatban. — Szereti ezt a műsort? — Nagyon szeretem, de csak ezt nem tudnám csinálni. Ezt a műsort majdnem mindenki sze­reti, időnként csak a kritikusok ágyúzzák. — Mik a további tervek? Hány fejezet következik még? — Remélem végtelen... A. M. kiterjeszteni névváltoztatását. Nem adtak új anyakönyvi kivona­tot az immár nagykorú Eufroziná­nak, aki anyja új személyi igazol­ványában már nem szerepel. Ily módon egyetlen papír, a BM en­gedélye által kiadott közokirat, ha elvész, vagy megsemmisül, sehol senkinek nem fogja tudni bebizo­nyítani, hogy ő bizony az anyja lánya. Alig hatszáz Ft-ért Eufro­zina kérheti az anyja névváltozta­tási engedélyének reá való kiter­jesztését... Annak körülbelül ugyanennyiben van a hóbortja... Anya csak egy van. Vagy még­sem? G. É. Hungarobüro Emberek-esetek Salgótarján. A Nógrádi Törté­neti Múzeum baráti köre idei programja a nemrégiben megtar­tott közgyűléssel indult. A követ­kező összejövetelén — február 25-én — dr. Kovács Anna iroda­lomtörténész-muzeológus közre­működésével Mikszáthról lesz szó egy kiállítás ürügyén. Már­ciusban megyénk legújabb régé­szeti leleteivel ismerkednek meg a kör tagjai, májusban pedig mon- góliai élményekről hallhatnak beszámolót. Családfakutatás, emlékezés Széchenyi Istvánra, s a hagyományos csesztvei irodalmi nap megtartása szerepel még egyebek közt a további program­ban. Tavasszal és ősszel túrát is ter­vez a kör a Boszorkánykőnél levő geológiai tanösvényre, illetve a somoskői kőbánya kőtárába. A Tájak-Korok-Múzeumok klubbal közös rendezvényei is lesznek márciusban és májusban, melyek záróeseménye egy autóbuszos kirándulás. Hétköznapi kora délelőttön hallgatom a rádióból a parlamen­ti ülést. Az egyik miniszter arra kér bennünket állampolgárokat, hogy a súlyos gazdasági gondok megoldása érdekébenfogjuk visz- sza a fogyasztást. Tehát kevesebb húsfélét, tejterméket stb. stb. együnk-vegyünk. A fogkefére ke­vesebb fogkrémet, a borotva­ecsetre kevesebb borotvakrémet, a mosakodáshoz kevesebb pipe­reszappant használjunk, és így to­vább. A miniszteri kérésnek homlok- egyenest ellentmond az ösztönző- rendszer, a kereskedelem és a szolgáltatóipar valamennyi ága­zata, mivel a termelőnek, a keres­kedőnek, a szolgáltatónak úgy jó, ha minél többet igényelünk min­denből. Van más is. Amíg ezeken meditálok, meg­szólal a kapucsengő, különböző szerszámokkal négy férfi kér be­bocsátást. — A vízfogyasztást mérő órát cseréljük le, mert kevés fogyasz­tást mutat—mondja a négy közül az egyik. — Nincs annak semmi baja! — próbálok érvelni. — Nem baj. Egy OVH-rendelet szerint időnként le kell cserélni a vízmérőt. Ha jó, ha nem, akkor is. —A lábamon lévő negyvenötös topán sem mostani, mégsem cse­rélem le, míg a rendeltetésének megfelel — érvelek tovább hiába. A négy közül a legmagasabb be­bújik a szűk aknába, és pár percen belül spriccel az Ipoly szűrt vize mindenfelé. „Ez el lett csavar­va"— mondják a kintiek. —Nincs mese, talajt kell bonta­ni—mondja a másik. Három órán keresztül két huszonöt év körüli fiatal végez néhány csákányvá­gást (is). — Nem megy. fagyos a talaj. — Délutáni műszakban jön a Pionír — felelik kérdésemre, 'hogy miért nem dolgoznak immár négy órán keresztül. A gép majd befejezi a munkát. Három óra körül ismét megszó­lal a kapucsengő. Két ötven év körüli férfi topog a bejáratnál. Inkább egykori cserkészekre, mintsem tegnapi pionírokra emlé­keztetnek. — Folytassuk a vizesmunkát! — Bemutatkozunk egymásnak. —Melyikük a Pionír?—kérde­zem tőlük. Mosolyogva mondják, hogy Pionírnak nevezik azt a gépi berendezést, amellyel a talajt meglazítják. „Csak nem gondol­ja, hogy egy fél köbméternyi föld kiemelésére gépi berendezésekkel vonulunk ki?’’ Nekilátnak a mun­ka elvégzéséhez. Szűk órán.belül készen vannak, helyre hozva azt a kárt is, amit elődeik okoztak. Hogy mindezt miért írtam le? Ok is, az előbbiek is ugyanazon vízmű emberei. Hogy egy vízmé­rőóra-csere mennyibe kerül? Az nem számít! Elvégre mi vízfo­gyasztók, most már az Ipoly vizé­nek az árát sokszorosan megfizet­jük. Ami egyébként —felhaszná­lás nélkül is—folyik tovább vala­hova. * Vagy féltucatnyian várakozunk a megyei kórház buszvárójában, ki-ki a maga járatára, a . nem éppen kellemes télies időben. Karjaiban három év körüli cse­metéjét pátyolgató fiatalasszony szemeiből folynak a könnyek. A betégápolási intézmény közelsége miatt kérdezem a huszonöt év körüli asszonykától: Csak nincs valami baj? — Dehogy nincs — feleli. — Elment a somosi busz, nem fértem fel. Most várhatok két órát, amíg jön a következő járat. — Miért nem utazik a helyi járattal a besztercei megállóig? Ott bizonyára akadna hely a somosi járatra — próbálok ta­nácsot adni. — Sajnos nincs nekem arra pénzem, hogy egy vonalra kétszer „lyukasszak" menetjegyet. Az utóbbi harminc évben jó- párszor emelték a viteldíjat ígér­vén: „majd ezután, kedves uta­saink biztosítjuk a kulturált uta­zást." Most nem ígérik ugyan, csupán azt, hogy a viteldíjat (ami főleg az alsóbb néprégiót érinti) drasztikusan megemelik. Ez is valami...(?) Kukely Mihály Andrássy Nórának névnapja alkalmá­ból sok boldogsá­got kíván Anyu és k Apu. J Virág Polettnek sok boldog név­napot kíván: Anyu, Apu, k Nagyi. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom