Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. JANUÁR 15., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 n síoktatás ürügyén A testnevelés tagozat ■ ■■ rr ■ jovoje Pásztón is keresik a helyét Az oktatási rendszer vál­tozása az iskolákat is ver­senyhelyzetbe kényszerítette, sőt egy-egy intézményen be­lül is élesedett a verseny a különböző kísérleti módsze­rek, tagozatos oktatási for­mák között. A tét a szülők és gyere­kek érdeklődésének megnye­rése. a pedagógiai többletet nyújtó nevelési programokra, illetve a tagozatokra történő beiskolázás érdekében. A szülői érdeklődés a., új, korszerűbb nevelési eljárá­sokat, oktatási formákat ré­szesíti előnvben, ezért egy- egy korábban keresett és kedvelt program, mint p 1- dául a testnevelés tagoz.it, megújulás nélkül, perifériá­ra szorulhat! Ezt a folyamatot gyorsít­hatja a sport általános po­zícióvesztése, s az intézmé­nyen belüli, „megkövese­dett" eljárások alkalmazása. Ha az általános pozícióvesz­tést nem is, a vonzerővel nem bíró eljárások felszá­molását az iskola belső szer­kezeti változtatásával meg lehet, illetve meg kell való­sítani. A pásztói Dózsa György Általános Iskolában is felis­merték a változtatás szüksé­gességét. Az intézmény test- nevelési és sportmunkáját a versenyképesség növelése ér­dekében színesebbé, vonzób­bá próbálják tenni. Egyúttal a testnevelés tagozat előnye­it a nem tagozatos osztályok­ban is érvényesítik. Ennek érdekében a következő vál­tozások történtek: A tagozatos első osztályos , beiskolázást mindhárom óvoda középső- és nagycso­portos gyermekéi számára tartott testnevelési foglalko­zásokkal, valamint a német nyelv oktatásának bevezeté­sével tették vonzóbbá. A testnevelési tagozat heti óraszámát ötre emelték, egy­úttal az 5—6-odik osztályok­ban ■ megszüntették a fiú-le­ány csoportbontást. A nem tagozatos 1—3-adik osztá­lyokban heti ötre, a 4—8- adik osztályokban heti négyre nőtt a kötelező órák száma. Az iskola nevelőtes­tülete a mindennapi testne­velés tartását tekinti egyik fontos célkitűzésének. Ilyen módon azok az előnyök, amelyek eddig csak a tago­zatos osztályokra terjedtek ki, az iskola valamennyi ta­nulójánál érvényesülhetnek, de eltérő tantervi követel­ményrendszer keretében. A tagozatos tanulók a di­áksport-egyesület táboroztá- tási programja szerint az ötödik osztály után vándor­tábor, a hatodik osztályban sítábor, a hetedik osztály után vízitábor örömeiben ré­szesülhetnek. A felvázolt rendszer érzé­kelteti, a tagozat átalakuló­ban van! Több ismeretet, gazdagabb programot kínál, s egyben az egész iskola testnevelése is jobb feltéte­lek közé került. A megvál­tozott szerkezet tartalmi, módszertáni megújulással is együtt járt. Ennek egyik bi­zonyítéka a hatodikos tago­zatos tanulók szlovákiai sí­tábora. Havril János Megsokszorozódott forgalom Salgótarján. Hétfőtől meg­sokszorozódott a forgalom a salgótarjáni OTP-fiókban. A parlament legutóbbi kamat­adó-rendelkezését követően sokan vannak olyanok, akik fennálló tartozásuk felét ki­fizetik, mert ez esetben a másik felét a költségvetés elengedi. Az OTP dolgozói arra kérik az ügyfeleket, hogy minden esetben ok­vetlenül vigyék magukkal a hitelre vonatkozó szerző­dést az 1980. október hó­napra vonatkozó egyenleg- értesítést, valamint az utol­só három hónap befizetésé­ről szóló havi igazolásokat. Legutolsó információink szerint január hónapban a „felezös” módszernél nem kell megfizetni az 1500 fo­rintos új kamatot. Egyébként az OTP minden ügyfelének írásos értesítést küld a kö­zeljövőben. 'mmmmmmi Artalmatlanitas szemétpaplanon Városaink, így Salgótarján is szinte ontja magából a sze­métet. Nemrég hírül adtuk, 2000-re mindkét szeméttelep várhatóan megtelik. Az oda­hordott háztartási szemét és egyéb hulladék között, viszont nagyon sok újra hasznosítható anyag van, amely jelenleg kárba vész. A szemetet tehát válogatni kellene. A veszélyes hulladé­kot ártalmatlanítani szükséges. Más részük elégethető, és az így nyert hő jelenti az értéket. A válogatással kinyert anya­gok értékesíthetők. Lágyfóliá­ból például havonta 5-8 ton­nát képesek visszanyerni. Na­gyon sok papír, fém és gumi is megmenthető a telepre ki­hordott szemétből. Szabadalom megvásárlása útján olajok és olajos szeny- nyező anyagok ártalmatlanítá­sát kezdte el a salgótarjáni városgazdálkodási vállalat. Ehhez 2,8 milliós saját beru­házást valósítottak meg. Ezen tevékenységükhöz rendelkez­nek a Környezetvédelmi Mi­nisztérium engedélyével, mely­nek birtokában jogosultak arra, hogy a környék, illetve a me­gye, sőt az egész ország te­rületéről fogadjanak olajos hulladékokat. Az ártalmatlanítás biológiai úton, speciális baktérium- koncentrátummal, szigorú, zárt technológiával, szemétpapla­non történik. (sánta) 0 kegyhely csendje Szentkút. Békés, megnyugtató a tél csendje a „lélek szanatóriumában'’. A templom oltárai még karácsony- fadíszben. a bűcsútéren vékony jégtakaró, a fagyos földben megdermedt, virágos árvácskák. A kegyhely csendje nevel, felfedi titkait az egyedüllétre .vágyó embernek. Nem a magány, a feltöltés szigete ez. Nincs nap, hogy ne jelenne itt meg valaki. fotó: Rigó Tibor Csak tiszta forrásból... Ha a Szécsényi úton — Balassagyarmat felé menet — Salgótarján nyugati határa felé közeledünk, az út bal oldalán biztosan találkozunk két-három álló gép­kocsival, várakozó emberekkel, kezükben üveg, vagy műanyag kanna. Ügy ötven évvel ezelőtt — iskolába mentemben, vagy jöttémben — gyakran megálltam itt a hegy alól bugyogó kis forrásvíznél, hogy markomba csordogáló friss, hideg vízből igyák két-három kortyot. Az évek folyamán a forrás elgazosodott, betömő- dött. Harminc évvel ezelőtt —, amikor a Szécsényi utat korszerűsítették — az út melletti árok mélyíté­sekor a kis forrás újra előbuggvant és kristálytiszta vize lassan csordogált. A Szécsényi út és a vele párhuzamos Kinizsi Pál út egyre jobban benépesült. Űj házak épültek; új la­kók költöztek a szép fekvésű, fákkal borított völ­gyekbe. Zagyvapálfalva egyik legnépesebb területe ez a vidék. Érdekes, hogy a Szécsényi út jobb oldali és a Kinizsi Pál úti lakók nem jutottak jó ivóvízhez. Ha kutat ástak, csak gyenge minőségű talajvizet lel­tek. A kis forráskörnyék lakói ekkor összefogtak és el­határozták: „forráskutat” varázsolnak belőle. Leástunk egy méterre, kőgyűrűt helyeztünk bele, az aljára ka­vicsot terítettünk, csővel kivezettük a vi? f és íme —, azóta is jön a kristálytiszta, jéghideg víz megállás nélkül! Az elmúlt negyedszázadban egyszer kellett tisztítani, felújítani. A munkába akkor már több új lakó is bekapcsolódott. Három éve befejeződött a Csókás-völgy- ivóvízhá­lózatának építése. Nagyon sokan azonban még most is a forráskúthoz járnak az inni és főzni való vízért. De, nemcsak az itt lakók: évek óta, különösen szom­baton és vasárnap a városközpontból is érkeznek az autósok és távoznak innen forrásvízzel tele üvegek­kel, kannákkal. Az átutazók, kirándulók pedig biztosan megállnak egy-egy pohár forrásvizet hörpinteni. Nagy szó volt ez harminc évvel ezelőtt: jó ivóvizet varázsolni sok ember, sok család részére. Sajnos, sokan nem becsülik a Salgótarjánnak meg­adott természeti ajándékot: szomjuk eloltása után szétdobálják a papír- és egyéb hulladékot itt ürítik ki autójuk hamutartójának tartalmát is. Lakásukban, konyhájukban ezt persze nem teszik! A forrás melletti és az átelleni oldalon is az út pad­kája úgy száz-száz méteren egy-másfél méter széles­ségben erősen lesüllyedt. Sok személy-, teherautó áll meg itt naponta a vízért. , Noss, tavaly^ az. „illetékes szakemberek" feltöltették a lesüllyedt részt mindkét oldalon, ám nem apró kő­törmelékkel, hanem valami sárga színű anyaggal. Most olyan sártenger van a szegény forrásvíz kör­nyékén, hogy igazi művészet megközelíteni. A környékbeliek állandóan gondozzák a forráskút környékét, ám a városnak ez a természeti kincse „fel­sőbb” szinten is nagyobb gondozást érdemelne. Keményvári István Kicsiny község Patak... ...De önvédelméről gondoskodik lelentfis nyereség­csökkenés KISHARTYÄN. a mérleg- készítés időszakát élik a helybeli Egyesült Erő Mgtsz- ben. Sajnos, előreláthatóan mindössze 2—3 millió forint nyereségről adhatnak majd számot a múlt évet értéke­lő zárszámadó közgyűlésen, amely jelentős visszaesés az előző esztendei 13 millió fo­rintos eredményhez képest. A csökkenés oka egyfelől a mintegy 5 millió forintra rúgó aszálykár, másfelől a közel ugyanennyivel mérsék­lődött állami támogatás. Kicsiny község Patak: egyike Nógrád megye leg­kisebb településeinek. Sokan még a térképen sem tud­ják, hol keressék. Az itt lakóknak azonban épp oly kedves ez a kis falu, mint bárki másnak a saját szülő­földje. Meg is tesznek érte mindent, ami csak - elkép­zelhető. Paták községet alig egy tucatnyi kilométer választ­ja el Balassagyarmattól. So­kan oda, mások meg még távolabbra járnak innen dol­gozni, az éjszakákat azon­ban majd’ minden ember odahaza tölti az itteniek kö­zül. Mégis ez az a része a nap 24 órájának, amikor ködön gonddal kell ügyelni a fal­vak — így Patak község — közbiztonságát. Nem régi, de nem is teljesen újkeletű tapasztalata ez a magyar népnek, megtanította rá a közelmúlt bűnügyi történel­me. Betörések, lopások, meg Isten a tudója, mi-minden tarkította ezt az utóbbi idő­ben, hogy az országos vissz­hangot kiváltó „fegyverlele­tet” már ne is említsük. Nem fél persze Patak népe. De megijedni sem akar. Ezért aztán — meg hogy oka se legyen egyikre sem — egyesületet alakított ma­gának, kényszermotiválta, ám önkéntes alapon működő egyesületet: önvédelmit. Nem a visszatartására, ha­nem megelőzésére a bűn- cselekményeknek. Negyvennégyen határoz­ták el az egyesület létreho­zását. Ennyien vannak az alapító tagok. Huszonöt éves a legfiatalabb, s jó ötvenes lehet közöttük, aki a leg- öregeb' Festők, kőműve­sek, mezőgazdászok és pos­tások, műszerészek és ma­gánfuvarozók ők, egyszerű munkásemberek. Napközben dolgoznak, éj­szakánként pedig — az utol­só busz megjöttétől a legelső indulásáig — az utcákat ró­ják. Másfél ezer méter hosz- szú, ha lehet a település, ám buszmegálló és vegyes­bolt, kocsma, posta, meg a pénzintézet mind ott van­nak egy csomóban a falu legközepén. Járöröznek a patakiak. Gyalogosan, gépkocsival, ki­nek hogy van alkalma. El­riasztják a rosszat, megelő­zik a bajt. Közös tulajdont védenek javarészt. Az áfé- szét, a három községet is felölelő téeszét, meg saját önkormányzatukét. Tagdí­jat is fizetnek — évi 250 fo­rintot, s dolgoznak is rá, hogy nyugodtan alhassanak a többiek. Negyvennégyen kezdték, de már azóta is nőtt a szá­muk, várnak is még máso­kat — mindenekelőtt a fia­talabbak közül. Havonta — egyszer-egyszer kerül rájuk sor az őrt állásban. Vajon meddig győzik energiával? Nem fáradnak-e bele a sok éjszakázásba-virrasztásba ? Nem mételyezi-e meg az ő szervezetüket is a jó néhány hozzá hasonlóé, amely épp hogy csak megszületett, s mégis alig várta meg a haj­nalt. .. Hubai Grúber Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom