Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 9. szám

4 Ű37ZEE/ LÁTÓHATÁR 1991. JANUAR 11., PÉNTEK KIS(városi jellem)RAJZOK KOLBI Egy kisvárosban sok különös figura él. Mindegyiküknek meg­van a külön jellem(zőj)e, így ter­mészetesen az egyik legnépsze­rűbb polgárnak, Kolbinak is. Kolbinak mindig is volt sütni- valója. Azt ugyan nem találta ki, hogyan lehet fából vaskarikát csinálni, ellenben arra gyorsan rádöbbent, miként lehet az apró filléreket úgy forgatni, hogy azokból százezrek, később mil­liók legyenek. Vas- és papírhulladék-gyűj­téssel kezdte, aztán átnyergelt a kereskedelembe. Volt eladó, kiadó, mígnem a maszekok vilá­gában kötött ki. Első üzlete aka­dozott, s ekkor döbbent rá, hogy az uzsorakamatra kölcsönadott pénzei jobban fialnak, mint a tyúk. Élt és virult is Kolbi e nagy trükkel, közben pedig építgette jövőjét. Felhúzott két családi házat, egy nyaralót, kocsijait gyakran cserélgette. Ma is ad e tekintetben magára: csak nyuga­ti típusú járműbe ül be.' S persze, nehogy valakinek feltűnjön, miből is futja neki a villák építésére, meg a személy­autók üzemeltetésére, folytatta tovább üzleti vállalkozásait. Nyitott ő néhány boltot, több­nyire vegetált is azokkal, míg­nem a pecsenyesütésnél kötött ki. Kolbi tudta, hogy jó lóra tesz. A szállítók között mindenki haver, jól megszámolnak neki mindent, a nép pedig szinte özönlik hozzá, mert tudják: Kolbinak van mindig sütnivaló­ja., O pedig nem titkolja, hogy az ő sütnivalója rendkívüli. Nem­csak az, amit a serpenyőkben készít, hanem az is, ami a fejé­ben van. Ezek ismeretében nem is cso­da, hogy minden lakos elismeri: Kolbi nélkül nem lenne igazi egy kisváros. (vaskor) Rock és politika — Feró módra Nemrég vasárnap este láthattuk ismét a televízióban Nagy Feró és a Beatrice együttes koncertjét. Nagy Feró, aki egyébként a „Ga­rázs” című rádióműsor vezetőjeként propagálja a fiatal kemény rockze­nekarokat, a politikát is becsempé­szi együttese, a Beatrice koncertmű­soraiba. Mégis meglepetésként ha­tott, hogy milyen színvonalas showt produkáltak szinte teljesen politikai alapon. A rockparódia nívós zenei alapját a két öreg rocker, az egykori Dinamitos Lugosy László és az ex- Eddás Zselencz László (Zsöci) biz­tosította. Nagy Feró a bevezető, hangulat­teremtő számok után fáradságára hi­vatkozva elbúcsúzott a közönség­től, s indult kifelé a színpadról. A csápolók rögtön kapcsoltak, s üte­mes: Vissza, vissza...-kiáltással követelőzni kezdtek. Maga Nagy Feró is meglepve nevetett, hogy a rajongók tábora milyen gyorsan vette a lapot. A koncertet, mely ter­mészetesen folytatódott, remekül feldobták a zeneszámok közti hu­mor-összeállítások. A vezér ironikusan énekelni kezdte a: Cumi az élet... refrénű dalt, aztán, hogy nehogy félreértsék, egy valódi cumit vett elő, s rágcsálni kezdte. Nem másról van szó tehát, mindössze arról, hogy még így 30-on túl is: „Mi vagyunk a világ, mi vagyunk a gyerekek.” A kuka a színpad közepén szinte az angliai Hyde Park hordóját helyettesítette itt, s ez a díszlet tényleg pozitívan befolyásolta az énekes szókimondá­sát prózában és dalaiban egyaránt. A rockparódia néha átcsapott „békedemonstrációba”. A tartály­ból előkerült a preparált sarló, kala­pács, és egy hatalmas gépfegyver. Ez utóbbit vissza is tette az énekes. Bizony, inkább a két munkaeszköz­zel foglalkozzunk, a fegyverek jó helyen vannak a szemétgyűjtők mélyén. Elhangzott néhány dal és néhány szó az idős munkásokról is. Közéjük sorolható nyugodtan például a szó­lógitáros Lügosy László is, aki már jó ideje harcol szólógitárjával. Nemcsak a vájtfülűek, hanem az egész közönség számára hallható volt: a legjobb zenészek közé tarto­zik. A koncert jellemző vonása volt a bátor szókimondás, a fergeteges gi­társzólók sora, a valódi show. A műsor teljesen le tudta kötni a fi­gyelmet, valóban elszórakoztatott. Szabó Gábor Dezső Iskolagaléria Salgótar ján. Nagyon szép, érdekes kiállítás nyílt minap a salgótarjá­ni Madách Imre Gimnázium iskolagalériájában. Ujhelyiné Csincsik Orsolya, a Bem Úti Általános Iskola művész-tanára állította ki a mun­káit. A tárlatot, amely február 8-áig naponta 8—4-ig tekinthető meg az iskolagalériában, dr. Szalánczay György nyitotta meg. A tekintet Megjelent az Új Misszió Megjelent az Új Misszió című katolikus folyóirat januári száma. Közeleg az iskolai hitoktatás első fél- évzárója. Az elmúlt hóna­pok tapasztalatairól valla­nak hitoktatók a Hitoktatók mondták... című írásban. Ezzel a témával más írás is foglalkozik még a lapban. Ebben az évben örömteli eseménynek leszünk tanúi: Magyarországra látogat II. János Pál pápa. Ennek kapcsán indult sorozat az Új Misszióban Járt-e már pápa Magyarországon? . címmel. Az egri egyház- megyei tudósító rovatban hírekről, eseményekről olvashatunk az egyházme­gye életéből. Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság II. szakaszmérnöksége felvételt hirdet ° .• vízépítő munkás munkakörre. n Bérezés: kollektív 3 szerződés szerint, teljesítménytől függően (8000—r 15 000 Ft-ig). Jelentkezés: 2660 Balassagyarmat, Szabadság út 22. Jelentkezőket Balassagyarmat, 3 Pásztó, Hatvan környékéről várunk. a- -'(24/Sz) Pofon vagy segítség? Mindannyian tudtuk, hogy te­vékenységünk során minket nem virágeső fogad majd és lábunk nyomát sem ,.alattvalóink” csók­jai borítják, azonban a rosszaka­rás és a segíteni vágyás hiányá­nak ilyen mértékére nem számí­tottunk. Az újságírói szabadság és szabad véleménynyilvánítás előtt kalapot emelünk, az e téren tanú­sított bátorságot és kiállást tisz­teljük, de nem tudjuk elfogadni az olyan tendenciózus beállítások szennyesvödrét, melyet „véletle­nül” kiemelt olvasói levél Anony- musként tisztelhető szabad szájú forrására hivatkozva öntenek nyakunkba. Mi hárman bízunk a képviselő- testület és egymás abbéli bölcses­ségében, hogy e provokáció célját elérni képtelen lesz, hogy nem ugranak egymásnak sem embe­rek, sem pártok. Tudjuk, hogy a focipályán is csak az járhat rosszul, aki belül­ről mutogat kifelé, ennek ellenére — bízva igazunkban — mi ezt emelt fővel tesszük. Senki sem abszolút okos és tévedhetetlen, ez egy olyan testületre és vezetésre különösen vonatkozik, mely a nép kisebb—választani hajlandó volt — részétől nyert megbízás alap­ján vállalt feladatok teljesítése közben botorkál a sötétben. Nem mindegy azonban, hogy ebben a sötétben pofonokat kap-e, vagy segítenek neki világosságot te­remteni. Aki manapság a süllyedő hajón vállal kapitányi szerepet, azt badarság a nép ellenségének és rosszindulatúnak tekinteni. Az aljas Búvár Kundok kajánul fi­gyelik a süllyedő hajót, pedig a lék még nem olyan tág, hogy ne lehetne betapasztani. Tisztelt Új Nógrád, ehhez kérünkfúró helyett ANYAGOT! Tolmácsi Ferenc polgármester Cserháti József és dr. Szabó Sándor alpolgármesterek A POSTA JÁRMŰTELEP * bérbe adja •- • Balassagyarmat, 2660 • Felszabadulás út 52. sz. • alatti telephelyét és a rajta * lévő faházat. A telephely • bekerített, a telek nagysá- • ga 2500 m2, a faház alap- * területe 36 m2, közműve- • sített. • • • Érdeklődni lehet szemé- • lyesen a Posta Járműtelep • (Bp., XIV. kér. Egressy út * 35—51.) Dávid Józsefné • gazdasági irodavezetőnél • (irodaép. III. em. 308.), * vagy telefonon a 252- • 6222/185, 181 melléken. • • (34/Sz) ! Zsebnaptár Gyarmat harangjai Reiter László, balassagyarmati patrióta, honismereti fotós-kutató tanulmányt írt (fotózott tornyokat mászva) a város harangjairól. A Nagy Iván-pályázaton díjazott mun­ka azonban csak arra számíthat, hogy majd megjelenteti a helybeli honismereti híradó (ami nem cse­kélység). Ez a mintegy negyvenol­dalas tanulmány azonban szélesebb nyilvánosságot is megérdemelne. Elsősorban mai, megközelítően tel­jes körű, tehát minden eddigit is öszzegző értéke miatt. Erre azonban manapság — és holnap — aligha van bármiféle csekélyke remény is. Éppen százmilliós az a megpá­lyázható alap amúgy, ami mára már rendelkezésre áll — irodalmi, mű­vészeti folyóiratok támogatás céljá­ból. Ezt a minap közölte a napi sajtó. Sok ez a százmillió vagy kevés — nem tisztem mérlegelni. Segítene-e a megjelenésben Reiternek, ha teszem azt megyénk egyetlen irodal­mi-művészeti folyóirata pályázatot nyerne? Nem tudhatom ezt sem. De hogy érdemes lenne többet tudnunk azokról a tárgyakról, amelyek szak­rális jellegük mellett azért is feltű­nőek, mert a fülünkbe zúgják hang­jukat — ebben biztos vagyok. A harangtörténelem egyezik a város és az ember történelmével. A tanulmányban Reiter László a város harangjairól írt, ismétlem, teljes körűen 1690-től 1990-ig, ami megint csak külön említést érdemel. Éppenhogy tavaly volt háromszáz éves (1690—1990) Balassagyarmat újratelepítése a törökvész után. S bár a város maga, és lakói, erről úgyszólván nem is vettek tudomást elmerülve újkori gyötrelmekbe, mindenféle harcokkal önmagukból is száműzve az emlékezés-megemlé­kezés lehetőségét, igényét, íme az ember... Reiter László polgár egy­személyes megemlékezése a város háromszáz éves! harangtörténelmé­ről. Gyakorta ilyen sallangmentes a polgár cselekvése. Ez a szerencséje amúgy minden városnak, amelyik már megért vagy háromszáz évet és megfeledkezik önmagáról. A polgár azonban teszi a dolgát. Benne él a környezetben, úgy érzi, tennie kellene valamit éppen a kör­nyezet gazdagításáért, így érezte feltehetően közvetlenül a török után az, aki itt vagy ott házat-hazát épí­tett, boltot nyitott vagy nyit majd ezután függetlenül attól (minden­től), hogy most meg bennünk él a török vész. De félre a búval! Elő a harangok­kal! A tanulmányíró még azt sem hagyja a véletlenre, hogy vajon az­tán tudjuk-e, mi is az a harang? Leírja pontos definíciókkal azt is. A harangok alkalmazásának történe­tével folytatja. Egyházi alkalmazta­tásuk részletezésével zárja a kört, hogy aztán belevágjon a messze- hangzók csengő-bongó történetébe, de most már egészen konkrétan — ez és ez a gyarmati harang mikor, kinél készült. Milyen súlyú, milyen felira­tú, milyen sorsú és így tovább. A tanulmányt saját fotói gazda­gítják, közöttük jó néhány olyan fel­vétel, ami egyedülálló szögből (csak a madár látta így eddig) mutatja a város harangjait. Nem múlt el nyomtalanul az egye­dülálló tricentenárium. (T. Pataki) A „Karancshús” Rt. pályázatot hirdet KERESKEDELMI OSZTÁLYVEZETŐ munkakör betöltésére. Feltételek: — szakirányú végzettség, — legalább 5 év kereskede­lemben eltöltött vezetői gyakorlat. A pályázat benyújtásának határideje: 1991. január 25. A munkakör 1991. február 4. napjától betölthető. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatokat önéletrajzzal mellékelve az alábbi címre kérjük benyújtani. ,, Karancs” Húsipari Rt., 3100 Salgótarján, Hámán K.-telep 64., Percze István kér. igaz­gatóhelyettes. (23/Sz) A Geotechnikai Mélyfúrási Kft. az alábbi szolgáltatásait ajánlja fel: Vízkutatófúrás Ivóvízkutak készítése (a terve­zéstől az átadásig) Vízszintmegfigyelő kutak készítése Víztelenítő kutak készítése 250 méter mélységig. Kúttisztítás 350 m mélységig Talajmechanikai mintavétele­zés Műszaki fúrások Injektáló fúrások Magfúrások Januárban beérkező meg­rendeléseiket még a tavalyi áron teljesítjük. Levélcím: Bátonyterenye, pf.: 14. Telephely: Kányás-akna. Telefon: Bátonyterenye 7. (39397/K) POSTÁNKBÓL I ii -------------* K özlekedjünk — kényszerből — gyalogosan... A salgótarjáni város peremén élőknek nagy gondot okoznak a buszjáratok, amelyek az állandó változtatások ellenére sem közle­kednek jól. A helyzet még rosz- szabb a szabad- és munkaszüneti napokon, amikor egyes helyeken nincs is járat. Meglepetésre különösebb okunk ugyan nincs, ha ott időzünk a buszmegállóban és puszta megszokásból várjuk a helyi jára­tot. Az álldogálás során növek­szik belső feszültségünk, szeret­nénk megnézni, mi áll a menet­rendben, de csak letépett „kacat- jait” láthatjuk a helyén. Erre nemcsak a buszokat szidjuk, ha­nem általánosságban mindenkit, aki tehet ezekről. Egy idő múlva belátjuk, nincs más lehetőség, csak a gyaloglás. Ez logikus lenne, feltéve, ha fiata­lok vagyunk, nem fáj a lábunk, és nem félünk a korai sötétségben. Ha a város felé vezető úton kihalt részen haladunk, vagy netán égy kocsma előtt megyünk el, köny- nyen belénk fészkelődhet a féle­lem. Eszünkbe jutnak azok a bűnügyi esetek, amiket olvasunk, hallunk, látunk. A gyengébb idegzetűek már azt is elképzelik, hogy gyanús ember követi őket netán, így megszapo- rázzák lépteiket, miközben gyak­ran pislognak hátra, igaz-e a kép­zelődés? Szaporán szedik a lábu­kat, minek eredményeként egy­szer csak azt veszik észre, hogy beérkeztek a központba. Hát ez van. A közbiztonság gyengülése és a járművek hiánya miatt ilyen „hősi szerepekbe” kényszerülünk. Egy-egy utat megúszunk, no, de mi lesz legkö­zelebb? Obrusánszky Borbála

Next

/
Oldalképek
Tartalom