Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

u 1991. JANUAR 10.. CSÜTÖRTÖK PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE immznj Beszélő hangiszerek nyomában Palotási utcákon sétálva, az is­meretlen szemlélődő nem lát mást, mint egy szokványos falusi képet, í ahol a házsorok szabályos sor­rendben követik egymást. S ezek a látszólag egyforma épületek, kert­jeikkel, háziállatokkal és füstölgő kéményekkel jelzik, hogy mind­egyikükben emberek élik megszo­kott hétköznapi életüket. S talán igaza van, hiszen nem ismeri azt a házat, amelyik mindig megtelik muzsikával, ha Kiss István meg­pengeti a citera húrjait. István bácsival kicsiny, de ba­rátságos otthonában beszélget­tem. — Hol ismerkedett meg először ezzel a hangszerrel? — Még valamikor régen, a fele­ségem apjától tanultam meg el­készíteni és játszani rajta. — Hogyan fog hozzá a meg­munkálásához? — Ha elém tesznek egy darab fát, én ránézek, és már rögtön tudom, hogy milyen hangszert szeretnék. A mintákat is én magam találom ki. Ekkor, katonás rendben előke­rültek a szebbnél szebb galamb-, ló- és bárányfejjel díszített alko­q ■ — - - - - — ­tások, s velük együtt az a tükör­szíves hangszer is, amelyen 14 kis tünemény jelzi testvéreinek szá­mát. Mialatt gyönyörködtem az előttem fekvő csodákban, hall­hattam arról a négy évig működő citerazenekarról is, amelyik gyé­mántoklevelet szerzett a vezeté­sével. Kérdésemre, hogy voltak-e még sikerei, számos megyei, or­szágos szereplés, nívódíj — válaszolt. — Mindez 45 év munkája, amit ma már nem folytatok — teszi hozzá. — Egyet azért sajnálok. Mégpedig azt, hogy a munkám soha nem ismerték el úgy, ahogy szerettem volna. Régi vágyam a Népi Iparművész díj megszer­zése. — Mégis, mit szólna István bácsi ahhoz, ha elnyerné ezt a címet? — Örülnék, nagyon örülnék — válaszolta elérzékenyülten. S én ebben a pillanatban értet­tem meg azt, amiről igazán, tiszta szívvel, egyedül csak a hangszer „beszél". Jancsó Henriett Éjjel-nappal átveszik az elejtett vadat A Cserhát és a Mátra er­dőségei jó vadászterületek. Ezt igazolja, hogy a VADEX Diána Gmk jobbágyi tele­pén, különösen hét végeken igen nagy a forgalom. Jancsó István és felesége a kétsze­mélyes vállalkozás tagjai. A portájukon felállított hűtő- kamionban tárolják a vadá­szok által elejtett őzet, szarvast, muflont, vaddisz­nót és az apróvadak közül a nyulat, a fácánt. Jancsóék ti­zenöt vadásztársasággal áll­nak szerződéses kapcsolat­ban. kép: M. I. Tíz éve még képeslapot sem kapott senkitől... Kanyó Pálné, a pásztói Vöröske­reszt titkára újságolta, hogy a város­ban és körzetében 170 idős rászoruló embert látogattak meg és adtak át nekik ajándékcsomagot. Felkerestek olyan nyolcvanéves asszonyt is, aki elmondta, hogy tíz éve még egy képes­lapot sem kapott senkitől, így talán még jobban érthető, mennyire örült a kávénak, teának, csokoládénak, amely a szerény ajándékcsomagban volt. Lehetőségeik szerint az elmúlt év­ben negyven embert részesítettek 500—1000 forint közötti gyorsse­gélyben. Segítették a mozgáskorláto­zottak városkörzeti egyesületét és a már tíz éve működő városi nyugdíjas- klubot. Csak kismértékben érezhető a vér­adók számának csökkenése, de Ka­nyoné bízik benne, hogy ez a csökke­nés megállítható. S, hogy ebben igaza lehet, azt példákkal is alátámasztja. A közelmúltban Szurdokpüspökiben nyolcvanan, Palotáson száznegy­venen, Erdőtarcsán hetvenen adtak vért, kiváló véradókat tartanak számon Vanyarcon is. Csécsén például egy- egy véradás előkészítésében, megszer­vezésében — a községi vöröskeresz­tes aktívákon kívül — részt vesznek pedagógusok és a helyi nyugdíjas­klub vezetője is. Pénztárcájuk vastagításáért sok mindennel megpróbálkoztak már, a könyveladástól a ruhavásárig, de nél­külözhetetlen a vállalatok, intézmé­nyek segítsége is. A városi titkár kö­szönettel és elismerően szólt a kállói termelőszövetkezetről és a Pásztói Állami Gazdaságról. Ezek az elmúlt évben jelentős anyagi hozzájárulás­sal támogatták munkájukat. Tar. Fél éve alkalmazzák már a hordozható vércukorvizsgálót a körzeti orvosi rendelőben, a múlt év végén pedig még tovább bővült a nem alapellátást nyújtó szolgáltatások köre. EKG-készüléket kapott a rendelő, megyei támogatással. — Bár a használatát még gyakorolni kell, e rövid idő alatt is alkalmaztuk már néhányszor az új készüléket — mondta dr. Schmidt Ferenc, a fariak orvosa. A helybeli ellátás nyugalmat biztosít, hiszen a betegségeken túl az utazásokat és az SZTK-s sorban állást is kiszűri. (Mikuska—Dudellai) A testületi ülés napirendjén Pásztó. A képviselő-testület ja­nuár 11-én, 14 órakor tartja követ­kező ülését. Napirenden szerepel az általános rendezési terv felújításá­val kapcsolatos program készítése, az önkormányzati tulajdonban lévő mezőgazdasági hasznosítású föld­területek haszonbérbe adására törté­nő kijelölés, és javaslat hangzik el a nagymezői ingatlan hasznosítására. Lesz-e autóbontó? Kozárd. Ecseghez tartozik a jö­vőben is a kis település. Az intézmé­nyeket közösen működtetik, de he­lyi kérdésekben önállóan dönt a négytagú testület és a tiszteletdíjas polgármester. Aktuális kérdésük a munkahelyteremtés: a volt pártház területén autóbontó kft.-t hozna lét­re egy budapesti vállalkozó, ezzel néhány embernek munkalehetősé­get biztosítana. Döntés még nincs, de a vállalkozó minél előbb szeretné indítani a kft.-t. Népfőiskolát terveznek Buják. Most folyik a népfőiskola előkészítése. A lakosság köréből a gazdakörre van érdeklődés, de a szervezők azokra is gondolnak, akik jelenleg munkanélküliek. Ré­szükre az alkalmazkodást, szakmai átképzést segítő oktatási forma be­vezetését tervezik a közeljövőben. Van körjegyző Alsótoldon! Második nekifutásra sikerült! Madlena József személyében — aki korábban a pásztói költségvetési üzem igazgatója volt — körjegyzője van a cserháti falukoszorúnak. Ku­tasó, Bokor, Cserhátszentiván, Al­sótold, Felsőtold és Garáb képvise- lő-testülete december 28-i közös tanácskozásán, több pályázó közül nevezte ki a hat község jegyzőjét. Társulás Szurdokpüspöki, Tar, Jobbágyi, Ecseg, Csécse és az alsótoldi kör­jegyzőség polgármesterei a közeli napokban társulási szerződést írtak alá. Közösen alkalmaznak egy szak­embert a műszaki ügyintézői felada­tok ellátására. A társulási forma csökkenti az ügyintézés idejét, mert eddig három településnek volt egy ügyintézője. Néha németül álmodik Münchenben tanul a tari kislány Törekednek a teljes önállóságra Pásztón Tavaly nyáron, egy sikertelen felvételi vizsga után még nem gondolta a 19 éves tari kislány, Göröcs Teréz, hogy mégiscsak jól telik majd a következő egy éve. A müncheni Goethe Intézet pályázatának egyik nyertese­ként tíz hónapig tanulhatja a nyelvet Németországban. Szep­tember óta karácsonyra jött haza először. — Mennyi kiadást jelent nek­tek a németországi élet? — A teljes ellátást az a német család fedezi, akiknél lakom. A nagyszülők az intézet támoga­tói. Csak az oda-vissza utazás költségeit fizetjük. — Milyenek ott az órák? — Hetente háromszor három órában, kötetlen beszélgetésben tanuljuk a nyelvtant. Alapdol­gokkal már nem foglalkozunk, hiszen az a bekerülés feltétele volt. Mindig délelőtt tartják az órákat, utána szabad időnk van. Ennek eltöltésére rengeteg lehe­tőségünk van. Ott a diszkóban nem kell belépőt fizetni, de azt nem nagyon szeretem. Inkább moziba járunk a finn barátnőm­mel. Sok koncerten voltunk már, és házi party-féle összejövetele­ken. Nagyon kellemesek a kis­vendéglők. Új sportcsarnok nyílt Münchenben, ott szoktunk teniszezni, és járunk futni is. —Mennyire érzed az embere­ken, hogy nem Magyarországon vagy? — A németek nem rosszindu- latúak. Segítőkészek, nem be­szélnek egymásról a másik háta mögött. Nagyon nyugodtan él­nek, ezt mindenben lehet érezni. Teljesen más például a münche­ni és a budapesti repülőtér lég­köre. . — Nem gondoltál arra, hogy kinn maradj? —- Nem. Komolyan nem is foglalkoztam a gondolattal. Ne­kem ez időkitöltést jelent egy évre. Idén újból felvételizek. — Milyen érzés volt elutazni tavaly ősszel?-—Csak október 17-én tudtam kimenni, így jó háromhetes le­maradással kezdtem. Sokáig tartott, míg elintéztem a papíro­kat. Mire minden elkészült, már nagyon jó volt elindulni. — Vannak veled magyarok? — Nincsenek. Amióta elmen­tem, most beszélek először magyarul. Anyukám rám is szólt a reptéren, alig érti, amit mon­dok, de nem tehetek róla... — Magyarul vagy németül szoktál álmodni? — Az ötödik nap álmodtam először németül... Dudellai Ildikó Fotó: Mikuska István Harmadik éve dolgoznak önálló gazdasági egységként és közös irá­nyítással a pásztói és szécsényi tejüzem, jelenleg még a Közép-magyar­országi Tejipari Vállalat kebelében. Széplaki Zoltán, a két üzem igaz­gatója elmondta, belátható időn belül szeretnének teljesen önállóak lenni. Ezt a törekvést szolgálják azok a fejlesztési, termékkorszerűsítési célkitűzések, amelyeket a közelmúltban Szécsényben, illetve Pásztón megvalósítottak. Szécsényben munkahelyteremtő beruházást végeztek húszmillió forintos költséggel, s ezzel javították a kiegészítő technológia színvo­nalát is. Sikerült beindítani a BNV-nagydíjas termékük, a Hajdú sajt gyártását és február elsejétől kezdik készíteni a trappista sajtot. Munkában a korszerű csomagolósor Pásztón. Kép: Mikuska Új szállítási üzemet építettek Pásztón kocsimosóval és szociális helyiségekkel: öltözővel, irodával. A két üzemben 100—110 ezer liter tejet dolgoznak fel naponta. Tizenkilenc nógrádi szövetkezettel vannak szerződéses kapcsolatban, de fontos partnereik a kistermelők és a vállalkozók is. Nemcsak a megyéből gyűjtik a tejet. Hatvan, Túra, Apc és Zagyvaszántó tejcsamo- kaiból is szállítanak a tartálykocsik. A beszállított mennyiségből különböző zsírtartalmú és kiszerelésű — kannás, zacskós -—, valamint gyümölcsízesítésű tejitalokat készítenek. A sajtokat: pálpusztai, Palóc, gomolya, Hajdú és trappista, egyelőre csak Szécsényben készítik, gyártásuk bevezetését Pásztón is tervezik a közeljövőben. A NYUGALOM HÁZHOZ JÖN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom