Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. JANUÁR 23.. SZERDA RÉTSÁG ES KÖRZETE 3 Keszegi kőbányászok kenyere A képen nem holdbéli táj látható. Még csak nem is valamilyen titkos objektum. Egyszerűen folyik a termelés a Pestvidéki Kőbánya Vállalatnál Keszegen, ahol 90 embernek biztos a kenyere. S a mai világban ez nagy szó... Hét településről járnak ide dolgozni: Keszegről, Vácról, Becskéről, Nógrádkövesdről, Alsópetényből, Legéndről és Nógrádsápról. Mészkő, cementüzemi kő kerül ki innen, s bár az előző években az évi 250 ezer tonnás termelés sem volt ritka — ma viszont ennek a fele csupán —, munkájukra nagy szükség van. Ma már kft.-ben dolgoznak — egy német céggel — 1990 márciusától. A Nyugat pedig tudja, mibe invesztálja a pénzét. Noha Keszeg még nagyon messze van a német és az osztrák hasonló kőbányáktól — ahol három és nyolc közötti szinten folyik a termelés — a dolgozóknak itt sincs okuk panaszra. Munka van, a fizetések szépen emelkednek. S lehet-e többet kívánni? Pusztaberki, a minifalu A defterdároknak még több jutott... Pusztaberkit az idegeneknek igencsak keresni kell Nógrád megye térképén. A kicsiny falucskában mindössze 72 ..lakott" ház található, s a település lélekszámú is mindössze száznegyvenhárom. Ezért sokáig nem.is élvezhették az önállóság felszabadult érzését, társközségként szerepeltek a nyilvántartásokban. Hát, önállóság már van, de ez— mint tudjuk — a mai joghézagdús időben egyáltalán nem élvezet. Árpás Károly, a település polgár- mestere nehéz örökséget vett át. Még összegében is kevesebb pénzzel gazdálkodhat 1991-ben, mint tavaly. És reálértékben... Inkább hagyjuk — mondja keserűen. Régi ereklyék birtokosa Horpács. Vitéz Veronika nénit mindenki ismeri Horpácson. A most 77 esztendős hölgy a község legjobb ismerői közé tartozik. Ez nem is csoda, hiszen édesapja valamikor a falu bírója volt, ő maga pedig hosszú évekig a Mikszáth-emlékhelv gondnokaként tevékenykedett. Lakása is kicsit hasonlít egy múzeumhoz, hiszen Mikszáth és jó barátja, Szontagh Pál egykori tulajdonait ma is féltett gonddal őrzi. Méltán büszke a kezében tartott 87 éves papírlapra, amely Szontagh Pál hagyatéki végzése 1904-ből. Mint mondta, a múzeumnak nem kellett ez az irodalomtörténetileg szinte felbecsülhetetlen értékű okirat... „ Tereskei divat: elvándorlás Mikszáth, jogutódja” optimista Mindenki Dórikája maradt Horpácson egykor Mikszáth Kálmán töltötte be a bírói tisztet. A magas pozíció körülbelül a ma polgármesterének felel meg. így tulajdonképp joggal mondhatjuk, hogy aki a polgármesteri szék birtokosa, az nagy írónk jogutódjának vallhatja magát. Ebben a székben ma Repiczki Lászlóné foglal helyet. — Azért a mai helyzet merőben más, mint a mikszáthi időkben — vallja a polgármester asszony. — Nehezen lehetne összehasonlítani a kettőt. így nem is tudom, nevezhetnek-e „jogutódnak”. — Honnan vezetett az útja Horpács élére? — Drégelypalánkon születtem, tizenöt éve jöttem ide férjhez, s a helyi iskolában tanítottam. A hetvenes években még működött itt az iskola. Miközben gyesen voltam — két nagylány édesanyja vagyok — körzetesítették az iskolát, én pedig tanácsi dolgozó lettem. Sajnáltam elhagyni a nebulókat, hiszen nagyon szerettem ezt a hivatást, de így „megalapoztam” a polgármesterséget, mert van államigazgatási gyakorlatom. Mindenféle megbízatásokat teljesítettem, legutóbb gyám- ügyis voltam. — Lányai—gondolom — büszkén járnak a faluban... — Nagy tévedés! Egyáltalán nem hivalkodnak velem. Meg aztán nincs is miért, hiszen rész- munkaidős polgármester vagyok. Elvileg napi 6 órát vagyok a hivatalban, viszont naponta keresnek fel otthonomban gondjaikkal, bajaikkal, esténként is. Arra viszont én vagyok büszke, hogy siszont az akadályozza, hogy a lakosság már nehezen nyúzható tovább. Szintén az idegenforgalom fellendítése jelentene megoldást, mert a XII. században épült apátságban a Szent László-legenkerült megmaradnom mindenki Dórikájának. Ebben a pozícióban hatalmat gyakorolni a régi értelemben nem lehet. Mire is mennénk vele? Csak az összefogásnak van értelme. Egy 232 lelket számláló település helyzete igen nehéz. Azért akadnak „könnyebbségek”— teszi hozzá.— Már túlestünk az első nehézségeken. Van könyvtárunk, amit szintén én vezetek, és sikerült a fejünk felett lévő épületet felújítani. Működik könyvbarátszakkörünk, klubunk is egyre kihasználtabb. Lehet tv-t nézni, szervezzük az aerobic-tan- folyamot. Arra a kérdésemre, hogy lehet-e Mikszáthra jelentős idegenforgalmat alapozni az önkormányzatnak, határozatlan választ adott a polgármester asszony. Ahhoz még rengeteg pénz kellene, a szervezése évekig tartana... dát ábrázoló freskónak szerte Európából csodájára járnak. Mindez azonban távolabbi gond. Fő cél jelenleg: megállítani a hosszú évek óta tartó folyamatos elvándorlást a községből. Hol van már az az idő, amikor a török időkben 300 akcsét kasszíroztak a faluból a defterdárok! A lakosság 70 százaléka tsz-nyugdí- jas, a munkanélküliség sem ismeretlen már Pusztaberkiben! Akik pedig dolgoznak, azoknak utazniuk kell reggelente Borsosbe- rénybe, Rétságra, Budapestre, Érsekvadkertre. Még a legkisebbek sem maradnak napközben itt, hiszen iskola nincs. Még a hetvenes években megszűnt, nem is volna kihasználva. Ennek ellenére már nem vándorolnak el a faluból többen. Az önkormányzati testület — természetesen építési kötelezettséggel — ingyentelkeket ad mindazoknak, akik ide kívánják kötni életüket. Ennek is vannak előnyei: legalább a kertben meg lehet termelni mindazt, amiért városban kemény pénzeket kell fizetni a piacon. Gazdálkodni tehát lehet, bár az emlékezetes málnaháború Pusztaberkit sem kerülte el annak idején. Itt inkább az állattartás gyakori. Tehenekkel, nyulakkal foglalkoznak. Vajon lesz-e eredménye az ingyentelkeknek? Miként sikerül tökét kovácsolni a megvalósult önállóságból? Ez még a jövő zenéje... Valamikor közel ezren laktak Tereskén. Mára a lakosság száma a nyolcszázat sem éri el: itt is jelentős elvándorlás tapasztalható. A falusi élet — úgy tűnik — a huszadik század végére nincs ínyére mindenkinek. Pedig egykor nagyon szép elképzelések láttak napvilágot Tereskén. A helyi szövetkezet tizenkét telket kíván biztosítani az építkezni szándékozóknak. Mindent megpróbálnak, hogy ne csökkenjen tovább a népesség. Pályázatot írtak ki egy szolgáltatóközpont „benépesítésére”, melyben még csak a takarékszövetkezet és a fodrászat helye biztos. A gazdasági bizonytalanságban az élelmiszer- és iparcikk-, valamint a húsbolt létesítésére beadott pályázat visszavonását fontolgatják. Leállt a Frideczky-kúria átalakítása is, melyet évekkel ezelőtt egy magánvállalkozó alakított volna panzióvá. Jelenleg csak az állag megóvására költenek pénzt — egyelőre várnak. Nem a panzió, hanem a szociális étkeztetés biztosítása az elsőrendű szempont. Elvégre a községben maradtak zöme nyugdíjas. Pénz? Legfeljebb a helyi adókból jöhetne, ezek kivetését viKét temető Tereskén. Az egykori Huszár-temető szinte teljesen üres, az „új” lassan megtelik. A régi urak nyughelyétől ódzkodnak a községben. Fotó: Mikuska uEmzu RÉTSÁG ÉS KÖRZETE Diósjenő • Megalakult a községben is a vagyonvédelmi egyesület, melynek működéséhez harmincezer forinttal társult be az önkormányzat. Az alakuló ülésen részt vett a rétsági rendőrkapitányság vezetőhelyettese is. Az alapító tagok remélik, hogy hamarosan csatlakoznak az egyesülethez mások is, hiszen a vagyonvédelem fontos kérdéssé lépett elő a községben is. Nagyoroszi Február elején gazdag programmal várja látogatóit a nagyoroszi helyőrségi klub. 4-én Zoltán Erika és Flipper Öcsi koncertjét tekinthetik meg az érdeklődők 18 órától, 7-én 16 órától pedig az általános iskolások farsangi báljára és jelmezversenyére kerül sor. A pótszilveszter keretében 8-án, 19 órakor a résztvevők utólag is köszönthetik az új évet. Nógrádsáp Lesz már helye az önálló önkormányzati testületnek a községben. Ha minden jól alakul, szombaton már költözhetnek is a volt védőnői szolgálati lakásba, ahol a továbbiakban a polgármesteri hivatal dolgozhat. Hogy mi felett rendelkeznek, az még kérdéses, hiszen most folyik a korábbi társakkal a közösen szerzett vagyon elkülönítése. Rétság Pénteken tartja második zárt ülését a helyi önkormányzat. Az ülés fő napirendi pontjaként megválasztják Rétság alpolgármesterét, a gamesz eddigi tevékenységét értékelik, s megvitatják a polgármesteri hivatal ügyrendjét is. OTP-roham Rétság. A lakástartozásaikat rendezni kívánók Rétságon is igyekeznek mielőbb letudni adósságukat. Már a reggel nyolcórai nyitás előtt rendszerint 30—40 fős sorok kígyóznak a bejáratnál, s a roham napközben sem csökken. Hogyan viselik mindezt a pénzintézet dolgozói? Az elmúlt szombaton — bár hivatalosan nem kellett volna nyitva tartaniuk — déli tizenkét óráig fogadták az ügyfeleket. Sokan még az utolsó betétkönyvben levő tartalékaikat is mozgósítják, mert senki sem tudja, mit hoz a holnap, s nem jönnek-e pénzügyi szempontból még kellemetlenebb idők. Épp ezért sem csökkent a forgalom Rétságon, amikor február 28-ára „tolták ki” a végső befizetési határidőt.
