Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-21 / 17. szám
4 unrnzun LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 21.. HÉTFŐ Siófok nem tud versenyezni Mallorcával Sajnos minden jel arra mutat, hogy az idén az idegenforgalmunk is válságágazattá süllyed. Amiről a szakemberek évtizedekig csak álmodtak, az mára valóság lett. konvertibilissé váltak a szocialista országok egymás közötti elszámolásai. Csakhogy ennek a lényegében örvendetes változásnak egy sor igen romboló, káros mellékhatása is van. A változások ráadásul az idegenforgalomban is olyan gyorsak, hogy az idén szinte biztosan még csak a hátrányok jelentkeznek. A hátrányok pedig igen számosak. Mivel ezután dollárral kell fizetni a zlotyért. leváért. forintért, a lengyel, magyar, bolgár turista az egykor olcsó, de mára méregdrágává lett testvérországok helyett az ugyancsak drága, de legalább „-valódi nyugati" üdülőhelyeket keresi fel. A kelet-európai országok két fő vonzereje szűnt meg egyik pillanatról a másikra: az egyik az itteni nyaralás olcsósága, a másik pedig a politikai ok, azaz hogy nem lehetett máshova menni. A mi egyik legfőbb turista- forrásunknak számító Csehszlovákia polgárai ugyan még hozzájuthatnak a forinthoz koronáért is — hiszen egyedül velük sikerült megállapodnunk —, de az oly régen áhított Olaszország, .Spanyolország, vagy az NSZK bizonyára erősebb vonzást jelent majd a csekély számú kelet-európai tehetősebb turisták számára. Ugyanis azzal is számolni kell, hogy a szerény jólétben élő középrétegek a volt szocialista országokban, csakúgy mint nálunk, gyorsan szegényednek. így sokan közülük az idén már akkor sem jönnének a Balaton mellé, ha semmi sem változott volna az országok közötti elszámolásban. A forgalomkiesés nagyságát egyelőre becsülni sem lehet. A volt szocialista országok turistái az elmúlt két évtizedben nagyjából kétharmados arányt tettek ki a hozzánk érkezők között, és az idegenforgalmi bevételek mintegy fele származott ebből a térségből. Hasonló arányban oszlottak meg a kiutazó magyarok is a rubel- és a nem rubelelszámolású célországok között. Mivel azzal nem biztathatjuk magunkat, hogy a keletről elmaradókat „valódi” dolláros turisták pótolják, várhatóan drámai bevételcsökkenésre kell számítani. Az idegenforgalmi hivatalok közül máris jó néhány a teljes profil- váltás gondolatával foglalkozik. Persze talán még nincs minden veszve. A szocialista áruforgalom összeomlása sem lett volna ilyen váratlan és nem járt volna ekkora veszteségekkel, ha előre látjuk azt, amit lehetett előre látni. Ha idejében megkezdtük volna a tárgyalásokat elsősorban a szovjetekkel, de a többi kelet-európai partnerrel is, ha mi javaslunk áthidaló megoldásokat, ha nem várjuk tétlenül az eseményeket. Az idegenforgalomban sincs ez másként. A volt szocialista országoknak továbbra is közös érdekeik fűződnek ahhoz, hogy az egymás országaiba irányuló turizmust fenntartsák. Hiszen jórészt olyan szállásokról, olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek színvonaluk miatt, legalábbis egyelőre, egyébként nem versenyképesek a turizmus világpiacán. P. E. Cigaretta — folytatásban Régóta tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Megerősíthetjük: az * idegekre is. Nem elég, hogy méregdrágán vesz- szük a mérget (igaz, így stílusos) — mostanság gyorsan meg is szabadulunk egy-egy száltól. Nem, nem arról van szó, hogy nagyobb szusszal szívjuk, éppen ellenkezőleg: egyáltalán nem szívjuk! Addig semmi gond, míg fel nefh bontjuk a dobozt, de rögtön ugrik egyet a vérnyomásunk, mihelyt kikotorjuk az első cigarettát. Meggyőződhetünk róla, hogy füstszűrös, mivel ujjaink között tartjuk a füstszűrőt — innentől kezdve kereshetjük cigarettánk többi részét. Mert az „alja” makacsul benne maradt a dobozban. Jó, nem kell eltúlozni, egy dobozból (itt a konkrét példa a Helikon nevű gyártmánykülönlegesség) csak egy-két szál repül rögtön a szemétkosárba. Pénztárca kérdése, egy-két selejt is érzékenyen érintheti a tisztelt fogyasztót. Az Egri Dohánygyár igazgatója, dr. Domán László —■ állítása szerint — még nem találkozott ilyesfajta „folytatásos” cigarettával, de megvizsgálják, ha küldenek nekik. A postaköltséget a gyár fizeti. A vizsgálat ideje alatt talán érdemes füstszürőtlen cigarettát szívni. Az már nem tud kettéesni. (—ó—) ‘Díszláviam Sebészkéssel a művészi halhatatlanságba Ha a művészet örök, mint tanítják, akkor a művész túléli kortársait alkotása révén. És aki nem bízik a jövőben? Az fogja magát, befekszik a francia, főváros egyik klinikájára, és megrendeli a (vélt) örökkévalóságot. A La Repubblica szerint így cselekedett Madame Orlan is: július óta dolgoznak rajta a plasztikai sebészek. Orlan asszony — 50 esztendős, hosszú, szőke hajjal — a francia avantgárd követőjeként készült a művészi halhatatlanságra. Most stílust váltott, biztos oka volt rá. Elhatározta, hogy nem művekkel, hanem önmagával fejezi ki — mit is? — önmagát. Megtervezte hát a testét, már bevált modellek alapján, melyeket híres múzeumokban őriznek. Arcát Leonardo da Vinci (Mona Lisa), száját Boucher (Europa), orrát Francois Gerard (Psziché), állát Botticelli (Tavasz), szemét a fontainebleu-i iskola egyik híres alkotása (Diana) mintájára kell elkészíteni. Az olasz lap szerint a nyár óta már négy műtétet hajtottak végre rajta. Kisebbre vették a tomporát, 'átszabták a bokáját, kivasalták a tokáját és dolgoztak a száján. És nem is akárhogyan! A műtét ugyanis a művésznő koreográfiája alapján zajlik: az orvosok és segítőik ruháját divattervezők kreálták. Orlan asszony viszont a padlótól a mennyezetig kidekorálta a műtőt. Ez az orvosok szerint merő giccs ugyan, őket azonban nem zavarja. A művész, azazhogy.a páciens viszont élvezi. A koreográfiához ugyanis hozzátartozik, hogy csak helyi érzéstelenítést szabad alkalmazni, minthogy a madame a művészi átalakulás nagy színjátékát éberen követi. A tudósítás adós marad a kivitelezés költségeivel. Az átváltoztatás művésznőjének egyik remeke azonban utalhat rá, hogy mit is jelent a múzsa csókja... A mai művészek párizsi tárlatán, 1977-ben kiállították egyetlen szobrát, mely A művész csókja címmel szerepelt a katalógusban. És az a látogató, aki egy ötfrankost bedobott a szobor erre a célra szolgáló nyílásán, kapott egy puszit az alkotótól, vagyis Orlan asszonytól. A Tarjam Gyermekházban működő vasűtmodellező-szakkür több évtizedes múltra tekint vissza. Az éves program alapján, két csoportban foglalkoznak az általános iskolás korú gyermekekkel. Kezdő és haladó csoport is működik, húsz gyerekkel. Ottjártunkkor a kezdő csoport birtokolta a gyermekház emeletét és vasúti terepasztalhoz készítettek házmodelleket és egyéb vasűtmodell-tartozékokat. Gyurián Tibor felvétele Esti járat. Az autóbusz elindul. Sokan munkából utaznak hazafelé. A fiúk — akikről szó lesz—úgy 15—16 évesek, iskolából! A busz vezetője lekapcsolja a világítást. Nyugtatóan jólesik a sötét. A fiúk viszont felbátorodnak. Hangos tőlük az utastér. A téma? Nem, nem az iskola, nem a szakmai gyakorlat. Nem. nem! Semmi ilyesmi. Egész egyszerűen nyomdafestéket nem tűrő válogatott trágárságok. Egymást licitálják túl. Nyerítve díjazzák a saját szájukból kitóduló szennyet. Döbbenten hallgatok, hallgatunk. De meddig? A mi fiaink! * Zsúfolt helyi járaton két meg- : határozhatatlan korú asszony beszélget. Láthatóan fodrásztól jönnek. Hamarosan kiderül, hogy mindketten tűI vannak a nyugdíjkoron. Fiatalosak, elégedettek. Szilánkok? Szó esik nem kevés nyugdíjról, nyaralásról és nyaralóról, .férjem uram'1 nyugdíj melletti tanácsadói állásáról, terítékre kerülnek a karácsonyi ajándékok. Folyik a csevej. Majd hirtelen váltanak. Nem, nem értik ezt a nyugtalan összevissza kavart világot. Főleg, hogy Pista már nem igazgató, no meg ezt a pesszimizmust a fiataloknál. Zsong a fejem. Már-már sikerülne figyelmemet másra terelni, amikor megüti fülemet, egy, az eddigiekhez nem illő akaratlanul kitörő sóhaj. , Judod Máriám! Csak az fáj, hogy még mindig nincs unokánk." Közel hozzánk egy fiatal- asszony áll. Egyik karján egy két év körüli fiúcska, másik kezét egy kislány szorongatja. Öltözete egyszerű, már-már szegényesnek mondható, arcán fáradtság. Szája kesernyés meg-megrezzenéseiből tudom, hogy ő is hallja a beszélgetést. Az utolsó mondatnál akaratlanul összenézünk. Lassan, mint aki nem gyakran teszi, elmosolyodik. Én is. Szeretném tudni mire gondol. zs. TOP TEN — A legjobb tíz Dec. Jan. 3. 1. Georgia on my mind — Michael Bolton — 2. Groove is in the heart — Deee Lite — 3. To love somebody — Jimmy Sommerville 2. 4. I’ll be your baby tonight — Robert Palmer 9. 5. My little sister — Michelle Shocked 7. 6. Bányászdal — Exotic 1. 7. Mary’s boychild, J. C. — Boney M. (remix) 10. 8. Csütörtök blues — Berki Tamás 6. 9. Mit tettél... — Kinopuskin — 10. Lovething — ZZ Top A ZZ Top bizonyára örömmel nyugtázza majd, ha megtudja, hogy bekerült végre Top Ten-ünkbe. A Deee Lite, nem sokkal húsz alól, ni, mekkorát ugrott! Szandi viszqnt eltűnt a legjobb tízből, all. helyen áll most. A legjobb húszban van — ahonnan a Beatrice még mindig nem lép, vagy ugrik előbbre („A 2000. év felé”) — Demjén Ferenc, valamint az Old Boys. Egy újabb Szandi a 14. pozícióban: a kamaszok szerelméről zengő félig magyaros— angol, félig francia című szám. És a huszadik helyen, kérem, egy népszerű páros, remélem, hallunk még róluk: a jó öreg Chet Atkins (67 éves) a remek Mark Knöpflerrel. És Prince — a 28. ebben a hónapban. . Veszélyt jelző csipogás y\z „atomallergia” műszót használja az atomsugárzástól való félelem megjelölésére a Szovjetszkaja Rosszija lap, s beszámol róla, hogy Hirosima és Na- gaszaki második világháborús tragikus elpusztítása óta japánok egész nemzedékei rettegnek a halált hozó sugárzástól. Hogy a félelemérzetet enyhítse, a japán kormányzat lehetővé tette, hogy a lakosságot könnyű használatú, zsebben elférő sugárdózismérő műszerekkel lássák el. Az elektromos kijelzőn leolvasható a tartózkodási helyen mért érték, ha ez eléri a veszélyes fokot, a műszer csipogni kezd. Ugyanilyen műszert használ Japán számos olyan társadalmi szervezete is, amelyik az atomenergia használata ellen tiltakozók mozgalmát irányítja. A szécsényi Krúdy Gyula Városi Könyvtárba látogatók negyvenezer kötet könyv és hangzó dokumentum közül válogathatnak. Az elmúlt esztendőben 1268 beiratkozott kölcsönzője volt az intézménynek. Az egyre drágább könyvek és újságok miatt mindjobban növekszik a látogatók száma. 1990-ben a tizenegyezer-nyolcszáz látogató harminchétezer-hatszáz könyvet kölcsönzött ki a bibliotékából. —RT— POSTÁNKBÓL Rövidkaraj, hosszúkaraj A közelmúltban Mucsi Lajos salgótarjáni olvasónktól kaptunk levelet, amelyben a vásárlókat érintő érdekes témát feszeget. A következőket írja: Salgótarjánban a vásárcsarnoki áfészboltban szoktam vásárolni, eddig teljes megelégedettségemre. Legutóbb viszont érdekes dolog történt velem. Bőrös malachúst akartam venni, melyet rövidkaraj-minőségben határoztam meg. Kiszolgálásomra egy fiatal fiú vállalkozott. Előhozott a raktárból két rúd karajt, amelyből egy kiló volt a rövid-, a többi része hosszúkaraj. Mivel én a rövidkarajhoz ragaszkodtam, egy másik eladó jött „segítségül”. Elmondtam, mit kérek. Nincs probléma — felelte —, itt van ez a két rúd karaj, tessék nézni, a hosszúkarajrész első öt bordája még rövidkarajnak számít. Már vágta is a rövidkarajhoz az öt bordát, a többit félretette. Hasonlóanjárt el a másik rúd hússal is. A blokkon néhány forint eltérés volt. De nem is ez a lényeg. Kérdésem a következő: Igaz-e, hogy a hosszúkaraj első öt bordája, valóban rövidkarajnak számít és ebben az árban lehet is számlázni? . Mindezt azért vetem fel, hogy megnyugodjak, nem ért méltánytalanság. Nem utolsósorban pedig elejét lehet venni az esetleges reklamációknak. Ha esetleg az eladónak van igaza, úgy elnézést kérek... I VÉGE Ä KELÉT-ÉURÓPAI TURIZMÜSNAK? % ° ■■ o Kicsi szivem, szép életem, én egyetlenem! Boldog névnapot. A volt magzatod. i
