Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. JANUAR 17., CSÜTÖRTÖK r PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE Mit akar a Magyar Faluszövetség? / Érvényesítsék a falvak érdekeit Ügyvezető alelnök: Becze Lajos tari polgármester Rendőrségi fogadóórák A pásztói körzetimegbízott-cso- port területén: Pásztó szerda 17-19 óráig. Tar hétfő 16.30-18.30 óráig. Al­sótold szetda 17-19 óráig. A sziráki KMB-csoport területén: S/irák hétfő 17-19 óráig. Vanyarc szerda 17-19 óráig. Kálló hétfő 17-19 óráig. Palotáshalmi KMB-csoport területén: Palotáshalom szerda 17-19 óráig. Buják hétfő 17-19 óráig. Jobbágyi KMB-csoport területén: Jobbágyi hétfő 17-19 óráig. Szurdok- püspöki szerda 16.30-18.30 óráig. Ecseg szerda 17-19 óráig. Istentiszteletek rendje Versegen a római katolikus templomban hétköznap és va­sárnap is reggel 8 órakor kez­dődik az istentisztelet. Vasár- naponta Kálión délelőtt 10 órakor, Erdötarcsán 11 óra­kor, Erdökürtön délután 15 órakor. Misét ad Jarábik Já­nos katolikus pap. Miközben az elmúlt években is épül­tek kétszintes házak a falvakban, nem egy helyen átadtak új boltot, iskolát azért a falvak többségében a' fejleszté­si pénz elapadása vagy teljes hiánya volt a jellemző. Az úgynevezett szék­helyközségek csak-csak léteztek vala­hogyan, de a társközségekben mintha megállt volna az élet. A szegényes infrastruktúra, az embe­rek elvándorlása, az ingázás volt és most is jellemzője még ezeknek az in­tézményesen halálraítélt falvaknak. Ezekre jó néhány évvel ezelőtt rá­nyomták a „szerep nélküli község" megalázó bélyegét, gondoljunk itt a baranyai falvakra, vagy éppen a cser­háti kistelepülésekre. A zuhanást megállították. Van-e le­hetőség az újbóli felemelkedésre? — kérdeztem Becze Lajostól, aki a Ma­gyar Faluszövetség ügyvezető alelnö- ke, egyben Tar polgármestere. — Nálunk egy falugyűlésen született meg a gondolat egy országos érdekvé­delmi szervezet létrehozásáról, amely a falvak sajátos érdekeit szolgálná. Hiszen terveik a kisfalvaknak is vol­tak. Csak a pénz és az energia hiánya béklyóként nehezedik rájuk. Megala­kult a szervezőbizottság. Volt abban tanító, egyházi ember, orvos, tanácsel­nök, munkásember egyaránt, csak éppen a megyei és országos szervek ellenezték kézzel-lábbal. Ennek elle­nére '89. október 31 -én létrehoztuk a Magyar Faluszövetséget. — Hány tagja van a faluszövetség­nek? — Százhatvan. — Nógrád megyéből? — Tizennyolc település a rendes tag. Többen jelezték belépési szándékukat. Nem végzünk csinnadrattás kam­pányt, de jó lenne több nógrádi telepü­lést megnyerni az ügynek. Különösen a hátrányos helyzetűekre gondolok, hiszen nálunk is van belőlük bősége­sen. S, talán mint ügyvezető alelnök közvetlenebb módon is tudok segíteni. — Sok e: a százhatvan település? — Nem kevés, de azt szeretnénk, ha többen lennénk. Ha érdekeinket és er­őnket nagyobb számmal tudnánk kép­viselni. Hiszen véleményem, szerint soha nem volt annyira szükség a falvak érdekeinek képviseletére mint jelen­leg. — Eddigi eredményeik? — Országos miniszterális szervek számolnak velünk, részt vehetünk a döntés-előkészítő munkában. Vala- mennyi falusi önkormány /al sorsál érintő kérdés, törvénytervezet kidol­gozásában kikérték és kérik a vélemé­nyünket, kezdve a gazdálkodástól, a környezetvédelemtől az. építésügyig. Tehát, hogy elfogadnak bennünket partnernek ez a legfontosabb! — Mi az ami nem sikerült? — Nem értünk egyet a helyi adók bevezetésének mostani formájával. Hiszen az önkormányzat olyanokra lesz kénytelen adót kivetni, akik már amúgyis roskadoznak az anyagi terhek alatt, s ez csak rontja az önkormányzat és állampolgárok viszonvát. Becze l.ujos: Soha nein »oll ilyen nagy szükség a klslahak érdek»edelmere kép: Mikuska 0 p =D a' ^ JPr ° '■n •• <.*>„• ^ • ,s i *\/s i • • « Bozsi nem „bujakija — Jajj! Bözsi néni, a miénk a magáéhoz közel se jöhet... — dicsérték Hollókőben kollégái Gulyás Istvánná bujáki népvi­seletbe öltöztetett babáit. Az igényes zsűri is hasonlóan vélekedett, amikor az 1300 darab népművészeti tárgyat felvonultató kiállításon munkáit nívódíj jutalmazta. Mindez három éve történt. Azóta sem változott semmi. Gulyás Istvánék bujáki portája most is idegenforgalmi hely. Bözsi néni továbbra is felöltöz­teti a gyönyörűszép népvise­letbe a hozzá látogató hölgy­vendégeket. Varrja és készíti bujáki babáit. S a kis házimú­zeum — vagy inkább kiállítás —emlékkönyve is sok minden­ről mesélhetne: szeretve tisz­telt vendég volt itt Szent-Györ- gyi Albert özvegye és lánya, a francia akadémia volt titkára, az amerikai követség attaséja és még folytathatnánk a sort... Mások is szeretik Bujákon népviseletüket. Fiatalok és idősebbek. De Bözsi néni azon kevesek közé tartozik, aki el is készíti a szebbnél-szebb vise­letét a menyasszonyi és me­nyecskeruhától az asszonyok öltözékéig. S nem csak öltözé­ket varr, hanem öltözetet is! Elment egy pap. A váci egyház­megye teológiai doktora, Kálló kanonok-plébánosa 1990. decem­ber 2-án adta vissza lelkét terem­tőjének. December 10-én nagy részvéttel búcsűzott tőle az anya­egyház Kálló és a filiák Erdőtar- csa, Erdőkürt és Verseg népe. Szerették és tisztelték Kozár Gyulát. Emléke örökre megma­rad az itt élő emberek lelkében. Elhunyt papjukra emlékeznek a kállóiak: Benyó Lajosné: — Nagyon szerette őt mindenki a faluban. Nem egyszer meglátogattuk a parókián. Három gyermekemet tanította hittanra. S a gyerekek is rajongva beszéltek róla. Amivel csak tudott, segített a rászorulók­nak, ajtaja mindig nyitva állt előt­tük. Ruhaneműt szerzett külföl­dről, szétosztotta közöttük. Szer­vezte és előadója is volt a katoli­kus és cigány népfőiskolának. Idős kora ellenére friss szellemi­ség és hallatlan munkabírás jelle­mezte. Idén februárban lett volna hetvenöt éves. Sok türelemmel, hozzáértés­sel, egy-másfél órába is bele­telik egy-egy vendég bujákiba bújtatása. Ilyenkor kattognak a fényképezőgépek és villognak a vakuk, készül az emlékkép. Sokan keresik meg Erzsi nénit a faluból húsvétkor, első áldozáskor, vagy a híres bujáki vasárnapon. A lányok szeret­nék viselni a bujákit, ezért már hajnalban elkezdődik az ün­nep, s az öltöztetés Bözsi néni­Nagy János: — Odaadóan dol­gozott mindig. Nem csak a lelke­ket építette. Renováltatott és fes­tett templomot, felújíttatott to­ronysisakot... Szervezett, és épít­tetett a hozzátartozó egyházköz­ségekben. Dóra Józsefné: Huszonegy éve szolgált nálunk. Művelt, mindenki felé nyitott, türelmes és kedves ember volt: mindenki papja. Pesti ember ellenére, itt, közöttünk érezte jól magát! Az utóbbi időben tudtuk, hogy beteg, csak éppen ő nem akart erről tudo­mást venni. Utolsó vasárnapi miséjén azonban már átsütött az arcán a fájdalom, az oltár elől vitték kórházba. Dóra József: — Nagyon hiány­zik mindenkinek. Tudja, amikor egy édesapa meghal, az is óriási tragédia, de amikor egy ilyen nagy közösség „apja” megy el végleg, az többszörösen az. Turányik Lajos: — Köztiszte­letnek örvendő ember volt. Nagy tudása, műveltsége, végtelen sze­rénységgel párosult. Sok fiatal­nél. Időbe telik, amíg helyére kerül a huszonkét darabos öl­tözet minden része, a félingtől a százszorszép pruszlikig, a nyakravaló csipkés kendőtől a gyönyörű nagyburokig min­den. E hagyománytiszteletnek és hagyományápolásnak prózai okai is vannak. Kilencévesen elveszítette édesanyját. Korán megfosztotta az élet az anyai gondoskodástól. Nem volt, aki nak és az idősebbeknek mértéket jelentett emberi egyszerűsége. Széles baráti köre volt, rengeteg embert ismert. S még ezt is fel­használta az itt élők javára. Ön­zetlen és fáradhatatlan volt. Majd hetvenöt évesen nem tudta, hogy mi az a nyugdíj. Egy hét alatt gyűrte le a betegség. Végrendele­tében meghagyta: Kállón akar nyugodni. Jarábik János: — Huszonhat évig volt a főnököm, de inkább társak voltunk. Nem ismerte a plébános és káplán alárendelt viszonyát. Soha nem felejtem a vele való első találkozást. 1961- ben Dányba küldtek káplánnak. A parókia hűs folyosóján egy csibu- kozó reverendás férfi fogadott. Jelentkeztem nála, ahogy illik. Huncutkásan megkérdezte: remé­lem, tisztelendőséged káplánnak jött, és nem plébánosnak? Lovas kocsit küldött a holmimért, és a késő éjszakába nyúló barátságos diskurzus után, órájára nézve tömören közölte: kora reggel a káplán úr misézik. E kurta, furcsa a haját befonja, s nem akadt, akitől szép ruhát kapott volna. Egyszál magának kellett min­dent előteremteni, megcsinál­ni. A parányi házimúzeumban ott sorakoznak a bujáki népvi­seletbe öltöztetett babák, szebbnél-szebbek. Nem csak kedvtelésből készülnek. Gaz­dájuk régóta betegeskedik, nyugdíjat sem kap. Ezért szük­ség is van az értük kapott pénzecskére. S a pirospozs- gásos, duci babák színpom­pás bujákiban megelevened­nek a polcokon, vevőre, új gazdára várva. Szabó Gy. Sándor fogadtatás után rájöttem arra — s az elmúlt évek csak mégjobban megerősítették bennem a felis­merést: ezt az embert nem érdekli semmi más, csak a hivatása. S ezt mástól is, tőlem a káplánjától is megköveteli. Hivatásszerető és azt megélő pap volt. Nem érde­kelte a pénz. Mióta itt volt, nem vette fel a fizetését. Ritkán moz­dult ki az irodából, szinte mindig hívei rendelkezésére állt. Ha éj­szaka becsengettek hozzá, beteg­hez hívták, ment, és nem a káplán­ját küldte. Tudós ember volt. Teológiai munkáit ismerték. Ha­lálával az egyházmegye kiváló embert veszített el. Békés termé­szetűt. Nem húzott ujjat senkivel, bár meggyőző érveivel mindig jó vitapartnernek bizonyult. Május óta hordozta lábon a betegséget. Decemberben az ol­tártól vittük el. December 10-én, Kállón temettük. Mindig azt mondta: ,,Egy pap, lia meg is hal, maradjon a hívei közöli." —szgys— Szakmai képzéstől a nyelvtanfolyamig Pásztón a tettek beszélnek Pásztó. A TIT városi szerveze­tének köszönhetően, immár ötö­dik hónapja tevékenykedik, sike­res vizsga reményében az a kis csoport, melynek tagjai a gyors- és gépírás, valamint a nyelvhe­lyesség területén ismerhetnek meg elméleti, illetve gyakorlati tudnivalókat. Hosszasan folytat­hatnám a felsorolást. Tóth ímrénéveT, a TIT városi szerveze­tének titkárával mindennapi éle­tükről beszélgettem. — Nagyon sokan nem is sejtik, milyen sokrétű és szerteágazó feladatkört látunk el nap mint nap Pásztón és vonzáskörzetében. Kiállítások, túrák, konferenciák a környezetvédelem jegyében. Vendégeink: között politikusok, gazdaságtörténészek és termé­szettudósok is vannak. — Melyikei emelné ki közülük? — A szakmai át- és továbbkép­ző tanfolyamokat, mint például az ív- és lánghegesztő, bőrdíszmű­ves, vagy kazánfűtő. Ezekre van talán a legnagyobb szüksége mind a dolgozó, mint pedig a' munka nélküli embernek. Jelen­tősek még a nyelvtanfolyamok, amelyekre az utóbbi két évben nőtt meg az igény. Munkánkhoz nagy segítséget nyújt a Goethe Intézet kölni, és bonni kirendeltsége. Tőlük ka­punk szemléltető és szakmai hát­téranyagot, gyerekek és felnőttek részére egyaránt. — Most éppen min dolgoznak? — Szeretnénk vállalkozók ABC-je címszó alatt képzést nyújtani mindazoknak, akik úgy érzik, hogy adó, pénzügy, elszá­molás, vagy jogszabály terén hiá­nyos ismeretekkel rendelkeznek. — Véleménye szerint milyenek most a kilátások? — A helyzet elég nehéz, mivel nagyon sok a munkanélküli, lehe­tőség pedig alig van. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy a problé­mákra minél előbb megoldást ta­láljunk és elérjük, hogy sokak ismét teljes emberekké váljanak. Jancsó Henriett Kihunyt egy lámpás Az ur szőlőjének szorgalmas és hűséges munkatársa volt Kozár Gyula emlékére iiEFnn-j 5 Ügyfélfogadás Pásztó. A polgármesteri hivatal hétfőn és pénteken 8 és 12 óra között, szerdán 8 órától 16 óra 30- ig fogadja az ügyfeleket. Dr. Dob- rovóczky István polgármester fo­gadónapja a szerda, 8 órától 16 óra 30-ig, a megbízott jegyzőt Dr. Tasi Borbálát hétfőn kereshetik, ugyanebben az időpontban. Telefont szeretnének Egyelőre nem egy önkormány­zat még hivatali helyiséggel sem rendelkezik. Szerencsére a csé- cseieké nem ezekhez tartozik. A volt pártházból alakították ki a polgármesteri hivatalt, miután néhány felújítási-átalakítási munkát végeztek rajta, s már ja­nuár 2-án fogadták az ügyfeleket. Ügyintézésüket, a külvilággal való kapcsolatukat megnehezíti a telefonhiány. Készülék utáni igé-’ nyűket már beadták, s nagyon remélik a csécseiek, hogy az nem veszik el a bürokrácia útvesztőjé­ben. Állat- és kirakodó­vásárok Apc községben az országos ál­lat- és kirakodóvásárokat 1991- ben január, március, május, jú­lius, szeptember és november második heteiben rendezik. Tanuljunk nyelveket! Palotás. Az idegen nyelveket kedvelő palotási gyerekek, min­den héten egy alkalommal fej­leszthetik tudásukat Kovács Atti­la vezetésével, a falu művelődési házában. A foglalkozás résztve­vői 2-3. osztályos fiúk és lányok, akik hétről hétre játékos módon sajátítják el az angol nyelv nehéz­ségeit ily módon kellemes perce­ket szerezve egymásnak. Munkatársunk várja a városházán! Kedves olvasóink! Észrevé­teleikkel, gondjaikkal, jelzé­seikkel kereshetnek bennünket a pásztói városháza földszinti 5-ös szobájában, minden pén­teken 11 és 13 óra között. Tele­fonon a 190-es telefonszám 33-as mellékén várjuk hívásai­kat! Szeretnénk, ha elmondanák véleményüket csütörtökönként megjelenő Pásztó és körzete című összeállításunkról, újabb ötleteket adnának, melyek — az önök segítségével—tovább színesítik oldalunkat. Mi önö­kért vagyunk, önökről és önö­knek írunk. Várjuk a városhá­zán! PÁSZTÓ ÉS KÖRZETE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom