Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-11 / 213. szám

4 \ LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 11.. KEDD t ^vVélemény Az Újhold egykor és ma Folyóparttól folyópartig — dixieland Palóc karácsony Nógrádi hanglemezek az ünnepekre Viszonylag hosszan — kétszer egy-egy órás adásidőben — szere­peltek költők, írók a képernyőn. Nem is akárkik, nem is akármilyen okból: különböző nemzedékek ve­zéregyéniségei szólaltak rbeg egy — holtában is tovább élt — legen­dás folyóirat ürügyén. Szokatlan dolog ez manapság, amikor a politikusok, a politikai témák uraljákr a tévéműsorok jó részét is.De — ilyen a mi nemzeti irodalmunk sorsa — valójában az Újhold történetének bemutatása sem volt mentes a politikától. Ez azért paradox, mert az 1946-ban alapított folyóirat a Nyugat hagyo­mányait követvén, Babits szelle­mében fogalmazta meg programját. Az alkotói szuverenitás védel­mére, az esztétikai, erkölcsi értékek szolgálatára szövetkezett fiatal írók, költők — élükön Lengyel Balázs, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Rába György szerkesztőkkel — hamaro­san ki is vívták a korabeli művelő­désirányítás ellenérzését. Szemük­re vetették polgári származásukat, politikai közönyüket, az irodalom társadalmi hivatását elutasító szemléletmódjuk a Lukács György egyenesen népidemokrácia-elle- nesnek titulálta tevékenységüket. Ilyen miliőben nem csoda, hogy a lap mindössze két esztendőt élt meg, s 1948-ban — még az ötvenes évek kulturális terrorját megelő­zően — megszűnt, megszüntették. Az Újhold kitaszított íróit ké­sőbb fokozatosan, szinte egyenként válogatva fogadta vissza az iroda­lom. De, hogy a kinek-meddig tartó szilencium nem volt terméketlen időszak, s a — Nemes Nagy Ágnes szavai szerint — „néma háttérfüg­göny” mögött gondolatok fogantak, szerzői ambíciók feszültek, azt a folyóirat regényének második feje­zete példázza. 1986-ban -— közel negyven évi szünet után — Újhold — Évkönyv címmel újra indult al­manach azonban már nemcsak az alapítók és az eredeti eszmények mellett kitartó, vagy azokhoz felso­rakozott elvbarátok (Göncz Árpád, Ottlik Géza, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor és mások) csoportját vállalta fel, hanem a — többek kö­zött Esterházy Péter fémjelezte — fiatalabb évjáratúakét is. Sőt a hatá­rainkon túli magyar irodalom — Gion Nándor, Határ Győző, Kányádi Sándor és társai — számára is terem­tett évente kétszeri publikációs fóru­mot. Sajnos, a megnevezettek része személyesen már nem tudott részt- venni az 1989 végén forgatott televí­ziós beszélgetésen. A közelmúltban elhunyt Ottlik Géza megszólalása pedig már duplán volt emlékezés­szerű. Sajátos szerepet játszott e műsorban Czigány György a rádió­ból és a tévéből egyaránt ismert ze­nei szakember. Meg-meglódította a társalgást, ő maga is elmondta be­nyomásait, s róla — aki költőként kapcsolódik az Újhold köréhez — is beszéltek mások: méltatva iroda­lomszervezői munkásságát. Kár, hogy a kétrészes filmben az olvasók véleményének kifejtésére nem jutott hely. Balogh Zsolt rendezése igazolta, Lengyel Balázst — az Újhold és az Újhold — Évkönyv főszerkesztőjét, aki azt vallja: „A kultúra cselekedet; adott körülmények között politikai cselekedet is." — csongrádv — HOGYAN LETT MEGYESZÉKHELY SALGÓTARJÁN? (1)-Z Megyeszékhely-változások A magyar közigazgatás középszintű intézménye — a vármegye — térben és időben sok és jelentős változáson ment át a létrehozó időszak Szent István király kora, és a XVIII. század között. Az átalakulás sok: féleségére Pesty Frigyesnek, az eltűnt vármegyékről szóló összefogla­lója bőséges információt nyújt. A változások nemcsak a vármegye intézményét, hanem annak szék­helyét is érintették. Századok alatt természetessé vált, hogy a vármegye központja hosszú ideig nem állandósult. A XIV. századtól ugyan van már arra adat, hogy néhány — ahogy akkor hívták — nemesi vármegye székhelye stabilizálódott, de a többségükre nem ez volt a jellemző. A megyeszékhely alkalmi kijelölésében egyébként is praktikus okok ját­szottak szerepet, ugyanis meghatározása a vármegyei közgyűlés hatás­körébe tartozott. A közgyűlés viszont leggyakrabban a fő - vagy alispán lakóhelyét tartotta a hivatalos összejövetelre alkalmasnak. A közgyű­léseknek így nem volt állandó színhelye. Megyeház építésére az 15144 57. te. ugyan felhatalmazta a vármegyét, de a XVIII. század előtt csak ott fogtak hozzá az építéshez, „ahol a török nem fenyegetett”. Az álta­lános történelmi körülmények által meghatározottan Nógrád megyé­ben — amelynek létrejötte első királyunkhoz köthető — is a fentiek szellemében épült fel, gyakorlódon a megyei irányítás rendje. A kezdeti — X—XI. században — időszakban Nógrád vára adott otthont a várme­gyei nemesi közgyűlésnek, így egyúttal itt volt a vármegye központja is. Ez a helyzet a török hódoltság idején — a XVI. századtól XVII. század végén — változott meg. Ekkor „Gyarmaton, Füleken, Szécsényben és Hollókőn tartották a közgyűléseket". 1593 és 1597 között például Fülek nem csak Nógrád, hanem a hódoltsági területhez tartozó Hont, Heves, Pest, Szolnok és más megyék közgyűléseinek is helyt adott. 1597 után Losoncon, Gácson, Szécsényben tartották Nógrád közgyűléseit. A XVIII. század elejétől, közepétől az érzékelhető gazdasági fejlődé­se, ebben kereskedelmi központi szerepének erősödése is belejátszott, hogy Losonc gyakrabban volt a megyei döntések színhelye. 1703 és 1705 között Losonc és Szécsény osztozott a közjogi és ehhez kapcsoló­dó vendéglátói funkción. A XVIII. század második felétől Szügy adott otthont Nógrád vármegye közgyűlésének. „Itten tartattak ezen várme- gye gyűlései és törvényszékei, egy nagy és ékes épületben. De minek­utána 1784. észt. néhai II. József által a törvényszékek elválasztottak a polgári kormánytól, a törvényszék a Vármegye ezen faluban lévő épületjében tartatott mindegyre, a polgári igazgatószék pedig B- Gyarmaton: végre ezen Vármegye épületei nagyobb részint elégtek, s így 1790. II. József Cs. halála után, a közkormány Balassa Gyarmatra által tételt'' — írta a megye korai monográfusa Mocsáry Antal. Ez időtől fogva Nógrád megye székhelye hosszú időre állandósult. A közgyűléseket kezdetben az ún. Kis vagy régi vármegyeháza épületé­ben tartották mindaddig, amíg 1832—1835 között fel nem épült a ma is megtekinthető, az akkori viszonyok szerint is korszerű vármegyeháza. Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc utáni polgári kor­szak a megyeszékhely tekintetében is új időszámítást hozott. Az 1876 után bevezetendő új közgazdasági jogszabályok bevezetése során, a Két új hanglemezzel rukkolt elő a karácsonyi vásárlások idejére a sal­gótarjáni József Attila Művelődési Központ Popton Stúdió és Kiadó. Mindkét kiadvány elkészítése kifeje­zetten helyi szellemi és anyagi bázis­ra épült, értékes zenei anyagot kínál. Mindenekelőtt a jazz kedvelői szá­mára igazi ünnepi ajándék a Nemzet­közi Dixieland Fesztivál '89—'90 Salgótarján című lemez, amely a From riverside to riverside (Folyó- parttól folyópartig) alcímet viseli. Ennek magyarázata: mindkét feszti­vál műsorában volt egy közös nóta, a Down by the riverside, amelyet a Molnár, illetve a Benkó Dixieland Molnár Gyula szólója a fesztiválon A Palóc karácsony című lemez anyagának gyűjtője Nagy Zoltán, a Salgótar­jáni Állami Zeneiskola népzenei tanszakának vezető tanára. R. Tóth Sándor felvételei Band adott elő. Tóth Csaba zenei rendező ezt választotta a lemez keret­játékának. A koncertfelvételek az ötödik és a hatodik nemzetközi dexieland-feszti- válok alkalmával készültek, a lemezen Mezei István és Tóth Csaba szerkesztésében hallhatók a Molnár Dixieland Band, a Firehause Revival Dixieland Band (Svájc), a Blues Fel­lows (Lengyelország), Marcel Zanini és Francois Rilhac (Franciaország), Hot Frogs (Svédország), Lucky Boys, En Haufe Leit (NSZK), Paradise Jazz Band (Hollandia). 7 Carabusy (Ro­mánia) és a Benkó Dixieland Band játéka. A lemez megjelenését a Typo- Team Kft., a Viktória Ügynökség és Kft., A Hotel'Karancs, az Express Utazási Iroda Nógrád Megyei Kiren­deltsége, az OTP Nógrád Megyei Igazgatósága támogatta. A Palóc karácsony című hang­lemez ugyancsak a Typo-Team Kft., valamint a Palóc Kultúra Alapítvány támogatásával látott napvilágot a Mikszáth Kiadói Kft.-vel közösen. Zenei szerkesztője Nagy Zoltán, zenei rendezője Tóth Csaba volt. A pa­lóc néphagyomány értékes doku­mentuma ez a lemez, ilyen jellegű gyűjtés eddig még nem jelent meg Magyarországon. Az itt hallható zenei anyag kilencven százalékát Nagy Zoltán gyűjtötte, s a progra­mot is ő tanította be. A lemezen a Nógrád Táncegyüttes tagjai szere­pelnek kórusként. Hangszeres szólisták: Hruz Dénes (duda), Vaj­da Szilárd (furulya). Az énekszó­listák között sztárvendég Szvorák Katalin, s hallható a rimóci Holecz Istvánná. (te) XIX. század utolsó évtizedében éleződött ki a megyeszékhely-probléma, és nyílt vitában vetődött fel, hol legyen Nógrád megye közigazgatási központja: Losoncon vagy Balassagyarmaton? A vitáról a korabeli megyei, olykor az országos sajtó is beszámolt. Amint ezt napjainkban folyó levéltári kutatások bemutatták, tovább folyt a közgyűléseken is, amelyet a jegyzőkönyvek hitelesen megőriztek. A XVII. századtól meggyorsult Losonc fejlődése. Ez a, folyamat a polgári korszakban tovább folytatódott. Új ipari üzemek és termelő- tevékenység honosodott itt meg. A kereskedelem, a kultúra, a városok révén is bővült a város hatóköre. Az itt élő ambiciózus polgárság nyilván kezdeményezője volt a kérdés feltevésének. 1890. április 8-án, a sajtó nyilvánossága által biztosítotton kezdődött meg a vita. A kor neves személyiségei szálltak be egyik és másik oldalon is, és fejtették ki véleményüket. Pongrácz György a vármegye későbbi főjegy­zője. Török Zoltán, Szakáll Ferenc országgyűlési képviselők, gróf Gyür- ky Abrahám volt főispán, a Kuchinka, a Zahn család fejei, akik a megye északi részén lévő üveggyárak vezetői voltak, más vállalkozók, értelmi­ségiek, az egyház néhány képviselője Losoncot látta volna szívesen „az ipari, a kereskedelmi, nemzetgazdászati tekintetek" miatt Nógrád szék­helyéül. A „történelmileg meggyökeresedett megyei állapot hívei" Balassa­gyarmatra szavaztak. Nagy tekintélyű személyiségek közül ezt a véle­ményt támogatta Szontagh Pál és Nagy Iván történész, múzeumalapító is. A vita 1890. május elején úgy zárult, hogy Balassagyarmat közigazga­tási státusa nem változott, a vármegye olvasó népe tájékozódhatott a vita végéről, elcsendesedéséről. A további történelmi viharok sem kívántak az 1790 óta meglévő hely­zeten változtatni egészen 1945-ig. Az akkor kezdődő új időszak, új kér­désfelvetései k iizé a megyeszékhely-státus is bekerült. A kérdésfeltevés ideje, módja sem mindennapi, ezért ennek áttekintését t esszük a követ­kezőkben.. (Folytatjuk) Dr. Horváth István Ez történt nálunk Alapítvány Mikulás előtt két héttel büty- köldét rendeztünk iskolánk tanu­lói számára. Télapóra és kará­csonyra készítettünk ajándéko­kat. A városi vers- és prózamondó­versenyen iskolánkból hárman vettek részt és Kovács Tímea a 3. helyezést érte el. A könyvbűvár-szakkör tagjai jutalomként meghívást kaptak a megyei könyvtárba, ahol B. Hor­váth István előadóművész szere­pelt. A gyerekek nagy örömmel vettek részt a közös játékban. Jekkel Anett 7. o. St. Csizmadia úti iskola Kirándulás, színházlátogatás Mi, negyedikesek a vasárnapot tartottuk alkalmasnak egy oszt­álykirándulás megtartására. Utunk során előbb Ipolytamóc előtt álltunk meg, ahol megnéz­tünk egy víztározót, melynek leg­mélyebb pontja a 30 métert is eléri. Ipolytamócon viszont az ősrégi leletek tanulmányozása volt nagy élmény mindannyiunk számára. Hazafelé Ludányhalá- sziban is időztünk, ahol egy régi kastély megtekintése volt a program. Antal Márk 4. o. Ságújfalu Egy maradandó élményről sze­retnék beszámolni. Budapesten, az Erkel Színházban megnéztük a János vitéz című darabot. A szép ruhák és dalok teljesen elbűvöltek bennünket. Azóta is szívesen beszélünk róla. Még sok ilyen élménynek sze­retnénk részesei lenni. Kovács Boglárka 5. c. Rétság Iskolánkban megszűnt az úttö­rőcsapat, a gyerekek azonban maradtak. Az évek folyamán kis „vagyon­ra” tettünk szert. Nevelőink jó ötlettel álltak elő: hozzuk létre a „Diósjenői gyermekekért” el­nevezésű alapítványt. Az ebbe fektetett pénzünk kamatát tudo­mányos, kulturális és sporttevé­kenység támogatására fordítják. Örülünk, hogy tanáraink törőd­nek értékeinkkel, s nem herdálják el a gyerekek „vagyonát”. Sinka Sándor Diósjenő „Mi szeretnél lenni?>f Hát igen! Mi már nyolc éve járunk iskolába, s tudnunk kéne a választ arra: „Mi szeretnél len­ni?” Ehhez próbált segítséget nyúj­tani a végzősöknek az első három iskolalátogatás. Megismerked­hettek leendő iskolájukkal azon nyolcadikos tanulók, akik a Táncsics Közgazdasági Szakkö­zépiskolába, a Madách és a Bo­lyai Gimnáziumba szeretnének jelentkezni. Én a Bolyaiban voltam, ahol óralátogatás keretében magyar-, történelem-, angol- és biológia- órákon vettem részt iskolánk több tanulójával együtt. Ezután az igazgatóhelyettes tanárnő beszámolót tartott még nekünk a következő tanévben indítandó osztályokról és magá­ról az iskoláról is. Ez a nap talán sokat segített a résztvevőknek a pályaválasztás­ban. Magyar Zoltán St. Kodály iskola Ismerkedés a számítógépes adatfeldolgozással > A Váci Közgazdasági Szakkö­zépiskola II. c. osztálya Fótra uta­zott a Vörösmarty Mgtsz-be, hogy megismerkedjen a munka­helyi számítógépes adatfeldolgo­zással, gyakorlatban láthassuk a számítástechnika előnyeit, a korszerű munkaköröket. Előadást hallgattunk a szövetkezet dolgo­zóitól, mely nagy segítséget je­lent tanulmányainkban. Megtudtuk, hogy a téesz egy rendszerterv alapján dolgozik, s a REJTVÉNY □EiBBBnn □nncunr 1 I J m z L H K "Z \ 30 m L Ó A függőlegesen beírt szavak he­lyes átcsoportosításával két vízszin­tes sorban egv-egy nógrádi helység nevét kapjuk eredményül. Beküldési határidő: december 14. Legutóbbi fejtörőnk helyes meg­fejtése: Katona Klári. Könyvjutalmat nyertek: Laczkó Krisztina Szirák, Herczeg Éva Szan- daváralja, Mácsik Mónika Bércéi. A könyveket postán juttatjuk el részetekre! jelenlegi gépállományuk értéke hatmillió forint. Vannak embe­rek, akik a programozáshoz nem értenek, de a gépek kezelése már nem okoz nekik gondot. Elmond­ták azt is, hogy az adatfeldolgo­zást kötegelten végzik, azaz összegyűjtik a bizonylatokat és az egyszerre kerül feldolgozásra. A gépek gyorsan, zajtalanul dolgoznak, s a segítségükkel pil­lanatok alatt elkészül egy levél, az áfa-t naprakészen vezetik, és bár­mikor megnézhetik, hogy mennyi nyers- és alapanyaguk van a kü­lönböző helységek raktáraiban. A szakemberek szívesen adtak ' kérdéseinkre választ, melyből nemcsak a téesz számítógépes rendszerébe nyerhettünk betekin­tést, hanem tanulhattunk is azok­ból. A téesz vendégül látott minket, a Duna szeletből és a négercsók­ból is kedvünkre fogyaszthattunk.^ Reméljük, hogy mire mi is ki­kerülünk egy-egy munkahelyre, már ott is alkalmazhatjuk a szá­mítástechnikai tanulmányainkat. Rafa Mária ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOVÁCS MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom